A Kúria Mfv.10517/2014/1. számú precedensképes határozata felmondás jogellenességének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.517/2014/4.

A Kúria a dr. Győző Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szénás Tamás ügyvéd által képviselt alperes ellen felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 4.M.624/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.21.277/2013/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2015. június 10. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.21.277/2013/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint és 2.700 (kettőezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.

I n d o k o l á s

A felperes 2003. január 13-ától állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél, illetve jogelődjénél úszómester munkakörben. 2003. július 1-jétől kérésére részmunkaidőben foglalkoztatták, utóbb a jogviszonya megszűnt. 2004. szeptember 5-én főállású munkaviszonyt létesített a K.R.E.-vel uszodamester munkakörben, amely jogviszony 2005. április 7-éig állt fenn. Ezzel egy időben részmunkaidős jogviszonyt létesített ismételten az alperesnél. A felek 2005. május 1-jétől a munkaszerződést akként módosították, hogy a felperes teljes munkaidőben 2005. augusztus 31-éig terjedően a fedett uszodában úszómesterként állt alkalmazásban, ezt követően a jogviszonyát határozatlan időtartamúra változtatták.

2003. évben N.J.A. fürdővezető mellett 8 gépész, továbbá F.Z. és T.L. műszakvezető úszómesterek - a munkáltató általi beiskolázással - vízforgató gépész képzettséget szereztek, amely lehetőségről a felperest nem tájékoztatták.

Az alperes az általa működtetett fedett uszodában, illetve 2003-tól kezdődően az élményfürdőben úszómester és műszakvezető úszómester munkakörben is alkalmazott úszómestereket. A fedett uszodában két műszakban dolgoztak a munkavállalók, míg az élményfürdőben napi 12 órában voltak foglalkoztatva, két csoportban egymást váltva akként, hogy két munkanapot követően két szabadnap következett. A felperes munkaviszonyának fennállása alatt mindvégig a fedett uszodában dolgozott, kivéve 2008. augusztus második felét, amikor a fedett uszoda bezárt, és minden úszómestert az élményfürdőben foglalkoztatott az alperes.

A fedett fürdőben az alperes társaság liftet létesített, N.J.A. fürdővezető ezért akként rendelkezett, hogy a mindenkori műszakvezető úszómester látja el a liftkezelői feladatokat, amelyért külön pótlékra jogosult. 2008. augusztusában a felperes annak ellenére, hogy műszakvezető úszómesterként állt alkalmazásban, egyszer sem került ide beosztásra.

A felperes 2008. április 13-án N.J.A. fürdővezetőhöz kérelmet nyújtott be és kérte a nyári időszakban családi okokra hivatkozással, hogy az élményfürdőbe is osszák be. Ennek a kérelemnek a fürdővezető nem adott helyt. 2008. április 21-én a felperes kérelemmel fordult a fürdővezető-helyetteshez, amelyben munkaköri leírása szerinti munkakörbe történő, továbbá vasárnaponként délutáni műszakba való beosztását igényelte. A felperes beosztása ezt követően ennek megfelelően történt.

A felperes a férfi munkatársak vele szemben tanúsított sértő, bántó magatartását is panaszolta.

A munkáltató 2008. augusztus 10-én kelt felmondással a felperes jogviszonyát megszüntette átszervezésre, és ennek során végrehajtott létszámcsökkentésre hivatkozással.

A felperes felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt előterjesztett keresetét a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 1.M.736/2008/60. számú ítéletével elutasította. A fellebbezés folytán eljárt Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Mf.22.468/2010/8. számú részítéletében a munkaügyi bíróság rendes felmondás jogellenességének megállapítását elutasító rendelkezését helybenhagyta.

A részítélettel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, ennek folytán a Kúria 2012. október 3-án kelt Mfv.I.10.814/2011/6. számú részítéletével a Bács-Kiskun Megyei Bíróság részítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, az ítélet azon rendelkezését, amelyben a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 1.M.736/2008/66. számú ítéletével a felperes munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítására irányuló keresetét elutasító döntését helybenhagyta az elsőfokú ítélet ezen rendelkezésére is kiterjedően, továbbá az illetékre és a perköltségre vonatkozóan is, hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

A Kúria az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §-ában és 19. §-ában foglaltakról kifejtette, hogy a felperes a per során megjelölte hogy hátrány érte, a munkaviszonya megszűnt, és hogy rendelkezik a 8. § a) pontja szerint olyan tulajdonsággal - a női mivoltával -, amely védelemre ad alapot. A felperes hivatkozott arra, hogy ugyanazon munkakörben foglalkoztatott másik három munkavállaló eltérő nemű volt hozzá képest. A törvényben előírt valamennyi körülményt megjelölte, amely alapján az egyenlő bánásmód vizsgálatára a bíróságnak kötelezettsége volt. Nem mellőzhető a munkáltató nyilatkozatának beszerzése és bizonyítási eljárás lefolytatása, egyéb körülményekből nem következik és nem következtethet arra, hogy nem a védett tulajdonsága miatt szűnt meg a munkavállaló munkaviszonya.

A Kúria iránymutatása szerint lefolytatott bizonyítási eljárást követően a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.624/2012/18. számú ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest perköltség fizetésére kötelezte. Kimondta, hogy a fellebbezési, illetve a felülvizsgálati eljárás illetéke is az állam terhén marad.

Kifejtette, hogy a jelen per tárgya az alperes által kiadott rendes felmondás jogellenességének megállapítása, ezért a bíróságnak ezzel összefüggésben azt kellett vizsgálnia, hogy az Ebktv. 21. § c) pontjának második fordulata szerinti foglalkoztatási jogviszony, vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony megszüntetése során az alperes munkáltató az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, alkalmazott-e a felperessel szemben közvetlen hátrányos megkülönböztetést a neme miatt.

A felperes azt a tulajdonságot, amellyel összefüggésbe hozhatóan hátrány érte, női mivoltában jelölte meg, amely körülmény nem vitás. A műszakvezető úszómesterek személyi körét jelölte meg olyan csoportként, amelyhez viszonyítva azon tulajdonsága, hogy nő, hátrányos megkülönböztetésre adhatott alapot. A bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján tényként fogadta el, hogy az alperes által alkalmazott négy műszakvezető úszómester közül csak a felperes volt nőnemű. Az alperes ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a felperes női mivoltát tekintve a műszakvezető úszómestereket az úszómester munkakörben foglalkoztatott munkavállalókkal egy csoportként kell kezelni. Előadta, hogy a felperes jogviszonyának megszüntetésekor úszómester munkakörben volt és maradt női alkalmazott az alperesnél, akinek munkaviszonya jelenleg is fennáll. Az a körülmény, hogy az alperes a felperesnek mint nőnek a munkaviszonyát szüntette meg rendes felmondással, nem alapozza meg önmagában azt a tényállítást, hogy erre kizárólag azért került sor, mert női munkavállaló. Nem merült fel adat arra vonatkozóan, és a felperes sem állított olyat, hogy J.I. ügyvezető a felpereshez vagy más személyhez női mivoltával kapcsolatban bármilyen megjegyzést fűzött volna, vagy általánosságban a nőnemű műszakvezető úszómestereket, vagy úszómestereket hátrányosan ítélte volna meg.