BH 1977.5.211 Más ügyben beszerzett és a bíróság által nem ismertetett szakvéleménynek az érdemi döntés alapjául való felhasználása olyan súlyos eljárási szabálysértés, amely a határozat hatályon kívül helyezését és újabb tárgyalás elrendelését idézheti elő [Pp. 177. § (1) bek., 182. § (2) bek.].

A felperes ÁFÉSZ, valamint a baromfifeldolgozó vállalat II. r. alperes között hizlalás céljából kifejlett libák eladására szerződés jött létre. E szerződés alapján a baromfifeldolgozó vállalat II. r. alperes rendelkezésére egy mezőgazdasági termelőszövetkezet I. r. alperes 1481 db sovány libát adott át a felperesnek 7159 kg súlyban. Az átadott libákból 1972. augusztus 1-31. napja közötti időben összesen 144 db elpusztult. Az állomány tüdőpenészes fertőzöttségét a felperes keretében működő libatömő szakcsoport tagjai röviddel az átvétel után észlelték. A peres felek megbízottai 1972. július 31. és augusztus 1. napjain a felmerült kifogások rendezése céljából összejöttek. Ennek során is megállapították, hogy az állomány egy része tüdőpenésszel fertőzött. Ugyanakkor a II. r. alperes egyik dolgozója közbenjöttével olyan megállapodás történt, hogy az állatorvosi igazolással bizonyított elhullások után kg-ként 28 Ft-ot a II. r. alperes a felperes részére meg fog fizetni.

Az elhullott állatok értékének megtérítése azonban nem történt meg. Az emiatt indult perben az I. r. alperes elsődlegesen a jogviszony hiányával, másodlagosan pedig a szavatossági igény elkésetten történt érvényesítésével védekezett, a II. r. alperes pedig egyrészt azzal, hogy a tüdőpenész nem esik szavatossági felelősség alá, másrészt pedig azzal, hogy a felperes a nyílt hibában szenvedő állatokat kifogás nélkül vette át.

A bizonyítási eljárás során kihallgatott állatorvos azt vallotta, hogy az elhullott libáknál tüdőpenészt állapított meg. A II. r. alperes egyik tanúként kihallgatott dolgozója azt adta elő, hogy az I. r. alperes libaállományában a libák 4 hetes korában nagy mennyiségű libaelhullás történt tüdőpenész miatt. Ezt megerősítette egy másik tanú is, aki az I. r. alperes agronómusa.

Ilyen bizonyítás alapján a járásbíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet azt állapította meg, hogy a tüdőpenész nem szavatossági hiba. Ezt a megállapítását arra alapította, hogy az igénybevett állatorvos szakértőnek a járásbíróság előtti más perben adott szakvéleménye szerint a tüdőpenész almozási hiba, tehát az állattartónál kialakult tartási-állategészségügyi feltételek és követelmények hiánya következtében lépett fel. A tüdőpenész így a felperes szakcsoportjának tagjainál alakult ki, amelyért az alperesek hibás teljesítésből eredő felelőssége nem állapítható meg; az alperesek hibátlanul teljesítettek a felperes részére.

A járásbíróság ítéletét a megyei bíróság helyben hagyta, lényegében ugyancsak az első fokú bíróság által említett más ügyben adott szakértői vélemény alapján.

A felperes a jogerős elutasító ítélet ellen perújítási kérelmet terjesztett elő, e kérelmét azonban a járásbíróság elutasította. Az elutasító végzés fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett.