A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10120/2011/4. számú határozata jogellenesség megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 123. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 102. §, 104. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.999/2009/21., Miskolci Törvényszék Mf.22124/2010/6., *Kúria Mfv.10120/2011/4.*

***********

Mfv.I.10.120/2011/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a által képviselt felperesnek a dr. Eperjesi Tamás ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli lemondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Miskolci Munkaügyi Bíróságnál 2.M.999/2009. szám alatt megindított és másodfokon a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.22.124/2010/6. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.22.124/2010/6. számú ítéletének azon rendelkezését, amelyben a Miskolci Munkaügyi Bíróság 2.M.999/2009/21. számú ítéletének az alperes rendkívüli lemondása jogellenességének megállapítása tárgyában hozott döntését helybenhagyta és az alperesnek a jogszerűség megállapítása iránti viszontkeresetét elutasította, hatályon kívül helyezi, megállapítja, hogy az alperes 2009. augusztus 3-án kelt rendkívüli lemondása jogszerű, és az elsőfokú bíróságot a jogszerű rendkívüli lemondás jogkövetkezményei tárgyában új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. Egyebekben a jogerős ítéletet nem érinti. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás illetékét 36.000 /harminchatezer/ forintban, a felperes felülvizsgálati eljárási költségét 10.000 /tízezer/ forintban és 2.500 /kettőezerötszáz/ forint áfa összegben állapítja meg.

I n d o k o l á s :

A felperes a keresetében az alperes 2009. augusztus 3-án kelt rendkívüli lemondása jogellenességének megállapítását és a jogkövetkezmények alkalmazását, továbbá az alperes perköltségben történő marasztalását kérte. Az alperes a viszontkeresetében a rendkívüli lemondás jogszerűségének megállapítását, a jogkövetkezmények alkalmazását, továbbá azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a felperes által vele szemben elrendelt fegyelmi eljárás felfüggesztése és megszüntetése, továbbá az Etikai Bizottság eljárása és állásfoglalása jogszabálysértő volt.

A felperes a rendkívüli lemondás jogszerűségének megállapítása és jogkövetkezményei, továbbá a fegyelmi eljárás felfüggesztése és megszüntetése jogellenessége megállapítása tárgyában a viszontkereset elutasítását kérte, az Etikai Bizottság eljárása állásfoglalása körében elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a viszontkereset elutasítását indítványozta. A Miskolci Munkaügyi Bíróság 2.M.999/2009/21. számú ítéletével a felperesnek az Etikai Bizottság eljárása és jelentése jogellenességének megállapítása iránti viszontkereset vonatkozásában a per megszüntetése iránti kérelmét elutasította. Megállapította, hogy az alperes a közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli lemondással jogellenesen szüntette meg, és kötelezte az alperest 584.248 forint lemondási időre járó átlagkereset megfizetésére. Kimondta továbbá, hogy a fegyelmi eljárást felfüggesztő és a fegyelmi eljárást megszüntető intézkedés jogellenes volt, ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította. Kötelezte az alperest a felperes részére 180.000 forint részperköltség megfizetésére, míg a 453.600 forint eljárási illetéket az állam viseli. A munkaügyi bíróság által rögzített tényállás szerint az alperes 1984. augusztus 1-jétől állt a felperes alkalmazásában, a munkáltatói jogkör gyakorlója D.P., orvos-igazgató volt. Az alperes intézetvezető főnővér vezetői megbízatását a munkáltatói jogkör gyakorlója 2008. május 1-ei hatállyal visszavonta, és osztályvezető ápoló munkakörbe helyezte. Az alperes a T.-n végezte az osztályvezető ápoló munkakörbe tartozó feladatait, utolsó munkaköri leírása 2009. április 8-án kelt, amelyben az infúzió és a vénás injekció beadása nem szerepelt.

Az alperesnek az osztályvezető által tartott megbeszélésen elhangzott utasítások végrehajtásáról intézkednie kellett, valamint köteles volt végrehajtani és a beosztott dolgozókkal végrehajtatni az osztályra vonatkozó rendelkezéseket és utasításokat. Az alperesnek ezen túl kötelezettségét képezte bármely rendellenességnek közvetlen felettesei -az osztályvezető főorvos, illetve az intézeti ellátási és ápolásvezető - számára történő jelentése, továbbá ellenőriznie kellett a szakdolgozók beteg-nővér kapcsolatát is. 2009. márciusában N.M.B. és B.I. betegek az alperes osztályán feküdtek. Az ellátásuk során tapasztalt hiányosságok és problémák miatt B.I. 2009. március 23-án, N.M.B. pedig 2009. április 6-án jegyzőkönyvbe foglalt panasszal élt. Kifogásolták, hogy nem történt náluk vérnyomásmérés, injekció előtt a nővérek nem fertőtlenítettek, a szúrás helyére külön kérést követően sem helyeztek vattát, továbbá sérelmezték, hogy tudomásuk szerint csak orvos, vagy felhatalmazott ápoló „vénázhat", ezzel ellentétben a kórteremben mindenkit csak nővér látott el. Amikor az egyik problémát, konkrétan egy porcelán tányérnak a földhöz csapását jelezni akarták az alperes részére, ő a panaszukkal érdemben nem foglalkozott, illetőleg cinikusan válaszolt, nem volt együttérző, közömbös volt és nem tanúsított együttérzést az irányukban. A betegek a panaszukat az igazgató főorvos, illetőleg az intézeti ellátásvezető előtt tették meg.