A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10120/2011/4. számú határozata jogellenesség megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 123. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 102. §, 104. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.120/2011/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a által képviselt felperesnek a dr. Eperjesi Tamás ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli lemondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Miskolci Munkaügyi Bíróságnál 2.M.999/2009. szám alatt megindított és másodfokon a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.22.124/2010/6. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.22.124/2010/6. számú ítéletének azon rendelkezését, amelyben a Miskolci Munkaügyi Bíróság 2.M.999/2009/21. számú ítéletének az alperes rendkívüli lemondása jogellenességének megállapítása tárgyában hozott döntését helybenhagyta és az alperesnek a jogszerűség megállapítása iránti viszontkeresetét elutasította, hatályon kívül helyezi, megállapítja, hogy az alperes 2009. augusztus 3-án kelt rendkívüli lemondása jogszerű, és az elsőfokú bíróságot a jogszerű rendkívüli lemondás jogkövetkezményei tárgyában új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. Egyebekben a jogerős ítéletet nem érinti. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás illetékét 36.000 /harminchatezer/ forintban, a felperes felülvizsgálati eljárási költségét 10.000 /tízezer/ forintban és 2.500 /kettőezerötszáz/ forint áfa összegben állapítja meg.

I n d o k o l á s :

A felperes a keresetében az alperes 2009. augusztus 3-án kelt rendkívüli lemondása jogellenességének megállapítását és a jogkövetkezmények alkalmazását, továbbá az alperes perköltségben történő marasztalását kérte. Az alperes a viszontkeresetében a rendkívüli lemondás jogszerűségének megállapítását, a jogkövetkezmények alkalmazását, továbbá azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a felperes által vele szemben elrendelt fegyelmi eljárás felfüggesztése és megszüntetése, továbbá az Etikai Bizottság eljárása és állásfoglalása jogszabálysértő volt.

A felperes a rendkívüli lemondás jogszerűségének megállapítása és jogkövetkezményei, továbbá a fegyelmi eljárás felfüggesztése és megszüntetése jogellenessége megállapítása tárgyában a viszontkereset elutasítását kérte, az Etikai Bizottság eljárása állásfoglalása körében elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a viszontkereset elutasítását indítványozta. A Miskolci Munkaügyi Bíróság 2.M.999/2009/21. számú ítéletével a felperesnek az Etikai Bizottság eljárása és jelentése jogellenességének megállapítása iránti viszontkereset vonatkozásában a per megszüntetése iránti kérelmét elutasította. Megállapította, hogy az alperes a közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli lemondással jogellenesen szüntette meg, és kötelezte az alperest 584.248 forint lemondási időre járó átlagkereset megfizetésére. Kimondta továbbá, hogy a fegyelmi eljárást felfüggesztő és a fegyelmi eljárást megszüntető intézkedés jogellenes volt, ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította. Kötelezte az alperest a felperes részére 180.000 forint részperköltség megfizetésére, míg a 453.600 forint eljárási illetéket az állam viseli. A munkaügyi bíróság által rögzített tényállás szerint az alperes 1984. augusztus 1-jétől állt a felperes alkalmazásában, a munkáltatói jogkör gyakorlója D.P., orvos-igazgató volt. Az alperes intézetvezető főnővér vezetői megbízatását a munkáltatói jogkör gyakorlója 2008. május 1-ei hatállyal visszavonta, és osztályvezető ápoló munkakörbe helyezte. Az alperes a T.-n végezte az osztályvezető ápoló munkakörbe tartozó feladatait, utolsó munkaköri leírása 2009. április 8-án kelt, amelyben az infúzió és a vénás injekció beadása nem szerepelt.

Az alperesnek az osztályvezető által tartott megbeszélésen elhangzott utasítások végrehajtásáról intézkednie kellett, valamint köteles volt végrehajtani és a beosztott dolgozókkal végrehajtatni az osztályra vonatkozó rendelkezéseket és utasításokat. Az alperesnek ezen túl kötelezettségét képezte bármely rendellenességnek közvetlen felettesei -az osztályvezető főorvos, illetve az intézeti ellátási és ápolásvezető - számára történő jelentése, továbbá ellenőriznie kellett a szakdolgozók beteg-nővér kapcsolatát is. 2009. márciusában N.M.B. és B.I. betegek az alperes osztályán feküdtek. Az ellátásuk során tapasztalt hiányosságok és problémák miatt B.I. 2009. március 23-án, N.M.B. pedig 2009. április 6-án jegyzőkönyvbe foglalt panasszal élt. Kifogásolták, hogy nem történt náluk vérnyomásmérés, injekció előtt a nővérek nem fertőtlenítettek, a szúrás helyére külön kérést követően sem helyeztek vattát, továbbá sérelmezték, hogy tudomásuk szerint csak orvos, vagy felhatalmazott ápoló „vénázhat", ezzel ellentétben a kórteremben mindenkit csak nővér látott el. Amikor az egyik problémát, konkrétan egy porcelán tányérnak a földhöz csapását jelezni akarták az alperes részére, ő a panaszukkal érdemben nem foglalkozott, illetőleg cinikusan válaszolt, nem volt együttérző, közömbös volt és nem tanúsított együttérzést az irányukban. A betegek a panaszukat az igazgató főorvos, illetőleg az intézeti ellátásvezető előtt tették meg.

Az alperes 2009. március 27-én írásban fordult az intézetvezető főnővérhez azzal kapcsolatban, hogy az intravénás terápia kivitelezését milyen feltételek mellett végezhetik az ápolók. Az intézetvezető főnővér 2009. április 1-jén levélben azt a választ adta az alperesnek, hogy az ápolók intravénás és infúziós tevékenységével kapcsolatban tudomása szerint nincs jelenleg olyan hatályban lévő jogszabály, rendelkezés vagy egyéb rendtartás, amely azt az ápolók kompetenciájába emelné.Az alperes 2009. április 3-án kifüggesztett egy iratot, amelyben idézte az intézeti ellátás és ápolásvezető válaszát, valamint tájékoztatta az ápolókat arról, hogy „mivel az állásfoglalásban nincs szó megbízó levélről, és azt követő főnővéri értekezleten konkrétan rá kérdeztem, és egyértelművé tették, hogy megbízó levéllel sem". Az alperes a beosztott nővérekkel aláíratta a levelet, és megtiltotta számukra az intravénás injekció és infúzió beadását. Az ezt követő orvosi értekezleten az orvosok az igazgató jóváhagyásával akként döntöttek, hogy a korábbi gyakorlattal egyezően az orvoshiány miatt a nővérek továbbra is beadhatják az intravénás injekciót és az infúziót, orvosi felelősségvállalás mellett. A felperes igazgatója 2009. április 21-én iratban fegyelmi eljárást indított az alperes ellen, azzal az indokkal, hogy „B. és N. panaszosok által előadott tények alapján, melyet a mellékelt jegyzőkönyvek tartalmaznak alapos gyanú merült fel, hogy N.M. osztályvezető főnővér a közalkalmazotti jogviszonyából fakadó vétkes kötelezettségszegésre, munkahelyi mulasztásra, valamint viselkedéséből eredő etikai problémákra vonható le következtetés".