A Fővárosi Ítélőtábla Bf.10/2007/32. számú határozata kábítószerrel visszaélés bűntette (FORGALOMBA HOZATALLAL elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 19. §, 21. §, 42. §, 43. §, 45. §, 99. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 4. §, 323. §, 348. §, 349. §, 351. §, 352. §, 354. §, 371. §, 372. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Miszlayné dr. Lányi Éva, Nehrer Péter

Fővárosi Ítélőtábla

3.Bf.10/2007/32. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság, a 2007. év szeptember hó 6. napján tartott tárgyaláson - I. r. és II. r. vádlott tekintetében a Be. XXV. Fejezete szerinti eljárásban - meghozta és kihirdette a következő

Í T É L E T E T :

A jelentős mennyiségű kábítószerre, forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette miatt . I. rendű vádlott és társai ellen indított büntető ügyben a Fővárosi Bíróság 2006. év október hó 24. napján kihirdetett 14.B.385/2004/73. számú ítéletét

III.r. vádlottal szemben megváltoztatja. E vádlott cselekményét jelentős mennyiségű kábítószerre forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette kísérletének minősíti.

A szabadságvesztése végrehajtásának fokozatát börtönbüntetésre enyhíti.

A házi őrizetben töltött időt akként rendeli beszámítani a kiszabott szabadságvesztésbe, hogy egy napi szabadságvesztésnek 4 (négy) napi házi őrizet felel meg.

Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét I. r., II. r. és III. r. vádlottakkal szemben helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült összesen 14.400.- (tizennégyezer-négyszáz) forint bűnügyi költséget II. r. vádlott köteles megfizetni az államnak.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

A Fővárosi Bíróság 14.B.385/2004/73. számú ítéletében I. r. és II. r. vádlottakat jelentős mennyiségű kábítószerre, forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette miatt I. r. vádlottat - mint felbujtót - 4-4 évi fegyházbüntetésre, továbbá I. r. vádlottat a Magyar Köztársaság területéről 5 évi kiutasításra-;

III. r. vádlottat jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntette miatt 3 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A kiszabott szabadságvesztésekbe az elsőfokú bíróság beszámította a vádlottak által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben eltöltött időt;

rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelek elkobzásáról, lefoglalásának megszüntetéséről, a vádlottaknak történő kiadásáról, illetve megsemmisítéséről;

kötelezte a vádlottakat az eljárás során felmerült bűnügyi költségek megfizetésére, illetve megállapította, hogy 872.150,- forint tekintetében a bűnügyi költség az államot terheli.

Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene II. r., III. r. vádlottak és védőik, továbbá I. r. vádlott védője jelentett be fellebbezést felmentésért, illetve enyhítésért.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.687/2006/1-I. számú átiratában annyiban indítványozta megváltoztatni az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy III. r. vádlott cselekménye jelentős mennyiségű kábítószerre forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette kísérletének minősül, melyet I. r. vádlott is tettesként követett el. Felhívta a figyelmet, hogy az enyhébb büntetési tételre tekintettel a büntetés kiszabására a Btk. 2. § alapján az elbírálás idején hatályos törvény alkalmazásával került sor. A vádlottakkal szemben kiszabott büntetés arányosnak tekinthető, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének egyebekben történő helybenhagyását indítványozta.

Az elsőfokú eljárás során I. r. vádlott már ismeretlen helyen tartózkodott, a másodfokú eljárás során ugyanez volt megállapítható II. r. vádlott tekintetében is. A Fővárosi Ítélőtábla eljárását ezért II. r. vádlottra vonatkozóan is a Be. XXV. Fejezetében írtak szerint a távollevő terhelttel szembeni eljárás szabályainak megfelelően folytatta le.

A másodfokú tárgyaláson az I. r. vádlott védője vitatta, hogy titkosszolgálati eszközök útján rögzítettek volna olyan adatokat, melyek a kábítószer kereskedéssel lettek volna kapcsolatosak. A lehallgatásokról szóló jelentésekben legfeljebb más büntetendő cselekményekre történtek utalások. Kifogásolta a hangtechnikai szakértő szakvéleményét, mivel a hangazonosításnál neki anyanyelvi szinten kellett volna románul, albánul és szerbül tudnia. Az pedig etikátlan, hogy korábban tolmácsként is szerepelt az eljárásban. Tekintettel arra, hogy kétséget kizáróan nem bizonyított az I. r. vádlott cselekvősége, felmentését kérte az ellene emelt vád alól.

II. r. vádlott védője ugyancsak nem látta bizonyítottnak II. r. vádlott tagadásával szemben a bűncselekmény elkövetését. Ezért elsődlegesen a vádlott felmentését, másodlagosan - az időmúlásra tekintettel - a büntetés enyhítését kérte.

III. r. vádlott védője fellebbezését enyhítésre irányulóan tartotta fenn. Nem vitatta, hogy a III. r. vádlott megszerezte a kábítószert, azt azonban igen, hogy továbbadási vagy értékesítési szándékkal tette volna, ezen minősítő körülmény az eljárás során nem nyert bizonyítást. Amennyiben ezt mégis így lehetne értékelni, ez a vádlotti magatartás nem tárgya a vádirati tényállásnak, ezért a cselekmény súlyosabb minősítésére csak a Be. 2. §-ában írt vádelv megsértésével kerülhetne sor. Figyelemmel a vádlott életkorára, orvosi igazolásokkal alátámasztott betegségeire, a fegyház helyett börtönbüntetés kiszabását indítványozta az elsőfokú bíróság által megállapított bűncselekmény miatt. III. r. vádlott felszólalásában csatlakozott védőjéhez.

Perbeszédében az ügyész az átiratban foglaltakkal egyezően indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, egyebekben helybenhagyását azzal, hogy nem ellenezte a III. r. vádlott fegyház fokozatának börtönre történő változtatását.

A Fővárosi Ítélőtábla a Be. 348. § (1) és 349. § (1) bekezdésére figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét valamennyi fellebbezéssel érintett vádlottal szemben felülbírálta. Megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le az eljárását. A tényállás megállapítása során az ügy helyes jogi és ténybeli megítéléséhez szükséges tényeket felderítette, a lehetséges bizonyítékokat összegyűjtötte, azokat megvizsgálta és értékelési körébe vonta. A tényállást túlnyomó részt megalapozottan állapította meg. Az ítéleti tényállásban az elsőfokú bíróság lényegében mechanikusan átvette a Fővárosi Főügyészség Nf.19.817/2002/81-I. számú vádirati megállapításait, mégsem rögzítette az ügy mikénti elbírálása szempontjából relevanciával bíró összes körülményt. Észlelte továbbá a másodfokú bíróság, hogy bizonyos, a tényállásra tartozó körülményeket nem ott, hanem elsőfokú ítélet bizonyítékok számbavételénél és értékelésénél helyezett el az elsőfokú bíróság. A Be. 351. § (2) bekezdés b./ pont második fordulata szerinti megalapozatlanságot a tényállás kiegészítésével és pontosításával a másodfokú bíróság a Be. 352. § (1) bekezdés a./ pontja - az iratok tartalma - alapján az alábbiak szerint orvosolta:

· I. r., II. r. és III. r. vádlottak nem kábítószer fogyasztók (igazságügyi toxikológiai szakértő nyomozati iratok 1039 és 1493. oldalán található szakértői véleményei).