A Székesfehérvári Törvényszék Pf.20659/2008/5. számú határozata házasság felbontása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 215. §, 218. §, 236. §, 239. §] Bírók: Hegyi Antalné, Márton Zoltánné, Nyírőné dr. Kiss Ildikó

Fejér Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság

2.Pf.20.659/2008/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fejér Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság dr. Mikóné dr. Verger Mária ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt dr. D. M-né (felperes címe) felperesnek, - dr. D. M. (címe) I.r., dr. H.R. által képviselt II.rendű alperes neve (címe) II.r., dr. Erdélyi Attila ügyvéd (címe) által képviselt III.rendű alperes neve (címe) III.r. alperesek ellen házasság felbontása iránt indított perében a Székesfehérvári Városi Bíróság 3.P.23.168/2004/95. számú ítélete ellen a felperes által 99. szám, valamint a 102. számú kiegészítő ítélet ellen a felperes által 103. szám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

az elsőfokú ítéletet a kiegészítő ítéletre is kiterjedően fellebbezett részében részben akként változtatja meg, hogy ha a kapcsolattartás a szülők önhibáján kívüli okból marad el, azt az elmaradást követő páratlan héten kell pótolni.

A kapcsolattartást akadályozó körülményről a szülők a kapcsolattartás kezdő időpontja előtt legalább 6 órával kötelesek egymást távbeszélőn tájékoztatni.

Ezt meghaladó fellebbezett részében az elsőfokú ítéletet és kiegészítő ítéletet helybenhagyja.

Ezen ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS:

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen

- amely a felek házasságát felbontotta, a M. B. utónevű gyermeket a felperesnél helyezte el, szabályozta a gyermek és az I.r. alperes kapcsolattartását, az I.r. alperest a M. B., valamint a N. utónevű gyermekek javára tartásdíj fizetésére kötelezte, az ezt meghaladóan előterjesztett keresetet pedig elutasította -

a felperes fellebbezett.

A kapcsolattartás során a gyermek átadásának és átvételének helyét meghatározó, valamint az elmaradt kapcsolattartás pótlását elrendelő kiegészítő ítélet ellen szintén a felperes fellebbezett.

A felperes fellebbezésében azt kérte, hogy a megyei bíróság a kapcsolattartás körében az elsőfokú bíróság ítéletét és kiegészítő ítéletét úgy változtassa meg, hogy a folyamatos kapcsolattartás kezdő időpontja páros héten pénteken 16 óra helyett szombaton 9 óra legyen.

Az elmaradt kapcsolattartás pótlására vonatkozó rendelkezés megváltoztatását elsődlegesen úgy kérte, hogy a megyei bíróság mellőzze az elmaradt kapcsolattartás pótlására történő kötelezését. Másodlagosan azt kérte, hogy az elmaradt kapcsolattartás pótlására csak akkor kerülhessen sor, ha a felek a kapcsolattartást akadályozó körülményről előzetesen, a kapcsolattartás kezdő időpontja előtt legalább 48 órával írásban, vagy telefonon tájékoztatták egymást, illetve az előre nem látható akadályok felmerülését utólag igazolták.

Fellebbezésében a felperes arra hivatkozott, hogy a gyermeknek gyenge a tanulmányi eredménye, szükséges, hogy tanuljanak vele. Amennyiben már péntek délután elviheti az I.r. alperes a gyermeket kapcsolattartásra, akkor hétvégén a felperes nem tud a gyermekkel tanulni. A hétfői tanórákra történő felkészülést csak abban az esetben lehet megoldani, ha a folyamatos kapcsolattartás kezdő időpontja szombat délelőtt van.

Az elmaradt kapcsolattartás pótlását szabályozó rendelkezés elleni fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az alperes erre vonatkozó kereseti kérelmet nem is terjesztett elő, ezért ebben a kérdésben az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmen túlterjeszkedve döntött.

Az I.r. alperes fellebbezési ellenkérelmében a kapcsolattartás körére vonatkozó rendelkezés helybenhagyását kérte arra hivatkozással, hogy szükség esetén kész arra, hogy a gyermeket korrepetáló tanárhoz vigye, vagy tanuljon vele. A pótlásra vonatkozó rendelkezést azért tartotta indokoltnak, mert a folyamatos kapcsolattartás rendszeresen meghiúsul, és szabályozás hiányában nincs lehetősége az elmaradt kapcsolattartás pótlására.

Az ítélet gyermektartásdíj fizetési kötelezettséget megállapító rendelkezése elleni fellebbezésében a felperes a M. B. utónevű gyermek javára megállapított 40.000,- Ft összegű gyermektartásdíj havi 50.000, Ft-ra, míg a N. utónevű nagykorú gyermek tartására megállapított havi 20.000,- Ft összegű tartásdíj 30.000,- Ft-ra történő felemelését kérte.

Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a B. utónevű gyermek szükségletei egészségi állapota miatt meghaladják a hasonló korú gyermek szükségleteit, és a gyermek megfelelő tartását az elsőfokú bíróság által megállapított havi 40.000,- Ft összegű gyermektartásdíj nem fedezi.

A N. utónevű nagykorú gyermek pedig nem jutott hozzá ahhoz az osztalékhoz, amelyre tekintettel az elsőfokú bíróság az I.r. alperes által fizetendő tartásdíj mértékét alacsonyabb összegben határozta meg. Állította a felperes, hogy a havi 20.000,- Ft a nappali tagozaton tanuló egyetemi hallgató gyermek szükségleteit nem fedezi.

Az I.r. alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet tartásdíj megállapítására vonatkozó rendelkezésének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a B. utónevű gyermek szükségleteit az őt megillető felemelt összegű családi pótlékra is figyelemmel fedezi az elsőfokú bíróság által megállapított havi 40.000,- Ft összegű gyermektartásdíj. Igazolta, hogy a N. utónevű nagykorú gyermek részére az XY. Kft. 2007. november 30. napján osztalék jogcímén 953.100,- Ft-ot, kamat címén 53.024,- Ft-ot kifizetett. Erre, valamint arra a körülményre tekintettel, hogy a nagykorú gyermek 8.922.400,- Ft értékű üzletrésszel rendelkezik, indokolatlan a javára megállapított tartásdíj mértékének felemelése.

A felperes fellebbezésében a házastársi közös vagyon megosztására irányuló keresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezés megváltoztatását kérte akként, hogy az elsődlegesen előterjesztett kereseti kérelmének megfelelően a házastársi közös vagyont ossza meg a bíróság.

Arra hivatkozott, hogy a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában perbeli, a bíróság végzésével jóváhagyott egyezség nem jött létre, és a felek a házastársi közös vagyont szerződéssel sem osztották meg. Álláspontja szerint a létrejött megállapodásokat az I.r. alperes sem tekintette érvényesnek, és a szerződések a felperes és az I.r. alperes ráutaló magatartásában megnyilvánuló egybehangzó akaratnyilvánításával a felek akaratából megszűntek. Erre vonatkozó ráutaló magatartásként értékelhető az, hogy a perben az I.r. alperes sem hivatkozott a szerződésekre, a p-i ingatlanra vonatkozó szerződést pedig nem nyújtotta be jóváhagyás végett a gyámhivatalnak. Állította azt is, hogy a kiskorú gyermek javára szóló ajándékozási szerződés létre sem jött, mert azt a gyermek képviseletében nem írták alá.

Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy a felperes és az I.r. alperes között a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött, valamint az ingatlanokra vonatkozó ajándékozási és közös tulajdon megszüntetésére irányuló szerződések - a felperes határidőn belül történt megtámadása következtében - érvénytelenek.