A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30559/2013/15. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §, 108. §, 109. §] Bíró: Kovács Mária

éíööáóÉőÉőáFŐVÁROSI KÖZIGAZGATÁSI

ÉS MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG

16.K.30.599/2013/15.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

a dr. Prekopa Orsolya (cím) ügyvéd által képviselt felperes neve (cím - a dr. Sík Magdolna jogtanácsos (hiv.sz.: 2889084214) által képviselt -

NAV Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (cím) alperes ellen adó ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A bíróság az alperes 2012. december 11-én kelt, 2889257186 számú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárása kötelezi.

A kereseti illetéket a Magyar Állam viseli.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy az ítélet kézbesítésétől számított 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 150.000,-Ft, (azaz Egyszáz-ötvenezer forint) perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti Igazgatósága Magánszemélyek és Egyéni Vállalkozók Ellenőrzési Osztálya felperesnél a ... számú megbízólevél alapján ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés tárgya személyi jövedelemadónem volt és az ellenőrzés alá vont időszak 2006. és 2007. adóévek. Feltárta az ellenőrzési eljárásban az elsőfokú adóhatóság, hogy felperes kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó foglalkoztatotti minőségben. Az adóbevallási kötelezettségeinek a tárgyidőszakban eleget tett, a szükséges bizonylatait is az ellenőrzés rendelkezésére bocsátotta. Feltárták felperes kiadásait és bevételeit és megállapították, hogy felperes tárgyidőszaki bevételei a feltárt igazolt kiadásait nem fedezték, ezért az Art. 109. § (1) bekezdése alapján becslési eljárás lefolytatásának volt helye. A becslési eljárás során felállították felperes kronologikus készpénzforgalmi mérlegét és megbecsülték, hogy milyen összegű jövedelemre volt szüksége ahhoz, hogy a feltárt kiadásait felperes fedezze. A bevétel és kiadási oldal időrendbe állítása alapján állapították meg becsléssel a felperesi bevételeket és ehhez tartozó az adókötelezettségét is megállapították, az Art. 109. § (1) - (4) bekezdéseinek alkalmazásával. A felperesnek az ellenőrzés során megvizsgálták azt a hivatkozását, hogy az édesanyjától a tárgyidőszakban annak kezdetén 30.000.000,-Ft összeget kapott, amelyet kért a kiadásainak fedezeteként figyelembe venni és ennek során nem vitatták, hogy felperes édesanyjának 2003. évi február hónapjában történő értékesítésből bevétele származott, melynek során a cím sz. alatti ingatlant értékesítette, azonban ezt az összeget 2003-ban szerezte meg és annak 2006. évi januárjában való rendelkezésre állását hitelt érdemlően felperes nem igazolta. Felperes édesanyjánál kapcsolódó vizsgálatot is lefolytattak, melynek során bankszámláinak forgalmi adatai ugyancsak nem támasztották alá ennek a pénzösszegnek a 2006. év elején való rendelkezésre állását. Ezt meghaladóan a felperesi bevételeket és kiadásokat pontosan rögzítette határozatában az adóhatóság és döntését további részletes ténymegállapítás és jogszabályhelyekre történő hivatkozással is indokolta. Az elsőfokú határozattal szemben felperes fellebbezést nyújtott be.

Az ellenőrzés eredményeként a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti Adóigazgatósága Magánszemélyek és Egyéni Vállalkozók Ellenőrzési Főosztálya a 2012. évi szeptember hó 24. napján kelt 3572423237. számú határozatával felperes terhére 2006. és 2007. évekre mindösszesen 14.259.534,-Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg és kötelezte még 7.129.767,-Ft adóbírság és 6.707.617,-Ft késedelmi pótlék megfizetésére is. Határozatának indokolásában az ellenőrzés által feltárt adatokra figyelemmel a tényállást részletesen rögzítette. A felperes vizsgált időszakban a 1 kft. alkalmazásában állt és feltárta az ebből származó felperesi bevételeket. A bevételeket és kiadásokat egybe vetette és megállapította, hogy az Art. 108. és 109. §-aiban foglaltak alapján felperesnek forráshiánya állt fenn a vizsgált időszakban, a feltárt kiadásait bevételei nem fedezték, ezért becslési eljárást kellett lefolytatni. A felperes által hivatkozott 2006. évi január hó 07. napján kelt kölcsönszerződés szerinti 30.000.000,-Ft-os összeget felperesi forrásnál figyelembe venni nem tudta. 2006. évre felperes forráshiányát 27.991.066,-Ft-ban, 2007. évben 9.194.250,-Ft-ban állapította meg. Ezt egyéb jövedelemként felperes terhére megállapítva felperesi adókötelezettséget rögzítette. Döntését ezt meghaladóan részletes jogszabályhelyekre történő hivatkozással is indokolta. Az elsőfokú határozattal szemben felperes fellebbezést, majd fellebbezés kiegészítést terjesztett elő 2012. évi október hó 19. napján és 2012. évi november 03. napján postára adott beadványaiban. Álláspontja szerint az elsőfokú adóhatóság a tényállást tévesen állapította meg és a bizonyítékokat nem megfelelően értékelte. Az édesanyjától kapott 30.000,000,-Ft ténylegesen kölcsönadással került hozzá, annak forrását igazolta, az édesanyja folyószámláit is megvizsgálta a revízió és téves megállapítást tett a folyószámla adatai csak azt igazolják, hogy a folyószámlán nem volt ilyen összeg, azonban nem igazolja azt, hogy nem rendelkezett volna megtakarításokkal. Álláspontja szerint megfelelően bizonyította, hogy a 30.000.000,-Ft a rendelkezésére áll és az elsőfokú hatóságnak ezzel ellentétes megállapítása csak feltételezés.

A fellebbezés eredményeként alperes 2012. évi december 11. napján kelt 2889257186. sz. határozatával az elsőfokú adóhatóság 3572423237. sz. határozatát megváltoztatta és felperes terhére személyi jövedelemadó nemben 2006. - 2007. évekre 12.946.934,-Ft-ot állapított meg, amely teljes egészében adóhiánynak minősült. Kötelezte még felperest 6.473.467,-Ft adóbírság és 6.075.917,-Ft késedelmi pótlék megfizetésére is. Határozatának indokolásában a tényállást az eljárás során lefolytatott ellenőrzés adataira figyelemmel részletesen rögzítette és döntését jogszabályhelyekre történő hivatkozással is indokolta. Megállapította, hogy helytállóan jutott arra a felperesi bevételek és kiadások egybevetése következtében az elsőfokú adóhatóság, hogy az Art. 108. és 109. §-ának alkalmazása mellett becslési eljárás lefolytatásának van helye. Az Art. 109. § (3) bekezdése lehetővé tette felperesnek, hogy az adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja. Erre figyelemmel csatolta felperes a 2006. évi kiadásainak fedezetének igazolására édesanyjával kötött kölcsönszerződést, amelyben felperes édesanyja nyilatkozott arról, hogy 2003. évben a cím sz. alatt található ingatlant értékesítette és ebből bevétele származott, amely közel 3 év múlva került felperesnek átadásra. Az Art. 108. és 109. §-a alapján felperesnek kell hitelt érdemlően igazolnia azt, hogy ez a pénzösszeg 2006-ban is rendelkezésre állt. Ezt a hitelt érdemlő adatokkal igazolni nem tudta, az a hivatkozás, hogy ezt otthon tartották, nem felel meg a hiteltérdemlőségnek a hatályos bírói gyakorlat szerint.