A Szegedi Ítélőtábla Bf.377/2018/5. számú határozata pénzmosás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 4. §, 75. §, 351. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 399. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 164. §, 561. §, 576. §, 590. §, 592. §, 593. §, 605. §, 610. §, 868. §, 870. §] Bírók: Halász Edina, Joó Attila, Katona Dorottya

Szegedi Ítélőtábla

Bf.IV.377/2018/5.

A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Szegeden, 2018. december 11. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t:

A pénzmosás bűntette miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Szegedi Törvényszék 2018. március 01. napján kihirdetett 9.B.1236/2017/7. számú ítéletét helybenhagyja.

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével vádlott neve vádlottat az ellene folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntette (Btk. 399. § (2) bekezdés a) pont, (4) bekezdés a) pont) miatt emelt vád alól felmentette, egyben rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést, a vádlott felmentése miatt, megalapozatlanságra történő hivatkozással, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében.

A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.114/2018/2-II. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést akként módosította, hogy azt az elsőfokú ítélet megalapozatlanság okából történő hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítása végett tartotta fenn.

A főügyészség átiratában kifejtette azon álláspontját, miszerint az elsőfokú bíróság ítélete az akkor hatályos 1998. évi XIX. törvény 351. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott megalapozatlansági okban szenved, mert az elsőfokú bíróság a tényállást nem derítette fel és a felderítetlenségből adódóan az 1998. évi XIX. törvény 351. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott megalapozatlansági ok is fennáll, tekintve, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás hiányos, valamint az elsőfokú bíróság mindezek mellett az általa megállapított tényekből további tényekre tévesen következtetett (1998. évi XIX. törvény 351. § (2) bekezdés d)pont).

A főügyészség álláspontja szerint a tényállás felderítetlenségét döntően az okozta, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott védekezését elfogadta, de nem tárta fel a tényleges vádlotti magatartást és a vádlott szándékát. E körben az elsőfokú bíróság nem derítette fel, hogy a 2016. január 27. napján kelt munkaszerződés alapján, 2016. február 15. napjától a szerződés 6. pontja szerint kikötött, egy hónapos próbaidő leteltét követően a vádlott miért nem kérte a telefonon módosított, eltérő munkakör munkaszerződésben történő megállapítását. Nem tárta fel azt sem, hogy a vádlott az általános, a mindennapos életben is közismert pénzkezelési szabályokkal mindenben ütköző és az általa még ismeretlen, elérhetetlen munkáltató nem szokványos utasításai szerint miért járt el. Nem derítette fel a vádlott tudattartalmát, mert nem tisztázta, hogy a pénzfelvételek körülményei alapján a vádlott tudata miért nem foghatta át, hogy a folyószámlájára utalt összegek büntetendő cselekményből származnak. A főügyészség szerint nem derítette fel azt sem az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott miért fogadta el, hogy a portaszolgálattal kapcsolatos munkáját csak a tűzvédelmi és egyéb oktatások megtörténte után végezheti, amikor az erre vonatkozó általános vagy egyedi megbízás és munkaköri leírás hiányában ugyanakkor pénzkezelési feladatokat végezhetett. A vádlottnak a pénzkezelési szabályokra figyelemmel tisztában kellett lennie azzal, hogy amire telefonon utasítják az nem csak szabálytalan, hanem büntetendő cselekmény is. Nem derítette fel az elsőfokú bíróság azt sem, hogy a vádlott a pénzfelvételekre történő utasítások közötti időpontok között mit tett annak érdekében, hogy munkáltatójával felvegye a kapcsolatot, munkaszerződését a tényleges munkakörének megfelelően készítsék el, a többi pénzfelvételről is elismervényt kapjon, továbbá, hogy miért csak a legutolsó pénzfelvételt követően kezdett a vállalkozásról körültekintőbben érdeklődni.

Mindezekre figyelemmel, a főügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása felderítetlen és hiányos, továbbá az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényekből további tényekre tévesen következtetett akkor, amikor a vádlott által előadottakból, tanú 1 tanúvallomásából és az okiratok tartalmából arra a következtetésre jutott, hogy az általa is ismert, számos gyanús körülmény ellenére a vádlott nem tudhatott arról, hogy az általa felvett pénzek büntetendő cselekményről származnak. Nem tulajdonított az elsőfokú bíróság annak sem jelentőséget, hogy a vádlott a legutolsó pénzfelvételt követően - miután az igazi tanú 1 gyel telefonon beszélt - munkabérének elmaradását sérelmezte, valamint, hogy az adóhivatalhoz bejelentését megtenni csak azt követően ment el, hogy tanú 1 közölte vele, feljelentést tesz a rendőrségen csalás miatt. A főügyészség álláspontja szerint viszont csak a bizonyítási eljárás teljes körű lefolytatását követően, az összes bizonyíték értékelésével a logika általános szabályait betartva, a helyes ténybeli és jogi következtetések levonása után lehet a vádlott büntetőjogi felelősségéről megalapozottan dönteni.

Az elsőfokú bíróság a főügyészség szerint indokolási kötelezettségét sem tett eleget teljes egészében, ugyanis a vádlotti védekezést cáfoló okirati bizonyítékokat és tanúvallomásokat indokolás nélkül elvetette.

Mindez alapján a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását.

A fellebbezési nyilvános ülésen a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a főügyészi átiratban foglaltakat azzal a kiegészítéssel tartotta fenn, hogy a Büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 2018. július 1. napján történt hatályba lépésére tekintettel, az elsőfokú bíróság ítéletének teljes körű felülbírálatát indítványozta, továbbá, hogy az ítélőtábla ezen új büntető eljárásjogi törvény alapján bírálja el jelen ügyet és a Be. 592. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt ok miatt - mert a tényállás álláspontja szerint teljes egészében felderítetlen - indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a Be. 610. § alapján helyezze hatályon kívül az elsőfokú bíróság ítéletét és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra. Egyebekben az átiratában írt indokokat változtatás nélkül fenntartotta.

A vádlott védője a fellebbezési nyilvános ülésen az ügyészi fellebbezés elutasítását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

A védelem kifejtette azon álláspontját, mely szerint a vád bizonyításához szükséges tények, bizonyítási eszközök beszerzése, indítványozása a vádlót, azaz az ügyészséget terhelik. A bíróság nem hivatalból, hanem indítványra szerzi be a bizonyítékokat a tényállás tisztázása érdekében. A bíróság ilyen indítvány hiányában bizonyítékok beszerzésére és megvizsgálására nem köteles. Az elsőfokú bíróság a vádiratban megjelölt bizonyítékokat megvizsgálta, a vádiratban indítványozott bizonyítási eljárást lefolytatta, erre az ügyészség észrevételt nem tett és további bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. Megjegyezte, hogy az ügyészi vád nem tartalmazott a vádlott tudattartalmára vonatkozó ténymegállapításokat sem. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegeléséről számot adott és a Be. 593. § (4) bekezdésében foglaltak szerint, ha a megalapozatlanság a Be. 164. § (1) bekezdésére vezethető vissza, a megalapozatlanság következményei nem alkalmazhatók, így jelen esetben az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése szóba sem jöhet.