BH 2025.3.65 I. A bíróság az anyagi pervezetést a fél kérelmének és jogállításának korlátain belül gyakorolja. Az érvényesített jog megnevezése - azon túl, hogy kiindulási alap a felek és a bíróság számára az alkalmazandó anyagi jog azonosítása terén - egyben (a jogi érveléssel együtt) kiindulópontja és határa is az anyagi pervezetésnek.

II. A felülvizsgálati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása, mert ezek határozzák meg a Kúria felülbírálati lehetőségének tartalmi és perjogi kereteit. A felülvizsgálati eljárásban érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a törvény által előírt tartalmi követelmények maradéktalanul teljesültek, az egyéb hivatkozásokat a Kúria figyelmen kívül hagyja.

III. A Kúria felülmérlegelési jogköre csak arra terjed ki, hogy az ügyben eljárt bíróságok a mérlegelés körébe vont adatok és bizonyítékok megállapítása és azok egybevetése során nem jutottak-e nyilvánvalóan helytelen, iratellenes vagy okszerűtlen következtetésre.

IV. A felperes ingóságainak vonatkozásában az alperest szerződés alapján terhelő őrzési kötelezettség letelte után az alperes felelős őrzővé vált azáltal, hogy az ingóságokat a felperes érdekében anélkül tartotta magánál, hogy arra külön jogviszonynál fogva jogosult vagy köteles lett volna [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 4. §, 196. § (1) bek., 277. § (5) bek., 318. §, 339. § (1) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 7. § (1) bek. 8., 11. pont, 237. § (5) bek., 279. § (1) bek., 413. § (1) bek., 423. § (1) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék P.23417/2020/53., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20233/2023/5., Kúria Pfv.20006/2024/7. (*BH 2025.3.65*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes mint lízingbevevő és az alperes mint lízingbeadó között 2006. május 2-án nyílt végű pénzügyi lízingszerződés (a továbbiakban: szerződés) jött létre a perbeli lakásra. A szerződésben a felperes a lakcímétől eltérő levelezési címet adott meg. A szerződés részévé vált üzletszabályzat (a továbbiakban: Üsz.) meghatározta az értesítéssel, kézbesítési vélelemmel (Üsz. 2.11.6.), a szerződés megszűnését követően a lízingtárgy birtokbaadásának és kiürítésének kötelezettségével (Üsz. 17.1.1.), a birtokbaadási és kiürítési kötelezettség megszegését követő felszólítással, a felszólítást követő eljárás kezdeményezési jogosultsággal és vélelmekkel (Üsz. 17.1.2.), a lízingtárgy felnyitásával és az abban található ingóságok elszállításával, értékesítésével, megsemmisítésével (Üsz. 17.1.7.) összefüggő szerződéses jogokat és kötelezettségeket.

[2] Az Üsz. 17.1.7. pontja szerint amennyiben a lízingbevevő elmulasztja a lakásba bevitt ingóságok eltávolítását, ezek átadottnak számítanak és a lízingbeadó jogosult azokat a lízingbevevő költségére eltávolítani, továbbá köteles azokat a kiürítésre rendelkezésre álló határidőtől számított 60 napig megőrizni. Ezen határidő leteltét követően a lízingbeadó jogosult a hátrahagyott vagyontárgyakat értékesíteni, illetőleg amennyiben az ezzel kapcsolatos költségek valószínűsíthetően meghaladják az értékesítésből származó bevételt, jogosult azokat megsemmisíteni. A lízingbevevő kifejezetten felhatalmazza a lízingbeadót a hátrahagyott vagyontárgyak értékesítésére, megsemmisítésére. Az értékesítésből származó bevételt az esetlegesen a lízingbeadó felé fennálló lízingbevevői tartozások és az értékesítéssel, tárolással kapcsolatos lízingbeadónál felmerülő költségek levonását követően a lízingbeadó átadja a lízingbevevő részére.

[3] Az alperes a felperes fizetési kötelezettségének megszegése miatt 2013. május 8-án közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatával felmondta a szerződést. A felmondás a felperes bejelentett levelezési címéről "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza a közjegyzőhöz, a posta a második értesítést 2013. május 27-én hagyta a jelzett címen. A felmondólevélben az alperes felhívta a felperest, hogy a lízingszerződés megszűnésétől számított 5 napon belül a lízingtárgyat ingóságoktól kiürített állapotban bocsássa vissza.

[4] Az alperes ezt követően a 2013. június 11-én kelt és másnap postára adott felszólító levelében figyelmeztette a felperest, hogy megszegte a birtokbaadási kötelezettségét, és két napos póthatáridővel ismét felszólította annak teljesítésére; egyúttal figyelmeztette, hogy a felszólítást követő harmadik napon birtokbavételre irányuló eljárásokat indíthat, az ingóságait elszállíttathatja és értékesítheti. Ez a felszólító levél ugyancsak "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza a felperes levelezési címéről.

[5] Az alperes meghatalmazott közreműködője 2013. szeptember 16-án a lízing tárgyát képező lakást birtokba vette. A birtokbavételről a közjegyző ténytanúsítványt, a közreműködő jegyzőkönyvet vett fel, a lakásban egyes tárgyakról külön fényképfelvételek készültek, a lakás ajtaján lévő zárat lecserélték.

[6] A birtokbavételt és zárcserét követően a lakásban talált ingóságokról az alperes megbízottja 2014. április 12-18. között leltárt vett fel, és az ingóságokat dobozokban elszállította a lakásból, addig az ingóságokat a lezárt lakásban hagyták.

[7] A felperes 2014. május 7-én elektronikus levélben panaszt nyújtott be az alperesnek. Az alperes 2014. július 9-én válaszlevelében felhívta a felperest, hogy előzetes egyeztetést követően szállítsa el a raktárából az általa tárolt ingóságokat.

[8] A raktárban, az ingóságok tárolási helyén 2014. augusztus 8-án beázás történt, amelynek során a felperes ingóságai károsodtak.

[9] Az alperes több időpontot javasolt az ingóságok átadására, azokat végül 2015. január 28-án adta át a felperesnek. Az átadásról a felek jegyzőkönyvet vettek fel.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[10] A felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 4. § (1) és (4) bekezdésére, 318. § (1) bekezdésére, 339. § (1) bekezdésére alapított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest szerződésszegéssel okozott kár megtérítése címén 85 376 000 forint és ennek 2015. január 28-tól a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata megfizetésére.

[11] Előadta, hogy az alperes felmondta a vele kötött szerződést, majd a tudta nélkül ürítette ki a lízingelt lakást. A lakás kiürítése, illetve az ingóságok tárolása során olyan jelentős mulasztások történtek, amelyek eredményeként ingóságai megsemmisültek, eltűntek, illetve tönkrementek. Az alperes szerződésszegést követett el azzal, hogy rossz címre küldte az értesítéseket, akadályozta az átvételt, nem megfelelően őrizte és tárolta az ingóságait, elnagyolt jegyzőkönyveket készített a birtokába került ingóságokról. Ennek következtében a fotóriporteri munkásságával kapcsolatosan 707 776 felvétel elvesztése miatt minimálisan 69 984 000 forint, 30 darab exkluzív fotóanyag elvesztése miatt 9 000 000 forint, a családi emlékképek elvesztése miatt 5 000 000 forint kár érte. Az egyéb ingóságokat ért, illetve azok elvesztése miatti kárt 1 392 000 forintban határozta meg.

[12] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A felülvizsgálati kérelem szempontjából releváns védekezése szerint a felperes szegett szerződést, nem tett eleget az ingóságok eltávolítására vonatkozó kötelezettségének. Az ingóságok megőrzésének kötelezettsége őt csak 2013. november 16-ig terhelte, az ingóságok kiadása körében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.