A Kúria Pfv.21982/2014/6. számú precedensképes határozata örökrész kiadása tárgyában. Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Kiss Gábor, Orosz Árpád

A határozat elvi tartalma:

A nagykorú betétes elhalálozása esetére úgy rendelkezhet, hogy a takarékbetét az általa megjelölt kedvezményezett részére kell kifizetni, ebben az esetben a kedvezményezett a takarékbetétről a hagyatéki eljárás lefolytatásától függetlenül rendelkezhet. Ez a takarékbetét-összeg nem tartozik a takarékbetétes hagyatékához, arról azonban életében szabadon rendelkezhet. 1959. IV. Tv. 598. §, 1959. IV. Tv. 673. § (1), 1959. IV. Tv. 673. § (2), 1989. 2. Tvr. 10. §

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.I.21.982/2014/6.szám

A Kúria a dr. Chikán Zoltán Szilárd ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Barna Judit ügyvéd által képviselt I. rendű, a dr. Boros László ügyvéd Széchenyi által képviselt II. rendű és III. rendű alperes ellen örökrész kiadása iránt az Egri Járásbíróságon 7.P.21.119/2013. számon megindított, majd a Debreceni Törvényszék 1.Pf.20.463/2014/10. számú jogerős ítéletével befejezett perében, az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által 14. és 17. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Debreceni Törvényszék 1.Pf.20.463/2014/10. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű alperesnek 20.000 (Húszezer) forint, a II-III. alpereseknek személyenként 50.000 (Ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint V. I.-né (a továbbiakban: I. rendű örökhagyó) E-ben 2009. szeptember 1-jén takarékszámla-betét szerződést kötött az I. rendű alperessel. Halála esetére kedvezményezettként (elhalálozási rendelkezés) házastársát, V. I.-t (a továbbiakban: II. rendű örökhagyó) jelölte meg, oly módon, hogy a takartékszámla-betét mindenkori összegét 100%-ban részére fizessék ki.

2011. május 26-án az I. rendű örökhagyó közjegyzői okiratba foglalt végrendeletében úgy rendelkezett, hogy a házastársával közös tulajdonát képezi a banknál elhelyezett 18.727.370 forint, kizárólagos tulajdona továbbá a F. és V. Takarékszövetkezet e-i kirendeltségénél váltott takarék-plusz megnevezésű, névre szóló takarékbetétkönyvben elhelyezett 4.897.498 forint. Az így körülírt ingó vagyonát, valamint az e-i lakásában lévő valamennyi ingóságát - egyebek mellett a halála napján bármely pénzintézetnél fellelhető minden további pénzhagyatékát is - végrendeleti öröklés címén örökölje a felperes, a házastársa holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten.

A II. rendű örökhagyó ugyanezen a napon és tartalommal végrendelkezett.

Az I. rendű örökhagyó a végrendelkezést követően az I. rendű alperesnél nem vonta vissza az elhalálozási rendelkezését. 2011. november 29-én elhunyt. Az öröklés megnyíltakor az I. rendű alperesnél elhelyezett takarékbetét-számla összege 3.768.598 forint volt.

Az I. rendű örökhagyóval kapcsolatos hagyatéki eljárás során az I. rendű alperes által a közjegyző megkeresésére adott tájékoztatás szerint az I. rendű örökhagyó 3.768.598 forint összegű takarékszámla-betéttel rendelkezett, a számlához elhalálozás esetére szóló rendelkezés tartozik, amelynek kedvezményezettje a halotti anyagkönyvi kivonat bemutatása mellett, hagyatéki végzés nélkül rendelkezik a számla felett. Az I. rendű alperesnél vezetett takarékszámla-betét összege nem szerepelt a hagyatéki leltárban. A közjegyző ezt követően teljes hatályú hagyatékátadó végzésével az I. rendű örökhagyó hagyatékát átadta az örökhagyó túlélő házastársának (II. rendű örökhagyó), továbbá a II-III. rendű alpereseknek és a felperesnek. A II. rendű örökhagyó 2012. május 23-án az I. rendű alperes e-i fiókjában a halál esetére szóló rendelkezés alapján a betétszámlát megszüntette, részére az I. rendű alperes 4.010.995 forintot kifizetett. Ugyanebben az időpontban a II. rendű örökhagyó takarékszámla-betét szerződést kötött az I. rendű alperessel, e számlán 3.000.000 forintot helyezett el, és halál esetére szóló rendelkezést tett a II. rendű alperes javára. A II. rendű örökhagyó 2012. július 24-én hunyt el. Az I. rendű alperes által a közjegyző megkeresésére adott tájékoztatás szerint a II. rendű örökhagyó a halála időpontjában takarékszámla-betéttel rendelkezett, amelynek összege 3.000.000 forint, a számlához halál esetére szóló rendelkezés tartozott.

A II. rendű alperes 2013. január 8-án a fenti takarékszámla-betétet megszüntette, részére az I. rendű alperes 3.091.225 forintot fizetett ki. A II. rendű alperes ennek a felét átadta a III. rendű alperesnek.

A felperes 2013. május 11-én levélben tájékoztatta az I. rendű alperest, hogy ő az I. rendű örökhagyó örököse. Kifogásolta, hogy az I. rendű alperes a takarékszámla-betétben szereplő összeget más részére jogosulatlanul kifizette.

A felperes módosított keresetében 3.091.225 forint és ennek 2012. július 24. napjától a kifizetésig esedékes törvényes mértékű késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket egyetemlegesen, továbbá 826.829 forint és ennek 2012. július 24. napjától a kifizetésig esedékes késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az I. rendű alperest, az I. rendű örökhagyó halála időpontjában meglévő és a II. rendű alperes részére kifizetett összeg közötti különbözeteként. Hivatkozása szerint az I. rendű örökhagyó a javára végrendelkezett, ezért a Ptk. 673.§ (1) bekezdése alapján bármely pénzintézetnél fellelhető minden további pénzhagyatékának ő a végrendeleti örököse, a rendelkezési jogosultsága az I. rendű örökhagyó túlélő házastársának (II. rendű örökhagyó) özvegyi jogára tekintettel, annak 2012. július 24-én bekövetkezett halálával nyílt meg.

Az alpereseket a fentiek szerint örökrészének kiadására kérte kötelezni.

Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a takarékbetétkönyvről szóló 1989. évi 2. tvr. 7-8.§-ai és 10.§-a szerint járt el, felelősség nem terheli.

A II-III. rendű alperesek érdemi ellenkérelme ugyancsak a kereset elutasítására irányult, védekezésük szerint az I. rendű örökhagyó a halál esetére szóló rendelkezéssel a betétet kivonta a hagyatékából, a végrendelete arra nem vonatkozott.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

Indokolása szerint az 1989. évi 2. tvr. 10.§-a értelmében a nagykorú betétes a takarékbetét elhelyezésekor úgy rendelkezhet, hogy elhalálozása esetén a takarékbetétet az általa megjelölt kedvezményezett részére kell kifizetni. Az így elhelyezett takarékbetét nem tartozik a takarékbetétes hagyatékához, a kedvezményezett a takarékbetét felett a hagyatéki eljárás lefolytatásától függetlenül rendelkezhetett. Osztotta a felperes álláspontját, miszerint a takarékszámla-betét tulajdonosa a halál esetére szóló rendelkezés ellenére a takarékszámla-betétben szereplő összeggel szabadon rendelkezhet, a kedvezményezett-jelölést visszavonhatja, módosíthatja, a betétállományt megszüntetheti, a hagyatéka körébe vonhatja. Az I. rendű örökhagyó a perbeli takarékszámla-betétet ismét a hagyatéka részévé tette azzal, hogy utóbb a felperes javára végrendelkezett. Ennek ellenére úgy foglalt állást, hogy a Ptk. 4.§ (4) bekezdésében foglaltak értelmében saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat. Azzal, hogy a felperes tudomásul vette, hogy a hagyatéknak e része nem került a részére öröklés jogcímén átadásra, a hagyatékátadó végzéssel szemben jogorvoslattal nem élt, tulajdoni igénye vonatkozásában pert nem indított, tudnia kellett, hogy a számlabetétben szereplő összeggel a kedvezményezett szabadon rendelkezhetett.