A Debreceni Ítélőtábla Bf.9/2015/37. számú határozata rablás bűntette (CSOPORTOSAN elkövetett rablás bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 273. §, 321. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 258. §, 348. §, 351. §, 371. §, 372. §, 373. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 35. §, 37. §, 92. §, 365. §] Bírók: Bakó József, Elek Balázs, Háger Tamás

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.9/2015/37.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2015. április 20. napján és 2015. június 15-én megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és 2015. június 24. napján kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A fegyveresen, csoportosan elkövetett rablás bűntette miatt és társai ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2014. november 21. napján kihirdetett 9.B.349/2010/176. számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint.

V. r. vádlott cselekményét 2 rendbeli, a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel a (3) bekezdés a) és c) pontja szerinti, társtettesként elkövetett rablás bűntettének minősíti.

I. r., II. r., III. r. és IV. r. vádlottaknál a bűncselekmények egy rendbeli voltára utalást mellőzi.

A szabadságvesztés büntetést valamennyi vádlottnál fegyházban rendeli végrehajtani.

Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

A szabadságvesztés tartamába beszámítja I. r. és V. r. vádlottak által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt.

III. r. vádlott személyazonosító okmányának száma: , IV. r. vádlotté pedig: .

Indokolás:

I. Az első fokú ítélet rendelkezéseinek lényege

A Debreceni Törvényszék I. r. vádlottat 1 rb. felbujtóként elkövetett rablás bűntette (Btk. 365. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés a) és c) pont) miatt, mint különös visszaesőt 6 év börtönbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra;

II. r. vádlottat 1 rb. bűnsegédként elkövetett rablás bűntette (Btk. 365. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés a) és c) pont) miatt 3 év 2 hónap börtönbüntetésre, 100 Ft napi tétel, 2000 Ft napi összegű, 200.000 Ft végösszegű pénzbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra;

III. r. vádlottat 1 rb. bűnsegédként elkövetett rablás bűntette (Btk. 365. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés a) és c) pont) miatt 3 év 8 hónap börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra;

Nagy István IV. r. vádlottat 1 rb. bűnsegédként elkövetett rablás bűntette (Btk. 365. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) és c) pont) miatt 3 év 8 hónap börtönbüntetésre, 100 napi tétel, 150 Ft napi összegű, 150.000 Ft pénzbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra;

V. r. vádlottat pedig 1 rb. társtettesként elkövetett rablás bűntette (Btk. 365. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés a) és c) pont), valamint 1 rb. a Btk. 365. § (2) bekezdés, illetve a (3) bekezdés a) és c) pont szerinti rablás bűntette miatt 6 év börtönre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Rögzítette, hogy I. r. vádlott a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés háromnegyed részének, a többi vádlott pedig kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

Meghatározta a pénzbüntetések átváltoztatási feltételeit, rendelkezett a vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időnek a szabadságvesztésbe történő beszámításáról, valamint döntött a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

II. Az ítélet elleni fellebbezések és az azokra tett észrevételek

Az ítélet ellen I. r. vádlott enyhítésért, védője eltérő minősítés megállapítása és enyhítés végett, II. r. vádlott indokolás nélkül, III. r. vádlott a bűnösség megállapítása miatt felmentésért, IV. r. vádlott indokolás nélkül, V. r. vádlott elsősorban felmentésért, másodlagosan enyhítésért, a II. r., III. r., IV. r. és V. r. vádlottak védői pedig a tényállás téves megállapítása és téves minősítés miatt, illetve felmentésért, valamint a büntetés enyhítése céljából jelentettek be fellebbezést.

Az ügyész nem élt jogorvoslattal.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.215/2014/7,8-II. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a törvényesen lefolytatott bizonyítási eljárást követően megalapozott tényállást állapított meg, mely a másodfokú eljárásban is irányadó. Alapvetően a cselekmények minősítése is törvényes, azonban V. r. vádlottnak a elleni, összesen 2 rendbeli rablási cselekményét a Btk. 365. § (1) bekezdése és a (3) bekezdés a) és c) pontja szerint kell minősíteni, és érintően nem a Btk. 365. § (2) bekezdésében írtaknak megfelelően. Emellett kiemelte, hogy a vádlottakkal szemben a szabadságvesztések tekintetében az enyhébb végrehajtási fokozat megállapításának nem álltak fenn az előfeltételei. Erre figyelemmel az első fokú ítéleti részbeni megváltoztatását, V. r. vádlott cselekményei minősítésének helyesbítését, valamennyi vádlottnál fegyház büntetés-végrehajtási fokozat meghatározását, egyebekben a törvényszéki határozat helybenhagyását indítványozta.

II. r. vádlott a fellebbezését a másodfokú eljárásban írásban részletesen indokolta (12. és 23. számú fellebbezési irat). Első beadványában kiemelte, hogy az eljárásban együttműködött a hatósággal és a részéről valóban megvalósított cselekményeket elismerte. Az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét hiányosnak, ítéletét jogtalannak tartotta. A tényállás álláspontja szerint megalapozatlan is, mert a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján konkrétan megállapítható, hogy az elkövetés előtt minimum öt-hét nappal megtörtént a sértetthez a cigaretta szállítása. Téves álláspontra helyezkedett az elsőfokú bíróság, amikor elfogadva az ügyészi álláspontot, valamennyi elkövetőre nézve megállapította, hogy tudomással bírt a fegyveres, erőszakos elkövetésről, ez ugyanis csak hipotézis és nincs alátámasztva kétséget kizáró bizonyítékokkal. E körben hangsúlyos, hogy a bíróság nem értékelte behatóan II. r. vádlott vallomásait, aki végig arról adott számot, hogy erőszakmentes elkövetésről van szó. A sértettek vallomásait ingadozónak, ellentmondásoktól feszülőnek találta. Összességében vitatta, hogy cselekményét a bíróság rablásnak minősítette, és ezért súlyos büntetéssel sújtotta.

A 23. sorszámú beadványában is igazságtalannak tartotta a támadott ítéletet, kifogásolva a nyomozó hatóság, az ügyész, valamint az elsőfokú bíróság eljárását is. Utalt rá, hogy korábban ügyészségi sofőrként, majd büntetés-végrehajtási dolgozóként jó rálátása van az igazságszolgáltatás működésére. A bíróság nem vizsgálta és értékelte kellő körültekintéssel a bizonyítékokat, és a javára szóló adatokat figyelmen kívül hagyta. Sérelmezte, hogy a nyomozás során nem került sor helyszíni bizonyítási kísérlet tartására, mely védekezésének alátámasztására lett volna alkalmas. Utalt egy védői perbeszéd kapcsán egy nem hivatalos ügyészi megállapodásra, mely szerint cselekményét önbíráskodásként ítélik majd meg, ezzel szemben súlyosabban minősülő rablás miatt vonták felelősségre. Érvelése szerint a bűnössége a helyesen megállapított tények alapján bűnsegédként elkövetett lopásban állapítható csak meg, ha ilyen irányú, számára kedvező ítéletet hoz a bíróság, akkor eláll azon szándékától, hogy a Magyar Államot perelje a fogvatartása embertelen körülményei miatt.