BH 2003.1.4 Ha a felnőttkorú terhelt a kiskorút - a szabálysértési értéket meg nem haladó értékű - idegen dolognak - a helyiséghez tartozó bekerített helyről való - elvételére felbujtja: nem a lopás vétségéhez kapcsolódó felbujtást, hanem a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét valósítja meg;

ehhez képest a cselekménynek a tárgyalás mellőzésével történő elbírálására nincs törvényes lehetőség [Btk. 21. § (1) bek., 195. § (2) bek., 316. § (2) bek. II. ford. f) pont, Be. 90. § (2) bek., 351. § (1) bek., 355/A. § b) pont, 284/A. § (2) bek.].

A városi bíróság a 2001. június 1-én kelt és június 21-én jogerőre emelkedett - tárgyalás mellőzésével hozott - végzésével a terhelttel szemben felbujtóként elkövetett lopás vétsége miatt 180 napi tétel pénzbüntetést szabott ki azzal, hogy a pénzbüntetés egynapi tételének összege 200 forint.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt 1999. június 7-én a délutáni órákban ismerősével, az 1984. augusztus 28-án született fiatalkorúval a sértett háza előtt sétált. A fiatalkorú észrevette a ház udvarán a sértett fia tulajdonában levő futballcipőt. Erre a terhelt figyelmét felhívta. Ekkor a terhelt azt közölte a fiatalkorúval: "Ha kell neked, lopd el!"

Ezt követően a terhelt közlésére a fiatalkorú a nyitott kapun át bement a ház udvarára és az ott levő 4300 forint értékű cipőt eltulajdonította. Utóbb a cipőt átadta a terheltnek, aki azt harmadik személynek adta tovább.

Az eljárás során a cipő lefoglalásra került, így a kár megtérült.

A jogerős határozatban megállapítottak szerint a terhelt a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, és a (2) bekezdés II. fordulatának f) pontja minősülő és büntetendő lopás vétségét valósította meg, mint a Btk. 21. §-ának (1) bekezdése szerinti felbujtó.

Az előbbi jogerős bírósági határozat ellen az ügyész 2001. december 4-én felülvizsgálati indítványt nyújtott be a terhelt terhére.

Az indítványban kifejtett álláspontja szerint a terhelt cselekménye helyesen a Btk. 195. §-ának (2) bekezdésében meghatározott és az (1) bekezdés szerint büntetendő kiskorú veszélyeztetésének bűntettét valósítja meg. E bűncselekmény törvényi büntetési tétele pedig egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés. Így a cselekmény elbírálása a Be. 90. §-ának (2) bekezdése értelmében nem tartozik vétségi eljárásra, következésképp a városi bíróság megsértette a Be. 351. §-ának (1) bekezdésében írt eljárási szabályokat, amikor a terhelt cselekményét tárgyalás mellőzésével bírálta el.