BH 2009.1.4 Közúti baleset gondatlan okozása vétségében kizárólag az általános balesetelhárítási kötelezettség alapján nem állapítható meg a személygépkocsival 20 km/óra sebességgel szabályosan balra kanyarodó terhelt büntetőjogi felelőssége, akinek 2-3 másodperc állt rendelkezésére, hogy az úttesten szabálytalanul áthaladó gyalogos elütését lassító fékezéssel elkerülje [Btk. 187. § (1) bek.; KRESZ 3. § (1) bek. c) pont, 21. § (5), (6), (8) bek.].

Az elsőfokú bíróság a terhelt bűnösségét maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétségében állapította meg. Ezért őt 250 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egynapi tétel összegét 400 forintban határozta meg.

Az ítéleti tényállás szerint 2002. február 22-én reggel a terhelt személygépkocsijával T. belterületén haladt, ahol a forgalomirányító jelzőlámpa zöld jelzésénél nagy ívben mintegy 20 km/óra sebességre felgyorsulva balra kanyarodott. Ugyanekkor azon az úton, amelyre a terhelt rákanyarodott, az útkereszteződésben, a gyalogos-átkelőhelytől néhány méter távolságra az úttesten ferdén indult el a túloldalra S. B. sértett. Az úttestre lépéstől 3-6,5 másodpercet és 8 métert haladt, amikor őt a terhelt gépkocsijával fékezése ellenére 15 km/óra sebességgel elütötte.

A sértett bal sípcsont térdízületi végének törését szenvedte el. Ennek gyógytartama 10-12 hét volt, maradandó fogyatékosságként azonban térdízületi mozgáskorlátozottság, ízületi instabilitás és bal combizom sorvadása alakult ki.

A jogi indokolás körében az elsőfokú bíróság rögzítette a KRESZ 21. § (7) bekezdésére alapított azon álláspontját, hogy az útkereszteződésnél való áthaladás a gyalogos számára önmagában elsőbbséget teremt az oda bekanyarodó járművekkel szemben, függetlenül attól, hogy ott gyalogos-átkelőhely van-e vagy nincs, illetve, hogy a gyalogos esetlegesen nem a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen halad át.

A másodfokú bíróság a 2006. június 23-án jogerős végzésében a városi bíróság ítéletét helybenhagyta.

A megyei bíróság kiegészítette a tényállást azzal, hogy a sértett nem a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen, hanem attól mintegy 8,7 méter távolságban, a kanyarban közeledő terhelt járművéhez közelebb kezdte meg az úttesten az áthaladást átlós irányban a kijelölt gyalogos-átkelőhelynek az úttest másik oldalán lévő vége felé. Mindemellett a sértett és a terhelt egymás mozgását korlátozás nélkül láthatta. A terhelt a sértett észleléséig az elindulástól 16 métert haladt a kereszteződésbe, aki ekkor 2-3 s óta tartózkodott az úttesten és ott kb. 3,5 métert haladt. A sértett észlelésekor a terhelt a vélelmezett elütési ponttól 12,94 méterre lehetett. E távolság a szakértői számítás szerint a féktávolság határát jelentette. Amennyiben a terhelt a sértett észlelésekor azonnal cselekedni kezd, járművét a gyalogos haladási vonala előtt meg tudta volna állítani. Összegezve a közreható okokat, a megyei bíróság megállapította, hogy a sértett ugyan nem a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen haladt át, de a terhelt észlelési késedelemmel cselekedett, ezért a balesetben kizárólag az ő felelőssége volt megállapítható.

Az ügyben a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben anyagi jogszabálysértést sérelmezve kifogásolta a jogerős döntést. Hangsúlyozta, hogy a sértett szabálytalanul, átlósan, a kijelölt gyalogos-átkelőhelytől távolabb szaladt át az úttesten. A védő okfejtése szerint itt a gyalogost elsőbbség nem illette meg. A gyalogos csak akkor léphet az úttestre, ha annak veszélytelenségéről meggyőződött és áthaladása előtt meg kell győződnie arról, hogy a járműforgalmat nem zavarja-e. A védő érvelése szerint a terhelt a KRESZ előírásait betartva végezte a balra kanyarodást, ezért a balesetben vétlen.

A Legfőbb Ügyészség az első- és a másodfokú határozat hatályban tartását indítványozta. Jogi álláspontja szerint a terhelt késedelmesen észlelte az úttesten átkelő sértettet, s a tényleges észleléskor is késedelmesen cselekedett, mert ellenkező esetben járművét még az ütközés előtt meg tudta volna állítani. A Legfőbb Ügyészség szerint nem lehet vitás, hogy a sértett szabálytalan közlekedése is közreható ok volt. A terhelt szabályszegése - a sértett okfolyamatot elindító szabálytalanságát tekintetbe véve - nem a jogerős ítéletben felhívott KRESZ 31. § (5) bekezdésében megjelölt szabály megsértésében jelentkezett, hanem a KRESZ 3. § (1) bekezdésében írt általános balesetelhárítási kötelezettségének megszegésével valósult meg, ezért a súlyos eredményre bűnössége negligencia formájában terjedt ki.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.