BH 2020.11.339 Az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja alapján a kártérítési felelősség alóli mentesüléshez két együttes feltétel szükséges, az, hogy a balesetnek egyáltalán ne legyen olyan oka, amely a munkavállaló magatartásán kívül esik és annak oka a munkáltató részéről objektíve elháríthatatlan legyen. Ha ugyanis nem kizárólag a munkavállaló elháríthatatlan magatartása okozta a kárt, vagy a kár oka egyébként nem bizonyítható, nem állapítható meg a kimentési ok bizonyítása a bizonyításra kötelezett munkáltató részéről [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (2) bekezdés b) pont].

A tényállás

[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2012. január 2-től állt munkaviszonyban az alperesnél külterületi és támpontkézbesítő, címközvetítő munkakörben.

[2] A felperes A, B, C kategóriás gépjárművezetői jogosítvánnyal rendelkezik, a nagymotorok vezetésében munkahelyén és szabadidejében szerzett 25 éves gyakorlata van.

[3] Az alperes a kézbesítési feladatok ellátásához munkaruházatot, egy 125 cm3 YAMAHA YBR-125 típusú négy évszakos gumiabronccsal felszerelt motorkerékpárt, továbbá egy jelző és kommunikációs kézbesítői segélyhívó rendszert (KSR) biztosított, amelyen keresztül egy rendkívüli esemény bekövetkezésekor a segélyhívás helyét meghatározó GPS koordinátákkal együtt pánikjelzés küldhető a főügyeletre. A felperes kézbesítési járásának teljes hossza 43,56 km, amelyből aszfaltozott, kövezett útszakasz 14,86 km, földes út pedig 28,7 km volt.

[4] A felperes 2014. november 21-én kézbesítési feladat ellátása céljából egy tanya címhelyére közlekedett a motorkerékpárjával, amely során egy, az esőzéstől nedves és sáros földúton balesetet szenvedett. A felperes megpróbált áthajtani egy nagyobb kiterjedésű pocsolyán. Az áthajtás során a motor hátsó része jobb oldali irányba kicsúszott alóla. A felperes a motort nem tudta megtartani, az a bal lábára dőlt, amelynek következtében a bal térde a térdízület rándulásával és zúzódásával járó sérülést szenvedett.

[5] A felperes 2014. november 22-től kezdődően keresőképtelen állományba került, majd műtétre, mozaikplasztikára került sor. Gyógyulása elhúzódott, 2015 szeptemberétől rendszeres pszichiátriai kezelésen kellett részt vennie.

[6] Az alperes mint társadalombiztosítási kifizetőhely a 2014. december 13-án kelt határozatával a felperes balesetét üzemi balesetnek ismerte el. Az alperes a 2015. december 2-án kelt felmondásával a felperes munkaviszonyát 2016. január 6-ai hatállyal megszüntette.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[7] A felperes a keresetében elmaradt jövedelme és sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a bekövetkezett balesetéért az alperes a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. § (1) bekezdése és 167. § (1) bekezdése alapján teljes kártérítési felelősséggel tartozik.

[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte. A felperes keresetét jogalapjában és összegszerűségében is vitatta, mert álláspontja szerint a baleset a felperes kizárólagos és neki felróható, a munkáltató által el nem hárítható magatartás miatt következett be.

Az első- és másodfokú bíróság határozata

[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint a bíróság által elfogadott baleseti mechanizmus mellett egyértelműen megállapítható volt, hogy a baleset a felperes elháríthatatlan magatartására volt visszavezethető, amely a felperes vezetéstechnikai hibájából, avagy abból eredt, hogy nem megfelelően mérte fel az útviszonyokat. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a munkáltató mentesüléséhez a károsulti magatartásnak nem kell vétkes magatartásnak lennie. Álláspontja szerint a baleset bekövetkezésével okozati összefüggésben lévő további olyan ok, amely adott esetben a munkáltató terhére lenne róható, nem volt megállapítható. Rögzítette, hogy a jármű műszaki és munkavédelmi szempontból is megfelelő állapotban volt, munkavédelmi szabályszegés, avagy a kockázatértékelés hiánya sem állt okozati összefüggésben a baleset bekövetkezésével. Alaptalannak találta a felperes azon hivatkozását, mely szerint az alperesnek az adott kézbesítési területre személygépjárművet kellett volna biztosítani. A felperes a perben nem bizonyította, hogy a motorkerékpárra terepgumit kért volna a munkáltatótól, de az igazságügyi munkavédelmi szakértő álláspontja szerint ennek hiánya sem jelentett munkavédelmi szabályszegést. Mindezekre tekintettel azt rögzítette, hogy a baleset kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartásának következménye volt, ezért a felperes keresetét jogalap hiányában elutasította.

[10] A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a felperes 2014. november 21-én bekövetkezett balesetéből eredő teljes kárát köteles megtéríteni.

[11] A törvényszék a történeti tényállásból mellőzte az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy a felperes "az útviszonyokat nem megfelelően felmérve" próbált áthajtani egy nagyobb kiterjedésű pocsolyán és az áthajtás során "az útviszonyokhoz képest eltúlzottan adott gázt, amelynek a hatására a hátsó kerék kitört", továbbá annak tényként való rögzítését is, hogy a motort a felperes amiatt nem tudta megtartani, mert a megcsúszást követően "a lábaival nem támasztott ki".

[12] A történeti tényállást módosítva megállapította, hogy a felperes munkavégzés közben egy külterületi tanyához mint címhelyhez közlekedett motorkerékpárral, több mint 25 éves motorkerékpár-vezetési tapasztalattal, amikor a vizes, sáros földúton 5-10 km/óra sebességgel megpróbált áthajtani egy nagyobb kiterjedésű pocsolyán, az áthajtás során azonban a motorkerékpár megcsúszott, azt a felperes megtartani nem tudta, jobb oldali irányba kicsúszva a felperes bal lábára dőlt, amelynek következtében a felperes bal térde a térdízület rándulásával és zúzódásával járó sérülést szenvedett.

[13] A másodfokú bíróság a tényállás eltérő megállapítását azzal indokolta, hogy a baleset időpontjában a felperesen kívül a helyszínen senki nem tartózkodott, annak szemtanúja nem volt és a balesethez közeli időpontban nyomrögzítés sem történt, ezért a baleseti mechanizmust illetően kizárólag a felperes nyilatkozataira, illetve a bekövetkezett sérülés jellegére lehetett támaszkodni. Az a megállapítás, hogy a baleset a pocsolyán történő áthaladás során hirtelen gázadás miatt következett be, alapvetően a műszaki szakértői vélemény megállapításán alapult, ugyanakkor a szakértő kifejezetten rögzítette, hogy a baleseti mechanizmusra kizárólag a felperes elmondásából lehetett következtetni. Az a következtetés azonban, hogy a felperes vezetéstechnikai hibát vétett, illetve olyan útszakaszon hajtott át, amely a biztonságos közlekedésre alkalmatlan volt, azaz a közlekedési környezetet mérte fel tévesen, mindössze valószínűsítéseken nyugvó feltételezés.

[14] A másodfokú bíróság álláspontja szerint, amennyiben a baleseti mechanizmust illetően valamely megállapítást kétséget kizáró módon bizonyítékkal nem lehet alátámasztani, azaz a baleset bekövetkezésének pontos oka a rendelkezésre álló adatok alapján egzaktan nem határozható meg, a munkáltató objektív felelősségére is figyelemmel mindez nem róható a munkavállaló terhére és nem vonható le olyan következtetés, hogy a baleset kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása miatt következett be (EBH 2019.M13.). Az irányadó bírói gyakorlat szerint nem eshet a munkavállaló terhére, ha egy előre nem látható, váratlan helyzetben a lehetséges magatartások közül nem a legelőnyösebbet választja (EBD 2019.M25.). Amennyiben elfogadható is lenne, hogy a baleset a hirtelen gázadás folytán a motor jobb hátsó oldalnak kitörésével és ekként a felperes bal lábára esésével következett be, sem eredményezné a munkáltató mentesülését mint a munkavállaló kizárólagos és elháríthatatlan magatartása. A törvényszék álláspontja szerint csupán feltételezés, hogy a felperes a balesetet megelőzően az útviszonyokat nem helyesen mérte fel, ezért nem lehetett vele szemben elvárás az sem, hogy a kézbesítési helyet a motorkerékpárját leállítva gyalogosan közelítse meg. A felperes - joggal - a megelőző több évtizedes tapasztalatában bízva döntött úgy, hogy a tanyát a motorkerékpárral az útviszonyokat is látva biztonságosan meg tudja közelíteni. Utóbb kiderült, hogy ez az elgondolása tévesnek bizonyult és a motorkerékpár dőlését nem tudta megakadályozni, ugyanakkor ez nem minősült sem kizárólagos és elháríthatatlan, sem pedig vétkes munkavállalói magatartásnak.