3069/2013. (III. 14.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma 0100-1.Vh.500.013/2007/24., 0100-1.Vh.500.014/2007/27. és 0100-1 .Vh.500.174/ 2007/47-I. számú végzései alaptörvény-ellenességének vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma 0100-1.Vh.500.013/2007/24., 0100-1.Vh.500.014/2007/27., és 0100-1.Vh.500.174/2007/47-I. számú végzései megsemmisítését.

[2] Álláspontja szerint a fenti, végrehajtási ügyekben született végzések ellentétesek az Alaptörvény több rendelkezésével, így a B) cikk (1) bekezdésével, az R) cikkével, a XXVIII. cikk (7) bekezdésével, valamint a Q) cikk (3) bekezdésével.

[3] Az indítványozó előadja, hogy adósként perköltség megfizetésére volt kötelezett, és a jogosultak a teljesítési határidő lejárta előtt már 15 nappal benyújtották a végrehajtási lapokat, anélkül, hogy a követelést megkísérelték volna az indítványozó-adóssal szemben azonnali beszedési megbízással (inkasszóval) érvényesíteni.

[4] Az indítványozó szerint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénynek (a továbbiakban: Vht.) a végrehajtási lap kiállításakor (2007. március 9-én) hatályos 6. § (1) bekezdése értelmében a pénzforgalmi úton érvényesíthető pénzkövetelést azonnali beszedési megbízással kell behajtani; bírósági végrehajtásnak akkor van helye, ha az azonnali beszedési megbízás nem vezetett eredményre. Ezzel szemben a bíróság az inkasszóról nem kért igazolást, hanem kibocsátotta a végrehajtási lapokat, az indítványozó szerint törvény-, és alaptörvény-ellenesen. Az indítványozó ezért a Vht. 212. § alapján a végrehajtási lap visszavonását kérte.

[5] A bíróság a végrehajtási lap visszavonása iránti kérelmeket elutasította, (tartalmukban azonos) végzéseiben arra hivatkozott, hogy a 2007. március 9-én hatályos jogszabályok értelmében jogi személy adósok ellen (több feltétel együttes fennforgása esetén) valóban kötelező volt azonnali beszedési megbízás útján megkísérelni a követelés behajtását, azonban magánszemélyek esetén nem, és az adott ügyekben az indítványozó-adós ellen mint magánszemély ellen indult a végrehajtási eljárás. Erre tekintettel az eljáró bíróság nem látta indokát a végrehajtási lap visszavonásának.

[6] Az indítványozó fellebbezett a végzések ellen, a fellebbezését a bíróság azonban hivatalból elutasította, mivel az indítványozó a bíróság hiánypótlásra felhívó végzése ellenére sem rótta le a fellebbezési illetéket. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz.

[7] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. Az Abtv. 56. § (3) bekezdése értelmében a befogadás visszautasítása esetén az Alkotmánybíróság rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.

[8] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem befogadható, mert az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott tartalmi követelményeknek nem felel meg: az indítványozó nem merítette ki a rendelkezésre álló jogorvoslatokat, ami az alkotmányjogi panasz benyújtásának előfeltétele. Az indítványozó fellebbezett a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma 0100-1.Vh.500.013/ 2007/24., 0100-1.Vh.500.014/2007/27., és 0100-1.Vh.500.174/2007/47-I. számú, végrehajtási lap visszavonása iránti kérelmeket elutasító végzései ellen, azonban a fellebbezési illetéket annak ellenére sem rótta le, hogy

- az eljáró bíróság a következményekre történt figyelmeztetés mellett hiánypótlásra hívta fel,

- mint ügyvédnek tudnia kellett, hogy a fellebbezési illeték megfizetésének elmulasztása a fellebbezés hivatalbóli elutasítását vonja maga után.

[9] Az indítványozó tehát látszólag ugyan kimerítette a rendelkezésre álló jogorvoslatokat, fellebbezett a kifogásolt végzések ellen, ténylegesen azonban -mivel fellebbezése hiányos volt - nem. [10] Az Alkotmánybíróság erre tekintettel az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság Ügyrendje 30. § (2) bekezdés e) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2013. február 25.

Dr. Holló András s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3523/2012.