62006TJ0401_SUM[1]

A Törvényszék (nyolcadik tanács) 2010. március 4-i ítélete. Brosmann Footwear (HK) Ltd és társai kontra az Európai Unió Tanácsa. Dömping - A Kínai Népköztársaságból és Vietnámból származó bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatala - Piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállása - Egyéni elbírálás - Mintavétel- A panasz közösségi gazdasági ágazat általi támogatottsága - Az érintett termék meghatározása - Egyenlő bánásmód - Kár - Jogos bizalom - Indokolási kötelezettség. T-401/06. sz. ügy

T-401/06. sz. ügy

Brosmann Footwear (HK) Ltd és társai

kontra

Európai Unió Tanácsa

„Dömping – A Kínai Népköztársaságból és Vietnámból származó bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatala – Piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállása – Egyéni elbírálás – Mintavétel– A panasz közösségi gazdasági ágazat általi támogatottsága – Az érintett termék meghatározása – Egyenlő bánásmód – Kár – Jogos bizalom – Indokolási kötelezettség”

Az ítélet összefoglalása

1. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – Mintavétel

(384/96 tanácsi rendelet, 9. cikk, (6) bekezdés és 17. cikk, (1), (2) és (3) bekezdés)

2. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – A 384/96 rendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja szerinti nem piacgazdaságú országokból származó behozatal – Mintavétel

(384/96 tanácsi rendelet, 2. cikk, (7) bekezdés, b) pont, 9. cikk, (6) bekezdés és 17. cikk, (1) és (3) bekezdés)

3. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Vizsgálat – Vizsgálat indítása a közösségi gazdasági ágazat részéről vagy annak nevében benyújtott panasz alapján – Feltételek

(384/96 tanácsi rendelet, 4. cikk, (1) bekezdés, 5. cikk, (1), (2) és (4) bekezdés, valamint 18. cikk, (1) bekezdés)

4. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Vizsgálat – Az érintett termék meghatározása – Figyelembe vehető tényezők

(384/96 tanácsi rendelet, 1. cikk, (4) bekezdés, valamint 2. és 3. cikk)

5. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – Mintavétel

(384/96 tanácsi rendelet, 17. cikk, (1) bekezdés)

6. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Vizsgálat – Nemzeti szinten csalást elkövető vállalkozás együttműködése

(384/96 tanácsi rendelet)

7. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Dömpingellenes vámokat bevezető rendeletek

(EK 253. cikk)

8. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – Figyelembe veendő időszak

(384/96 tanácsi rendelet, 3. cikk, (2) bekezdés)

9. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – Az irányár számításánál figyelembe vett haszonkulcs

(384/96 tanácsi rendelet, 3. cikk)

1. A 384/96 dömpingellenes alaprendelet 17. cikke (1) és (3) bekezdésének szövege szerint a mintavétel alkalmazása, amely lehetővé teszi a panaszosok, az exportőrök vagy importőrök, a termékfajták vagy az ügyletek túl magas számának kezelését, a vizsgálat szűkítését jelenti. Ezen értékelést megerősíti az említett alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése, amely szerint a mintában nem szereplő exportőrök nem tartoznak bele a vizsgálatba.

Az alaprendelet mindamellett úgy rendelkezik, hogy e korlátozás alkalmazása esetén a közösségi intézményeknek két kötelezettségnek kell eleget tenniük. Először is a létrehozott mintának reprezentatívnak kell lennie az alaprendelet 17. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmében. Ezt követően ugyanezen rendelet 9. cikk (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a mintában nem szereplő gyártókra alkalmazandó dömpingkülönbözet nem haladhatja meg a mintában szereplő felekre nézve megállapított dömpingkülönbözet súlyozott átlagát.

(vö. 72., 73. pont)

2. Ekképpen a 384/96 dömpingellenes alaprendelet 17. cikkében meghatározott mintavétel alkalmazása esetén a mintában nem szereplő gyártók csak az említett rendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján kérhetik egyéni dömpingkülönbözet kiszámítását, ami feltételezi e rendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjában meghatározott országok esetében a piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozási jogállás vagy egyéni elbírálás iránti kérelem elfogadását. Ugyanakkor az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése a Bizottság számára mérlegelési jogkört biztosít a tekintetben, hogy az ilyen kérelmek vizsgálata, nagy számukra való tekintettel, túlzott terhet jelentene-e, és ez akadályozná-e a vizsgálat megfelelő időben történő befejezését.

Következésképpen a dömpingellenes alaprendelet nem biztosít a mintában nem szereplő gazdasági szereplők számára feltétlen jogot az egyéni dömpingkülönbözet kiszámítását illetően. Egy erre irányuló kérelem elfogadása ugyanis a Bizottságnak az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alkalmazásával kapcsolatos döntése. Egyébként, mivel az ilyen jogállás odaítélése vagy az ilyen elbírálásban részesülés továbbá csupán arra szolgál e rendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjával összhangban, hogy az egyéni dömpingkülönbözetek kiszámítása érdekében meghatározza a rendes érték kiszámításának módját, a Bizottság nem köteles a mintában nem szereplő gazdasági szereplőktől származó kérelmeket megvizsgálni, amennyiben az alaprendelet 17. cikke (3) bekezdésének alkalmazása keretében arra a következtetésre jutott, hogy e különbözetek kiszámítása túlzott terhet jelentene, és akadályozná a vizsgálat megfelelő időben történő befejezését.

E szabályok alkalmazása nem jelenti az egyenlő bánásmód elvének a mintában szereplő és a mintában nem szereplő társaságok esetében történő megsértését, a társaságok e két csoportja ugyanis eltérő helyzetben van, hiszen az előbbiek esetében a Bizottságnak feltétlenül ki kell számolnia az egyéni dömpingkülönbözetet, ami feltételezi a jogállás, illetve az elbírálás iránti kérelem vizsgálatát és elfogadását, míg a második csoport esetében a Bizottságnak nem kell egyéni dömpingkülönbözetet meghatároznia.

Egyébként az egyenlő bánásmód elve a mintában nem szereplő társaságok esetében nem kötelezi a Bizottságot a hozzá benyújtott valamennyi kérelemről való határozathozatalra, és ennek eredményeképpen a mintában nem szereplő azon gyártók vagy exportőrök esetében, amelyek ilyen jogállásban vagy elbírálásban részesülnének, a mintában szereplő, ilyen jogállásban vagy elbírálásban részesülő társaságokra nézve megállapított dömpingkülönbözet átlaga kerül alkalmazásra.

Abban az esetben, ha a kérelmek száma oly jelentős lenne, hogy vizsgálatuk akadályozná a közösségi intézményeket a vizsgálat megfelelő időben történő befejezésében, az intézmények az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése értelmében nem kötelesek e kérelmek mindegyikéről határozni, akár csupán avégett, hogy különbséget tegyenek a mintában nem szereplő társaságok esetében aszerint, hogy részesülhetnének-e ilyen jogállásban vagy elbírálásban, a mintában szereplő, ilyen jogállásban vagy elbírálásban részesülő társaságokra nézve megállapított dömpingkülönbözet átlagának alkalmazása érdekében, anélkül azonban, hogy egyéni dömpingkülönbözet kiszámítására kerülne sor.

(vö. 76–78., 81–83. pont)

3. A 384/96 dömpingellenes alaprendelet 5. cikke (1) és (4) bekezdéséből kitűnik, a dömpingellenes vizsgálat akkor indul megfelelően, ugyanezen cikk (6) bekezdésének alkalmazásától eltekintve, ha egy közösségi gazdasági ágazat panaszt nyújt be, vagy ezen ágazat nevében panaszt nyújtanak be. A panasz akkor tekinthető a közösségi gazdasági ágazat részéről vagy annak nevében benyújtottnak, ha azt azok a közösségi termelők támogatják, akiknek együttes termelése a közösségi gazdasági ágazatnak a panaszt támogató vagy azt ellenző részében a hasonló termék termelésének 50%-át meghaladja. Továbbá a panaszt kifejezetten támogató közösségi termelők részesedése a közösségi gazdasági ágazat által termelt hasonló termék össztermeléséből legalább 25%.

A „támogatás” fogalmát illetően az említett alaprendelet 5. cikke (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a panasznak tartalmaznia kell a dömping, a kár, valamint a kettő közötti okozati összefüggés bizonyítékát. A panasznak e tekintetben tartalmaznia kell az ésszerűen a panaszos rendelkezésére álló bizonyos adatokat.

A közösségi gazdasági ágazat részéről vagy annak nevében benyújtott panasz támogatása azzal jár tehát a panaszos(ok) vagy azon személyek tekintetében, akik nevében benyújtották, hogy először is be kell nyújtaniuk a Bizottság által annak ellenőrzése érdekében kért bizonyítékokat, hogy a dömpingellenes vám kivetésének feltételei teljesülnek-e, és másodszor pedig alá kell vetniük minden olyan ellenőrzésnek, amit a Bizottság által végezhet a szolgáltatott bizonyítékok valóságnak való megfelelése vizsgálata végett.

Így amikor egy közösségi termelő úgy nyilatkozik, hogy nem járul hozzá az általa vagy nevében benyújtott panasz alátámasztására általa szolgáltatott adatok ellenőrzéséhez, azt először is az együttműködést megtagadó termelőnek kell tekinteni az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében, és másodszor ki kell zárni azon termelők csoportjából, akik kifejezésre juttatták, hogy támogatják a panaszt az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében.

(vö. 103–106. pont)

4. Az érintett termék dömpingellenes vizsgálat keretében történő meghatározásának célja azon termékek listája elkészítésének elősegítése, amelyek adott esetben a dömpingellenes vámok kivetésének tárgyát képezik. Ennek érdekében az intézmények több tényezőt is figyelembe vehetnek, mint például a termékek fizikai, technikai és kémiai jellemzői, használatuk, helyettesíthetőségük, a fogyasztó általi észlelésük, a forgalmazási csatornák, a gyártási folyamat, az előállítási költségek, a minőség stb. Így azon állításnak, miszerint adott terméket ki kell zárni az érintett termékek köréből, olyan érveken kell alapulnia, amelyek akár azt bizonyítják, hogy az intézmények tévesen értékelték az általuk relevánsnak ítélt szempontokat, akár azt, hogy más, relevánsabb szempontok alkalmazása e terméknek az érintett termék meghatározásából való kizárását vonta volna maga után.

(vö. 131., 132. pont)

5. A 384/96 dömpingellenes alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdése szerint a mintavétel alkalmazása a vizsgálatot statisztikailag érvényes minták használatával a felek, termékek vagy ügyletek ésszerű körére korlátozza, vagy arra a legnagyobb reprezentatív termelési, eladási vagy exportmennyiségre szűkíti, amely a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható. E rendelkezés alapján a Bizottság kiválaszthatja a mintában való részvételre önként jelentkező, és ehhez szükséges információkat szolgáltató vállalkozások közül a mintába kerülőket. Az említett rendelkezés által a Bizottság számára biztosított mérlegelési jogkört illetően, a közösségi bíróság által az e választás vonatkozásában gyakorolt felülvizsgálat arra korlátozódik, hogy az eljárási szabályokat tiszteletben tartották-e, a vitatott választást megalapozó tények a valóságnak megfelelnek-e, valamint nem történt-e nyilvánvaló hiba e tények értékelésében, illetve nem történt-e hatáskörrel való visszaélés.

(vö. 146., 147. pont)

6. Azon tény, miszerint egy vállalkozás nemzeti szinten csalást követ el, nem szükségszerűen jelenti azt, hogy nem működik együtt a közösségi intézmények dömpingellenes vizsgálatában, illetve hogy valótlan információkat szolgáltat e vizsgálat keretében. Még ha az érintett társaság nemzeti szinten csalásokat követett is el, ez önmagában nem enged arra következtetni, hogy a dömpingellenes vizsgálatban általa szolgáltatott adatok nem megbízhatóak, amennyiben ezen adatok semmilyen kapcsolatban nem állnak az említett csalásokkal.

(vö. 168. pont)

7. Nem követelmény a rendeletek indokolásával szemben, hogy az felsorolja az elfogadás alapjául szolgáló különböző – gyakran számos és bonyolult – tény- és jogbeli alapot, amelyek alapján a dömpingellenes rendeleteket elfogadták, amennyiben e rendeletek beleilleszkednek annak a rendszernek a keretébe, amelynek részét alkotják. E tekintetben elegendő, ha a rendeletekből világosan és egyértelműen kitűnik a közösségi intézmények érvelése. Az intézmények egyébként nem kötelesek az érdekeltek által előttük felhozott összes érv tekintetében állást foglalni, elegendő, ha kifejtik a határozatuk szempontjából döntő jelentőségű tényeket és jogi megfontolásokat.

(vö. 180., 181. pont)

8. A dömpingellenes vám bevezetése nem valamely korábbi magatartás szankcióját jelenti, hanem a dömpingmagatartásból eredő tisztességtelen versennyel szembeni védelmi és védintézkedést. A vizsgálatot tehát a lehető legaktuálisabb információk alapján kell lefolytatni, hogy meg lehessen határozni a közösségi gazdasági ágazat dömpingmagatartásokkal szembeni védelméhez megfelelő dömpingellenes vámokat.

Ha a közösségi intézmények megállapítják, hogy adott termék behozatala, amely addig mennyiségi korlátozásoknak volt alávetve, e korlátozások megszűnésével növekszik, figyelembe vehetik e növekedést a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár értékelésekor.

(vö. 198., 199. pont)

9. Az intézményeket semmi sem kötelezi arra, hogy kizárólag az érintett termékkel kapcsolatos adatokra támaszkodjanak a közösségi gazdasági ágazat által a kárt okozó dömping hiányában elérhető haszonkulcs értékelése végett. Épp ellenkezőleg, támaszkodhatnak szomszédos vagy hasonló termékekre, az érintett termék tág fogalma értelmében. Még ha e termékek nem is képezik az érintett termék meghatározásának részét, a közösségi gazdasági ágazat által e termékek tekintetében elért haszonkulcs érvényes mutatónak tekinthető a közösségi gyártók által a dömpingelt behozatal hiányában az érintett termék eladása kapcsán elérhető haszonkulcs vonatkozásában.

(vö. 208. pont)

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2010. március 4.( * )

„Dömping – A Kínai Népköztársaságból és Vietnámból származó bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatala – Piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállása – Egyéni elbírálás – Mintavétel– A panasz közösségi gazdasági ágazat általi támogatottsága – Az érintett termék meghatározása – Egyenlő bánásmód – Kár – Jogos bizalom – Indokolási kötelezettség”

A T-401/06. sz. ügyben

a Brosmann Footwear (HK) Ltd (székhelye: Kowloon [Kína]),

a Seasonable Footwear (Zhongshan) Ltd (székhelye: Zhongshan [Kína]),

a Lung Pao Footwear (Guangzhou) Ltd (székhelye: Guangzhou [Kína]),

a Risen Footwear (HK) Co., Ltd (székhelye: Kowloon)

(képviselik őket: L. Ruessmann és A. Willems ügyvédek)

felpereseknek

az Európai Unió Tanácsa (képviseli: J.-P. Hix, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Berrisch ügyvéd)

alperes ellen,

támogatják:

az Európai Bizottság (képviselik: H. van Vliet és T. Scharf, meghatalmazotti minőségben)

és

a Confédération européenne de l’industrie de la chaussure (CEC) (székhelye: Brüsszel [Belgium], képviselik kezdetben: P. Vlaemminck, G. Zonnekeyn és S. Verhulst, később: P. Vlaemminck és A. Hubert ügyvédek)

beavatkozók

a Kínai Népköztársaságból és Vietnamból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2006. október 5-i 1472/2006/EK tanácsi rendelet (HL 2006., L 275., 1. o.) részleges – a felpereseket érintő részben történő – megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),

tagjai: E. Martins Ribeiro elnök, S. Papasavvas (előadó) és A. Dittrich bírák,

hivatalvezető: C. Kantza tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. február 11-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

Jogi háttér

1 Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22-i 384/96/EK, módosított tanácsi rendelet (HL 1996., L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 45. o.; a továbbiakban: alaprendelet) 1. cikkének (1), (2) és (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Dömpingellenes vám vethető ki minden olyan dömpingelt termékre, amelynek a Közösségben történő szabad forgalomba bocsátása kárt okoz.

(2)      Egy termék akkor tekinthető dömpingelt terméknek, ha a Közösségbe irányuló exportára alacsonyabb, mint egy hasonló terméknek a rendes kereskedelmi forgalomban az exportáló országra megállapított összehasonlítható ára.

[…]

(4)      Ennek a rendeletnek az alkalmazásában a »hasonló termék« kifejezés azt a terméket jelenti, amely a szóban forgó termékkel azonos, azaz vele minden tekintetben megegyezik, vagy ilyen termék hiányában azt a terméket, amely a szóban forgó termékkel ugyan nem egyezik meg minden tekintetben, de azzal szoros hasonlóságot mutató tulajdonságokkal rendelkezik.”

2 A piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozási jogállás odaítélésének feltételeit illetően (a továbbiakban: MET) az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) és c) albekezdése a következőképpen rendelkezik:

„b)      A[…]Kínai Népköztársaságból […] származó behozatallal kapcsolatos dömpingellenes vizsgálatok során a rendes értéket az (1)–(6) bekezdésnek megfelelően határozzák meg, amennyiben a vizsgálat alá eső egy vagy több gyártó megfelelően indokolt kérelme alapján […] kimutatható, hogy piacgazdasági feltételek érvényesülnek e gyártó vagy gyártók számára az érintett hasonló termék gyártása és értékesítése tekintetében. Ettől eltérő esetben az a) albekezdésben megállapított szabályokat kell alkalmazni.

c)      A [2. cikk (7) bekezdésének b) albekezdése] szerinti kérelmet írásba kell foglalni, és ennek elegendő bizonyítékot kell tartalmaznia arra nézve, hogy a gyártó piacgazdasági feltételek alapján működik, […]

A vizsgálat megkezdésétől számított három hónapon belül döntést hoznak arról, hogy a gyártó megfelel-e a fent említett kritériumoknak […]”.

3 A kármegállapítást illetően az alaprendelet 3. cikke (2), (3), (6) és (7) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(2)      A kármegállapításnak tényleges bizonyítékokon és tárgyilagos vizsgálaton kell alapulnia, a) mind a dömpingelt import mennyiségét és a dömpingelt importnak a Közösség piacán lévő hasonló termékek árára gyakorolt hatását; b) mind az ilyen importnak a közösségi iparra gyakorolt hatását illetően.

(3)      […] A dömpingelt importnak az árra gyakorolt hatásával kapcsolatban vizsgálni kell, hogy a dömpingelt importtal történt-e jelentős árleszorítás a közösségi ipar valamely hasonló termékének árával való összehasonlításban, vagy hogy az ilyen behozatal hatása az árakat jelentős mértékben leszorítja-e, vagy jelentős mértékben megakadályozza-e azt az áremelkedést, amely egyébként bekövetkezett volna. […]

(6)      A (2) bekezdéssel kapcsolatosan bemutatott összes releváns bizonyítékkal alátámasztva bizonyítani kell, hogy a dömpingelt behozatal e rendelet értelmében kárt okoz. Ez különösen annak bizonyítását igényli, hogy az (5) bekezdésben leírt, a közösségi ipart érő hatást a (3) bekezdés alapján megállapított mennyiség- és/vagy árszint okozta, és hogy ez a hatás olyan mértékű, amely jelentősnek minősíthető.

(7)      A dömpingelt behozatalon kívüli azon ismert tényezőket, amelyek a dömpinggel egy időben kárt okoznak a Közösség egy gazdasági ágazatának, szintén meg kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy az ezen tényezők által okozott kárt ne tulajdonítsák a (6) bekezdés szerinti dömpingelt behozatal eredményének. Az ilyen tényezők közé tartozik a nem dömpingáron eladott importtermékek ára és mennyisége, a kereslet csökkenése vagy a fogyasztási szokások változásai, a harmadik országbeli és a közösségi gyártók korlátozó kereskedelmi gyakorlata, illetve a közöttük zajló verseny, a technológiai fejlődés, valamint a közösségi ipar exportteljesítménye és termelékenysége.”

4 A dömpingellenes vizsgálat megindításának feltételeit illetően az alaprendelet 5. cikke (2), (3) és (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

“(2)      Az (1) bekezdés szerinti panasznak tartalmaznia kell a dömping, a kár, valamint az állítólagosan dömpingelt behozatal és az állítólagos kár közötti okozati összefüggés bizonyítékát. […]

(3)      A Bizottságnak, amennyire csak lehetséges, meg kell vizsgálnia a panaszban foglalt bizonyítékok pontosságát és helytállóságát, annak megállapítása céljából, hogy elegendő bizonyíték áll-e rendelkezésre a vizsgálat megindításához.

(4)      Az (1) bekezdés alapján vizsgálat csak akkor indítható, ha panasznak a hasonló termékek közösségi termelői részéről való támogatása vagy ellenzése mértékének megvizsgálása alapján megállapítást nyer, hogy a panaszt a közösségi gazdasági ágazat részéről vagy annak nevében nyújtották be. A panasz akkor tekinthető a közösségi ipar részéről vagy annak nevében benyújtottnak, ha azt azok a közösségi termelők támogatják, akiknek együttes termelése a közösségi iparnak a panaszt támogató vagy azt ellenző részében a hasonló termék termelésének 50%-át meghaladja. Nem lehet azonban vizsgálatot indítani akkor, ha a panaszt kifejezetten támogató közösségi termelők részesedése a közösségi ipar által termelt hasonló termék össztermeléséből kevesebb, mint 25%.”

5 Az alaprendelet 6. cikke (8) és (9) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(8)      A 18. cikkben meghatározott körülmények fennálltának kivételével, a lehető legalaposabban meg kell vizsgálni azoknak az információknak a pontosságát, amelyeket az érdekelt felek szolgáltatnak, és amelyeken a ténymegállapítások alapulnak.

(9)      Az 5. cikk (9) bekezdésének értelmében megindított eljárások esetében a vizsgálatot lehetőség szerint egy éven belül le kell folytatni. A vizsgálatot azonban, a kötelezettségvállalásról szóló 8. cikk alapján tett ténymegállapításoknak vagy a végleges intézkedésekről szóló 9. cikk alapján tett ténymegállapításoknak megfelelően, az eljárás megindításától számított 15 hónapon belül minden esetben be kell fejezni.”

6 Az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdése második albekezdésének, illetve a 9. cikke (6) bekezdésének értelmében:

„(5)      […]

Ha a 2. cikk (7) bekezdésének a) pontját kell alkalmazni, egyedi vámot határoznak meg azokra az exportőrökre, amelyek megfelelően alátámasztott kérelmek alapján bizonyítani tudják az alábbiakat:

a)      ha teljes mértékben vagy részben külföldi tulajdonban lévő vállalatról vagy vegyes vállalatról van szó, az exportőrök szabadon hazautalhatnak tőkét és nyereséget;

b)      az exportárakat és exportmennyiségeket, valamint az értékesítési feltételeket szabadon határozzák meg;

c)      a részvények többsége magánszemélyek tulajdonában van. Azok az állami tisztviselők, akik az igazgatótanácsban foglalnak helyet, vagy kulcsfontosságú vezetői pozíciót töltenek be, kisebbségben vannak, illetve bizonyítani kell, hogy a vállalat kellőképpen független az állami befolyástól;

d)      az árfolyamok átszámítása piaci árfolyamon történik; és

e)      az állami beavatkozás nem olyan mértékű, amely lehetővé teszi az intézkedések kijátszását olyan esetben, ha egyedi exportőrökre eltérő vámtételeket határoznak meg.

(6)      Ha a Bizottság a 17. cikknek megfelelően a vizsgálatának körét korlátozza, a 17. cikknek megfelelően jelentkező, de a vizsgálati körbe nem tartozó exportőrök vagy termelők importjaira alkalmazandó dömpingellenes vám nem haladhatja meg a mintában szereplő felekre nézve megállapított dömpingkülönbözet súlyozott átlagát. […] Egyéni vámokat kell kivetni az exportőr vagy termelő azon importjaira, amelyek a 17. cikk alapján egyéni elbírálásban részesülnek.”

7 A mintavétel alkalmazási technikáját illetően az alaprendelet 17. cikkének (1) és (3) bekezdése ekképpen szól:

„(1)      Azokban az esetekben, amikor a panaszosok, az exportőrök vagy importőrök, a termékfajták vagy az ügyletek száma túl magas, a vizsgálat a kiválasztás időpontjában rendelkezésre álló információk alapján statisztikailag érvényes minták használatával a felek, termékek vagy ügyletek ésszerű körére korlátozható, vagy arra a legnagyobb reprezentatív termelési, eladási vagy exportmennyiségre szűkíthető, amely a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható.

[…]

(3)      A vizsgálat e cikkel összhangban történő korlátozása esetén is ki kell azonban számítani az egyéni dömpingkülönbözetet azon eredetileg ki nem választott exportőrök vagy termelők vonatkozásában, akik a szükséges információkat az e rendeletben meghatározott határidőn belül benyújtják, kivéve azt az esetet, ha az exportőrök, illetve importőrök száma olyan magas, hogy az egyedi vizsgálatok túlzott terhet jelentenének és akadályoznák a vizsgálat megfelelő időben történő befejezését.”

8 Az alaprendelet 18. cikkének (3) és (4) bekezdése értelmében:

„(3)      Az érdekelt fél által benyújtott információkat abban az esetben sem szabad figyelmen kívül hagyni, ha azok nem minden szempontból tökéletesek, feltéve, hogy az ésszerűen pontos ténymegállapítást a hiányosságok nem nehezítik meg indokolatlanul, az információk ellenőrizhetők, és azokat időben és megfelelő módon nyújtják be, továbbá hogy a fél a legjobb tudása szerint járt el.

(4)      A bizonyítékok vagy információk el nem fogadása esetén az azokat szolgáltató felet haladéktalanul értesíteni kell ennek okairól, és lehetőséget kell biztosítani számára, hogy meghatározott határidőn belül további magyarázatokkal szolgáljon. Ha a magyarázatok elégtelennek minősülnek, e bizonyítékok vagy információk visszautasításának okait nyilvánosságra kell hozni, és a közzétett ténymegállapításokban fel kell tüntetni.”

9 Az alaprendelet 20. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A panaszosok, az importőrök, az exportőrök és az azokat képviselő szervezetek, valamint az exportáló ország képviselői kérhetik azon részletek nyilvánosságra hozatalát, amelyekre átmeneti intézkedések alkalmazásának alapjául szolgáló lényeges tények és szempontok alapultak. Az ilyen adatok nyilvánosságra hozatalát írásban, az átmeneti intézkedések megállapítását követően azonnal kérni kell, ami után a nyilvánosságra hozatal a lehető legrövidebb időn belül írásban történik.

(2)      Az (1) bekezdésben említett felek kérhetik azon alapvető tények és szempontok végső nyilvánosságra hozatalát, amelyeken a végleges intézkedések bevezetésére vagy a vizsgálat, illetve az eljárás intézkedések alkalmazása nélküli megszüntetésére irányuló javaslatok alapulnak, különös tekintettel minden olyan ténynek és szempontnak a nyilvánosságra hozatalára, amely eltér az átmeneti intézkedések során alkalmazottaktól.”

A jogvita előzményei és a megtámadott rendelet

10 A felperesek – a Brosmann Footwear (HK) Ltd, a Seasonable Footwear (Zhongshan) Ltd, a Lung Pao Footwear (Guangzhou) Ltd és a Risen Footwear (HK) Co., Ltd – Kínában bejegyzett, cipőgyártással és -exporttal foglalkozó társaságok.

11 A Kínából származó és a Kombinált Nómenklatúra meghatározott kódjai alá tartozó lábbelik behozatalára vonatkozóan mennyiségi kvótarendszert vezettek be, amely 2005. január 1-jén járt le.

12 A Confédération européenne de l’industrie de la chaussure (Európai Cipőipari Szövetség, CEC) 2005. május 30-án benyújtott panaszát követően az Európai Közösségek Bizottsága dömpingellenes eljárást indított egyes, Kínából és Vietnamból származó, bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalát illetően. Az eljárás megindításáról szóló értesítést az Európai Közösségek Hivatalos Lapja 2005. július 7-i számában tették közzé (HL C 166., 14. o., a továbbiakban: eljárás megindításáról szóló értesítés).

13 Az érintett felek magas számára tekintettel az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.1. pontjának a) alpontjában mintavételi módszer alkalmazását irányozták elő az alaprendelet 17. cikkének megfelelően.

14 A felperesek felvették a kapcsolatot a Bizottsággal, és 2005. július 25-én és 26-án benyújtották részére az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.1. pontjának a), i) és e) alpontja szerint szükséges információkat annak érdekében, hogy figyelembe vegyék őket az exportáló gyártók mintavételezésekor, amelyet ezen intézmény az alaprendelet 17. cikke értelmében végrehajtani szándékozik, és hogy megkapják a MET-et, illetve hogy – ennek hiányában – egyéni elbírálásban (a továbbiakban: EE) részesüljenek.

15 2006. március 23-án a Bizottság elfogadta a Kínai Népköztársaságból és Vietnamból származó, bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló 553/2006/EK rendeletet (HL L 98, 3. o., a továbbiakban: ideiglenes rendelet).

16 Az ideiglenes rendelet (9) preambulumbekezdése szerint a dömping és a kár kivizsgálása a 2004. április 1-je és 2005. március 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kárfelmérés szempontjából lényeges tendenciák tekintetében a Bizottság a 2001. január 1-je és 2005. március 31. vége közötti időszak adatait elemezte (a továbbiakban: érintett időszak).

17 Figyelembe véve annak szükségességét, hogy a MET-ben esetlegesen nem részesülő kínai és vietnami exportáló gyártók számára rendes értéket állapítsanak meg, a rendes érték egy analóg ország – ez esetben a Brazil Szövetségi Köztársaság – adatai alapján történő megállapítása céljából ellenőrzést végeztek három brazil vállalat telephelyén (az ideiglenes rendelet (8) preambulumbekezdése).

18 Az ideiglenes rendelet (10), (11), (40) és (41) preambulumbekezdéséből következik, hogy az érintett termékkörbe főként olyan szandál, bakancs, utcai cipő és városi viseletre alkalmas cipő tartozik, amely bőr, illetve mesterséges vagy rekonstruált bőr felsőrésszel rendelkezik. Ezenkívül az ideiglenes rendelet (12)-(31) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság az érintett termékkörből kizárta a speciális technológiával készült sportcipőket (Special Technology Athletic Footwear, a továbbiakban: STAF), ugyanakkor e termékkörbe sorolta a gyermeklábbeliket. Az ideiglenes rendelet (38) preambulumbekezdése szerint jóllehet igen különböző stílusúak és típusúak, az összes bőr felsőrésszel rendelkező lábbeli alapvetően azonos lényegi jellemzőkkel rendelkezik, azonos felhasználásra szánt, és a fogyasztók részéről azonos megítéléssel bír. Ekképpen a rendelet (39) preambulumbekezdése értelmében valamennyi ilyen különféle stílusú és típusú lábbeli egymással közvetlenül versenyez, és egymással igen nagymértékben helyettesíthető.

19 A Bizottság ennélfogva az ideiglenes rendelet (52) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az érintett országokban és Brazíliában gyártott és értékesített, valamint a közösségi gazdasági ágazat által gyártott és a Közösség piacán értékesített, bőr, illetve mesterséges vagy rekonstruált bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik valamennyi típusa hasonlónak tekinthető az érintett országokból a Közösségbe exportálthoz.

20 A dömping meghatározásának keretében a Bizottság a mintavételi módszert alkalmazta. Az ideiglenes rendelet (55) preambulumbekezdése szerint azon kínai exportáló gyártók közül, amelyek jelezték a mintavételben való részvételre irányuló szándékukat, 154-en exportáltak a Közösségbe a vizsgálati időszak alatt. Ugyanezen preambulumbekezdés szerint e vállalatokat kezdetben együttműködő társaságoknak tekintették, és figyelembe vették a minta kiválasztásánál.

21 Az ideiglenes rendelet (57) preambulumbekezdéséből következik, hogy a Bizottság végül olyan mintát hagyott jóvá, amely a Közösségbe irányuló kínai export több mint 20%-át képviselő 13 kínai exportáló gyártót foglalta magában. Ugyanezen rendelet (59) preambulumbekezdése szerint a szóban forgó kiválasztásnál figyelembe vett kritérium először is az exportáló gyártó Közösségbe irányuló exportjának mennyisége, másodsorban pedig az exportáló gyártó hazai piaci értékesítésének mennyisége volt. Ez utóbbi kritériummal kapcsolatban a Bizottság megállapította az ideiglenes rendelet (60) preambulumbekezdésében, hogy a hazai eladásokra vonatkozó adatok növelik a minta reprezentativitását, mivel információt közölnek az érintett terméknek a hazai piacokon történő gyártásával és értékesítésével összefüggő árakról és költségekről. Az ideiglenes rendelet (61) preambulumbekezdése szerint a mintába felvett kínai társaságok a vizsgálatban együttműködő gyártók Közösségbe irányuló exportjának 25%-át, hazai eladásainak pedig 42%-át képviselték. Ugyanezen preambulumbekezdés szerint a STAF-típusú lábbeliknek az érintett termékkörből való kizárása nem módosította jelentős mértékben a minták reprezentativitását.

22 Az ideiglenes rendelet (62) preambulumbekezdésének megfelelően azokat az exportáló gyártókat, amelyeket nem vettek fel a mintába, tájékoztatták arról, hogy a rájuk vonatkozó dömpingellenes vám megállapítására az alaprendelet 9. cikke (6) bekezdésének rendelkezéseivel összhangban kerül sor. Az egyéni dömpingkülönbözetnek az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdése és 17. cikkének (3) bekezdése alapján történő kiszámítására irányuló, ezen exportáló gyártók által benyújtott kérelmekkel kapcsolatban a Bizottság úgy vélte az ideiglenes rendelet (64) preambulumbekezdésében, hogy e kérelmek egyedi vizsgálata túlzott terhet jelentene, és akadályozná a vizsgálat megfelelő időben történő befejezését. E körülmények között e gyártók dömpingkülönbözetét a mintát képező társaságok dömpingkülönbözetei súlyozott átlagának megállapítása révén határozták meg (az ideiglenes rendelet (135) és (143) preambulumbekezdése).

23 A mintavételhez eredetileg kiválasztott tizenhárom társaság közül egy nem válaszolt a Bizottság által neki címzett dömpingellenes kérdőívre (az ideiglenes rendelet (63) preambulumbekezdése).

24 A közösségi gazdasági ágazat meghatározását illetően a Bizottság az ideiglenes rendelet (150) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a panaszosok az érintett termék teljes közösségi termelésének jelentős hányadát, jelen esetben mintegy 42%-át képviselik. Az ideiglenes rendelet (65) és (151) preambulumbekezdése szerint a Bizottság a mintavételhez kiválasztott tíz közösségi gyártót a termelési mennyiségek és a gyártók földrajzi elhelyezkedése alapján. A mintában szereplő tíz gyártó a panaszosok együttes termelésének mintegy 10%-át képviseli. Így az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett közösségi gazdasági ágazatot az a 814 közösségi gyártó alkotja, amelyek nevében a panaszt benyújtották (az ideiglenes rendelet (152) preambulumbekezdése).

25 A mintában szereplő közösségi gyártók megnevezését illetően a Bizottság kifejtette, hogy e gyártók némelyikének vannak olyan közösségi ügyfelei, amelyek Kínából és Vietnamból is szereznek be termékeket, és amelyek így közvetlenül részesülnek az érintett behozatal hasznából. Az említett gyártók következésképpen „érzékeny helyzetben” vannak, mivel a feltételezett kárt okozó dömping elleni panaszuk vagy a panasz támogatása ügyfeleik egy részében elégedetlenséget kelthet. E gyártók attól tartanak, hogy egyes ügyfelek „ellenlépéseket” tehetnek, ami akár üzleti kapcsolatuk felmondását is jelentheti. A Bizottság tehát helyt adott a mintában szereplő gyártók kilétük bizalmas kezelése iránti kérelmének (az ideiglenes rendelet (8) preambulumbekezdése).

26 Az ideiglenes dömpingellenes intézkedések által a kár elhárítása érdekében elérendő szintet illetően a Bizottság megállapította az ideiglenes rendelet (284) preambulumbekezdésében, hogy várhatóan a forgalomra vetített 2%-os haszonkulcsra számíthatna a közösségi gazdasági ágazat a károsító dömping nélkül. Ugyanezen preambulumbekezdés szerint ez a szint megfelel a legmagasabb nyereségszintnek, amelyet a közösségi gazdasági ágazat az érintett időszakon belül, nevezetesen 2002-ben elért; amikor az érintett országok piaci részesedése viszonylag mérsékelt volt a vizsgálati időszakban elérthez képest.

27 2006. április 7-i és 12-i levelében a Bizottság az alaprendelet 14. cikkének (2) bekezdése, illetve 20. cikkének (1) bekezdésének értelmében megküldte a felpereseknek az ideiglenes rendelet egy másolatát, valamint azt a dokumentumot, amely azon alapvető tényeket és szempontokat tartalmazó részleteket foglalta magában, amelyek az ideiglenes dömpingellenes vám kivetésének alapjául szolgáltak (a továbbiakban: ideiglenes információs dokumentum). A Bizottság felhívta a felpereseket, hogy az e dokumentumokkal kapcsolatos esetleges észrevételeiket 2006. május 8-ig közöljék.

28 2006. május 8-i levelükben két felperes, a Brosmann Footwear (HK) (a továbbiakban: Brosmann) és a Lung Pao Footwear (Guangzhou) (a továbbiakban: Lung Pao), megküldték a Bizottságnak az ideiglenes rendelettel és az ideiglenes információs dokumentummal kapcsolatos észrevételeiket.

29 2006. június 2-án a Lung Pao és a Bizottság közötti találkozóra került sor az utóbbi székhelyén.

30 A Bizottság az alaprendelet 20. cikkének (2)–(4) bekezdése értelmében 2006. július 8-án telefaxon megküldte a felpereseknek a végleges dömpingellenes vám kivetésére vonatkozó javaslatát megalapozó alapvető tényekről és szempontokról szóló végleges információs dokumentumot. A Bizottság felhívta a felpereseket, hogy 2006. július 17-ig küldjék meg számára a végleges információs dokumentumra vonatkozó észrevételeiket.

31 2006. július 28-i levelében a Bizottság megküldte a felpereseknek a végleges információs dokumentum kiegészítését.

32 2006. július 17-i és augusztus 2-i levelükben három felperes, a Brosmann, Seasonable Footwear (Zhongshan), a Lung Pao, valamint a Novi Footwear (Far East) Pte Ltd, megküldték a Bizottságnak a végleges információs dokumentummal és a végleges információs dokumentum kiegészítésével kapcsolatos észrevételeiket. 2006. augusztus 7-i levelében a negyedik felperes, a Risen Footwear (HK) Co. megküldte a Bizottságnak a végleges információs dokumentum kiegészítésével kapcsolatos észrevételeit.

33 2006. október 5-én az Európai Unió Tanácsa elfogadta a Kínai Népköztársaságból és Vietnamból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2006. október 5-i 1472/2006/EK rendeletet (HL L 275., 1. o., a továbbiakban: megtámadott rendelet). A megtámadott rendelet alapján a Tanács a sportcipők, a STAF-típusú lábbelik, a papucsok és más házicipők, valamint az orrmerevítővel ellátott lábbelik kivételével a Kínából származó és a Kombinált Nómenklatúra meghatározott kódjai alá tartozó bőr, illetve mesterséges vagy rekonstruált bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára vonatkozóan végleges dömpingellenes vámot vezetett be (a megtámadott rendelet 1. cikke). A felperesek által gyártott lábbelik vámfizetés előtti, közösségi határparitáson számított nettó árára alkalmazandó vám mértékét 16,5%-ban határozták meg. A megtámadott rendelet 3. cikke szerint e vámtétel kétéves időtartamban volt alkalmazandó.

34 Az érintett terméket illetően a Tanács megerősítette a Bizottság értékelését (lásd a fenti 18. pontot), amelyek szerint a STAF-ot ki kell zárni az érintett termék meghatározásából, míg a gyermeklábbeliket ide kell sorolni (a megtámadott rendelet (19) és (25) preambulumbekezdése). A Tanács azonban elutasította az arra irányuló kérelmeket, hogy az érintett termék meghatározásából kizárjanak hatféle, szabadalmaztatott technológiával gyártott lábbelit. E kategória tekintetében a Tanács megállapította, hogy a szabadalmaztatott technológia önmagában még nem jelenti a mindennapos használatra szánt lábbelik jellemzőinek lényeges módosítását. Ennélfogva e lábbelik továbbra is versenyeznek az érintett termék közösségi gyártásával (a megtámadott rendelet (37) preambulumbekezdése).

35 A kínai gyártók körében végzett mintavétel reprezentatív mivoltát illetően a Tanács a megtámadott rendelet (44) preambulumbekezdésében kiemelte, hogy a mintában szereplő vállalkozások a vizsgálatban résztvevő gyártóktól származó termékek Közösségbe irányuló exportjának több, mint 12%-át képviselik. Mivel az alaprendelet 17. cikke nem ír elő a reprezentativitás szintjét illetően küszöbértéket, a minta e rendelkezés értelmében reprezentatív.

36 A megtámadott rendelet (46) preambulumbekezdésében a Tanács kifejtette továbbá, hogy az alkalmazott módszer célja, hogy a minták a lehető legreprezentatívabbak legyenek, és az ésszerűen megvizsgálható legnagyobb reprezentatív exportvolumen közé be kellett választani néhány olyan vállalatot, amelynek hazai értékesítése reprezentatív.

37 A közösségi gyártók körében végzett mintavételt illetően a Tanács elutasította a megtámadott rendelet (53)–(59) preambulumbekezdésében azon kifogások összességét, amelyek annak reprezentativitását vitatták, és így megerősítette a Bizottság által az ideiglenes rendeletben tett megállapításokat (lásd a fenti 24. pontot).

38 A Tanács a megtámadott rendelet (60)–(65) preambulumbekezdésében tért ki a MET megítélését illetően több társaság által benyújtott kérelmekkel kapcsolatos kérdésekre, amelyekre a Bizottság nem tért ki.

39 E preambulumbekezdések szerint azon tény, hogy a Bizottság nem válaszolt külön-külön az e tekintetben hozzá benyújtott valamennyi kérelemre, nem minősül az alaprendelet megsértésének. Ellenkezőleg, mindez megfelel e rendelet 17. cikkének. Az e cikkben előírt mintavételi módszer abban az esetben is alkalmazandó, amikor nagyszámú érintett társaság kérelmezi a MET megadását vagy az egyéni elbírálás alkalmazását. A jelen esetben az érintett társaságok által benyújtott kérelmek kivételesen magas száma miatt az adminisztráció kizárólag a mintát képező társaságok kérelmeit tudta egyedileg megvizsgálni annak érdekében, hogy az ügy iratainak lehető legegyedibb elemzéséből eredő követelményeket összeegyeztesse a kötelező határidők betartásával. Mindez azt eredményezte, hogy a mintát képező társaságokra megállapított dömpingkülönbözet súlyozott átlagát a mintában nem szereplő társaságokra is alkalmazták. Ebből következik, hogy a közigazgatási eljárás során megfogalmazott azon kifogásokat, amelyek szerint a dömping megállapítása nem reprezentatív, szintén el kell utasítani.

40 E megfontolások az EE megítélésére irányuló kérelmeket illetően is érvényesek.

41 A közösségi gazdasági ágazat meghatározását illetően a Tanács a megtámadott rendelet (157) preambulumbekezdésében kiemelte, hogy a panaszosok mindegyike együttműködött a vizsgálatban. A kárral kapcsolatos teljes kérdőíveket – a mintavétel jellegéből adódóan – kizárólag a mintában szereplő közösségi gyártóknak küldték meg (a megtámadott rendelet (158) preambulumbekezdése).

42 A végleges dömpingellenes intézkedések által a kár elhárítása érdekében elérendő szintet illetően a Tanács a megtámadott rendelet (292) preambulumbekezdésében a közösségi gazdasági ágazat által az ideiglenes vámok bevezetését követően benyújtott bizonyítékokra hivatkozik, amelyek alátámasztják, hogy az ideiglenes rendeletben meghatározott 2%-os haszonkulcsot (lásd a fenti 26. pontot) felül kell vizsgálni. Ennek alapján a Tanács a közösségi gazdasági ágazat forgalmának 6%-ára emelte e haszonkulcsot, kifejtve, hogy a közösségi gazdasági ágazat ilyen haszonkulcsot ért el a kárt okozó dömping által nem érintett lábbelik esetében.

Az eljárás és a felek kérelmei

43 A Törvényszék Hivatalához 2006. december 28-án benyújtott keresetlevelükkel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet.

44 A Törvényszék Hivatalához 2007. március 26-án érkezett beadványával a Bizottság kérelmezte, hogy a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. 2007. augusztus 27-én érkezett levelében a Bizottság tájékoztatta a Törvényszéket, hogy nem nyújt be beavatkozási beadványt, de részt vesz a tárgyaláson.

45 A Törvényszék Hivatalához 2007. április 5-én érkezett beadványával a CEC kérelmezte, hogy a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson.

46 A Törvényszék Hivatalához 2007. május 21-én és 2008. május 28-án érkezett beadványukkal a felperesek kérték, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 116. cikkének (2) bekezdése értelmében a CEC-nek megküldött iratok ne tartalmazzanak a beadványaikban szereplő bizonyos iratokat és információkat. E célból benyújtották az érintett iratok nem bizalmas változatát.

47 2007. augusztus 2-i végzésében a Törvényszék második tanácsának elnöke helyt adott a Bizottság és a CEC által benyújtott beavatkozási kérelmeknek.

48 A Törvényszék Hivatalához 2007. augusztus 27-én érkezett levelében a CEC úgy nyilatkozott, hogy nincs kifogása a felperesek bizalmas kezelés iránti kérelme ellen.

49 A CEC 2007. szeptember 19-én benyújtotta beavatkozási beadványát.

50 Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a nyolcadik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.

51 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát.

52 A Törvényszék a 2009. február 11-i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a feltett kérdésekre adott válaszait.

53 A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott rendeletet, amennyiben az dömpingellenes vámot vet ki az általuk exportált lábbelikre;

–        a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

54 A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant vagy mint megalapozatlant;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

55 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet.

56 A CEC azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felpereseket kötelezze a beavatkozásával kapcsolatos költségek viselésére.

A jogkérdésről

57 Keresetük alátámasztására a felperesek a következőkre alapított nyolc jogalapot terjesztik elő:

–        az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának, a 9. cikke (5) bekezdésének, valamint az egyenlő bánásmód elvének és a bizalomvédelem elvének a megsértése,

–        az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának, és a 18. cikkének, valamint a védelemhez való jognak a megsértése,

–        nyilvánvaló mérlegelési hiba, és az alaprendelet 5. cikke (4) bekezdésének megsértése,

–        nyilvánvaló mérlegelési hiba, és az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdésének, valamint 2. és 3. cikkének a megsértése,

–        nyilvánvaló mérlegelési hiba, és az alaprendelet 17. cikkének, valamint az EK 253. cikknek a megsértése,

–        nyilvánvaló mérlegelési hiba, és az alaprendelet 3. cikke (2) bekezdésének, valamint az EK 253. cikknek a megsértése,

–        nyilvánvaló mérlegelési hiba, és az alaprendelet 3. cikke (2) bekezdésének megsértése,

–        nyilvánvaló mérlegelési hiba, és az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének megsértése.

58 Mivel az első két jogalap a Bizottság által a tekintetben állítólag elkövetett hibákkal kapcsolatos, miszerint anélkül utasította el a felperesek MET-re, illetve EE-re vonatkozó kérelmét, hogy azt megvizsgálta volna, e két jogalap vizsgálatára együtt kerül sor.

Az első két jogalapról, amelyek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) és c) pontjának, 9. cikke (5) bekezdésének, és 18. cikkének megsértésén, illetve az egyenlő bánásmód elvének és a bizalomvédelem elvének, valamint a védelemhez való jognak a megsértésén alapulnak

A felek érvei

59 Első jogalapjuk keretében a felperesek úgy érvelnek, hogy azzal, hogy kizárólag a mintában résztvevő exportáló gyártók által benyújtott MET/EE iránti kérelmeket vizsgálták meg, a Bizottság és a Tanács megsértették az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdését és 9. cikkének (5) bekezdését.

60 Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontjából ugyanis a Kínából származó behozatalt illetően az következik, hogy az intézményeknek e rendelkezés (1)–(6) bekezdésével összhangban kell meghatározniuk a rendes értéket, amennyiben az érintett gyártók „megfelelő formában” nyújtanak be kérelmeket. Hasonlóképpen az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének második albekezdéséből következik, hogy amennyiben a MET-et nem ítélik meg, a rendes értéket az érintett exportőr által a kivitelre alkalmazott árakhoz kell viszonyítani (EE), amennyiben ez utóbbi megfelelően indokolt kérelmet nyújt be, amelyből kitűnik, hogy az e rendelkezésben felsorolt feltételek teljesülnek.

61 Amint azt a szövegezésük is megerősíti, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja és 9. cikkének (5) bekezdése csak egyedileg alkalmazható, mivel az egyes érintett exportőrök sajátos jellemzőinek a figyelembevételét igényli.

62 A mintavétellel kapcsolatos rendelkezések korlátozott számú szempontot tartalmaznak a dömpingkülönbözet kiszámítását illetően az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésével, vagy a kármegállapítással összhangban, és nem érintik azon gazdasági feltételeket, amelyek között az egyes vállalkozások tevékenykednek, amely tényezők nem képezhetik mintavétel tárgyát. Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja és 9. cikkének (5) bekezdése értelmetlenné válna, ha a mintavétel módszere révén az intézmények mentesülnének az e rendelkezésekből eredő kötelezettségek alól, amely kötelezettségeket egyébként megszövegezésükből adódóan kógensek, és nem hagynak helyet mérlegelésnek. Ekképpen a releváns kérdés nem az, hogy az intézmények megfelelően alkalmazták-e az alaprendelet 17. cikkét a dömpingkülönbözet kiszámításakor, hanem hogy hivatkozhatnak-e rendelkezésre a mintában nem szereplő gazdasági szereplők által benyújtott MET/EE iránti kérelmek figyelmen kívül hagyása végett, és ennélfogva ugyanazt a bánásmódot biztosíthatták-e azon társaságok számára, amelyek kérelmét el kellett fogadni, és azon társaságok számára, amelyekét nem kellett elfogadni.

63 A mintavételi módszer alkalmazása esetén az intézmények kötelesek a mintát képező és a MET-ben, vagy adott esetben egyéni elbírálásban részesülő társaságok dömpingkülönbözeteinek súlyozott átlagát azon társaságokra vonatkozóan is alkalmazni, amelyek ugyan nem szerepelnek a mintában, de a MET, illetve az egyéni elbírálás iránti kérelmüket elfogadták. A Törvényszék ítélkezési gyakorlatát úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a MET vagy az EE automatikus megtagadása olyan társaságok esetében, amelyek arra „jogosultak”.

64 Egyébként az intézmények által két másik ügyben követett korábbi gyakorlat megerősíti, hogy minden egyes MET-re irányuló kérelmet egyénileg kell elbírálni. Ráadásul az intézmények nem hivatkozhatnak adminisztratív követelményekre azon kötelezettségük be nem tartásának igazolása végett, mely szerint minden egyes MET-re vagy EE-re irányuló kérelmet meg kell vizsgálniuk, mivel csekély számú további tisztviselő elegendő lett volna e vizsgálat elvégzéséhez.

65 Ráadásul az intézmények megközelítése az egyenlő bánásmód elvének megsértését jelenti, amennyiben ugyanazt a bánásmódot biztosítja egyfelől azon társaságok számára, amelyek együttműködtek, a mintavételhez szükséges bizonyítékokat terjesztettek elő, MET/EE iránti kérelmet nyújtottak be, és « megérdemlik » hogy MET-ben vagy EE-ben részesüljenek, másfelől pedig azon társaságok számára, amelyek nem szolgáltattak információt, vagy nem nyújtottak be ilyen kérelmeket, vagy nem „érdemlik meg”, hogy MET-ben vagy EE-ben részesüljenek. Sem az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése, amely csupán a dömpingkülönbözet kiszámítására vonatkozik, és nem a MET/EE kérelmek vizsgálatára, sem az adminisztratív terhek nem igazolják objektíven e bánásmódbeli egyenlőtlenséget. A jelen esetben valamennyi, a mintában nem szereplő gyártó esetében, amely „megérdemelte” a MET-et, a mintában szereplő társaságok közül az egyetlen MET-ben részesülő társaságéval, a Foshan City Nanhai Golden Step Industrial Co., Ltd társaságéval megegyező dömpingkülönbözetet (9,7%) kellett volna megállapítani.

66 A MET/EE iránti kérelmek vizsgálatának hiánya a bizalomvédelem elvét is megsérti, mivel az intézmények korábbi gyakorlata, illetve az eljárás megindításáról szóló értesítésben az exportőröknek címzett felszólítás, hogy meghatározott határidőn belül nyújtsák be a MET/EE iránti kérelmeket, a felperesek részéről jogos bizalmat keletkeztetett arra vonatkozóan, hogy az intézmények a kérelmeket egyénileg meg fogják vizsgálni annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők esetében a fenti 63. pontban kifejtett megfontolások szerinti dömpingkülönbözetet állapítsák meg. Az eljárás megindításáról szóló értesítés másféleképpen történő értelmezése annak elismeréséhez vezetne, hogy a Bizottság a minta kiválasztását megelőzően felhívhatja az összes exportőrt arra, hogy forrásaikat a MET/EE iránti kérelmük alátámasztására szolgáló információk nyújtására fordítsák, anélkül, hogy a Bizottságnak a legcsekélyebb szándéka is lenne e kérelmek megvizsgálására. Egyébként az eljárás megindításáról szóló értesítés megfogalmazása megegyezik azon két másik eljárás keretében közzétett értesítés megfogalmazásával, amelyekben a Bizottság megvizsgálta a mintában nem szereplő gazdasági szereplők által benyújtott, MET/EE iránti kérelmeket is.

67 A második jogalap keretében először is a felperesek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjára hivatkoznak, amelynek értelmében a vizsgálat megkezdésétől számított három hónapon belül döntést hoznak arról, hogy a gyártó megfelel-e a MET odaítéléséhez előírt kritériumoknak. Ez egy kötelező eljárási határidő, amelyet a Bizottság köteles betartani. Amennyiben tehát a Bizottság nem hoz e tekintetben e határidőn belül határozatot, megsérti a fent említett rendelkezést.

68 A felperesek ezt követően az alaprendelet 18. cikke (3) és (4) bekezdésének megsértésére hivatkoznak, amely rendelkezések értelmében az intézmények abban az esetben sem hagyhatják figyelmen kívül az érdekelt felek által benyújtott információkat, ha azok nem minden szempontból tökéletesek, és az információk el nem fogadása esetén az azokat szolgáltató felet értesíteniük kell ennek okairól, és lehetőséget kell biztosítaniuk számára, hogy további magyarázatokkal szolgáljon. E rendelkezések, amelyek akkor alkalmazandók, amikor a Bizottságnak MET/EE iránti kérelmekről kell határoznia, azt jelentik, hogy ezen intézménynek indokolással ellátott tájékoztatást kellett volna nyújtania felperesek számára e tekintetben. A Bizottság ugyanakkor csak a végleges információs dokumentumban válaszolt a felperesek észrevételeire, a benyújtott MET/EE iránti kérelmek rendkívül magas számára utalva. Mivel a Bizottság 2005 júliusának vége előtt tisztában volt a benyújtott MET/EE iránti kérelmek számával, semmi sem akadályozta volna meg abban, hogy a felpereseket közvetlenül az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt három hónapos határidő lejártát követően, vagy legkésőbb az ideiglenes rendeletben tájékoztassa azon tényről, miszerint a kérelmeiket nem fogja megvizsgálni. Következésképpen az intézmények indokolás nélkül utasították el a felperesek által nyújtott információkat, és ennélfogva megsértették az alaprendelet 18. cikke (3) és (4) bekezdését.

69 Továbbá jóllehet igaz, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítés tájékoztatta az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján egyéni dömpingkülönbözet iránti kérelmet benyújtani kívánó gazdasági szereplőket arról, hogy nem biztos, hogy kérelmüket elfogadják, azonban ezen értesítés nem fejtette ki, hogy a Bizottság fenntartja magának a jogot, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben nem válaszol a MET/EE iránti kérelmekre.

70 A Bizottság megsértette továbbá a felperesek védelemhez való jogát, amennyiben nem jelezte az ideiglenes információs dokumentumban, hogy a MET/EE iránti kérelmeiket nem vizsgálja meg, míg a mintában részt vevő exportőrök a kérelmükre vonatkozó közleményt kaptak. A felperesek azonban csak a végleges információs dokumentumban kaptak választ.

71 A Tanács, a Bizottság és a CEC által támogatva, vitatja a felperesek érvelését.

A Törvényszék álláspontja

72 Először is meg kell állapítani, hogy az alaprendelet 17. cikke (1) és (3) bekezdésének szövege szerint a mintavétel alkalmazása, amely lehetővé teszi a panaszosok, az exportőrök vagy importőrök, a termékfajták vagy az ügyletek túl magas számának kezelését, a vizsgálat szűkítését jelenti. Ezen értékelést megerősíti az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése, amely szerint a mintában nem szereplő exportőrök nem tartoznak bele a vizsgálatba.

73 Az alaprendelet mindamellett úgy rendelkezik, hogy e korlátozás alkalmazása esetén az intézményeknek két kötelezettségnek kell eleget tenniük. Először is a létrehozott mintának reprezentatív kell lennie az alaprendelet 17. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmében. Ezt követően az alaprendelet 9. cikk (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a mintában nem szereplő gyártókra alkalmazandó dömpingkülönbözet nem haladhatja meg a mintában szereplő felekre nézve megállapított dömpingkülönbözet súlyozott átlagát.

74 Másodszor ez utóbbi rendelkezés az alaprendelet 17. cikke (3) bekezdésével – amelyre visszautal – összefüggésben, lehetőséget nyújt valamennyi, a mintában nem szereplő gyártó számára, hogy egyéni dömpingkülönbözet kiszámítását kérje, amennyiben a szükséges információkat az e célra meghatározott határidőn belül benyújtják, és e kiszámítás nem nehezíti meg túlzottan a Bizottság munkáját, és nem akadályozza a vizsgálat megfelelő időben történő befejezését.

75 Harmadszor az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy a rendes értéket e rendelkezés (1)–(6) bekezdésének megfelelően határozzák meg, amennyiben a vizsgálat alá eső egy vagy több gyártó kérelme alapján kimutatható, hogy az e bekezdés c) pontjában felsorolt feltételek teljesülnek.

76 Ekképpen, amint arra a Tanács is hivatkozik, a mintában nem szereplő gyártók csak az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján kérhetik egyéni dömpingkülönbözet kiszámítását, ami feltételezi az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjában meghatározott országok esetében a MET/EE iránti kérelem elfogadását. Ugyanakkor az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése a Bizottság számára mérlegelési jogkört biztosít a tekintetben, hogy a MET/EE iránti kérelmek vizsgálata, nagy számukra való tekintettel az egyedi vizsgálatok túlzott terhet jelentenének-e, és ez akadályozná-e a vizsgálat megfelelő időben történő befejezését.

77 Fenti megfontolásokból először is az következik, hogy a mintavételi módszer alkalmazása esetén az alaprendelet nem biztosít a mintában nem szereplő gazdasági szereplők számára feltétlen jogot az egyéni dömpingkülönbözet kiszámítását illetően. Egy erre irányuló kérelem elfogadása ugyanis a Bizottságnak az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alkalmazásával kapcsolatos döntése.

78 Mivel a MET odaítélése vagy az EE-ben részesülés továbbá csupán arra szolgál az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjával összhangban, hogy az egyéni dömpingkülönbözetek kiszámítása érdekében meghatározza a rendes érték kiszámításának módját, a Bizottság nem köteles a mintában nem szereplő gazdasági szereplőktől származó MET/EE iránti kérelmeket megvizsgálni, amennyiben az alaprendelet 17. cikke (3) bekezdésének alkalmazása keretében arra a következtetésre jutott, e különbözetek kiszámítása túlzott terhet jelentene, és akadályozná a vizsgálat megfelelő időben történő befejezését.

79 Végül a jelen esetben nem vitatott, hogy az egyéni dömpingkülönbözetek kiszámítása valamennyi, a mintában nem szereplő, és ilyen kérelmet benyújtó gazdasági szereplő tekintetében túlzott terhet jelentett volna az intézmények számára, és akadályozta volna a vizsgálat megfelelő időben történő befejezését.

80 Következésképpen el kell utasítani a felperesek azon érvét, miszerint az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) és c) pontja értelmében a Bizottság köteles megvizsgálni a mintában nem szereplő gazdasági szereplőktől – beleértve azokat, amelyek esetében nem kerül sor egyéni dömpingkülönbözet alkalmazására – származó MET/EE iránti kérelmeket. E tekintetben hozzá kell tenni, hogy a felperesek által hivatkozott ítélkezési gyakorlat, amely szerint a Bizottság a hozzá benyújtott egyes kérelmek alapján határoz a MET odaítéléséről vagy az EE-ben részesítésről, nem jelenti azt, hogy ezen intézménynek minden egyes kérelmet meg kellene akkor is vizsgálnia, amikor az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdésével összhangban nem szándékozik egyéni dömpingkülönbözetet megállapítani.

81 Ugyanez a helyzet a felpereseknek az egyenlő bánásmód elvének a mintában szereplő és a mintában nem szereplő társaságok esetében történt megsértésére alapított érvet illetően (lásd a fenti 65. pontot). A társaságok e két csoportja ugyanis eltérő helyzetben van, hiszen az előbbiek esetében a Bizottságnak feltétlenül ki kell számolnia az egyéni dömpingkülönbözetet, ami feltételezi a MET/EE iránti kérelem vizsgálatát és elfogadását, míg a második csoport esetében a Bizottságnak nem kell egyéni dömpingkülönbözetet meghatároznia. Következésképpen az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása, amely elv tiltja, hogy azonos tényállásokat eltérő módon, vagy eltérő tényállásokat azonos módon kezeljenek anélkül, hogy bármely objektív alapja lenne ennek az ilyen bánásmódnak, nem kívánja meg, hogy e két csoportot azonos módon kezeljék.

82 Az egyenlő bánásmód elvének a mintában nem szereplő társaságok esetében történt megsértésére alapított érvet illetően a jelen esetben a felperesek állításaival ellentétben nem tekinthető úgy, hogy ezen elv a Bizottságot a hozzá benyújtott valamennyi MET/EE iránti kérelemről való határozathozatalra kötelezné, és ennek eredményeképpen a mintában nem szereplő azon gyártók vagy exportőrök esetében, amelyek MET-ben vagy EE-ben részesülnének, a mintában szereplő, MET-ben vagy EE-ben részesülő társaságokra nézve megállapított dömpingkülönbözet átlaga kerüljön alkalmazásra.

83 Amint az a fenti 76–80. pontban megállapítást nyert, abban az esetben, ha a MET/EE iránti kérelmek száma oly jelentős lenne, hogy vizsgálatuk akadályozná az intézményeket a vizsgálat megfelelő időben történő befejezésében, az intézmények az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése értelmében nem kötelesek e kérelmek mindegyikéről határozni, akár csupán avégett, hogy különbséget tegyenek a mintában nem szereplő társaságok esetében aszerint, hogy részesülhetnének-e MET-ben vagy EE-ben, a mintában szereplő, MET-ben vagy EE-ben részesülő társaságokra nézve megállapított dömpingkülönbözet átlagának alkalmazása érdekében, anélkül azonban, hogy egyéni dömpingkülönbözet kiszámítására kerülne sor.

84 A jelen esetben 141 MET/EE iránti kérelmet nyújtottak be a kínai exportáló gyártók a Bizottsághoz, és ekképpen, még ha lehetséges is lett volna kizárólag az iratok alapján, az adatoknak az érintett gyártók vagy exportőrök létesítményeiben ellenőrző látogatások által történő ellenőrzésének szükségessége nélkül, a Bizottság jogosan állapította meg, hogy a kérelmek száma nyilvánvalóan túl magas ahhoz, hogy vizsgálatuk ne veszélyeztesse a vizsgálat megfelelő időben történő befejezését.

85 Következésképpen meg kell állapítani, hogy – figyelemmel a jelen esetben benyújtott MET/EE iránti kérelmek különösen magas számára, a Bizottság nem lépte túl az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése által számára biztosított mérlegelési jogkört, amikor nem hozott határozatot valamennyi, a mintában nem szereplő társaság által hozzá benyújtott MET/EE iránti kérelem tekintetében, mivel a felperesek által hivatkozott bánásmódbeli eltérés az alaprendelet 17. cikkében meghatározott mintavétel velejárója.

86 Ekképpen jóllehet a Bizottság eljárhatott a felperesek által a fenti 63. pontban kifejtett módon, sem az alaprendelet, sem az egyenlő bánásmód elve nem kötelezi erre.

87 Ugyanezen megfontolások érvényesek a mintában nem szereplő társaságok által benyújtott EE iránti kérelmek vizsgálatát illetően.

88 A bizalomvédelem elvének állítólagos megsértését illetően az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ezen elvre való hivatkozás joga minden jogalanyt megillet, akiben valamely közösségi intézmény megalapozott várakozásokat keltett. Továbbá senki nem hivatkozhat ezen elv megsértésére az adminisztráció által neki tett pontos ígéretek hiányában (a Bíróság C-182/03. és C-217/03. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 22-én hozott ítéletének [EBHT 2006., I-5479. o.] 147. pontja).

89 Az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.1. pontja a) bekezdéséből, és i) bekezdése negyedik albekezdéséből, és különösen az e ponthoz kapcsolódó 1. lábjegyzetből következik, hogy a Bizottság tájékoztatta az érintett gazdasági szereplőket az alaprendelet 17. cikke szerinti mintavételi eljárás lehetőségéről, valamint arról, hogy ilyen esetben az egyéni dömpingkülönbözetek kiszámítását kérhetik a mintában nem szereplő társaságok az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése címén. Ezen információt megismétli az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.1. pontjának b) bekezdése. Így azon tény, hogy a Bizottság felhívta az érintett gazdasági szereplőket MET/EE iránti kérelmek benyújtására, nem jelent pontos, feltétlen és egybehangzó ígéretet arra nézve, hogy e kérelmeket meg fogják vizsgálni.

90 Ennek keretében azt is el kell ismerni, hogy a Bizottság fellépésének hosszú időn keresztüli hiánya nem képez olyan ígéret, amely a felperesek részéről jogos elvárásokat keletkeztetne. A fellépés e hiánya nem érinti az eljárás megindításáról szóló értesítés világos megfogalmazásának értelmét.

91 Az intézmények által korábbi vizsgálatok keretében követett gyakorlattól való eltérésre alapított kifogást illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság nem lépte túl az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése által számára biztosított mérlegelési jogkört, amikor úgy találta, hogy a mintában nem szereplő kínai exportáló gyártóktól származó MET/EE iránti kérelmek mindegyikének vizsgálata akadályozná a vizsgálat alaprendeletben előírt időben történő befejezését (lásd a fenti 84. pontot). Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amikor az intézmények mérlegelési jogkörrel bírnak politikájuk megvalósításához szükségesek eszközök megválasztását illetően, a gazdasági szereplők nem bízhatnak az eredetileg választott olyan eszköz fennmaradásában, amelyet ezen intézmények mérlegelési jogkörük keretein belül módosíthatnak (a Bíróság 258/84. sz., Nippon Seiko kontra Tanács ügyben 1987. május 7-én hozott ítéletének [EBHT 1987., 1923. o.] 34. pontja, és a C-171/87. sz., Canon kontra Tanács ügyben 1992. március 10-én hozott ítéletének [EBHT 1992., I-1237. o.] 41. pontja).

92 Mivel a Bizottság a fentiekre tekintettel nem követett el hibát, amikor nem vizsgálta meg a felperesek MET/EE iránti kérelmeit, ez utóbbiak nem hivatkozhatnak megalapozottan az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt három hónapos határidő túllépésére (lásd a fenti 3. és 67. pontot), mivel e határidő azon esetekre vonatkozik, amelyekben a Bizottságnak meg kell vizsgálnia az említett kérelmeket.

93 Az alaprendelet 18. cikke (3) és (4) bekezdésének megsértésére alapított érvet illetően meg kell jegyezni – a Tanácshoz hasonlóan –, hogy e rendelkezés nem kötelezi az intézményeket a mintában nem szereplő társaságok által benyújtott MET/EE iránti kérelmek vizsgálatára. Így mivel a fenti megfontolások alapján a Bizottság jogosult volt eltekinteni a mintában nem szereplő gyártók MET/EE iránti kérelmeinek vizsgálatától, és ennélfogva az azokról történő határozathozataltól, az alaprendelet 18. cikke nem értelmezhető a felperesek által sugallt módon.

94 Végül a felperesek védelemhez való jogának állítólagos megsértését illetően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a védelemhez való jog tiszteletben tartása elvének értelmében a dömpingellenes rendelet elfogadását megelőzően vizsgálattal érintett vállalkozásoknak a közigazgatási eljárás során lehetőségük kell, hogy legyen kifejteni álláspontjukat a tényállás és a hivatkozott körülmények valószerűségéről és jelentőségéről, valamint a Bizottság által a dömpingmagatartás fennállására és az abból eredő kárra vonatkozó állításának alátámasztására felhasznált bizonyítékokról (a Bíróság C-49/88. sz., Al-Jubail Fertilizer kontra Tanács ügyben 1991. június 27-én hozott ítéletének [EBHT 1991., I-3187. o.] 17. pontja; a C-458/98. P. sz., Industrie des poudres sphériques kontra Tanács ügyben 2000. október 3-án hozott ítéletének [EBHT 2000., I-8147. o.] 99. pontja; a Törvényszék T-147/97. sz., Champion Stationery és társai kontra Tanács ügyben 1998. november 19-én hozott ítéletének [EBHT 1998., II-4137. o.] 55. pontja; valamint a T-88/98. sz., Kundan és Tata kontra Tanács ügyben 2002. november 21-én hozott ítéletének [EBHT 2002., II-4897. o.] 132. pontja).

95 A jelen esetben meg kell állapítani, hogy – amint az az ideiglenes rendelet (62), (64), (135) és (143) preambulumbekezdéséből is kitűnik –a Bizottság kifejtette, hogy a mintában nem szereplő gyártókat érintő valamennyi dömpingellenes vám az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdése alapján került kiszámításra, valamint hogy e gyártók dömpingkülönbözete a mintában szereplő társaságok dömpingkülönbözete súlyozott átlagának megállapítása révén került meghatározásra.

96 A Bizottság tehát kifejtette az ideiglenes rendeletben a mintában nem szereplő gazdasági szereplők esetében megállapított dömpingkülönbözet kiszámításának módszerére vonatkozó álláspontját, amely módszer a mintában szereplő társaságok dömpingkülönbözete súlyozott átlagának alkalmazásában áll. E módszer értelmében az ezen gazdasági szereplőktől származó MET/EE iránti kérelmek nem kerülnek megvizsgálásra, mivel egy ilyen vizsgálat a szóban forgó eljárásban nem releváns.

97 Következésképpen a felpereseknek az ideiglenes rendelet és az ideiglenes információs dokumentum közlésének időpontjától kezdődően lehetőségük volt a Bizottság által a dömpingkülönbözetük kiszámítására alkalmazott módszerre vonatkozó álláspontjuk kifejtésére, és ekképpen a védelemhez való joguk nem sérült.

98 Ennélfogva az első két jogalapot el kell utasítani.

A harmadik jogalapról, amely nyilvánvaló mérlegelési hibán és az alaprendelet 5. cikke (4) bekezdésének megsértésén alapul, mivel a Bizottság nem bizonyította a panasz közösségi gazdasági ágazat általi támogatottságát

A felek érvei

99 A felperesek úgy érvelnek, hogy a közösségi intézmények hibát követtek el a szóban forgó dömpingellenes eljárás alapjául szolgáló panaszt támogató közösségi gazdasági ágazat meghatározását illetően. A közösségi közigazgatás a múltban azon feltevést fogadta el, miszerint csak az eljárásban a mintavételben való részvétel, vagy hasznos információk szolgáltatása formájában együttműködő közösségi gyártók tekinthetőek úgy, hogy a panaszt támogatták.

100 A jelen esetben csupán tíz, a közösségi gyártók mintavételében való részvételre irányuló kérelmét fogadott el a mintavételhez végül a Bizottság. Ennélfogva a 814 panaszos társaság közül csupán tíz szolgáltatott jelentős információt, és minősülhet ekképpen a vizsgálatban együttműködő társaságnak. Következésképpen csak e társaságokat kellene figyelembe venni a közösségi gazdasági ágazat meghatározása céljából. E társaságok azonban a közösségi termelésnek csupán 4,2%-át jelentik, és ekképpen az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdésében meghatározott 25%-os határt nem éri el.

101 A Tanács által az ellenkérelemben a panasz közösségi gazdasági ágazat általi támogatottságának szintjére vonatkozó vizsgálat módszerét illetően szolgáltatott információkat nem közölték a felperesekkel a közigazgatási eljárás folyamán. Azon tény, mely szerint a megtámadott rendelet nem fejti ki az intézmények által a panasz közösségi gazdasági ágazat általi támogatottsága szintjének mérésére alkalmazott módszert, az indokolási kötelezettség megsértésének minősül. Ezen információ hiánya továbbá sérti a felperesek védelemhez való jogát. Ráadásul a Bizottság a vizsgálatnak az eljárás megindításáról szóló értesítés közzétételével való megindítását megelőzően gyűjtött a panasz közösségi gazdasági ágazat általi támogatottságának alátámasztására szolgáló adatokat, és ezzel megsértette az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdését és 17. cikkét. Mindenesetre még ha a vizsgálat el is kezdődhetett volna megfelelően az eljárás megindításáról szóló értesítés közzétételét megelőzően, ez azt jelentené, hogy a megtámadott rendeletet az alaprendelet 6. cikkének (9) bekezdésében a vizsgálat befejezésére előírt tizenöt hónapos határidő lejártát követően fogadták el. Végük a felperesek előadják, hogy a Bizottság azzal, hogy a vizsgálat megindítását megelőzően vizsgálta, hogy a panaszt támogatta-e a közösségi gazdasági ágazat, nem ellenőrizte megfelelően, hogy a panaszt támogató közösségi gyártók a hasonló termékek közösségi gazdasági ágazat általi teljes termelésének 25%-át képviselik-e az alaprendelet 5. cikke (4) bekezdésével összhangban. Egy panasz támogatása ugyanis az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében azt feltételezi, hogy a támogatási nyilatkozatot tevő tudatában van a közösségi gyártók mintavételében való részvételével járó kötelezettségeknek, mint például a kárral kapcsolatos kérdőívre való válaszadás, illetve, hogy helyszíni ellenőrző látogatásnak kell magát alávetnie. A vizsgálat kezdetét megelőzően tett egyszerű nyilatkozat nem tekinthető támogatásnak az alaprendelet 5. cikke (4) bekezdésének értelmében.

102 A Tanács, a Bizottság és a CEC által támogatva, vitatja a felperesek érveit.

A Törvényszék álláspontja

103 Amint az alaprendelet 5. cikke (1) és (4) bekezdéséből is kitűnik, a dömpingellenes vizsgálat akkor indul megfelelően, ugyanezen cikk (6) bekezdésének alkalmazásától eltekintve, ha egy közösségi gazdasági ágazat panaszt nyújt be, vagy ezen ágazat nevében panaszt nyújtanak be. A panasz akkor tekinthető a közösségi gazdasági ágazat részéről vagy annak nevében benyújtottnak, ha azt azok a közösségi termelők támogatják, akiknek együttes termelése a közösségi gazdasági ágazatnak a panaszt támogató vagy azt ellenző részében a hasonló termék termelésének 50%-át meghaladja. Továbbá a panaszt kifejezetten támogató közösségi termelők részesedése a közösségi gazdasági ágazat által termelt hasonló termék össztermeléséből legalább 25%.

104 A „támogatás” fogalmát illetően meg kell állapítani, hogy az alaprendelet 5. cikke (2) bekezdése szerint a panasznak tartalmaznia kell a dömping, a kár, valamint a kettő közötti okozati összefüggés bizonyítékát. A panasznak e tekintetben tartalmaznia kell az ésszerűen a panaszos rendelkezésére álló bizonyos adatokat.

105 A közösségi gazdasági ágazat részéről vagy annak nevében benyújtott panasz támogatása azzal jár tehát a panaszos(ok) vagy azon személyek tekintetében, akik nevében benyújtották, hogy először is be kell nyújtaniuk a Bizottság által annak ellenőrzése érdekében kért bizonyítékokat, hogy a dömpingellenes vám kivetésének feltételei teljesülnek-e, és másodszor, hogy alá kell vetniük magukat a Bizottság által – a szolgáltatott bizonyítékok valóságnak való megfelelése vizsgálata végett – végezhető bármiféle ellenőrzésnek. Bármiféle kényszerítő vizsgálati eszköz hiányában ugyanis a feleknek az alaprendelet 6. cikkének (2) bekezdésében előírt kérdőívre adott válaszai, valamint az ugyanezen rendelet 16. cikkében előírt, a Bizottság által a helyszínen végezhető utólagos ellenőrzés a dömpingellenes eljárás lefolytatásának lényeges részét alkotják (a Törvényszék T-413/03. sz., Shandong Reipu Biochemicals kontra Tanács ügyben 2006. július 13-án hozott ítéletének [EBHT 2006., II-2243. o.] 65. pontja).

106 Következésképpen annak ellenőrzésekor, hogy a panasz támogatottsága megfelel-e az alaprendelet 5. cikke (4) bekezdésében meghatározott küszöbértéknek, a Bizottság jogosan nem veszi figyelembe azon termelőt, aki nem kész az általa vagy nevében benyújtott panasz alátámasztásához bizonyítékokat szolgáltatni, illetve e panasz megalapozottságának vizsgálatát lehetővé tenni. Így amikor egy közösségi termelő úgy nyilatkozik, hogy nem járul hozzá az általa vagy nevében benyújtott panasz alátámasztására általa szolgáltatott adatok ellenőrzéséhez, először is az együttműködést megtagadó termelőnek kell tekinteni az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében, és másodszor ki kell zárni azon termelők csoportjából, akik kifejezésre juttatták, hogy támogatják a panaszt az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében.

107 E megközelítés megfelel az alaprendelet 6. cikke (8) bekezdésének, mely szerint az együttműködés hiányának kivételével a lehető legalaposabban meg kell vizsgálni azoknak az információknak a pontosságát, amelyeket az érdekelt felek szolgáltatnak, és amelyeken a ténymegállapítások alapulnak.

108 Így, amint azt a Tanács a megtámadott rendelet (156) preambulumbekezdésében megállapítja, a panaszt benyújtó, de a vizsgálat során nem együttműködő közösségi gyártókat ki kell zárni a közösségi gazdasági ágazat meghatározásából. A mintavételi eljárás alkalmazása esetén a Bizottság tehát a legtöbb esetben – amint a Tanács is kifejti ellenkérelmében –, valamennyi ismert gyártó számára megküldi a kérdőívet a termelésével és értékesítéseivel kapcsolatos adatokat kérve, és megkérdezve, hogy kész-e válaszolni a kárral kapcsolatos kérdőívre, valamint kész-e helyszíni ellenőrzéseket lehetővé tenni, amennyiben a mintába bekerül. Csak e két utóbbi kérdésre igenlő választ adó gyártókat tekintik a vizsgálatban együttműködőnek, és csak ezek kerülhetnek be a mintába. Ugyanakkor azon gyártó, amely úgy nyilatkozik, hogy nem kész részt venni a mintavételben, nem tekinthető a vizsgálatban együttműködőnek, mivel lényegénél fogva nem kész sem a kárral kapcsolatos kérdőív megválaszolására, sem válaszai ellenőrzésének lehetővé tételére. Ezen intézkedések csak a mintában szereplő társaságokat érintik.

109 A Tanács úgy érvel, hogy a jelen esetben, figyelembe véve a közösségi gyártók rendkívül magas számát, a Bizottság egy másik, de szintén megfelelő módszert alkalmazott. Ekképpen ahelyett, hogy valamennyi közösségi gyártóhoz mintavételi kérdőíveket címzett volna, a Bizottság először felhasználta a közösségi termeléssel kapcsolatban a panaszban szereplő adatokat, és másodszor összegyűjtötte a panasz támogatásával kapcsolatos bizonyítékokat a CEC által képviselt 814 gyártó mindegyikétől.

110 Ráadásul a tárgyalás során a Tanács és a Bizottság jelezték, hogy az ellenkérelemhez csatolt, „A […] származó […] behozatallal kapcsolatos dömpingellenes panaszra vonatkozó információk” című dokumentum nem az volt, amit a közösségi gyártóknak elküldtek, és a Tanács e dokumentumot tévedésből nyújtotta be. A Bizottság előterjesztett egy másik dokumentumot, amelyet a közösségi gyártóknak küldött annak ellenőrzése végett, hogy támogatják-e a panaszt. Az ellenkérelemhez csatolt dokumentummal ellentétben, e dokumentum címe (A Kínai Népköztársaságból és Vietnámból származó bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás lehetséges megindítása) kifejezetten hivatkozik a szóban forgó vizsgálatra, és így megállapítható, hogy tényleg e dokumentumot küldte meg a Bizottság a közösségi gyártóknak. E dokumentummal a Bizottság megkérdezett minden egyes közösségi gyártót, aki e dokumentum címzettje volt, hogy jelezze többek között, hogy támogatja-e a panaszt, ellenzi-e azt, vagy nem foglal állást ez ügyben, gyártja-e és a közösségi piacon értékesíti-e az érintett terméket, és ha igen, milyen mennyiségben, kapcsolatban áll-e az érintett termék kínai vagy vietnami exportőreivel, értékesítette-e az érintett terméket a megcélzott harmadik országokban.

111 E dokumentum előszavában a Bizottság kifejti, hogy minden számszerű adatot bizalmasan fog kezelni, és minden ilyen adat bizottsági ellenőrzés tárgyát képezheti. E körülmények között minden egyes közösségi gyártó, akinek e dokumentumot címezték, tudatában volt, hogy a Bizottsággal közölt valamennyi információ, beleértve azokat, amelyeket adott, esetleg a kárra vonatkozó kérdőív keretében nyújtottak be, ellenőrizhető a Bizottság által. Ugyanezen dokumentumban ráadásul megjegyzi a Bizottság, hogy ezen információk kérésének jogi alapja az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése. A mellékleteknek a szóban forgó dokumentum utolsó oldalán szereplő felsorolása szerint az alaprendelet 4. és 5. cikkét is csatolták. E tekintetben az alaprendelet 5. cikkére való utalás és ennek a szóban forgó dokumentum mellékletei közé felvétele arról tájékoztatta a közösségi gyártókat, hogy a panasz minden bizonnyal számos bizonyítékot tartalmaz a dömping, a kár, és a kettő közötti okozati összefüggés fennállását illetően, valamint egyebek mellett információkat az árakat illetően.

112 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a közösségi gyártók nyilatkozata, mely szerint támogatják a panaszt, elegendő a panasz támogatottságának megállapításához az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében.

113 Az alaprendelet 6. cikke (1) bekezdésének, valamint 17. cikkének megsértésére alapított kifogást illetően, mely szerint a Bizottság a vizsgálat megindítását megelőzően szolgáltatott, a közösségi termeléssel, a panaszosok kereshetőségi jogával és a kárral kapcsolatos bizonyítékokat is figyelembe vett, meg kell állapítani, hogy e kifogásnak nem adható hely.

114 Először is emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 5. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a panasznak, amely természeténél fogva a vizsgálat megindítása előtt kerül benyújtásra, tartalmaznia kell a dömping, a kár, valamint a kettő közötti okozati összefüggés bizonyítékát. Az alaprendelet 5. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik továbbá, hogy a Bizottságnak, amennyire csak lehetséges, meg kell vizsgálnia a panaszban foglalt bizonyítékok pontosságát és helytállóságát, annak megállapítása céljából, hogy elegendő bizonyíték áll-e rendelkezésre a vizsgálat megindításához. Amint arra a Tanács is hivatkozik, semmi sem akadályozza a Bizottságot abban, hogy a vizsgálat keretében figyelembe vegyen olyan bizonyítékokat, amelyeket jellegükből adódóan a vizsgálat megindítását megelőzően szerzett be.

115 Másodszor meg kell állapítani, hogy a Bizottságnak a vizsgálat megindítását megelőzően ellenőriznie kell a panaszosok kereshetőségi jogát.

116 Végül az alaprendelet 6. cikke (9) bekezdésének megsértésére alapított kifogást illetően, amely szerint a megtámadott rendeletet az e rendelkezésben meghatározott tizenöt hónapos határidő lejártát követően fogadták el, emlékeztetni kell arra, hogy a vizsgálat megindítása jelenti e rendelkezés szerint a végleges vám kivetésére előírt tizenöt hónapos határidő kezdetét.

117 Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy – amint a fenti 114–116. pontból is kitűnik – míg az alaprendeletben a végleges vám kivetésére előírt tizenöt hónapos határidő akkor veszi kezdetét, amikor a Bizottság megindítja a vizsgálatot, e megindításra csak azt követően kerülhet sor, hogy a Bizottság ellenőrizte, hogy a panasz tartalmára, illetve a panaszosok kereshetőségi jogára vonatkozó feltételek teljesültek.

118 A felperesek ezzel kapcsolatos kifogásait el kell tehát utasítani, mivel a megtámadott rendeletet az alaprendeletben előírt tizenöt hónapos határidőn belül fogadták el.

119 A felperesek védelemhez való jogának megsértésére alapított kifogásokat illetően meg kell jegyezni, hogy az iratok között szereplő, 2005. július 6-i feljegyzésben a Bizottság kifejtette, hogy a közösségi termelést hozzávetőleg 425 millió pár lábbelire becsülik 2004 tekintetében, és hozzávetőleg 92 millió pár lábbelire 2005 első negyedévének tekintetében. E feljegyzésből kitűnik egyébként, hogy azon társaságok termelése, amelyek nevében a panaszt benyújtották, körülbelül 190 millió pár lábbeli 2004-ben, és körülbelül 44 millió pár lábbeli 2005 első negyedévében, és ekképpen e társaságok a közösségi gazdasági ágazat termelésének több, mint 44%-át képviselték 2004-ben, és ezen ágazat több, mint 47%-át képviselték 2005 első negyedévében. Ráadásul további 36 gyártó támogatta a panaszt, ami a reprezentativitást még tovább emeli 2004 tekintetében több, mint 45%-ra, 2005 első negyedéve tekintetében pedig több, mint 48%-ra. E számadatok a panaszból, a közösségi gyártóktól, és az utóbbiakat egyesítő társulásoktól származnak. Végül a szóban forgó feljegyzés kifejti, hogy a panaszt egy társaság sem ellenezte, és e panasz 2004 és 2005 első negyedéve tekintetében hat (meg nem nevezett) tagállam teljes termelésére vonatkozó számadatokat tartalmaz mellékletében.

120 E körülmények között meg kell állapítani, hogy – a felperesek állításaival ellentétben, – a Bizottság kifejtette azon társaságok kereshetőségi jogával kapcsolatos értékelésének alapját, amelyek nevében a panaszt benyújtották. Következésképpen az intézmények tiszteletben tartották a felperesek védelemhez való jogát.

121 Ugyanezen okokból meg kell állapítani, hogy az intézmények eleget tettek az aktusaik megfelelő indokolására vonatkozó kötelezettségüknek.

122 Ennélfogva a harmadik jogalapot el kell utasítani.

A negyedik jogalapról, amely nyilvánvaló mérlegelési hibán és az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdésének, valamint 2. és 3. cikkének megsértésén alapul

A felek érvei

123 A felperesek először is azt kifogásolják, hogy az intézmények túl tágan határozták meg az érintett termék fogalmát, belevéve – jellemzőiket, kinézetüket, fogyasztók általi észlelésüket, stílusukat, használatukat és forgalmazási csatornáikat illetően – lényegesen különböző termékeket is.

124 A felperesek ezt követően előadják, hogy az intézmények azzal, hogy a vizsgálatba bevették a szabadalmaztatott technológiával gyártott lábbeliket (lásd a fenti 34. pontot), e szempontból is túl tágan határozták meg az érintett terméket, amely körülmény téves következtetések levonásához vezetett. E lábbelik fizikai és technikai jellemzői eltérnek a többi lábbeliétől, mivel ezek „szabadalmaztatott ütéscsillapító rendszerrel”, „párnázott” belső talppal, és „szabadalmaztatott super-flex” résszel rendelkeznek. Ráadásul e lábbelik a gyártási folyamatukat tekintve is különböznek, mivel külön gyártósorokat és különleges berendezéseket igényelnek. Az említett lábbelik végső felhasználását illetően pedig a felperesek úgy vélik, hogy azokat az egészségügyi lábbelik szektorának részét képező „szűk piaci szegmensnek” szánják, amelynek célközönsége az egészségügyi problémával küzdő nők. E lábbeliket tehát szaküzletekben árusítják. Végül a felperesek előadják, hogy a Közösség területén nem gyártanak ilyen lábbeliket.

125 Az intézmények általi „helytelen besorolás” teljesen eltérő minőségű bőrből készült lábbelik közötti összehasonlításokhoz vezetett. Ezen összehasonlítások értelmetlenek.

126 E tekintetben a Footwear Association of Importers and Retail chains (cipő-importőrök és -kiskereskedelmi láncok társulása) által a közigazgatási eljárás során benyújtott három dokumentumban találhatók példák és háttér-információ.

127 Ennélfogva az intézmények megsértették az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdését, amely szerint a „hasonló termék” kifejezés azt a terméket jelenti, amely a szóban forgó termékkel minden tekintetben megegyezik. E rendelkezés megsértése megkérdőjelezi a vizsgálat egésze következtetéseinek érvényességét.

128 A Tanács, a Bizottság és a CEC által támogatva, vitatja a felperesek érveit.

A Törvényszék álláspontja

129 Meg kell állapítani, hogy a jelen jogalap keretében a felperesek két kifogást fogalmaznak meg. Az első az érintett terméknek az ideiglenes rendelet (38) és (39) preambulumbekezdésében (lásd a fenti 18. pontot), szereplő, a megtámadott rendelet (39) preambulumbekezdésében megerősített meghatározására vonatkozik. A második a szabadalmaztatott technológiával gyártott lábbeliknek a vizsgálat körébe vonására vonatkozik.

130 Az első kifogást illetően a felperesek azon általános állítást teszik, miszerint az érintett termék, ahogyan azt az ideiglenes rendelet és a megtámadott rendelet meghatározza, jellemzőiket, kinézetüket, fogyasztók általi észlelésüket, stílusukat, használatukat és forgalmazási csatornáikat illetően lényegesen különböző termékeket foglal magában. Szemléltetés céljából a felperesek egyfelől a városi viseletre alkalmas cipőket, másfelől a túracipőket említik, amelyek mind jellemzőiket, mind használatukat, és ennélfogva a fogyasztók általi észlelésüket illetőn lényegesen különbözőek.

131 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az érintett termék dömpingellenes vizsgálat keretében történő meghatározásának célja azon termékek listája elkészítésének elősegítése, amelyek adott esetben a dömpingellenes vámok kivetésének tárgyát képezik. Ennek érdekében az intézmények több tényezőt is figyelembe vehetnek, mint például a termékek fizikai, technikai és kémiai jellemzői, használatuk, helyettesíthetőségük, a fogyasztó általi észlelésük, a forgalmazási csatornák, a gyártási folyamat, az előállítási költségek, a minőség stb.

132 Így azon állításnak, miszerint adott terméket ki kell zárni az érintett termékek köréből, olyan érveken kell alapulnia, amelyek akár azt bizonyítják, hogy az intézmények tévesen értékelték az általuk relevánsnak ítélt szempontokat, akár azt, hogy más, relevánsabb szempontok alkalmazása e terméknek az érintett termék meghatározásából való kizárását vonta volna maga után.

133 A jelen esetben az intézmények a termékek lényeges tulajdonságait, fő felhasználási módjukat és a fogyasztók általi észlelésüket vették alapul. A felperesek csupán annak általános kijelentésére szorítkoznak, hogy az érintett termék magában foglal különböző típusú lábbeliket, példaként megemlítve a városi viseletre alkalmas cipőket és a túracipőket. Amint az előző pontban is megállapítást nyert, ezen állítások csak akkor lehetnek hatékonyak, ha egy vagy több konkrét terméktípusra vonatkoznak, amelyeket ki kellene zárni az érintett termék meghatározásából. Következésképpen a felperesek érvelése legfeljebb a túracipőknek az érintett termék meghatározásából való kizárására irányulhat. Mindamellett a jelen esetben az a lényeges, hogy a jelen eljárás tárgyát képező, bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik lényeges fizikai tulajdonságai megegyeznek, használatuk azonos, és a különböző kategóriájú – különösen a szomszédos kategóriákba tartozó – lábbelik között verseny áll fenn. Ennélfogva az intézmények nem követtek el mérlegelési hibát, amikor a túracipőket az érintett termék meghatározásába belefoglalták.

134 A Footwear Association of Importers and Retail chains által a közigazgatási eljárás során benyújtott észrevételekben megfogalmazott érveket illetően, amely észrevételek a jelen jogalap tekintetében a „háttér-információt” szolgáltatják (lásd a fenti 126. pontot), meg kell állapítani, hogy az érintett termék meghatározásával kapcsolatos általános kifogásoktól eltekintve, azok az érintett termék meghatározásában foglalt különböző lábbelitípusok termékkódonkénti csoportosítása érdekében alkalmazott kritériumokra vonatkoznak. Következésképpen ezen érvelés nem érinti annak kérdését, hogy bizonyos bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik részét kell-e, hogy képezzék az érintett termékek körének, hanem azon kritériumokra vonatkozik, amelyek alapján az érintett termékek körébe tartozó termékek csoportosítására sort kellett volna keríteni. Ezen érvek következésképpen nem hatékonyak a jelen jogalap elemzésének keretében. Ugyanezen okokból el kell utasítani mint hatástalant a válaszban kifejtett érveket is, amelyek az intézményeknek az érintett termék körébe tartozó lábbelik csoportosításával kapcsolatos értékelését vitatják (lásd a fenti 125. pontot).

135 A szabadalmaztatott technológiával gyártott lábbelik gyártásához szükséges külön gyártósorok létezésére, az ilyen típusú lábbelik közösségi gyártásának hiányára, illetve a szabadalom fennállására alapított érveket illetően meg kell állapítani, hogy azok nem meghatározóak. A gyártási folyamat önmagában nincs ugyanis kihatással a fogyasztó észlelésére, sem ennélfogva több különböző lábbeli kategória közötti helyettesíthetőségre, amennyiben a fizikai jellemzők és a termékek rendeltetése nem tér el. Ugyanez igaz a szabadalmaztatott technológiával gyártott lábbelik közösségi gyártásának hiányára, mivel a meghatározó kérdés az, hogy az ilyen típusú lábbelik a fizikai jellemzőik és rendeltetésük, valamint ekképpen a fogyasztó általi észlelésük folytán versenyben állnak-e a közösségben gyártott lábbelikkel. Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy azon tény, hogy adott típusú lábbelik szabadalmi oltalmat élveznek, nem jelent semmit a közösségi eredetű termékekkel fennálló versenyhelyzetet illetően.

136 A második, a szabadalmaztatott technológiával gyártott lábbeliknek az érintett termék meghatározásába való belefoglalására vonatkozó kifogást illetően meg kell jegyezni, hogy azon érvek, melyek szerint e lábbeliket ortopéd problémákkal küzdő személyeknek szánják, és kizárólag szaküzletekben értékesítik, megkérdőjelezhetik az intézmények értékelését az ilyen típusú lábbeliknek az érintett termék meghatározásába való belefoglalására vonatkozóan. Amennyiben bizonyítást nyer, hogy az ilyen típusú lábbelik használata az ortopéd problémával küzdő személyek orvosi kezelésének részét képezi, valamint hogy e termékek csak szaküzletekben kerülnek forgalmazásra, meg kellene állapítani, hogy nem egyeznek meg sem fizikai jellemzőik, sem rendeltetésük tekintetében azokkal a lábbelikkel, amelyek nem rendelkeznek e tulajdonságokkal. A fogyasztó észlelése tehát szükségszerűen eltérő lenne e tekintetben.

137 Mindamellett meg kell állapítani, hogy a felperesek nem terjesztettek elő semmi olyan bizonyítékot, amely alátámaszthatná az ilyen típusú lábbelik jellemzőivel és használatával kapcsolatos leírásukat. Sem a Brosmann 2006. május 8-i levele (lásd a fenti 28. pontot), sem a Wortmann KG Internationale Schuhproduktionen, a szóban forgó szabadalmak jogosultja által telefaxon 2005. november 29-én benyújtott észrevételek nem tartalmaznak ezen állításokat alátámasztó bizonyítékokat. E megállapításhoz hozzá kell tenni, hogy – amint a 2006. május 8-i levél 3.2.1.3. pontjából és a 2005. november 29-i telefax 3.4. pontjából is kitűnik – szaküzletekre hivatkozva a felperesek, úgy tűnik, olyan üzletekre hivatkoznak, amelyek nem diszkontüzletek vagy áruházak. E megközelítés nem zárja ki, hogy a kizárólag lábbeliket árusító értelemben vett szak üzletekben szabadalmaztatott technológiával gyártott lábbeliket is árusítanak. Ez megerősíti a Tanács feltételezését, amely szerint a szóban forgó lábbelik jellegzetességei ellenére igencsak valószínű, hogy a fogyasztók választása személyes preferenciákon múlik inkább, mintsem egészségügyi megfontolásokon alapul.

138 Következésképpen a negyedik jogalapot el kell utasítani.

Az ötödik jogalapról, amely nyilvánvaló mérlegelési hibán és az alaprendelet 17. cikkének, valamint az EK 253. cikknek a megsértésén alapul

A felek érvei

139 A felperesek két körülményre alapított érvelésükkel a kínai exportáló gyártók mintájának reprezentativitását vitatják. Először is e minta alapvetően az elsősorban STAF-típusú lábbeliket gyártó gazdasági szereplőkből áll, amelyeket pedig kizártak az érintett termék meghatározásából (lásd a fenti 18. és 34. pontot). Másodszor a felperesek számos „hibára” mutatnak rá a szóban forgó mintavétel érdekében alkalmazott feltételeket illetően, és példaként azon tényre hivatkoznak, miszerint számos együttműködő és a mintában nem szereplő társaságnak magasabb a termelési, az export és az értékesítési szintje, mint a mintában szereplő társaságoknak.

140 Jóllehet igaz, hogy a megtámadott rendelet (43) preambulumbekezdésében a Tanács megállapította, hogy a STAF kizárása nem befolyásolta „jelentős mértékben” a minta reprezentatív voltát, akkor is kétségtelen, hogy az intézmények nem indokolták ezen értékelést, annak ellenére, hogy e termékek jelentős százalékát képviselik az eredetileg célzott behozataloknak. E megállapítás annál inkább releváns, mivel a megtámadott rendelet (180) és (181) preambulumbekezdése szerint a STAF kizárása jelentős befolyást gyakorolt a dömpingkülönbözetre. Általában egy olyan minta, amely csak a vizsgálatból kizárt terméket gyártó társaságokból áll, természeténél fogva nem tekinthető reprezentatívnak.

141 A felperesek szerint azon tény, miszerint az exportáló országok kormányai részt vettek a mintában szereplő társaságok egy részének kiválasztásában, amint a megtámadott rendelet (61) preambulumbekezdésének utolsó előtti mondata jelzi is, nem közvetlenül releváns a minta reprezentativitásának megítélését illetően, annál is kevésbé, mivel az érintett termék meghatározása az e kormányokkal való konzultációt követően változott meg. Az ellenkérelemben kifejtett magyarázatokból kitűnik, hogy a mintavétel alapjául szolgáló kiválasztás a társaságok tulajdonosainak kínai állampolgárságán, illetve a China Chamber of Commerce for Import and Export of Light Industrial Products and Arts-Crafts-beli (a könnyűipari és a kézműipari termékek behozatalával és kivitelével foglalkozó kínai kereskedelmi kamara, a továbbiakban: CCCLA) tagságán alapul. Következésképpen a minta nem a reprezentativitását biztosító módon került kiválasztásra.

142 Egyébként a mintában csak egy olyan társaság szerepel, amely MET-ben részesült, és egy társaság sem részesült a mintában szereplők közül EE-ben, ami szintén annak a jele, hogy az említett minta nem reprezentatív.

143 A megtámadott rendelet (44) preambulumbekezdésében a Tanács előadta, hogy a mintában szereplő exportőrök a kínai exportnak – a STAF érintett termék meghatározásából való kizárása után – több, mint 12%-át képviselik, amely körülmény megfosztja a mintát reprezentatív voltától. Ebben az összefüggésben, mivel a Brosmann önmagában a Közösségbe irányuló behozatal 10%-át képviseli, téves azon megállapítás, mely szerint a minta a lehető legnagyobb reprezentatív exportmennyiséget tartalmazza. Ráadásul a Tanács nem nyújtott semmilyen bizonyítékot azon állításának alátámasztására, miszerint a mintában szereplő gyártók a teljes – a nem együttműködő gyártókat is tartalmazó – kínai export 14%-át jelentenék.

144 Ez a megtámadott rendeletben az indokolási kötelezettség megsértését, és az alaprendelet 17. cikkének megsértéséből eredő nyilvánvaló mérlegelési hiba fennállását tanúsítja.

145 A Tanács, a Bizottság által támogatva, vitatja a felperesek érvelését.

A Törvényszék álláspontja

146 Emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdése szerint a mintavétel alkalmazása a vizsgálatot statisztikailag érvényes minták használatával a felek, termékek vagy ügyletek ésszerű körére korlátozza, vagy arra a legnagyobb reprezentatív termelési, eladási vagy exportmennyiségre szűkíti, amely a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható.

147 E rendelkezés alapján a Bizottság kiválaszthatja a mintában való részvételre önként jelentkező, és ehhez szükséges információkat szolgáltató vállalkozások közül a mintába kerülőket. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdése által a Bizottság számára biztosított mérlegelési jogkört illetően, a közösségi bíróság által az e választás vonatkozásában gyakorolt felülvizsgálat arra korlátozódik, hogy az eljárási szabályokat tiszteletben tartották-e, a vitatott választást megalapozó tények a valóságnak megfelelnek-e, valamint nem történt-e nyilvánvaló hiba e tények értékelésében, illetve nem történt-e hatáskörrel való visszaélés.

148 A jelen esetben az ideiglenes rendelet (60) preambulumbekezdéséből, és a megtámadott rendelet (44) és (46) preambulumbekezdéséből következik, hogy a kínai exportáló gyártókból álló minta kiválasztásakor az intézményeket azon szándék vezette, hogy biztosítsák mind a minta reprezentativitását, mind azt, hogy a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható legnagyobb reprezentatív exportmennyiség közé bekerüljön néhány olyan vállalkozás, amelynek az értékesítése reprezentatív a kínai belső piacon.

149 Meg kell tehát vizsgálni, hogy a felperesek által előadott körülmények figyelembevételével az intézmények választásában található-e e két cél tekintetében nyilvánvaló mérlegelési hiba.

150 Azon állítást illetően, miszerint a mintában szereplő vállalkozások STAF-típusú lábbelik gyártói, meg kell jegyezni, hogy a felperesek nem terjesztettek elő semmilyen bizonyítékot ezen állítás alátámasztására. E körülmények között a nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított kifogást el kell utasítani.

151 El kell továbbá utasítani az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogást, mivel az intézmények kifejtették a STAF érintett termék meghatározásából való kizárásának következményeit.

152 A mintában szereplő export százalékarányát illetően meg kell jegyezni, hogy a felperesek és a Tanács egyetértenek abban, hogy a mintában való részvételre eredetileg kiválasztott tizenhárom társaság eladásai a kivitel 25%-át, és valamennyi együttműködő, az érintett terméket gyártó kínai társaság belső piaci eladásainak 42%-át jelentik. A felek egyetértenek továbbá abban is, hogy egy, a Bizottság kérdőívére nem válaszoló, és öt nem együttműködő kínai gyártó adatainak kizárását követően a minta reprezentativitása valamennyi együttműködő kínai gyártók exportjának 16,5%-ára csökkent, amely arány tovább csökkent 12,5%-ra a STAF érintett termék meghatározásából való kizárását követően.

153 Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogást illetően a Tanács a megtámadott rendelet (44) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy e százalékarány milyen tekintetben volt elegendő a minta reprezentativitásának biztosításához. Következésképpen a Tanács a jogilag megkövetelt módon indokolta a minta reprezentatív voltával kapcsolatos értékelését.

154 A nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított kifogásokat illetően először is meg kell állapítani, hogy a minta összeállításának időpontjában nem lehetett előrelátni az elkövetkezőkben együttműködni nem hajlandó gazdasági szereplők számát, annál is kevésbé, mivel e gazdasági szereplők ennek ellenkezőjéről nyilatkoztak a Bizottsághoz addig benyújtott dokumentumokban. Ugyanez igaz azon társaságokra vonatkozóan, amelyek MET-ben vagy EE-ben részesültek, mivel a MET/EE iránti kérelmek vizsgálatára a minta összeállítását követően kerül sor.

155 Másodszor, még ha lehetséges is lett volna más társaságokat bevonni a mintavételbe annak megállapítását követően, hogy a résztvevők bizonyos része nem kíván együttműködni, azon tény azonban, hogy a mintában továbbra is szereplő gazdasági szereplők a Közösségbe irányuló kínai export 12,5%-át képviselték, elegendő a minta reprezentativitásának megállapításához.

156 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem volt köteles a mintába más társaságokat bevonni, és ekképpen nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor ezt nem tette meg. Az ötödik jogalapot következésképpen el kell utasítani.

A hatodik jogalapról, amely nyilvánvaló mérlegelési hibán és az alaprendelet 3. cikke (2) bekezdésének, valamint az EK 253. cikknek a megsértésén alapul

A felek érvei

157 A felperesek kifogásolják, hogy a közösségi intézmények „nem reprezentatív és nem megbízható” adatokra támaszkodtak a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár értékelésekor. A felperesek különösen arra hivatkoznak, hogy a közösségi gyártókból álló mintában csupán tíz társaság szerepel, és az a gyártóknak csupán 4,2%-át, a közösségi termelésnek pedig csupán 0,1%-át képviseli. Ráadásul a mintába beválasztott gyártók nem szolgáltattak olyan információkat, amelyek alapján értékelni lehetne a minta reprezentativitását, és ilyen információk szolgáltatására nem is hívták fel őket. E megközelítés, mely természeténél fogva önkényes, az alaprendelet 17. cikkének megsértését jelenti. A kárra vonatkozó makrogazdasági információknak az eljárás megindítását megelőző gyűjtése azt jelenti, hogy ezen adatokat nem ellenőrizték megfelelően, ezek nem bizalmas változatát nem bocsátották az érdekelt felek rendelkezésére, és a Bizottság a közösségi gyártókat kínai gyártókhoz képest diszkriminatív elbánásban részesítette, ez utóbbiaknak ugyanis nem volt lehetőségük a MET/EE iránti kérelmeiket az eljárás megindítását megelőzően benyújtani, annak érdekében, hogy a Bizottságnak több ideje jusson a vizsgálatukra.

158 A mintában szereplő közösségi gyártók neve nyilvánosságra hozatalának hiánya okán a felperesek semmilyen információval nem rendelkeztek előbbiek tevékenységét illetően, és nem tudták a minta reprezentativitásának független ellenőrzését elvégezni. Következésképpen az erre vonatkozó ítélkezési gyakorlattal ellentétes módon sérült a védelemhez való joguk.

159 Az intézmények által felhasznált adatok megbízhatóságát illetően a felperesek kiemelik, hogy a közigazgatási eljárás során a Bizottsághoz olyan nyilvános forrásokból származó információkat nyújtottak be, amelyek alátámasztják, hogy a legnagyobb olasz gyártók némelyike – akik valószínűleg a közösségi gyártókból álló mintában vagy a panaszosok között szerepelnek (amit a Tanács nem vitat) – a Bizottságnak téves vagy torzított információkat szolgáltatott. A valótlan adatok a foglalkoztatásra, a befektetésekre, a forgalomra, az eladásokra és a székhelyre vonatkoztak, ugyanis egyes társaságok harmadik országokba helyezték át termelési egységeiket. Ezen információk a Bizottság részéről fokozottabb ellenőrzést indokoltak. Mivel a felperesek szerint a két olasz társaság, amely téves vagy torzított információkat szolgáltatott, a közösségi értékesítések hozzávetőleg 10,4%-át, és a termelés 7,5%-át képviseli, a fent kifejtett körülményeknek a kár értékelésére gyakorolt hatása kellően jelentős ahhoz, hogy nagy mértékben befolyásolja a vizsgálat eredményét, függetlenül attól, hogy e társaságok szerepelnek-e a mintában vagy sem. Az ideiglenes rendelet (175) preambulumbekezdése szerint ugyanis a makrogazdasági elemeket a teljes közösségi gazdasági ágazat szintjén értékelték, míg a mikroökonómiai elemeket a mintában szereplő gyártók tekintetében elemezték. Még tehát azt feltételezve is, hogy e társaságok egyike sem szerepelt a közösségi gyártókból álló mintában, kétségtelen, hogy a Bizottság felhasználta az általuk szolgáltatott adatokat annak érdekében, hogy makrogazdasági következtetéseket vonjon le a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárt illetően.

160 Az intézmények nem vették figyelembe ezen információkat a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár meghatározásának keretében, ami nyilvánvaló mérlegelési hibának minősül, és az alaprendelet 3. cikke (2) bekezdése megsértésének alapjául szolgált (lásd a fenti 3. pontot). Mindenesetre a megtámadott rendeletben az erre vonatkozó indokolás teljes hiánya a vizsgálat meghatározó pontjával kapcsolatos indokolási kötelezettség megsértését jelenti.

161 A Tanács, a Bizottság és a CEC által támogatva, vitatja a felperesek érveit.

A Törvényszék álláspontja

162 Jelen jogalap két részre tagolódik. Az első rész keretében a felperesek azt kifogásolják, hogy az intézmények nem vizsgálták, hogy a közösségi gyártókból álló mintában szereplő gazdasági szereplők képviselik-e a közösségi gazdasági ágazatot. Ebben az összefüggésben úgy érvelnek továbbá, hogy nem állt rendelkezésükre semmi információ, amely alapján ellenőrizni tudták volna e gazdasági szereplők reprezentativitását. A második rész keretében a felperesek arra hivatkoznak, hogy az intézmények nem megbízható adatokra támaszkodtak a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárral kapcsolatos makro- és mikroökonómiai elemek értékelésekor.

163 Az első részt illetően emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet (65) preambulumbekezdése szerint a Bizottság a mintavételhez tíz közösségi gyártót választott ki a termelési mennyiségek és a gyártók földrajzi elhelyezkedése alapján (lásd a fenti 24. pontot). Ugyanezen preambulumbekezdés szerint e kritériumok nem csupán az egyes gyártók méretét és súlyát kívánják tükrözni, hanem a közösségi gazdasági ágazat földrajzi megoszlását is. Így a mintában szereplő gyártók az ideiglenes rendelet (8) preambulumbekezdése szerint öt különböző tagállam területén találhatóak.

164 E tekintetben meg kell állapítani, hogy azon 814 gyártónak megküldött panaszbejelentő űrlap és mintavételi kérdőív, amelyek nevében a panaszt benyújtották (lásd a fenti 108. pontot), a közösségi gazdasági ágazat termelésével és hazai értékesítéseivel, illetve az egyes panaszos gyártók termelésével kapcsolatos információkat tartalmazott a 2003-as és 2004-es év vonatkozásában. E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bizottságnak módjában állt megítélni az egyes panaszos társaságok méretét és termelési kapacitását, és természetesen földrajzi helyzetét is. Így a Bizottság birtokában volt a közösségi gyártókból álló minta azon kritériumok alapján történő kiválasztásához szükséges információknak, amelyeket a Bizottság a legrelevánsabbnak talált. Mivel a felperesek nem vitatták e kritériumok relevanciáját, meg kell állapítani, hogy a minta kiválasztásával kapcsolatos érvelésüket e tekintetben el kell utasítani.

165 A védelemhez való jog megsértésére alapított érvelést illetően, a felperesek nem vitatták a Tanács állítását, miszerint hozzáféréssel rendelkeztek a mintában szereplő társaságok termelésével kapcsolatos adatokhoz, valamint az e társaságok által a kárral kapcsolatos kérdőívre adott válaszok nem bizalmas változatához. A mintában szereplő vállalkozások neve nem bír relevanciával reprezentativitásuk értékelését illetően. Mindamellett ezen értékelés csak akkor érvényes, ha az érintett vállalkozások által szolgáltatott adatok megfelelnek a valóságnak. E körülmények között, a felpereseknek hozzáférést kellett volna kérniük azon információkhoz, amelyek alapján a Bizottság arra a következtetésre juthatott, hogy a mintában szereplő közösségi gazdasági szereplők által benyújtott adatok helyesek. E hozzáférést a társaságok nevének felfedése nélkül megkaphatták volna. Úgy tűnik, hogy a felperesek nem kértek e bizonyítékokhoz hozzáférést, és így a védelemhez való joguk megsértésére alapított érvelésük nem foghat helyt.

166 Jelen jogalap második részét illetően, először is el kell utasítani a Tanács által emelt elfogadhatatlansági kifogást, mely szerint a felperesek csupán a mellékleteikre utalnak. A felperesek ugyanis nem csupán a keresetlevél A 33 és A 34 mellékletére utalnak, hanem röviden kifejtik ezek lényeges pontjait, külön kifogásokat emelve az intézmények értékelése ellen. Az eljárási szabályzat nem tiltja e kifogások alátámasztására a közigazgatási eljárás során a Bizottságnak benyújtottaknál részletesebb dokumentumok benyújtását.

167 A felperesek érveinek érdemét illetően meg kell jegyezni először is, hogy azok az információk, amelyeket a 2006. július 17-i és augusztus 2-i memorandumokban a Bizottság számára szolgáltatott, lényegében a sajtóból összegyűjtött információk a közösségi cipőgyártók által elkövetett hibákra vonatkozóan, mint például a nemzeti szinten a támogatásokból való részesülés érdekében elkövetett csalások, vagy a munka törvénykönyvének megsértései.

168 E tekintetben ki kell emelni, hogy azon tény, miszerint egy vállalkozás nemzeti szinten csalást követ el, nem szükségszerűen jelenti azt, hogy nem működik együtt a Bizottság dömpingellenes vizsgálatában, illetve hogy valótlan információkat szolgáltat e vizsgálat keretében. Meg kell állapítani, hogy még ha a felperesek által említett társaságok nemzeti szinten csalásokat követtek is el, ez önmagában nem enged arra következtetni, hogy a dömpingellenes vizsgálatban általuk szolgáltatott adatok nem megbízhatóak, amennyiben ezen adatok semmilyen kapcsolatban sem állnak az említett csalásokkal. A felperesek által a közigazgatási eljárás során a munkavállalókkal szembeni megalázó bánásmódra és a gyermekek dolgoztatására vonatkozóan szolgáltatott információkat illetően meg kell először is jegyezni, hogy kizártnak tűnik, hogy e tények összefüggjenek az érintett társaságok által a szóban forgó vizsgálat keretében esetleg szolgáltatott adatokkal.

169 A felperesek úgy érvelnek továbbá, hogy a La Nuova Adelchi olasz gyártó pontatlan adatokat szolgáltatott forgalmát és eladásait illetően. E tekintetben a felperesek azon tényre hivatkoznak a 2006. július 17-i és augusztus 2-i memorandumokban, miszerint a La Nuova Adelchi társaság egyedüli ügyvezetőjét az olasz hatóságok első fokon elítélték szabálytalan könyvelésért. Ezen állítás alátámasztására a felperesek a 2006. július 17-i és augusztus 2-i memorandumokban a Bíróság C-387/02., C-391/02. és C-403/02. sz., Berlusconi és társai egyesített ügyekben 2005. május 3-án hozott ítéletére (EBHT 2005., I-3565. o.) támaszkodnak. Ezen ítélet 29. pontjából mindazonáltal kitűnik, hogy a szóban forgó tények az 1992-es és 1993-as évre vonatkoznak, tehát több évvel a vizsgálati időszakot megelőző időszakra. Az 1992-es és 1993-as könyvelés esetleges szabálytalanságai nem kérdőjelezik meg a jelen vizsgálat keretében szolgáltatott adatok megbízhatóságát.

170 A felperesek által bizonyos közösségi cipőgyártóknak felrótt egyéb tényeket illetően a következőket kell megállapítani. Az ideiglenes rendelet (175)–(185) preambulumbekezdése szerint a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár fennállását a Bizottság makrogazdasági szinten vizsgálta a termelésre, értékesítésre, piaci részesedésre, foglalkoztatásra, termelékenységre, növekedésre, dömpingkülönbözet nagyságára és a korábbi dömping hatásaiból való, a felépülésre vonatkozó adatok alapján. Ezen adatok az egész közösségi gazdasági ágazatra vonatkoznak (lásd a fenti 24. pontot). E vizsgálatot követően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy csökkent a termelés, a piaci részesedések, a foglalkoztatás, és így a 2001-től a vizsgálati időszak végéig tartó időszak növekedése is. A mintában szereplő gyártókkal kapcsolatos mikroökonómiai mutatókat illetően a Bizottság megállapította az ideiglenes rendelet (186)–(196) preambulumbekezdésében, hogy a termelési és értékesítési mennyiségek, az eladási árak, a pénzforgalmi mutatók, a nyereségesség, a beruházások megtérülése, a befektetési vagy foglalkoztatási célra történő tőkeszerzési képesség jelentősen csökkent a 2001-től a vizsgálati időszak végéig tartó időszakban.

171 A makrogazdasági kármutatókkal kapcsolatos végleges következtetéseket illetően a Tanács a megtámadott rendelet (186)–(198) preambulumbekezdésében megerősítette a Bizottság megállapításait a termelés, az értékesítés, a piaci részesedés, a foglalkoztatás, a termelékenység és a növekedés csökkenésére, valamint a korábbi dömping hatásaiból való felépülés csökkenésére vonatkozóan. A mikroökonómiai mutatókat illetően a Tanács a megtámadott rendelet (199)–(206) preambulumbekezdésében szintén megerősítette a Bizottság értékelését az eladási árak, a pénzforgalmi mutatók, a nyereségesség, a beruházások megtérülése, a befektetési célra történő tőkeszerzési képesség csökkenését illetően.

172 Ezen megfontolások alapján a Tanács a megtámadott rendelet (214) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a kár makrogazdasági szinten főként az értékesítési mennyiségek csökkenésében, piaci részesedések elvesztésében valósult meg, amely körülmények kihatottak a termelés és a foglalkoztatás szintjére. A mikroökonómiai szintet illetően a Tanács a megtámadott rendelet (200) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a mintában szereplő társaságok csupán minimális nyereségre tettek szert a vizsgálati időszak során, és veszteségek nélkül nem tudták tovább csökkenteni áraikat.

173 E körülmények között a felpereseknek a két olasz társaság által szolgáltatott állítólagosan hamis adatokra vonatkozó állításai csak akkor tekinthetőek relevánsnak, ha az említett adatok megkérdőjelezhetik a Tanács által a kár fennállásának megállapítása végett figyelembe vett tényezőket.

174 E tekintetben először is a felperesek arra hivatkoznak, hogy a két olasz társaság a munkanélküliek felvételéért nyújtott állami támogatásokból való részesülés érdekében fiktív elbocsátásokat hajtott végre, majd az elbocsátott munkavállalókat újból felvette. A felperesek úgy vélik, hogy a szóban forgó fiktív elbocsátások száma 3 100 körüli. Feltételezve, hogy ezen elbocsátások összessége nem a szóban forgó társaságok nehéz helyzetére enged következtetni, hanem az állami támogatások csalás útján történő megszerzésére irányuló szándékra, meg kell állapítani, hogy a Tanács a megtámadott rendelet (192) preambulumbekezdésében 2001 óta több, mint 27 000 munkahely elvesztésére hivatkozott. Ekképpen még akár el is ismerve, hogy ezek közül 3 100 elbocsátás fiktív volt, a Tanács következtetése a foglalkoztatás szintjén tapasztalható jelentős csökkenésre vonatkozóan makrogazdasági szinten érvényes marad. Meg kell továbbá jegyezni, hogy mikroökonómiai szinten a Tanács nem a foglalkoztatással kapcsolatos adatokra alapította a kárra vonatkozó következtetését.

175 Másodszor a felperesek a közösségi termelés harmadik országok irányába történő áthelyeződésére hivatkoznak, amelyet csalárd intézkedések kísérnek, melyek célja a termékeken az olasz eredet feltüntetése. Még ha az intézmények e gyakorlat áldozatai is lettek volna, abban az értelemben, hogy a közösségi gazdasági ágazat termelésével kapcsolatos számadatok közé bevettek volna más országban gyártott mennyiségeket, ez azt jelentené tulajdonképpen, hogy a közösségi termelés csökkenése még jelentősebb, mint ahogy azt az ideiglenes rendelet és a megtámadott rendelet bemutatja. A felperesek által hivatkozott körülmények, még ha bizonyítást is nyernek, tehát nem kérdőjelezik meg a Tanácsnak a közösségi termelés szintjéből következő kárral kapcsolatos értékelését.

176 Harmadszor a felperesek a két olasz társaság egyike által állítólag elkövetett csalásokra hivatkoznak, amelyek abban álltak, hogy új berendezések vételére nyújtott állami támogatásokat többek között Albániában felállított berendezések vételére használták. Még amennyiben ezen állítást bizonyítást is nyerne, e körülmény csak negatív hatást gyakorolhat a közösségi belső piacon történt befektetések tényleges szintjére, megerősítve ekképpen a Tanács erre vonatkozó következtetéseit.

177 A felperesek állításai tehát nem kérdőjelezik meg a Tanács makrogazdasági szintű értékeléseit.

178 Mikroökonómiai szempontból meg kell állapítani mindenesetre, hogy még ha a két szóban forgó olasz társaság szerepelt is a mintában, és közösségi piaci eladásaik közé beszámítottak olyan lábbelik eladását is, amelyeket harmadik országokban gyártották, ami befolyásolhatná a megtámadott rendelet (199) preambulumbekezdésében említett páronkénti 18,2 euró átlagár kiszámítását, a megtámadott rendelet (200) preambulumbekezdésében kifejtett okokból kétségtelen, hogy az átlagos eladási ár kritériuma önmagában nem meghatározó tényező.

179 Amint a megtámadott rendelet (200) preambulumbekezdésében megállapítást nyert, a lábbeliket megrendelésre gyártják, és általában csak akkor fogadnak el újabb megrendelést, ha az ahhoz tartozó ár legalább a költségek kiegyenlítését lehetővé teszi. Ennélfogva még amennyiben a közösségi gazdasági ágazat átlag eladási ára nem a lehető legnagyobb pontossággal került is volna meghatározásra, és valójában ez az ár magasabb lenne, ez nem lenne elegendő a pénzforgalmi mutatókra, a nyereségességre, a beruházások megtérülésére, a tőkeszerzési képességre és a befektetésekre vonatkozó következtetések megkérdőjelezésére, amelyek mind a közösségi gazdasági ágazat helyzetének jelentős romlását mutatják.

180 Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogást illetően meg kell állapítani, hogy nem követelmény a rendeletek indokolásával szemben, hogy felsorolja az elfogadás alapjául szolgáló különböző – gyakran számos és bonyolult – tény- és jogbeli alapot, amelyek alapján e rendeleteket elfogadták, amennyiben beleilleszkednek annak a rendszernek a keretébe, amelynek részét alkotják. E tekintetben elegendő, ha a rendeletekből világosan és egyértelműen kitűnik az intézmények érvelése (a Törvényszék T-2/95. sz., Industrie des poudres sphériques kontra Tanács ügyben 1998. október 15-én hozott ítéletének [EBHT 1998., II-3939. o.] 357. és 358. pontja).

181 Ki kell továbbá emelni, hogy az intézmények nem kötelesek az érdekeltek által az előttük felhozott összes érv tekintetében állást foglalni, hanem elegendő, ha kifejtik a határozatuk szempontjából döntő jelentőségű tényeket és jogi megfontolásokat (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-404/04. P. sz., Technische Glaswerke Ilmenau kontra Bizottság ügyben 2007. január 11-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-1. o.] 30. pontját).

182 A fentiekből következik, hogy a Tanács világosan kifejtette a megtámadott rendelet keretében azok okokat, amelyek alapján úgy találta, hogy a közösségi gazdasági ágazat a Kínából származó behozatal eredményeképpen jelentős kárt szenvedett el, mind mikroökonómiai, mind makrogazdasági szinten. Következésképpen a megtámadott rendelet e tekintetben jogilag megfelelően indokolt.

183 Ennélfogva a hatodik jogalapot el kell utasítani.

A hetedik jogalapról, amely nyilvánvaló mérlegelési hibán és az alaprendelet 3. cikke (2) bekezdésének megsértésén alapul

A felek érvei

184 A felperesek szerint meg kell vizsgálni, hogy fennáll-e közvetlen okozati összefüggés a dömpingelt behozatalok és a közösségi gazdasági ágazat által 2004-ben elszenvedett kár között. Nem ez a helyzet, figyelembe véve az egyéb károkozó tényezők fennállását, mint lényegében a közösségi gazdasági ágazat exportjának rossz eredményei, a Kínán és Vietnámon kívüli más harmadik országból származó behozatal növekedése, és a mennyiségi kvótarendszer 2005. január 1-jei eltörlése (lásd a fenti 11. pontot).

185 A jelen esetben a közösségi gazdasági ágazat rossz gazdasági helyzete a romló exportteljesítményének tudható be, amely körülmény megerősíti a közösségi termelés versenyképességének hiányát. Ezen okból nem tudták a közösségi gyártók jelentősen emelni áraikat, vagy növelni az ágazat nyereségességét a 2004-ben – a kár kizárását lehetővé tevő dömpingellenes vámok szintjének meghatározása szempontjából releváns évben – elért szint felé. Ez megmagyarázza továbbá a közösségi gyártók közösségi piaci eladásainak csökkenését, valamint a termelés harmadik országokba való áthelyezését egyaránt. Egyébként amint a korábbi dömpingellenes eljárásokból kitűnik, a közösségi gazdasági ágazat által 2004-ben és a vizsgálati időszak során elért nyereségességi szint nem lényegesen alacsonyabb az utolsó tizenöt évben elértnél.

186 Ebből következik, hogy a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár főként az érintett közösségi termékek nem versenyképes árának tulajdonítható. Ekképpen, még ha azon megközelítés, miszerint a közösségi gazdasági ágazat exportteljesítménye nem okozott jelentős kárt, bizonyos mértékig igaznak is bizonyulhat, nem veszi azonban figyelembe azon tényt, miszerint a bekövetkezett jelentős kárt nem a szóban forgó dömpingelt behozatal okozta.

187 A megtámadott rendeletben található elemzés, amely e következtetést próbálja megkérdőjelezni, e rendelet (229) preambulumbekezdésében kifejtett, nyilvánvalóan téves értékeléseken alapul. Először is ugyanis azon értékelés, miszerint a megtámadott rendelet (227) preambulumbekezdésében felsorolt harmadik országok egyike sem növelte érezhetően meg a piaci részesedését az érintett időszak során, nem veszi figyelembe azon tényt, miszerint két, nem jelentéktelen piaci részesedéssel rendelkező ország megkétszerezte részesedését, két másik pedig 50%-kal, illetve 30%-kal növelte részesedését. Másodszor a megtámadott rendelet (227) preambulumbekezdésében felsorolt harmadik országok összességének piaci részesedése a dömpingellenes intézkedések által érintett országok piaci részesedéséhez hasonlítható, és míg e részesedés nem egyezik pontosan Kína részesedésével, nagyobb ugyanakkor, mint Vietnám részesedése. Harmadszor három harmadik ország legalább 22%-kal csökkentette az árait, és egy negyedik pedig közel 20%-kal. Negyedszer a Kínából származó termékek árának csökkenése az ezen országból származó lábbelik behozatalára meghatározott mennyiségi kvótarendszer lejártával magyarázható, ami az alacsony árfekvésű importált lábbelik mennyiségének növekedését vonta maga után, és ekképpen a termékek megoszlásának változását.

188 A megtámadott rendelet (227) és azt követő preambulumbekezdéseiben felsorolt körülmények inkább azon következtetéshez vezetnek, hogy a (Kínán és Vietnámon kívüli) harmadik országokból származó behozatal jelentősen hozzájárult a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz. Egyébként a közösségi intézmények mesterségesen csökkentették a kvótarendszer megszűnése által a közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatást, különösen az átlagos egységár csökkenését, a behozatal növekedését és a termékek megoszlásának változását illetően, a felperesek kiemelik e tekintetben, hogy a vizsgálati időszakból csak három hónap (2005. január 1-je és március 31-e között) volt kvótamentes időszak. Ez az időszak pedig túl rövid ahhoz, hogy egy ilyen jelentőségű változással kapcsolatos következtetéseket lehessen levonni, amelyekhez a piac stabilizációja érdekében hosszabb idő szükséges. Az intézmények tehát tévesen jutottak azon következtetésre, hogy a kvótarendszer megszűnése nem gyakorolt jelentős torzító hatást, vagy csupán súlyosbította a dömpingelt behozatal hatását.

189 A Tanács, a Bizottság által támogatva, vitatja a felperesek érveinek megalapozottságát.

A Törvényszék álláspontja

190 Meg kell jegyezni, hogy a kár meghatározása során a Tanács és a Bizottság kötelesek megvizsgálni, hogy az a kár, amelyet el akarnak fogadni, ténylegesen a támogatott behozatalból ered-e, valamint figyelmen kívül kell hagyniuk minden egyéb tényezőből eredő és különösen a közösségi gyártók saját magatartása által okozott kárt (Bíróság C-358/89. sz., Extramet Industrie kontra Tanács ügyben 1992. június 11-én hozott ítélete [EBHT 1992., I-3813. o.] 16. pontja).

191 A jelen esetben a Tanács megállapította az okozati összefüggés fennállását, megvizsgálva egyrészt a dömpingelt behozatalok hatásait, és másrészt az egyéb tényezők hatásait, mint a közösségi gazdasági ágazat exportteljesítménye, a más harmadik országokból származó behozatalok, az átváltási árfolyamok ingadozásai, a kvótarendszer eltörlése, a panaszos gyártók esetében a modernizáció hiánya, valamint a közösségi gazdasági ágazat termelésének áthelyezése.

192 A felpereseknek a közösségi gazdasági ágazat rossz exportteljesítményére alapított érvét illetően először is meg kell jegyezni, amint azt a Tanács is tette a megtámadott rendelet (224) preambulumbekezdésében, e körülmény nincs hatással a kár megállapításának alapjául szolgáló olyan mutatókra, mint az eladási mennyiségek, a piaci részesedések, és az árak csökkenése. E mutatók ugyanis a Közösségen belüli eladások szintjén kerültek megállapításra. Egyébként a megtámadott rendelet (187) és (189) preambulumbekezdése szerint a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedésének csökkenése a hazai piacon a termelés megfelelő csökkenésével járt. Következésképpen a Tanács helyesen állapította meg a megtámadott rendelet (224) preambulumbekezdésében, hogy a közösségi termelés nagy részét a közösségi piacra szánták, és ennélfogva az exportteljesítmény nem okozhatott jelentős kárt a közösségi gazdasági ágazatnak.

193 A más harmadik országokból származó behozatalokra alapított érveket illetően meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelet (227) preambulumbekezdésében említett országok együtt 33,8%-os piaci részesedéssel rendelkeztek a vizsgálati időszak idején, szemben a 2001-es 24,4%-kal. Ennek keretében meg kell továbbá állapítani, hogy két ország, Macao és Brazília megkétszerezték a piaci részesedésüket az érintett időszak folyamán (2001 januárja és 2005 áprilisa között), 1,2%-ról 2,4%-ra, illetve 2,5%-ra növelve azt, míg India a 2001-es 3,6%-ról a vizsgálati időszak során 5,7%-ra növelte részesedését.

194 Ezenfelül a megtámadott rendelet (227) preambulumbekezdésében szereplő második táblázat szerint a – Románia kivételével – ugyanezen országokból importált termékek ára 10% (India) és 25% (Brazília) közötti mértékben esett vissza, 8,7 euró (Indonézia, 2%-os piaci részesedéssel) és 14,9 euró (Románia 6,9%-os piaci részesedéssel) között ingadozva.

195 Egyébként emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott rendelet (162), (168) és (170) preambulumbekezdése szerint a Kínából és Vietnámból származó behozatalok piaci részesedése a 2001-es 9,3%-ról a vizsgálati időszak során 23,2%-ra emelkedett. Ráadásul a megtámadott rendelet (170) és (199) preambulumbekezdése szerint a Kínából és Vietnámból származó lábbeliket a vizsgálati időszak során páronként 8,5 euró átlagáron importálták, míg a Közösségben gyártott lábbelik páronkénti átlagára 18,2 euró, a harmadik országokból származók páronkénti súlyozott átlagára pedig 12,21 euró volt. Ez utóbbi ár meghatározása a megtámadott rendelet (227) preambulumbekezedésében második táblázatban említett – az ugyanezen preambulumbekezdésben szereplő első táblázatban említett piaci részesedések alapján súlyozott – átlagárakon alapul.

196 Ezen adatokból kitűnik, hogy még ha a harmadik országok együtt jelentős részesedéssel is bírnak a közösségi piacon, Kína és Vietnám teljes piaci részesedése hozzávetőleg 72%-a a megtámadott rendelet (227) preambulumbekezdésében felsorolt harmadik országokénak. Ebben az összefüggésben hozzá kell fűzni, hogy a célországokból származó lábbeli átlagos importára 30,4%-kal alacsonyabb, mint a többi harmadik országból származó lábbelik átlagos importára. E körülmények között a más harmadik országokból származó behozatal nem kérdőjelezi meg a dömpingelt behozatal és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár között fennálló okozati összefüggést.

197 E következtetést nem érvényteleníti azon tény, miszerint bizonyos harmadik országok jelentősen növelték piaci részesedésüket az érintett időszak folyamán, mivel a fenti 193–196. pontban szereplő adatok kellően figyelembe veszik e változást.

198 A kvótarendszer eltörlésének esetleges hatását illetően (lásd a fenti 188. pontot) meg kell jegyezni, hogy a dömpingellenes vám bevezetése nem valamely korábbi magatartás szankcióját jelenti, hanem a dömpingmagatartásból eredő tisztességtelen versennyel szembeni védelmi és védintézkedést. A vizsgálatot tehát a lehető legaktuálisabb információk alapján kell lefolytatni, hogy meg lehessen határozni a közösségi gazdasági ágazat dömpingmagatartásokkal szembeni védelméhez megfelelő dömpingellenes vámokat (a fent hivatkozott Industrie des poudres sphériques kontra Tanács ügyben hozott ítélet 91. és 92. pontja, és a Törvényszék T-138/02. sz., Nanjing Metalink kontra Tanács ügyben 2006. november 14-én hozott ítélete [EBHT 2006., II-4347. o.] 60. pontja).

199 Ekképpen ha az intézmények megállapítják, hogy adott termék behozatala, amely addig mennyiségi korlátozásoknak volt alávetve, e korlátozások megszűnésével növekszik, figyelembe vehetik e növekedést a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár értékelésekor.

200 Végül, amint a megtámadott rendelet (162), (168)–(170), (187)–(206) és (216)–(240) preambulumbekezdéséből is következik, az intézmények figyelembe vettek számos tényezőt a kárral és az okozati összefüggéssel kapcsolatban, amelyek nem csupán a vizsgálati időszak utolsó negyedévére, hanem az érintett időszakra vonatkoztak.

201 Ebből következően a hetedik jogalapot el kell utasítani.

A nyolcadik jogalapról, amely nyilvánvaló mérlegelési hibán és az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének megsértésén alapul

A felek érvei

202 A felperesek úgy érvelnek, hogy a Tanács értékelése a végleges dömpingellenes intézkedések által a kár elhárítása érdekében elérendő szintet illetően (lásd a fenti 42. pontot) nyilvánvalóan téves. Ezen értékelés az érintett termék egy részét érintő olyan adatokon alapul, amely rész nem képezte „súlyos kárt okozó dömping” tárgyát (ahelyett hogy a 2001 és 2003 közötti évekre vonatkozó jobb adatokat alkalmazná, amely időszakban nem volt dömping), és a hasonló terméket alosztályokra bontja egy „körkörös érvelés” alapján. A „súlyos kárt okozó dömping” tárgyát nem képező lábbelik azonosítása magában kell, hogy foglalja annak meghatározását, hogy mikortól áll fenn „súlyos kárt okozó dömping”, amihez pedig a közösségi gyártók haszonkulcsának a dömpingelt behozatal hiányában elérhető haszonkulccsal történő összehasonlítása szükségeltetik. E megközelítés különösen alkalmatlan, mivel a dömpingellenes intézkedések a behozatal egészére alkalmazandóak.

203 A Tanács egyébként megmagyarázta az ellenkérelemben, hogy a 6%-os haszonkulcs a szóban forgó vizsgálat tárgyát nem képező termékekre vonatkozik, amely körülmény természeténél fogva azt jelenti, hogy e százalékarány nem szolgálhat érvényes mutatóként a közösségi gyártók által a dömpingelt behozatal hiányában elérhető haszonkulcs kiszámításához. A közösségi gazdasági ágazat valójában nem ért el 2%-nál magasabb haszonkulcsot a vizsgálat időtartama alatt, illetve a közelmúltban.

204 Következésképpen a közösségi gazdasági ágazat által a kárt okozó dömping hiányában elérhető haszonkulcs 6%-ban való meghatározása az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdését megsértő nyilvánvaló mérlegelési hibából ered.

205 A Tanács vitatja a felperesek érveit, kifejtve, hogy a „súlyos kárt okozó dömping tárgyát nem képező lábbelik” kifejezés nem az érintett termék egyik alosztályának felel meg, hanem az érintett termék meghatározásába nem tartozó lábbeliknek. Ennélfogva, az intézmények nem „körkörösen” érveltek, és nem részesítettek előnyben az érintett termékre vonatkozó nem megbízható adatokat a jobb adatokkal szemben.

206 Másodlagosan a Tanács úgy érvel, hogy még amennyiben a jelen jogalap helyt is fogna, az csak a megtámadott rendelet azon részében történő megsemmisítését eredményezheti, amelyben a Tanács 4%-kal magasabb kárkülönbözetet állapított meg, mint kellett volna.

A Törvényszék álláspontja

207 Először is meg kell jegyezni, hogy válaszukban a felperesek elfogadták a Tanács által nyújtott magyarázatot, mely szerint a „súlyos kárt okozó dömping tárgyát nem képező lábbelik” kifejezés nem az érintett termék egyik alosztályának felel meg, hanem az érintett termék meghatározásába nem tartozó lábbeliknek.

208 Ezt követően el kel utasítani a felperesek azon érvelését, mely szerint a közösségi gazdasági ágazat által a vizsgálat (és kárt okozó dömping) tárgyát nem képező lábbelik tekintetében elért haszonkulcs nem tekinthető érvényes mutatónak a közösségi gyártók által a dömpingelt behozatal hiányában az érintett termék eladása kapcsán elérhető haszonkulcs kiszámításához. Az intézményeket ugyanis semmi sem kötelezi arra, hogy kizárólag az érintett termékkel kapcsolatos adatokra támaszkodjanak a közösségi gazdasági ágazat által a kárt okozó dömping hiányában elérhető haszonkulcs értékelése végett. Épp ellenkezőleg, támaszkodhatnak szomszédos, vagy hasonló termékekre az érintett termék tág fogalma értelmében. Még ha e termékek nem is képezik az érintett termék meghatározásának részét, a közösségi gazdasági ágazat által e termékek tekintetében elért haszonkulcs érvényes mutatónak tekinthető a közösségi gyártók által a dömpingelt behozatal hiányában az érintett termék eladása kapcsán elérhető haszonkulcs vonatkozásában. A jelen esetben a Tanács nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor a közösségi gazdasági ágazat által a vizsgálat tárgyát nem képező lábbeliken kívüli lábbelik tekintetében elért haszonkulcsra támaszkodott, mivel e lábbelik kellően közeliek az érintett termékhez.

209 Végül emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése kifejezetten rendelkezik a közösségi gazdasági ágazat által alkalmazott árak esetleges csökkenése figyelembevételének lehetőségéről, adott esetben az alákínálás szintjének megállapítása érdekében.

210 Következésképpen a nyolcadik jogalapot, és ekképpen a kereset egészét el kell utasítani.

A költségekről

211 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperesek pervesztesek lettek, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell őket a költségek viselésére.

212 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 4. §-a alapján a Bizottság és a CEC maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2) A Brosmann Footwear (HK) Ltd, a Seasonable Footwear (Zhongshan) Ltd, a Lung Pao Footwear (Guangzhou) Ltd és a Risen Footwear (HK) Co., Ltd maguk viselik saját költségeiket, valamint az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségeket.

3) Az Európai Bizottság és a Confédération européenne de l’industrie de la chaussure (CEC) maguk viselik saját költségeiket.

Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. március 4-i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

Jogi háttér

A jogvita előzményei és a megtámadott rendelet

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

Az első két jogalapról, amelyek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) és c) pontjának, 9. cikke (5) bekezdésének, és 18. cikkének megsértésén, illetve az egyenlő bánásmód elvének és a bizalomvédelem elvének, valamint a védelemhez való jognak a megsértésén alapulnak

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

A harmadik jogalapról, amely nyilvánvaló mérlegelési hibán és az alaprendelet 5. cikke (4) bekezdésének megsértésén alapul, mivel a Bizottság nem bizonyította a panasz közösségi gazdasági ágazat általi támogatottságát

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

A negyedik jogalapról, amely nyilvánvaló mérlegelési hibán és az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdésének, valamint 2. és 3. cikkének megsértésén alapul

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

Az ötödik jogalapról, amely nyilvánvaló mérlegelési hibán és az alaprendelet 17. cikkének, valamint az EK 253. cikknek a megsértésén alapul

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

A hatodik jogalapról, amely nyilvánvaló mérlegelési hibán és az alaprendelet 3. cikke (2) bekezdésének, valamint az EK 253. cikknek a megsértésén alapul

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

A hetedik jogalapról, amely nyilvánvaló mérlegelési hibán és az alaprendelet 3. cikke (2) bekezdésének megsértésén alapul

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

A nyolcadik jogalapról, amely nyilvánvaló mérlegelési hibán és az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének megsértésén alapul

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

A költségekről

* Az eljárás nyelve: angol.