A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21120/2017/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 355. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.21.120/2017/7-I.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Németh Ferenc István Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Németh Ferenc István ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Chiorean Gabriella jogtanácsos által képviselt alperes ellen, kártérítés iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2017. június 28. napján meghozott, 36.P.22.328/2011/128. számú ítélete ellen, a felperes részéről 130., az alperes részéről 129. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, és az alperes által a felperesnek egy összegben fizetendő kártérítés összegét 9.658.000 (kilencmillió-hatszázötvennyolcezer) forintra, ebből 3.000.000 (hárommillió) forint után 2002. október 22. napjától, 4.500.000 (négymillió-ötszázezer) forint után 2007. március 1. napjától, 2.158.000 (kétmillió-százötvennyolcezer) forint után 2010. augusztus 1. napjától a kifizetésig az elsőfokú bíróság által megállapított mértékű késedelmi kamatra leszállítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 140.000 (száznegyvenezer) forint elsőfokú perköltséget.

A feljegyzett kereseti illeték összegét 604.300 (hatszáznégyezer-háromszáz) forintban állapítja meg, amelyből a felperest 388.300 (háromszáznyolcvannyolcezer-háromszáz) forint, az alperest 216.000 (kétszáztizenhatezer) forint megfizetésére kötelezi az államnak külön felhívásra.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint másodfokú perköltséget.

A feljegyzett 678.900 (hatszázhetvennyolcezer-kilencszáz) forint fellebbezési illetékből a felperest 393.300 (háromszázkilencvenháromezer-háromszáz) forint, az alperest 285.600 (kétszáznyolcvanötezer-hatszáz) forint megfizetésére kötelezi az államnak külön felhívásra.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes segédmotoros kerékpár vezetőjeként 2002. október 21-én idegen hibás közúti balesetet szenvedett. A felperes a balesetben a jobb térdízület zúzódását, a jobb térdízület elülső keresztszalag és külső oldalszalag szakadását, valamint a bal kéz hüvelykujjának zúzódását szenvedte el. A felperes térdsérülései maradvánnyal gyógyultak, a jobb combnál oldalkülönbség alakult ki, a jobb térd tömegesebb lett, jobb térdének hajlíthatósága beszűkült, a jobb térdízületben befelé való nyithatóság és asztalfiók-tünet pozitivitás, guggoláskor véghelyzetben feszülés tapasztalható. A sérülések következtében a felperes munkaképessége 25 % mértékben csökkent. A felperes a baleset bekövetkezésekor 15 éves, első évfolyamos gimnáziumi tanuló volt, aki intenzíven kosárlabdázott, és hivatásos kosárlabdázónak készült. A balesetben elszenvedett sérülései miatt alkalmatlanná vált a sportolásra, a kosárlabdázással fel kellett hagynia. A felperes 2012-ben fogorvosi diplomát és angol orvos- és egészségtudományi szaknyelvi kommunikátor szakképesítést, 2017-ben általános orvosi diplomát szerzett. Jelenleg fogorvosként dolgozik, munkáját azonban csak 20 % mértékű többlet-erőmegfeszítéssel képes ellátni. Az alperes megfizetett a felperesnek nem vagyoni kártérítés címén 3.000.000 forintot.

A felperes a belesettel okozati összefüggésben keletkezett kárai megtérítése iránt terjesztett elő keresetet. Gyógyszerköltség címén 2003. szeptember 1-jétől 2017. március 1-jéig havonta 5.000 forint, 2017. április 1-jétől havonta 8.000 forint, uszodaköltség címén 2003. szeptember 1-jétől havonta 10.000 forint, edzőterem költsége címén 2003. szeptember 1-jétől havonta 12.000 forint, háztartási kisegítő költsége címén 2005. szeptember 1-jétől havonta 12.000 forint, ház körüli kisegítő költsége címén 2005. szeptember 1-jétől havonta 12.000 forint, keresetveszteség címén 2005. szeptember 1-jétől 2017. március 31-ig 52.270.181 forint, 2017. április 1-jétől 2017. június 30-ig havonta 525.475 forint, 2017. július 1-jétől 2017. október 31-ig havonta 409.711 forint, 2017. november 1-jétől 2022. december 31-ig havonta 379.121 forint, nem vagyoni kártérítés címén 3.000.000 forint, a keresetben megjelölt összegek után az ott megjelölt időpontoktól a Ptk. 301. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű késedelmi kamat és a perrel felmerült költségei megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a baleseti sérülései miatt rendszeresen fájdalmai vannak, amelynek csillapítására fájdalomcsökkentő készítményeket kell alkalmaznia, valamint cápaporcot és más porcerősítő készítményeket szed. Előadta továbbá, hogy állapotának fenntartása érdekében uszodába és edzőterembe jár. Kifejtette, hogy a sérülések korlátozzák őt a háztartási, valamint a ház körüli munkák elvégzésében. Hivatkozott arra, hogy sportolói előélete alapján nagykorúságának betöltésekor bizonyosan szerződést köthetett volna valamelyik első osztályú magyar kosárlabdacsapattal, és hivatásos kosárlabdázóként az első osztályban játszó játékosok átlagkeresetével megegyező mértékű jövedelmet érhetett volna el. Nem vagyoni kártérítés iránti követelését a maradandó testi fogyatékosságot eredményező baleseti sérülésére és annak hátrányos következményeire alapította.

Az alperes havonta 917 forint gyógyszerköltség erejéig elismerte a felperes követelését, ezt meghaladóan a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes a perben az elismert összegen felül gyógyszerköltség felmerülését nem tudta bizonyítani. Kifejtette, hogy a felperes az uszodaköltség rendszeres felmerülését sem bizonyította. Állította, hogy a felperes a baleset előtt is járt uszodába, ezért az uszoda igénybevétele nem járt többletköltséggel. Vitatta, hogy az edzőterem használata okozati összefüggésben áll a balesettel, és vitatta a háztartási kisegítő és a kerti kisegítő költségének felmerülését. Okfejtése szerint nem tekinthető bizonyosnak, hogy a felperes a baleset elmaradása esetén 18 éves korától 35 éves koráig első osztályú kosárlabda csapat játékosa lett volna, és az első osztályban játszó játékosok átlagkeresetével megegyező mértékű jövedelmet ért volna el. Hangsúlyozta, hogy a felperesnek a baleset előtt nem volt jövedelme. Kifejtette, hogy a Ptk. 280. § (3) bekezdése alapján a felperes csak 2008. június 24-től követelhet járadékot. Álláspontja szerint a 3.000.000 forint megfizetésével megtérítette a felperes balesettel okozati összefüggésbe hozható nem vagyoni kárait.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 22.350.000 forintot, ebből 4.500.000 forint után 2007. március 1-jétől, 15.000.000 forint után 2011. szeptember 1-jétől, 2.850.000 forint után 2013. január 1-jétől a kifizetésig a Ptk. 301. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű késedelmi kamatot és 2017. július 1-jétől havonta 25.000 forint járadékot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kimondta, hogy a peres felek a perrel felmerült költségeiket maguk viselik. Az ítéletet a járadékok vonatkozásában előzetesen végrehajthatónak nyilvánította. Megállapította, hogy a le nem rótt 680.900 forint kereseti illetéket az alperes és a felperes 1/2-1/2 arányban kötelesek megfizetni az államnak külön felhívásra. Ítéletének indokolása szerint a felperes edzőterem költsége és ház körüli kisegítő költsége megtérítése iránti követelését alaptalannak találta. Úgy foglalt állást, hogy a Ptk. 280. § (3) bekezdése alapján a felperes 2008. január 1-jétől jogosult a költségpótló járadékok érvényesítésére. A perben beszerzett orvos szakértői vélemény alapján indokoltnak fogadta el a felperes részéről fájdalomcsillapító gyógyszerek és non-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek alkalomszerű használatát és cápaporc, valamint Artroxon alkalmazását. Az indokolt gyógyszerköltség összegét a 2008. január 1-jétől 2017. június 30-ig havonta 3.000 forintban állapította meg, és 2017. július 1-jétől havonta 3.000 forint járadék megfizetésére is kötelezte az alperest. Az orvosszakértői vélemény alapján indokoltnak ítélte az uszoda rendszeres igénybevételét is. Az uszodaköltség összegét a csatolt számlák alapján havonta 10.000 forintban határozta meg, és 2008. január 1-jétől a jövőre nézve is ennek az összegnek a megfizetésére kötelezte az alperest. Rámutatott, hogy az orvosszakértői vélemény szerint a felperes a baleseti sérülései miatt a nehéz és a jobb lábát fokozottan terhelő közepesen nehéz háztartási munkákban kisegítőre szorul. Háztartási kisegítő költsége címén 2008. január 1-jétől a jövőre nézve is havonta 12.000 forint járadékot ítélt meg a felperesnek. A felperes személyes előadása, a perben kihallgatott tanúk vallomása és dr. S. T. eseti szakértő szakvéleménye alapján nem látta teljes bizonyossággal megállapíthatónak, hogy a felperes 18 éves korától 35 éves koráig első osztályú kosárlabda csapat játékosa lett volna, és az első osztályban játszó játékosok átlagkeresetével megegyező mértékű jövedelmet ért volna el. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azonban azt a következtetést vonta le, hogy a felperesnek esélye volt arra, hogy 2005. szeptember 1-jétől 2008. szeptember 1-jéig sportösztöndíjban részesüljön, ezután pedig hivatásos sportoló legyen, első osztályú csapatba kerüljön, és elsőosztályú játékosként jövedelmet érjen el. Okfejtése szerint a baleset megfosztotta a felperest ettől az esélytől, az esély elvesztése folytán pedig a felperes vagyoni előnytől esett el. A baleset következtében elmaradt ösztöndíj megtérítése címén 4.500.000 forint megfizetésére kötelezte az alperest. Az volt az álláspontja, hogy a bizonytalansági tényezők miatt nem állapítható meg a felperes baleset következtében elmaradt további jövedelmének összege, ezért a Ptk. 359. § (1) bekezdésének alkalmazásával 15.000.000 forint általános kártérítést ítélt meg a felperes javára.