A Fővárosi Ítélőtábla Bf.81/2017/11. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 351. §, 352. §, 361. §, 362. §, 371. §, 372. §, 381. §, 386. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 59. §, 160. §, 164. §, 194. §, 222. §] Bírók: Fülöp Ágnes, Rédei Géza, Vincze Piroska

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

1.Bf.81/2017/11.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2017. év május hó 18. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 23.B.11/2016/30-I. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott terhére megállapított testi sértés bűntette kísérletét a Btk. 164. § (1) bekezdés és (8) bekezdés I. fordulata szerint minősíti.

A vádlott szabadságvesztés büntetését 4 (négy) év 6 (hat) hónapra súlyosítja, melyet börtönben kell végrehajtani.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült 10.000.- (tízezer) forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A Budapest Környéki Törvényszék a 2017. év január hó 27. napján kihirdetett 23.B.11/2016/30-I. számú ítéletével a vádlott bűnösségét testi sértés bűntettének kísérletében (Btk. 164. § (1)(3) bekezdés) 3 rendbeli személyi szabadság megsértésének bűntettében (Btk. 194. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b./ f./ - egy rendbeli esetében - g./ pont is) és zaklatás vétségében (Btk. 222. § (1) bekezdés) állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül 3 év 6 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az elsőfokú bíróság rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátásról, lefoglalásról, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

A kihirdetett ítélettel szemben az ügyész a vádlott terhére anyagi jogszabálysértés miatt, a kiszabott büntetés súlyosításáért, míg a vádlott és védője enyhítés végett jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészég BF.178/2017/1. számú átiratában és képviselője a nyilvános ülésen a bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a vádlotti és a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta.

Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartva folytatta le a bizonyítási eljárást, a tényállást a sértett következetes vallomására alapította. Nem tartalmazza ugyanakkor a tényállás azokat a megállapításokat, melyeket a sértett elmondott és az ügy megítélése szempontjából döntő jelentőséggel bírnak. Így nem tartalmazza azt, amikor a vádlott megengedte, hogy a sértett a lányának telefonáljon azt közölte vele, ha nem a lányát hívja, akkor megszúrja, továbbá amikor ököllel megütötte a sértettet, azt mondta neki, megöllek, és akkor mi van. Hiányos a tényállás abban a vonatkozásban is, hogy nem vont következtetést arra a bíróság, hogy a sértett feje és mellkasa felé irányuló szúrás milyen erejű lehetett. A szakértő csak arra nyilatkozott, hogy a vállat elérő szúrás legfeljebb közepes erejű volt, a tényállás azonban tartalmazza, hogy a sértett erőteljesen védekezett, a vádlott olyan erővel tartotta a kést, hogy még akkor sem engedte el, amikor a sértett ágyékon rúgta, miközben az 1. számú tanú hátulról meglökte, majd együttes erővel földre vitték. A vádlott még ekkor is hadonászott a késsel és ennek során legfeljebb közepes erővel megsértette a sértett jobb hüvelykujját. Ebből pedig arra vonható következtetés, hogy a vádlott legalább közepes erővel szúrt a sértett feje és mellkasa irányába, amely szúrás alkalmas lett volna arra, hogy a mellkas megnyitásával életfontosságú szerveket sértsen.

Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítéleti tényállásának fentiek szerinti kiegészítését indítványozta. A tényállást a kiegészítésekkel megalapozottnak tartotta és álláspontja szerint indokolási kötelezettségét is teljesítette az elsőfokú bíróság. Okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, azonban a cselekmények jogi minősítését csak részben tartotta törvényesnek. Az irányadó tényállásból vádlott ölési szándékára vonható következtetés az eseménysor egészének vizsgálata alapján. Ennek megfelelően az elsőfokú ítélet megváltoztatását indítványozta azzal, hogy a vádlott testi épség elleni cselekménye emberölés bűntette (Btk. 160. § (1) bekezdés) kísérleteként minősül és ennek megfelelően a kiszabott büntetés tartamának felemelését tartotta szükségesnek.

A védő a nyilvános ülésen az enyhítés végett bejelentett fellebbezését fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen minősítette vádlott cselekményét testi sértés bűntette kísérleteként, mert a vádlott szándéka nem irányult a sértett életének kioltására, ez abból is következtethető, hogy hol keletkezett a sérülés, illetve, hogy nem szúrást állapított meg az igazságügyi szakértő. A vádlott által okozott metszett sérülésből nem következik a vádlott ölési szándéka. Fenntartotta arra vonatkozó álláspontját, hogy a vádlott a sértetteket csupán azért zárta be, mert ő maga akarta orvoshoz vinni a sértettet, illetve, hogy a sérülés úgy keletkezett, hogy a vádlott megbotlott. Kifejtette, hogy tisztában van azzal, hogy ezt a lehetőséget a szakvélemény kizárta, azonban a védő a vádlotti előadáshoz tartva magát, ennek megállapítását indítványozta.

A nyilvános ülésen a jelenlévő sértett is felszólalt és ismételten kifejtette, véleménye szerint őt a vádlott meg akarta ölni, az események lefolyásából csak ez a következtetés vonható le. Elmondta, hogy ő volt az, aki befogadta a vádlottat, ingyen szállást adott neki, azonban a vádlott őt móresre akarta tanítani, ez volt az események elindítója. Sérelmezte, hogy a válla azóta sem jött helyre, továbbra is fáj, az ökölütés miatt pedig a gerince is megsérült és nem tudja a nyakát rendesen mozgatni.

A vádlott a nyilvános ülésen nem vett részt, idézése szabályszerű volt, így távollétében megtartható volt a nyilvános ülés a Be. 362. § (3) bekezdése értelmében.

A Fővárosi Ítélőtábla a kétirányú perorvoslatok folytán eljárva bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartva kellő részletességgel folytatta le a bizonyítási eljárást. A bírósági eljárás során a perrendi szabályok betartásával kapcsolatos sem az ügyészség, sem a védelem részéről kifogások nem merültek fel.

Az ítélőtábla egy eljárási szabálysértést észlelt, amely a bizonyítás törvényességét nem érintette. Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson meghallgatta az igazságügyi szakértőket. Szóbeli meghallgatásukat megelőzően nem olvasta fel a szakértők által készített orvosszakértői véleményeket és azok kiegészítését, miközben a szakértők szóbeli meghallgatásuk során szakvéleményeiket értelmezték, pontosították. Kizárólag az iratismertetés keretében került sor a szakvélemények ismertetésére a bizonyítási eljárás lezárását megelőzően.

Okszerűen megindokolta az elsőfokú bíróság, hogy mely bizonyítékokat, mely részükben és miért fogadott el, illetve melyeket, mely részükben és miért nem tartott valónak, az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú ítéletben írtakkal.