BH 1996.1.64 A munkavállaló a munkaviszonya fennállása alatt nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel a munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyezteti [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 3. § (3) bek.].

A felperes 1969 óta állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában, legutóbb a részvénytársaság daruágazata vállalkozási irodavezetőjeként.

Az alperes vezérigazgatója a felperes munkaviszonyát az 1993. november 1-jén kelt rendkívüli felmondással az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással megszüntette azzal az indokolással, hogy a felperes konkurens cég nevében tett ajánlatot.

A felperes az eredménytelen egyeztetést követően előterjesztett keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességére hivatkozott, és a munkakörében való továbbfoglalkoztatás mellőzésével az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és az ehhez fűződő anyagi jogkövetkezményeket alkalmazva az alperest a felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés, elmaradt bér és ezek kamatai, valamint ügyvédi munkadíj és eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperes munkaköri kötelezettségét nem szegte meg, továbbá nem valósult meg az a felmondási ok, amely szerint a felperes "konkurens cég nevében" tett ajánlatot, mert a perbeli ajánlatnál az M. V. Kft. - amelynek nevében a felperes az ajánlatot megtette - nem minősült az alperes rt. konkurenciájának.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását és a kereset elutasítását. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.

A másodfokú bíróság a kiegészített tényállás alapján helytállónak találta azt az alperesi érvelést, amely szerint a felperes a munkáltatója gazdasági érdekeit veszélyeztette. A felperesnek gazdasági érdeke fűződött ahhoz, hogy a saját kft.-je kapja meg az adott megrendelést, és ez alapot teremtett a rendkívüli felmondásra [Mt. 96. § (1) bekezdés b) pont]. Megjegyezte a másodfokú bíróság: nincs jelentősége annak, hogy az ajánlat nem realizálódott. A munkáltató gazdasági érdekeinek veszélyeztetése ugyanis tényleges anyagi kár bekövetkezése nélkül is megvalósult.

A másodfokú bíróság továbbá megállapította, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója 1993. október 29-én szerzett tudomást arról, hogy a felperes a saját kft.-je nevében tett ajánlatot az A. Kft. futódaru átalakítására vonatkozó megrendelésre. Ezért a rendkívüli felmondási jog 1993. november 1-jei gyakorlását a törvényben előírt határidő szempontjából is jogszerűnek találta.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú ítélet helybenhagyását, valamint per- és eljárási költségei megfizetését kérte.

Arra hivatkozott, hogy a munkakörében a saját hatáskörében dönthetett a beérkező munkák elvállalása kérdésében. Ezt a jogkörét az alperes annak ellenére nem változtatta meg, hogy tudomása volt több kft.-ben való tagságáról. Továbbá azzal érvelt, hogy ilyen helyzetben, mint a H. Kft. ügyvezetőjéhez beérkezett munkaajánlatot azért nem továbbította az alpereshez, mert az alperes azt nem is vállalta volna el, lévén a munka kisebb nagyságrendű.

A fentiekre figyelemmel álláspontja szerint nem veszélyeztette az alperes gazdasági érdekeit, és téves a másodfokú ítélet ezzel ellentétes megállapítása. Ugyancsak tévesen állapítja meg, hogy a kft.-nél fennálló tagsága összeférhetetlen az alperesnél betöltött munkakörével.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.