BH 2004.5.180 Nem zárja ki a személyiségvédelmi ügy polgári bíróság előtti érvényesítését, és így nem eredményezheti a per megszüntetését, ha az állított jogsértést egyházi szervezet tagjai egyházi tevékenységükkel kapcsolatos eljárásuk során követték el [Ptk. 7. § (1) bek., 75. §, 204. §, 1990. évi IV. tv. 15. § (2) bek., Pp. 130. § (1) bek. f) pont, 157. § a) pont].

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek személyhez fűződő jogát megsértették, mert egyházi bíróság tagjaiként vele szemben - jogellenes magatartással - hátrányos megítélést kiváltó intézkedéseket hoztak. A törvénytelenül - fegyelmi eljárás megindítása nélkül - lefolytatott egyházi bírósági eljárással a jó­-hírnévhez való jogát, a munkához való jogát, továbbá a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogát sértették meg.

Az alperesek a per megszüntetését kérték. Álláspontjuk szerint az Alkotmány 60. §-ának (3) bekezdésén alapuló és a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. tv. 15. §-ának (2) bekezdése kizárja, hogy a felperes a kereseti kérelmében megfogalmazott követelését állami kényszer igénybevételével érvényesítse. Az Alkotmány és az azon alapuló törvény ugyanis kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik.

Az elsőfokú bíróság a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja és a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján azért szüntette meg, mert álláspontja szerint a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. tv. 15. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezés a polgári bíróság joghatóságát kizárja. Joghatóság és hatáskör hiányában a bíróság az egyházi törvénykezést érintő döntést ugyanis nem hozhat.

A felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A jogerős végzés indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévedett akkor, amikor a pert a magyar bíróság joghatóságának hiányában szüntette meg. Nemzetközi egyezmény, vagy törvény kifejezett rendelkezésének hiányában a joghatóság hiánya nem állapítható meg. Miután azonban a felperes valamennyi kereseti kérelme olyan jogvita elbírálására irányult, amelyre az egyházi bíráskodásról szóló jogszabály rendelkezései irányadók, a felperes követelése bírói úton nem érvényesíthető, az polgári peres eljárás keretében nem bírálható el. Ezért a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontjában, illetve a Pp. 157. §-ának a) pontjában írt rendelkezés alapján volt indokolt a per megszüntetése.

A jogerős végzés hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak a per érdemi tárgyalására utasítása érdekében a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős végzés sérti az alkotmányos alapjogokat, valamint a Ptk. 1. §-ának (1) és (2) bekezdésében, 2. §-ának (1) és (2) bekezdésében, a 7. §­ának (1) bekezdésében, továbbá a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontjában foglaltakat. A jogerős végzés ugyanakkor olyan elvi jelentőségű jogkérdésben foglalt állást, amelyről a Legfelsőbb Bíróság - közzétett módon - még nem határozott, ezért a jogerős végzés felülvizsgálata ez okból is indokolt. A jogértelmezést igénylő elvi kérdést abban jelölte meg, hogy valamely egyházi szervezet tagja (alkalmazottja) személyiségi jogai megsértését állítva érvényesítheti-e igényét a Magyar Köztársaság polgári bírósága előtt, ha a sérelem az egyházi szervezet másik tagja, vagy az egyházi bíróság részéről éri. Rámutatott arra, hogy a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. tv. 15. §-ának (2) bekezdése az egyház belső törvényeinek, szabályainak érvényre juttatása érdekében zárja ki állami kényszer alkalmazását. Kereseti kérelme azonban nem irányult az egyház belső törvényeinek, egyéb szabályainak érvényesítésére vagy megváltoztatására. Kereseti követelése a Polgári törvénykönyv rendelkezésein, a személyiségvédelem szabályain alapul, amely igény a Ptk. 7. §-ának (1) bekezdése értelmében bírósági útra tartozik, ezért azt érdemben kellett volna elbírálni.

Az I. r., II. r., III. r. és IX. r. alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős végzés hatályban való fenntartását kérték.

A jogerős végzés az alábbiak szerint jogszabálysértő. A perben jogértelmezést igénylő kérdés az volt, hogy polgári bíróság előtt a személyiségvédelmi igény érvényesítését kizárja-e és a per megszüntetését eredményezi-e, ha az állított jogsértést egyházi szervezet tagjai egyházi tevékenységükkel kapcsolatos eljárásuk során követték el.

A Pp. 130. §-a (1) bekezdése értelmében a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy a perre a magyar bíróság joghatósága a törvény vagy nemzetközi egyezmény rendelkezése alapján kizárt [a) pont]; továbbá akkor is, ha megállapítható, hogy a felperes követelése - az elévülés esetét ide nem értve -bírói úton nem érvényesíthető [f) pont]. A Pp. 157. §-a a) pontja értelmében a bíróság a pert megszünteti, ha a keresetlevelet már a 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani.