BH 1996.9.506 A felülvizsgálati eljárás keretében általában nem vizsgálható a bíróság mérlegelési körébe tartozó tényállás, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálati bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy az eljárt bíróság a mérlegelés körébe vont adatok és bizonyítékok megállapítása és azok egybevetése során nem jutott-e nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen következtetésre [Pp. 275/B. §, 206. §].

Az alperes igazgatója a felperes munkaviszonyát az 1994. október 12. napján keltezett felmondásával, november 11-től kezdődő egy hónapos felmondási idő biztosítása mellett, december 10. napjával felmondta. A felmondás indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes a szerződésben meghatározott munkaidőrendet sorozatosan megszegte, a takarítási, illetve higiéniai feladatokat elégtelenül teljesítette, továbbá a betegkartonokat többszöri felszólítás ellenére is hibásan és pontatlanul vezette.

Az eredménytelen egyeztetés után előterjesztett keresetlevelében a felperes a felmondás hatálytalanítását és az elmaradt munkabérének megtérítését kérte, nem igényelte munkaviszonya helyreállítását, hanem igényt támasztott az 1982. év óta folyamatos munkaviszonya alapulvételével a kétszeres végkielégítés megfizetésére.

A munkaügyi bíróság ítéletével hatálytalanította az alperes felmondását, egyebek között azért, mert a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján azt állapította meg, hogy a felmondásban írt indokok a valóságnak nem felelnek meg.

Kötelezte továbbá az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabér és háromhavi végkielégítés kétszeresének megfelelő összeg címén 58 700 forint általa felvett munkanélküli-járadék levonásával - 169 090 forintot és ennek az összegnek 1994. november 12. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát, valamint 1995. június 1-jétől az ítélet jogerőre emelkedéséig munkanaponként további 886 forintot. Rendelkezett továbbá a perköltségről és az eljárási illetékről.

Az alperes által az ítélet ellen előterjesztett fellebbezést a megyei bíróság jogerős ítéletével alaptalannak találta, és a munkaügyi bíróság helyes tényállásra alapított, érdemben is helytálló ítéletét annak indokai alapján helybenhagyta. [Pp. 253. § (2) bek., Pp. 254. § (3) bek.] A másodfokú bíróság a fellebbezés kapcsán utalt arra, hogy a fellebbezési eljárás eredményeként azt kellett megállapítani, hogy az elsőfokú bíróság a döntéshez szükséges tényeket feltárta, és a jogszabályoknak megfelelő, megalapozott döntést hozott. Mivel a fellebbezési eljárás során előterjesztett bizonyítási indítvány lefolytatásától nem várható más eredmény, a bíróság az alperes további bizonyítási indítványát - mint szükségtelent - elutasította.

A felperesnek végkielégítésre való jogosultságával kapcsolatban rámutatott: a munkaügyi bíróság helytállóan alkalmazta a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 154. számú állásfoglalásában adott iránymutatást, mert a perben nem vitatott tényállás szerint 1992. július 1-jét megelőzően a T. M. Á. É. V.-nál lévő üzemorvosi rendelőben a megyei kórház rendelőintézet állományába tartozó orvos és asszisztens dolgoztak. Köztük a felperes is a jelenlegi munkakörében. Majd 1992. július 1-jétől az alperes gazdálkodó szervezet állományába került az orvosi rendelő személyzete, így a felperes is, aki a korábbiak szerint és a korábbi munkahelyén tovább végezte a munkáját. Az előzőekre figyelemmel a végkielégítésre való jogosultság szempontjából a különös jogutódlás esetét a munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg.

Az alperes a másodfokú ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az ítéletnek az első fokú ítéletre is kiterjedő megváltoztatását és a jogszabálynak megfelelő határozat meghozatalát, valamint a perköltségek javára történő megítélését kérte.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.