BH 1980.1.8 I. A vád hamisságának a hatóság előtt történt feltárása esetén a büntetéskiszabás mellőzése nem indokolt, ha az elkövetőt erre az a felismerés indítja, hogy vádoló nyilatkozatának hamis volta a hatóság előtt is nyilvánvalóvá vált [Btk. 233. § (1) bek. a) pont, 236. § (2) bek., Be. 213. § (1) bek. e) pont, 263. §].

II. A Btk. 71. §-ában szabályozott megrovás alkalmazásának esetei.

A járásbíróság 1979. június 14. napján hozott ítéletével a terhelt hamis vád bűntette és közlekedési vétség miatt halmazati büntetésként 8 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt 1978. november 9. napján a késő délutáni órákban szeszesitaltól erősen befolyásolt állapotban a lakása felé kerékpározott. Ittassága miatt leesett a kerékpárról és több, nyolc napon belül gyógyuló vérző sérülést szenvedett. A lakására hazaérkezve sérülésére vonatkozóan felesége előtt valótlanul azt állította, hogy útközben haragosa - F. L. - gépkocsijával elütötte, majd cserbenhagyta. A vádlott felesége ezután orvosi segítségért ment és az esetről értesítette a körzeti megbízott rendőrt, mind az orvos, mind pedig a rendőr előtt férje előadásának megfelelően közölte a történteket.

A rendőr nyomban értesítette a megyei rendőr-főkapitányság közlekedési osztályát, amely még az éjszaka folyamán helyszínelést végzett. A terhelt előttük is megismételte felesége előtt tett korábbi közlését. Ezután a rendőrség széleskörű vizsgálatot folytatott, még az éjszaka folyamán felkeltették F. L-t, megvizsgálták a személygépkocsiját, s mivel sem ezen, sem pedig a terhelt kerékpárján ütközésre utaló nyomot nem találtak, és így a terhelt belátta állításának nyilvánvaló alaptalanságát, másnap a rendőrség előtt beismerte, hogy korábbi állítása valótlan volt s hogy ittassága folytán a kerékpárról leesve szenvedte el a sérüléseket.

A megyei bíróság 1979. szeptember 5. napján bírálta felül az első fokú bíróság ítéletét s azt annyiban változtatta meg, hogy a terhelt ellen a hamis vád bűntette miatt indult büntető eljárást a Be. 213. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján megszüntette és a terheltet megrovásban részesítette, a közlekedési vétség miatt ellene emelt vád alól pedig felmentette és ittas vezetés szabálysértése miatt 3000 forint pénzbírsággal sújtotta.

A megyei bíróság a terhelt által elkövetett cselekményeket a Btk. 2. §-ának második mondatában foglaltakra tekintettel az időközben hatályba lépett büntető törvény alapján bírálta el, s a hamis vád tekintetében hivatkozott arra, hogy a terhelt a Btk. 233. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző büntettett elkövette ugyan, minthogy azonban a vád hamisságát a hatóságnak feltárta, a Btk. 236. §-a (2) bekezdésének II. fordulatában foglaltakra tekintettel a Be. 213. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján az eljárás megszüntetésének és a Btk. 71. §-ának (1) bekezdése alapján megrovás alkalmazásának van helye.

A terhelt terhére a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett emelt törvényességi óvás alapos.

Helyesen járt el a másodfokú eljárásban a megyei bíróság, amikor a törvény időbeli hatálya tekintetében az elbíráláskor hatályos büntető törvényt alkalmazta, és helyes az a megállapítás is, hogy a terhelt vádjának hamisságát az alapügy befejezése előtt az eljáró hatóságnak feltárta, mely annak a ténynek az elismerését jelentette az adott esetben, hogy a valóságban mi történt.

Tévedett azonban a megyei bíróság, amikor arra a megállapításra jutott, hogy a Btk. 236. §-a (2) bekezdésének II. fordulatában foglaltakra tekintettel az adott esetben a büntetés mellőzésének van helye. A törvény csak különös méltánylást érdemlő esetben teszi lehetővé a vád hamisságának feltárása esetén a büntetés mellőzését, melyre általában csak akkor kerülhet sor, ha az ártatlan személy elítélésének az elkerülése számottevően a hamis vád visszavonására vezethető vissza. Az anyagi igazság felderítése és különösen az ártatlan személy elítélésének az elkerülése annyira fontos társadalmi és jogpolitikai érdek ugyanis, hogy jelentőségében és súlyában a hamisan vádaskodó személy megbüntetéséhez fűződő érdeket is megelőzi.

Az adott esetben azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a terhelt - a hatóság előtt többször is megismételt - hamisan vádoló nyilatkozatát csak annak hatására vonta vissza, hogy már a helyszínelés megállapításai nyilvánvalóvá váltak előtte is, látta, hogy állítása tarthatatlan, s hogy ezt a körülményt a nyomozást folytató hatósági közegek is tudják.

Tévedett a megyei bíróság abban is, hogy a terhelt ellen indított büntető eljárást a Be. 213. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés felhívásával szüntette meg és a Btk. 71. §-ának (1) bekezdésében foglalt okból vele szemben megrovást alkalmazott.

A Be. 213. §-a (1) bekezdésének az 1979. évi 4. sz. 23. §-ával módosított b)

pontjában foglalt okból a büntető eljárást a bíróság akkor szünteti meg, ha a

vádlott a cselekménye társadalomra veszélyességének csekély foka miatt nem

büntethető (Btk. 28. §), továbbá ha az eljárás lefolytatásához szükséges magánindítvány, feljelentés vagy kívánat hiányzik és a hiányt nem pótolták, illetőleg az már nem pótolható.