BH 2024.7.155 I. A kárt okozó ügyvéd - mögöttes felelősségének érintése nélkül - az ügyvédi irodával együtt is perelhető. Ennek alapján a károsult szabadon dönthet arról, hogy igényét kizárólag az ügyvédi irodával szemben érvényesíti vagy együttesen a mögöttes felelős ügyvéddel. A károsult ugyanakkor a kártérítési igényét közvetlenül az ügyvéddel szemben nem érvényesítheti, ennek előfeltétele, hogy az iroda vagyona a követelést nem fedezi.

II. Az elévülés nyugvását eredményező menthető ok közelebbi jogszabályi meghatározásának hiányában minden esetben egyedi mérlegelést igényel annak megítélése, hogy egy adott körülmény alkalmas-e az említett joghatás kiváltására [1952. évi III. törvény (régi Pp.) 272. § (2) bek.; 1998. évi XI. törvény 10. § (1) bek., 69. § (2)-(3) bek.; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:24. § (1)-(2) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék P.21828/2021/40., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20160/2023/6., Kúria Pfv.20877/2023/10. (*BH 2024.7.155*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes az édesapjától 2015 decemberében ajándékba kapott 20 000 000 forint befektetése érdekében 2016 augusztusában vagy szeptemberében találkozott, és a rajta keresztül megismert egy társasházi építkezést ajánlott számára. 2016. december 9-én azzal kereste meg a felperest, hogy talált egy az építkezésre alkalmas, tehermentes ingatlant, amelynek a vételárát 80 000 000 forintra lealkudta.

[2] 2016. december 15-én a szerződéstervezetet a felperesnek megküldte, és tájékoztatta arról, hogy a szerződéskötéskor ügyvédként az I. rendű alperes fog közreműködni. A felperes megállapodott abban, hogy az ingatlant fele-fele arányban vásárolják meg. A szerződéskötéskor megjelent a II. rendű alperes, aki a felperesnek az eladó ügyvédjeként mutatkozott be. Mivel felmerült, hogy az eladónak 20 000 000 forint foglalót még aznap meg kell kapnia, ezért a felperes ezt az összeget a II. rendű alperes ügyvédi letéti számlájára átutalta. A III. rendű alperes ügyvédi iroda nevében az I. rendű alperes által ügyvédként ellenjegyzett adásvételi szerződést, valamint a II. rendű alperessel kötött letéti szerződéseket a szerződő felek aláírták. A felperes által az adásvételi szerződés alapján fizetendő további 20 000 000 forint vételárat a felperes édesanyja 2016. december 19-én utalta át.

[3] Mivel a felperes aggódott a 20 000 000 forint foglaló elvesztése miatt, ezért 2016. december 21-én kérte a II. rendű alperestől, hogy egyedül találkozhasson az eladóval. A felperes a magát eladónak állító, a szerződéskötéskor is jelen volt személlyel abban állapodott meg, hogy további 20 000 000 forintot átad részére, és azt a korábban utalt foglalóval együtt kölcsönnek tekintik, amelynek fedezete az adásvételi szerződés tárgyát képező ingatlan lett volna. Ezt a megállapodásukat a II. rendű alperessel is közölték, és a felperes vállalta a további 20 000 000 forint részére történő átutalását. A II. rendű alperes az utóbbi kifizetés kapcsán letéti szerződést nem készített, a kölcsönszerződés tervezetét ugyanakkor 2016. december 22-én a felperesnek megküldte.

[4] A II. rendű alperes a felperest a 2017. január 16-án kezdődő héten arról tájékoztatta, hogy az általa átvett földhivatali végzés szerint az eladó kérte a tulajdonjog bejegyzése iránti eljárás felfüggesztését. Az I. rendű alperes 2017. január 28-án megküldte a felperesnek azt a másolatot, amelyet az adásvételi szerződés megkötésénél az eladó személyazonosító igazolványáról készített. A felperes számára a fényképfelvételen látható személy nem egyezett azzal, akivel tárgyalt és szerződést kötött. A felperes 2017. január 30-án, a tényleges eladóval való kapcsolatfelvétel után szerzett tudomást arról, hogy korábban egy csalóval tárgyalt. Emiatt az I. rendű alperessel feljelentés tétele mellett döntöttek.

[5] A büntetőeljárás során a bíróság megállapította, hogy a felperes nem minősült sértettnek.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[6] A felperes 2017. december 29-én indított pert az I-II. rendű alperesekkel szemben, és 2022. március 28-án állította perbe a III. rendű alperest. Keresetében kérte az alpereseknek 40 000 000 forint és annak 2016. december 16-tól számított késedelmi kamata egyetemleges megfizetésére kötelezését. Keresetének jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:142. §-át jelölte meg.

[7] Az alperesek érdemi ellenkérelmeikben a kereset elutasítását kérték. Az I. rendű alperes alaki védekezést is előterjesztett, hivatkozván arra, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 157. § a) pontja alapján, a régi Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontjára tekintettel a per megszüntetésének van helye. Ezt azzal indokolta, hogy a felperesnek a pert a III. rendű alperessel szemben kellett volna megindítania, és ezzel kapcsolatban utalt az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: régi Ütv.) 10. § (1) bekezdésére és 69. §-ára. A III. rendű alperes érdemi védekezése elévülési kifogást is tartalmazott, amelyben állította, hogy a felperes követelése 2021 decemberében elévült.

Az első- és másodfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a II-III. rendű alpereseket 20 000 000 forint és annak 2016. december 16-tól számított késedelmi kamata felperes részére történő egyetemleges megfizetésére kötelezte. A II. rendű alperest kötelezte további 20 000 000 forint és annak 2016. december 23-tól járó késedelmi kamata felperes javára való megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[9] Az I. rendű alperes permegszüntetés iránti kérelmét megalapozatlannak tartotta. Ezzel kapcsolatban - a régi Ütv. 69. § (3) bekezdésére hivatkozással - kifejtette, hogy csak az érdemi döntés meghozatalakor vizsgálhatta az I. rendű alperessel szemben előterjesztett kereset megalapozottságát.

[10] A III. rendű alperes elévülési kifogását ugyancsak megalapozatlannak minősítette. Utalt a régi Pp. 155. § (1) bekezdésére, valamint a Ptk. 6:24. § (1) és (2) bekezdésére. Rögzítette egyúttal, hogy a felperes által 2017. december 29-én indított per tárgyalását 2018. április 26-án felfüggesztette, és 2021. július 12-én határozott az eljárás folytatásáról. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy mivel a felfüggesztés ideje alatt a határidők megszakadtak, ezért a felperes igényt érvényesíteni nem tudott, és a III. rendű alperessel szemben 2022. július 12-ig lehetősége volt a keresetindításra.

[11] A felek között nem vitatott ténynek nevezte, hogy 2016. december 16-án a III. rendű alperes nevében eljárt I. rendű alperes szerkesztette az adásvételi szerződést, és így köztük a Ptk. 6:272. §-a szerinti megbízási szerződés, míg a II. rendű alperes és a felperes között a Ptk. 6:360. §-a szerinti letéti szerződés jött létre. Idézte a régi Ütv. 10. § (1) bekezdését és 69. § (2) bekezdését, a Ptk. 6:142. §-át, a 6:417. § (1) és (3) bekezdését, valamint a jogügyletek biztonságának elősegítésével, valamint az elektronikus aláírás használatával kapcsolatos feladatokról szóló 2/2007. (XI. 19.) MÜK Szabályzat 11.1. pontját. Álláspontja szerint a II. rendű alperes és a III. rendű alperes is megszegte az utóbbi rendelkezést, az igazolványképek alapján ugyanis egyértelműen megállapítható volt, hogy a náluk ténylegesen megjelent személy az eladóval semmilyen hasonlóságot nem mutatott. Kiemelte: a II-III. rendű alperesek elmulasztották azt a jogászi végzettséget sem igénylő kötelezettségüket, hogy a személyazonosító igazolványban szereplő képet összehasonlítsák az előttük megjelent személlyel. Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy az eladó beazonosítása nem a felperes feladata volt. Rámutatott továbbá, hogy ha a II. rendű alperes meggyőződött volna az eladó személyazonosságáról, akkor a letétbe helyezett 20 000 000 forintot nem utalhatta volna ki. Mindebből arra a következtetésre jutott, hogy az első 20 000 000 forint összegű kárt a II-III. rendű alperesek együttesen okozták, és ezért annak megtérítésére egyetemlegesen kötelesek.