A Győri Ítélőtábla Pf.20267/2013/3. számú határozata közös vagyon megosztása (ÉLETTÁRSI közös vagyon megosztása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 130. §, 199. §, 206. §, 235. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 204. §, 292. §, 324. §, 325. §] Bírók: Ábrahám Éva, Mészáros Zsolt, Vass Mária

A Győri Ítélőtábla

Pf.V.20.267/2013/3.szám

A Győri Ítélőtábla dr.Horváth Gizella ügyvéd által képviselt felperesnek dr.Horváth Csaba ügyvéd által képviselt alperes ellen élettársi közös vagyon megosztása iránt a Győri Törvényszék előtt folyamatba tett perében - amelyhez egyesítésre került a dr.Horváth Csaba ügyvéd által képviselt alperesnek dr.Horváth Gizella ügyvéd által képviselt felperes ellen élettársi közös vagyon megosztása iránti pere - Győrött, 2013.évi szeptember hó 2.napján P.20.336/2012/42.szám alatt hozott részítélet ellen az alperes részéről 44.sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú részítélet fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az állam részére az illetékügyben eljáró adóhatóság felhívására 302.400 (háromszázkettőezer-négyszáz) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket.

A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes és a felperes jogelődje ("A") 1998. és 2004. októbere között élettársi kapcsolatban élt egymással. Közös tulajdonukat képezte az ingatlan-nyilvántartás szerint ½ - ½ arányban a helység 1-i ...1. hrsz alatti ingatlan. Az élettársi kapcsolat megszakadásakor az alperes az ingatlant elhagyta, ezt követően (2004. októbere és 2006 .április 10. napja között) azt kizárólag "A" használta, aki 2007. január 9. napján elhalálozott. A 2004. októbere és 2006. április 10. napja közötti időszak ingatlan használatához kapcsolódó közüzemi jellegű díjakat 379.092 forint összegben az alperes egyenlítette ki.

Az alperes a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság előtt 20.206/2011. számon (jelenleg a Győri Törvényszék előtt 20.336/2012. számon) folyamatban lévő perhez egyesített - a jelen perben viszontkeresetnek tekintett - keresetében egyebek mellett kérte, hogy kötelezze a bíróság a felperest a helység 1-i ...1. hrsz. alatti ingatlan vonatkozásában a felperesi jogelőd kizárólagos használatának időszakára eső, de az alperes által megfizetett 379.092 forint rezsiköltség, valamint 3.780.000 forint kölcsöntartozás megfizetésére.

A kölcsön kapcsán arra hivatkozott, hogy 1998. február 26. napján 230.000 schillinget adott kölcsön a felperesi jogelődnek, aki az összeg átvételéről átvételi elismervényt írt alá. Abban állapodott meg a felperesi jogelőddel, hogy az a kölcsönből megvásárolt hajó értékesítése után (de 1-2 éven belül) a kölcsön összegét visszafizeti.

Felperes mindkét kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen elévülésre hivatkozott, másodlagosan vitatta, hogy a felperesi jogelőd kölcsönt kapott volna az alperestől.

Vitatta azt is, hogy az alperes által a kölcsön bizonyítékaként csatolt átvételi elismervényen a felperesi jogelőd aláírása szerepelne, álláspontja szerint az elismervény az ügylet létrejöttének igazolására egyéb okból se lenne alkalmas. Egyrészt az okirat nem bír teljes bizonyító erővel, másrészt a nyilatkozat tartalma miatt, az csupán arról szól, hogy egy bizonyos ""B" úr" 230.000 ATS átvételét ismeri el egy hajó értékesítése kapcsán, így a bizonyítási teher továbbra is az alperesen nyugszik.

Az elsőfokú bíróság 2013. június hó 1. napján jogerőre emelkedett P.20.336/2012/32. számú közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes és néhai "A" (a felperes jogelődje) 1998. és 2004. októbere közötti időszakban élettársi kapcsolatban élt egymással, majd -az egyéb viszontkereseti kérelmek elkülönítése mellett - a fellebbezéssel érintett részítéletében kötelezte az alperes által megfizetett közüzemi díjak megfizetésére a felperest, ugyanakkor a kölcsön visszafizetésére irányuló viszontkereseti kérelmet elutasította.

Arra hivatkozott, hogy a kölcsönszerződés létrejötte és az elévülés kérdése egyaránt vitatott volt, melyek közül elsődlegesen a követelés létrejöttének tényét kell vizsgálni. A bizonyítékok közül az olvashatatlan aláírással ellátott elismervényt nem találta alkalmasnak az ügylet létrejötte és tartalma igazolására, figyelemmel arra, hogy annak szövege szerint nem a felperesi jogelőd, hanem bizonyos "B" úr ismerte el a kölcsön átvételét. Nem tulajdonított jelentőséget azon alperesi állításnak, hogy az elismervényt a felperesi jogelőd írta alá figyelemmel arra, hogy az az aláírás eredetének igazolása esetén sem lenne alkalmas a pénz átadásának igazolására, ezért mellőzte az írásszakértő kirendelésére irányuló alperesi bizonyítási indítvány teljesítését.

A meghallgatott tanúk vonatkozásában értékelte, hogy azok nem voltak jelen a pénz átadásánál és csak származékos és a kölcsön összegére vonatkozó részben bizonytalan nyilatkozatokat tudtak tenni.

Utalt arra, hogy miután a kölcsönszerződés létrejötte nem nyert igazolást, szükségtelen volt az ebből eredő követelés elévülésének vizsgálata.

A közüzemi díjak áthárítására vonatkozó alperesi igényt alaposnak, míg a felperes e körben is előterjesztett elévülési kifogását alaptalannak találta. A perköltség viseléséről arra figyelemmel nem rendelkezett hogy az csak valamennyi kereseti és viszontkereseti követelés elbírálásával együttesen lehetséges.

A részítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen a részítélet részbeni - a kölcsönre vonatkozó viszontkeresetének megfelelő - megváltoztatását, másodlagosan az elsőfokú bíróság részítéletének e körben történő hatályon kívül helyezését kérte.

Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást csak részben derítette fel és emiatt abból helytelen jogkövetkeztetést vont le. A tanúként meghallgatott személyek közül "C" és "D" a felperesi jogelődtől származó információként tudott nyilatkozni a kölcsön összegéről és annak céljáról. Kétségtelen tény, hogy a kölcsön összegét az utóbbi tanú csak körülbelül tudta megjelölni (1/4 millió ATS-ben) azonban az esemény után 14 évvel ennél több nem is várható el. Mindkét tanú közeli kapcsolatban állt a felperesi jogelőddel és német anyanyelvű volt, közöttük nyelvi akadály és félreértés nem állhatott fenn. E két tanú vallomásának figyelmen kívül hagyása miatt az elsőfokú bíróság részítélete megalapozatlan, annak indokolása ki sem tér arra, hogy miért mellőzte a tanúkat a bizonyítékok sorából, holott mindkét tanú elfogulatlan volt, sem a felperesi jogelőd, sem az alperes személyéhez nem kötődött.

Indokolatlanul mellőzte az elsőfokú bíróság az írásszakértő kirendelését is. Álláspontja szerint amennyiben bizonyítást nyer az, hogy az általa csatolt okiratot a felperesi jogelőd írta, úgy e tény a fenti két tanú vallomásával együttesen értékelve kellően bizonyította volna igényét. Csatolt fellebbezéséhez egy 1998. évi határidőnaplóból kimásolt oldalt, mely álláspontja szerint ugyancsak alkalmas a kölcsönügylet létrejöttének igazolására. (A határidőnaplóban állítása szerint "A" kézírásával szerepelt a következő szövegrész "....". )