A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.110/2012/48. számú határozata munkaviszony megszüntetése tárgyában. Bíró: Pálfi Gabriella

Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

2.M.110/2012/48.

A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Becker Ügyvédi Iroda, képviselő: dr. Becker Tibor ügyvéd (képviselő címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek a dr. Bódis Ügyvédi Iroda, képviselő: dr. Bódis Pál ügyvéd (alperesi képviselő címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen munkaviszony megszüntetése tárgyában indult munkaügyi perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

Megállapítja, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, ezért az az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek a törvényes levonásoktól mentesen 1 144 456 (egymillió-száznegyvennégyezer-négyszázötvenhat) Ft-ot és ennek az ítélet jogerőre emelkedése napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát, valamint áfával növelten 187 000 (száznyolcvanhétezer) Ft perköltséget.

Az ezt meghaladó keresetet elutasítja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 119 000 (száztizenkilencezer) Ft illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Székesfehérvári Törvényszékhez címzett, de a jelen bíróságnál három példányban benyújtható fellebbezésnek van helye.

A másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 251. §-ban, illetve a 252. § (1) és

(2) bekezdésében meghatározott okból kell hatályon kívül helyezni, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, avagy ha a fellebbezés csak a teljesítési határidővel, vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, csak az ítélet indokolása ellen irányul, vagy a felek ezt kérték, illetve ha megítélése szerint az ügy eldöntése tárgyaláson kívül is lehetséges

I n d o k o l á s :

A bíróság a felek nyilatkozatai, a csatolt iratok, valamint ... tanúk vallomásai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes 1998. június 4. napjától kezdődően állt munkaviszonyban az alperesnél, gépkezelő, illetőleg joghurtkészítő, majd 2008. március 1-től kezdődően műszakvezető munkakörben. Besorolási bére 2003. augusztus 1. napjától kezdődően 130 000 Ft, majd 2008. február hónaptól bruttó 135 200 Ft volt. A műszakvezetői munkakörre vonatkozó munkaszerződés módosítást követően a felperes munkabére nem változott. A munkáltató 2010. július 1. napjától valamennyi munkavállaló vonatkozásában az aktuális munkabér 10%-os mértékű csökkentését javasolta, és kérte a munkavállalókat az erre vonatkozó munkaszerződés módosítás aláírására, elfogadására. A munkáltató tájékoztatása szerint a bércsökkentés csak átmenetileg 2010. szeptember 1. napjáig szólt. A munkaszerződés módosítást a munkavállalók nagy többsége, mintegy 98%-a elfogadta. A felperes azonban nem volt hajlandó aláírni az erre vonatkozó munkaszerződés módosítást, arra tekintettel sem, hogy a műszakvezetői kinevezésekor az alperes által beígért munkabér emelést nem kapta meg. Az elmaradt bérrendezése érdekében jogi képviselője útján 2010. július 16. napján felhívta az alperest a munkaszerződés módosítás írásba foglalására, valamint arra, hogy a munkáltató több mint két éve elmulasztotta a munkabére rendezését, és felhívta az alperest, hogy legkésőbb 2010. július 31-ig készítsen egy olyan tartalmú munkaszerződés módosítást, amely szerint 150 000 Ft-ra kerüljön felemelésre a munkabére, illetőleg az alperes fizesse meg a 2008. március 1-től a 2010. július 31. közötti 29 hónapra a korábbi és az emelt összegű munkabére különbözetét. A felperes a levélben kifejezte azon reményét, hogy bírósági út igénybevétel nélkül sikerül rendezni ezt a problémát. Mivel a bér rendezésére nem került sor, ezért a felperes 2010. szeptember 28-án keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, a munkabér különbözet megfizetése iránt. Az alperes a keresetlevelet, illetőleg az első tárgyalásra szóló idézést, 2010. november 22-én kapta meg.

Az alperesnél perbeli időszakban három gyártócsarnok működött, a túrózó, friss üzem és a joghurtgyártó üzem. Kezdetben a műszakvezetők mindhárom csarnokban végzetek munkát, és felváltva voltak beosztva. 2010. július 1. napjától kezdődően a műszakvezetőket csoportokra osztották, és csoportonként egy meghatározott csarnokhoz irányították, így a felperes ettől kezdve kizárólag a friss üzemcsarnokban dolgozott.

A munkavállalók körében híre ment a felperes általi keresetindításnak, valamint annak, hogy a bércsökkentéshez nem járult hozzá. A felperes 2010. október elején belépett a szakszervezetbe és indulni akart a szakszervezeti választásokon. A többi munkavállaló azért támogatta ezt, mert látták, hogy a felperes kitartóan kiáll magáért a munkabérével kapcsolatos vitában. A szakszervezeti választásokra 2010. október 19. napján került sor.

A választásokat megelőző napon 2010. október 18-án munkáltatói utasításra a felperes a joghurtgyártó munkakörben kezdte meg a munkát éjszakai műszakban, majd a gyárigazgató, ... nem sokkal később behívatta az irodájába, ahol a felperes részére rendes felmondást adott át. Ennek indoka szerint a munkáltató a friss üzemben dolgozó műszakvezetők létszámának egy fővel történő csökkentéséről határozott. Az intézkedés szerint a felperes munkaviszonya 2010. december 11. napjával kerül megszüntetésre.

2010 júliusában a friss üzemben 4 műszakvezető volt. A három munkaterületen (területenként 4 fő) összesen 12 fő. Ebből 2011. január 1-től önként eltávozott ..., valamint ezt megelőzően a felperes munkaviszonyát szüntették meg. A túrózó üzemben pedig 4 főből 3 művezető, míg a friss üzemben is szintén 4 főből 3 fő művezető maradt. A túrózó üzemből átcsoportosítottak egy főt, ..., így a túrózóban 2 fő maradt, míg a friss üzemben újra 4-en lettek 2011. januártól. Így ekkor a műszakvezetők száma ekkor 10 fő lett.

... műszakvezető 2010 nyarán közölte a munkáltatóval, hogy nyugdíjba kíván menni, várhatóan 2011 márciusában. Ezen kívül ... (joghurtgyártó üzem) december végén bejelentette, hogy 2011. január 1-től elmegy, így a munkaviszonya 2010. december 31-vel megszűnt.

A felperes a törvényes határidőben, 2010. november 22.-én keresetet nyújtott be a felmondással szemben, amelyben kérte annak megállapítását, hogy az alperes intézkedése jogellenes volt, mivel az abban szereplő ok nem felel meg a valóságnak, és nem okszerű. A felperes érvelése szerint a munkáltató kizárólag a felperes „félreállítása” érdekében határozott a munkaviszonya megszüntetéséről. A felmondás tényleges indoka azonban a felperes által kezdeményezett bérharc, a kifizetni elmulasztott bérkülönbözet megfizetése iránti keresete, valamint az a körülmény volt, hogy a szakszervezeti választásokon is indult a felperes. Álláspontja szerint a felmondás közlésére azért a szakszervezeti választásokat megelőző napon került sor, mert a felperes megválasztása esetén a munkáltató csak az Mt. 28. §-ban foglalt korlátozásokkal adhatta volna ki azt. A felperes hivatkozott arra is, hogy minden gyártócsarnokban négy műszakvezető dolgozik, hiszen folyamatos, két műszakos munkarendben történik a munkavégzés. Ezért érthetetlen, hogy miért csak a friss üzemben volt szükség a műszakvezetői létszám csökkentésére. Ugyanakkor a felmondást megelőzően az alperes a műszakvezetők létszámát növelte. Erre tekintettel nem tudni, hogy ettől az időponttól a felmondásig milyen változás következett be, ami indokolttá tette a létszámcsökkentést. Állította, hogy a felmondást követően az alperes a feladatok ellátását csak a más csarnokban dolgozó műszakvezetők átirányításával, illetve túlóra elrendeléssel tudta megoldani. A létszámcsökkentés szükségessége esetén sem lett volna indokolt a rendes felmondás, mivel a munkáltató számára ismert volt, hogy egy kolléga 2010. évben nyugdíjba megy, míg egy további másik kolléga pedig valószínű, hogy várhatóan el fog költözni.