A Fővárosi Törvényszék Bf.7631/2016/7. számú határozata közveszéllyel fenyegetés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 51. §, 79. §, 80. §, 338. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 74. §, 78. §, 338. §, 348. §, 351. §, 361. §, 371. §] Bíró: Szelényiné dr. Roszik Erzsébet

Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

32.Bf.7631/2016/7.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a Budapesten, 2016. évi szeptember hó 26. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A közveszéllyel fenyegetés bűntette miatt vádlott neve ellen indult büntetőügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2016. évi március hó 4. napján kelt 18.B.V.20.633/2016/2. számú ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s

A kerületi bíróság a fenti számú ítéletében vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 338. § (1) bekezdésébe ütköző és a szerint minősülő közveszéllyel fenyegetés bűntettében, ezért őt a bíróság 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 1 000,- forintban határozta meg. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetére figyelmeztette a vádlottat a pénzbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról is.

Rendelkezett az elsőfokú bíróság az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott védője jelentett be felmentés érdekében fellebbezést.

A védő fellebbezésben elsődlegesen az ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a vádlottat - bűncselekmény hiányában - mentse fel, másodlagosan pedig a vádlottat terhelő bűnügyi költség csökkentését indítványozta.

Részletesen kifejtett álláspontja szerint a megállapított tényállás kiegészítésre szorul, mert egyrészről már a biztonsági őrök is megállapították a vádlott átvizsgálása során, hogy nincs nála közbiztonságra veszélyes eszköz, továbbá a cipőket átvizsgálásuk után visszaadták a vádlottnak. Az elsőfokú bíróság téves jogi következtetések alapján jutott arra a megállapításra, hogy a vádlott megvalósította a közveszéllyel fenyegetés bűntettét.

Kifejtette, hogy a nyilvánvalóan komolytalan, a címzett által is észlelhetően ironikus kijelentések alkalmatlanok a köznyugalom megzavarására. A bíróságnak a megnyilatkozás tartalmának, módjának, az elkövető személyének és az elkövetés körülményeinek összevetése alapján kell állást foglalnia abban, hogy a vádlott konkrét cselekménye objektíve alkalmas volt-e arra, hogy a közvéleményben zavart és nyugtalanságot keltsen. Ennek körében a védő hivatkozott fellebbezésében a BH 1996.243. számú eseti döntésre, mely a tényállítás köznyugalom megzavarására való alkalmasságának a megítélésére ad iránymutatást, s emellett elemezte az eseti döntés születésekor fennállott életviszonyokat, külföldön és belföldön történő terrortámadásokat, robbantásokat, s ennek alapján kialakult álláspontja szerint a bíróság a hivatkozott döntését hasonló terrorfenyegetettség idején hozta, így a terrorfenyegetettség mértéke nem lehet kihatással arra, hogy az adott cselekmény objektíve alkalmas-e, hogy a köznyugalomban zavart és nyugtalanságot keltsen.

A továbbiakban álláspontja szerint az elmeorvos-szakértő kirendelésére feleslegesen került sor az eljárás során, mert az eljárás során semmilyen adat nem merült fel arra vonatkozóan, hogy a vádlott a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követte volna el, amely büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okként lenne értékelhető, ezért az ezzel kapcsolatban felmerült bűnügyi költség nem terhelhető a vádlottra, továbbá a szakértők díjjegyzékükben eltúlzott összeget jelöltek meg.

A Fővárosi Főügyészség a .... sorszámú átiratában a védelmi fellebbezést nem tartotta alaposnak. Indítványozta, hogy a törvényszék az elsőfokú ítéletet a Be. 371. § (1) bekezdése alapján hagyja helyben

Részletesen kifejtett álláspontja szerint a kerületi bíróság a büntetőeljárási szabályok megtartása mellett folytatta le az eljárását, tényállása megalapozott, így az a másodfokú eljárásban is irányadó. Álláspontja szerint a kerületi bíróság ítéletének indokolásában az eljárás során feltárt bizonyítékokat, valamint azok egyenkénti és együttes értékelését részletesen ismertette, helytállóan adott számot arról, hogy melyik bizonyítékot hogyan mérlegelte, és mely bizonyítékok alapján látta kétség kívül megállapíthatónak a vádlott bűnösségét a terhére rótt cselekményben.

A felmentésre irányuló fellebbezés a bizonyítékoknak a Be. 78. § (3) bekezdésén alapuló törvényes és ésszerű értékelését támadják, amelyek a másodfokú eljárásban a felülmérlegelés tilalma miatt nem vezethetnek eredményre.

A hibamentes tényállásból helyesen következtetett a kerületi bíróság a vádlott bűnösségére, a cselekmény jogi minősítése törvényes.

Az elsőfokú bíróság az enyhítő és súlyosító körülményeket számba vette, azokat súlyuknak megfelelően értékelte.

A bíróság által kiszabott pénzbüntetés a Btk.-ban meghatározott büntetési céloknak megfelel.

A másodfokú bíróság a bejelentett fellebbezéseket a Be. 361. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el.

A nyilvános ülésen a vádlott védője a bejelentett fellebbezést a fentiekben részletezett indokok alapján tartotta fenn, indítványozva a vádlott felmentését, valamint a vádlottat terhelő bűnügyi költség csökkentését.

A bejelentett védelmi fellebbezés nem alapos.

A másodfokú bíróság a Be. 361. § (1) bekezdésében foglalt eljárás keretében - nyilvános ülésen - a Be. 348. § (1) bekezdése alapján a fellebbezéssel támadott ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást teljes terjedelmében felülvizsgálva megállapította, hogy a kerületi bíróság a büntetőeljárási szabályokat maradéktalanul betartotta, az ügy ténybeli és jogi megítélésének alapjául szolgáló releváns bizonyítékokat feltárta, azokat a Be. 78. § (3) bekezdése alapján értékelési és mérlegelési körébe vonta.

A Be. 78. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének eleget téve iratszerűen és logikai hibáktól mentesen fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy milyen bizonyítékok alapján látta kétséget kizáróan megállapíthatónak vádlott neve vádlott bűnösségét a vád tárgyává tett bűncselekményben.

Részletes indokát adta annak, hogy ítéleti tényállása megállapítása során a vádlott védekezésével szemben miért fogadta el személy1 és személy2 tanúk vallomását.

Az elsőfokú bíróság a tényállás felderítése körében minden olyan bizonyítékot beszerzett és értékelési körébe is vont, mely a vádlott büntetőjogi felelőssége szempontjából relevanciával bírt.