BH+ 2014.9.410 I. Ha az adós jogszabályba nem ütköző állítását - mely szerint követeléssel rendelkezik egy másik személlyel szemben, s ennek vagyoni értéke van - a hitelezők elfogadják, és a csődegyezségben rendelkeznek az igényérvényesítés eredményeként befolyó összeg hitelezők részére történő teljes vagy részleges átadásáról (akár engedményezés útján, akár oly módon, hogy az adós által behajtott követelés szétosztásában állapodnak meg), nincs akadálya a csődegyezség jóváhagyásának [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 21/A. § (3) bek.].

II. Ha az adós vállalása nem jogszabályba ütköző, akkor a bíróság nem vizsgálhatja, hogy mekkora esélye van a követelés behajtásának. Ezt, valamint azt, hogy az adós egyezségi javaslatában ajánlott vagyontárgyak értéke mekkora, illetve, hogy az valóban az adós által meghatározott értéket képviseli-e, a hitelezőknek kell vizsgálniuk és ez alapján mérlegelniük, hogy elfogadják-e az egyezségi javaslatot [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 21/A. § (3) bek.].

III. Abban az esetben azonban, ha az adós a tevékenységét nem kívánja folytatni, a csődegyezség nem hagyható jóvá [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 17. § (1) bek., 19. § (1) bek., 21. § (1) bek. b) pontja].

Az elsőfokú bíróság 2013. május 9-én az adós csődeljárását megindította, vagyonfelügyelőként az E. Kft.-t jelölte ki.

A 2013. augusztus 8-án megtartott egyezségi tárgyaláson a hitelezők 61 180 igen szavazattal, 96%-os arányban támogatták az egyezségi javaslatot.

A fizetőképességet helyreállító program szerint az adós közbeszerzési eljárás nyerteseként az S. Egyetemmel 20 évre kötött bérleti és szolgáltatási szerződést egy 900 férőhelyes kollégiumi épületekből álló infrastruktúra biztosítására PPP konstrukcióban. Az építkezés során a további finanszírozás ellehetetlenült, az egyetem saját forrást az építkezéshez nem biztosított, így az adós polgári pert kezdeményezett az egyetemmel szemben. A peres eljárások nem vezettek eredményre. Miután az igényérvényesítés lehetőségét az adós Magyarországon kimerítette, ezért nem maradt más lehetősége, mint a saját és üzleti partnerei veszteségeit is nemzetközi fórumok elé vinni és eljárást kezdeményezni a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt a Magyar Állammal szemben.

A programban az adós vállalta, hogy 6 hónapon belül eljárást indít a Magyar Állam ellen kártérítés megfizetése iránt, mely eljárásban az igényét 30 999 757 euró összegben jelölte meg, ami fedezetet nyújt a hitelezői követelések teljes összegére.

Az aláírt csődegyezségi megállapodás szerint az igények egyedüli megtérülését a per eredményeként befolyó összeg biztosítja. Az eljárás következtében befolyó bármilyen bevétel, kártérítés 80%-a a hitelezők között, követelésük arányában kerül közvetlenül kifizetésre az adott hitelező tőke- és kamatkövetelésének megfizetéséig, az összeg adóshoz történő beérkezését követő 30 naptári napon belül. Tartalmazta az egyezség a vitatott igénnyel rendelkező hitelező részére elkülönítendő tartalékról való rendelkezést is.

Az elsőfokú bíróság a csődeljárást megszüntette és rendelkezett a fizetési haladék meghosszabbításáról, valamint a vagyonfelügyelő díjának megállapításáról. Határozatát azzal indokolta, hogy az egyezség végrehajthatatlan, mert olyan követelésre vonatkozó rendelkezést tartalmaz, amely tekintetében az eljárás még nem indult meg, az adós teljesítése pedig attól függ, hogy az általa majd a jövőben megindítandó eljárásnak mi lesz a következménye. Bizonytalan a követelés érvényesítésére irányuló igény beadása, bizonytalan az érdemi döntés, és az adósnak kedvező határozat esetén a kártérítési összeg pontosan nem határozható meg. Ha a felek a teljesítés idejét egy jövőbeni bizonytalan esemény bekövetkezéséhez fűzik, akkor valójában a teljesítés határidejét nem határozzák meg. Az egyezség olyan bizonytalan jövőbeni eseményhez fűzi az egyezség hatályának a beálltát (felfüggesztő feltétel), ami olyan helyzetet teremt, hogy nemcsak a bíróság számára, hanem egyéb módon sem teszi lehetővé a végrehajthatóság ellenőrzését.

Az adós és a vagyonfelügyelő fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését azzal hagyta helyben, hogy feljogosította a vagyonfelügyelőt igazolt költségének a nyilvántartásba vételi díjból történő elszámolására.

A végzés indokolásában kifejtette, hogy egyetértett az eljáró törvényszék jogi álláspontjával a csődegyezség végrehajthatatlansága tekintetében. Kiemelte, hogy az egyezség jóváhagyása körében a bíróságnak - egyebek mellett - vizsgálnia kell a hitelezői igények kielégítésére szolgáló szükséges fedezet rendelkezésre állását, valamint, hogy a tartozását az adós milyen feltételekkel köteles teljesíteni, miután a jóváhagyott csődegyezségnek végrehajthatónak, és a hitelezők részéről számonkérhetőnek kell lennie. A jóváhagyott egyezségből pontosan és egyértelműen megállapíthatónak kell lennie a követelés nagyságának, esedékességének, a teljesítési feltételeknek, pontosan és beazonosíthatóan tartalmaznia kell azt a forrást is, amely a tartozás valós rendezésének a fedezetéül szolgál. Erre figyelemmel csak olyan egyezség hagyható jóvá a bíróság által, amely annak teljesíthetőségét, vagyis végrehajthatóságát is biztosítja.

A bizonytalan kimenetelű kártérítési per nem elegendő a csődegyezségben vállalt fizetési kötelezettségek teljesítésének, és ezáltal a végrehajthatóságának az alátámasztására. E körben egyetértett az elsőfokú bíróságnak az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 280. § (1) és (2) bekezdésére, valamint a 228. § (1) bekezdésére hivatkozásával is, utalva arra, hogy az egyezség hatályának beállta - a teljesítés bizonytalansága - nyilvánvalóan a végrehajtás ellenőrizhetetlenségét jelenti.

Alaptalannak találta azt a fellebbezési hivatkozást, hogy az elsőfokú bíróság döntése az egyezség tartalmába történő beavatkozást jelenti. Álláspontja szerint a végrehajthatóság körében nincs jelentősége annak, hogy az adós pontos határidők megjelölésével vállalta a per megindítását, a hitelezők tájékoztatását, illetve a pernyertessége esetére az összeg beérkezését követően annak hitelezők részére történő megfizetését. A kifejtettek alapján ugyanis nem a vállalás, hanem az igények kielégítésére fordítható összeg meglétének a bizonytalansága (vagyis az eljárás eredménye) az, amely kétségessé teszi az egyezség teljesíthetőségét, és ezáltal annak ellenőrizhetőségét is.

Az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően, és új határozat hozatalával a csődegyezség jóváhagyását, továbbá a csődeljárás befejezetté nyilvánítását. Állította a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 21/A. § (3) bekezdésének, 19. § (1) bekezdésének, 1. § (2) bekezdésének a megsértését.

Álláspontja szerint a jogerős végzés jogszabálysértően vizsgálta meg az egyezség gazdasági tartalmát, a végrehajthatóság kérdését helytelenül ítélte meg. A bíróság nem bírálhatja felül, vagy utasíthatja el ezt a közös adósi és hitelezői szerződéses akaratot és vállalást.