Az Egri Törvényszék Pf.25008/2012/7. számú határozata vételár visszafizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 206. §, 252. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 319. §] Bírók: Illésné dr. László Judit, Németh Terézia, Potos Judit

Az Egri Törvényszék mint másodfokú bíróság

1.Pf.25.008/2012/7. szám

Az Egri Törvényszék mint másodfokú bíróság a felszámoló neve (felszámoló címe, felszámolóbiztos felszámoló biztos neve) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - Dr. Novák Rudolf (ügyvéd címe) ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen vételár visszafizetése iránt az Egri Városi Bíróság előtt folyamatba tett perében a 2011. évi október hó 25. napján 13.P.20.954/2011/8. szám alatt hozott ítélet ellen az alperes részérről benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a másodfokú bíróság az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívására 480.000 (négyszáznyolcvanezer) Ft fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest a felperes javára 8.000.000 Ft tőke és késedelmi kamata, 175.000 Ft perköltség, valamint az állam által előlegezett illeték megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú bíróság döntésének indokolásában - a felek közötti adásvételi szerződés 32. pontjára hivatkozva - megállapította, hogy a felperes és az önkormányzat neve közötti keretmegállapodás és ennek következtében a perbeli szerződés hatálya megszűnt, a Ptk. 319. § (3) bekezdése alapján a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Mivel a bontó feltétel a felperes érdekkörében felmerülő, a teljesítés meghiúsulását eredményező ok, a felek ehhez a foglaló elvesztésének jogkövetkezményét kapcsolták.

Az elsőfokú bíróság a felperes érdekkörében felmerülő okot nem tartotta azonosnak, a felperesnek felróhatóan bekövetkező feltétellel.

Nem találta alaposnak a bíróság a felperes jóerkölcsbe ütközésre történt hivatkozását sem. Az Csődtörvény vonatkozó rendelkezéseire hivatkozva megállapította, hogy az alperes a hátralékos vételár iránti igényét a felszámolónak határidőn belül nem jelentette be, a felszámolási eljárásban követelést nem érvényesített. Amennyiben alapos lenne a keretmegállapodás felperesnek felróható magatartásra visszavezethető megszűnése, illetve a szerződés jóerkölcsbe ütközése, abban az esetben sem lenne lehetséges az adásvételi szerződés teljesítése (az ingatlan tulajdonjogának a felperesre történő átruházása).

Álláspontja szerint a bontó feltétel bekövetkezéséhez fűzött jogkövetkezmények alkalmazhatóságának kizártsága esetén a szerződés lehetetlenülésre vonatkozó szabályai lennének az irányadóak, mindkét esetben gondoskodni kellene azonban a már teljesített, ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás (vételár előleg) visszatérítéséről.

Nem találta alaposnak az alperes beszámítási kifogását sem, hiszen a kártérítési igényét a felszámolás kezdő időpontját követően csak abban az esetben érvényesíthette volna, amennyiben hitelezőnek minősülne, és követelését a felszámolónak bejelentette volna. Az elsőfokú bíróság a felperesnek visszajáró előleg összegét az átadott foglaló beszámításával határozta meg, a Legfelsőbb Bírósági határozatokra hivatkozva csak azt az összeget tekintette foglalónak, amit a szerződés megkötésekor akként adott át.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.

Fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján - lényeges eljárási szabálysértésre hivatkozva - másodlagosan a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján - megalapozatlanság okán - kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új tárgyalásra és újabb határozat hozatalára történő utasítását, másodfokú perköltségének megállapítása mellett.

Az alperes fellebbezése indokolásában fenntartotta azon álláspontját, mely szerint a felek között megkötött adásvételi szerződés 32. pontjának ii) alpontja semmis - a Ptk. 200. § (2) bekezdésébe és a 228. §-ának (3) bekezdésébe ütköző - bontó feltételt fogalmazott meg. A felperes a szerződés ezen alpontjára nem hivatkozhat, mert a bontó feltétel bekövetkezését a felperes felróható - a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésébe ütköző magatartása okozta. Állította, hogy a projekt elmaradása egyértelműen a felperesi magatartás következménye, melyből tetemes kára keletkezett.