A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20028/2016/5. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. §] Bírók: Hercsik Zita, Hidvéginé dr. Adorján Lívia, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.028/2016/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Nagy Magdolna Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Nagy Magdolna ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű és az II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű felpereseknek a dr. Bodolai László ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2015. szeptember 22. napján kelt 65.P.22.620/2011/70. számú ítélete ellen az I-II. rendű felperesek részéről 73. és 74. sorszám alatt, az I-II. rendű alperesek részéről 71. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és mellőzi annak megállapítását, hogy a II. rendű alperes azzal is megsértette az I. rendű felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát, hogy elhallgatta azt a tényt, hogy az I. rendű felperest Pakisztánban a 2008-as választások során Peshawarba áthelyezték és ott folytathatta megfigyelői munkáját, így valótlanul állította, hogy ezen választáson megfigyelőként kizárták a misszióból. E rendelkezés helyett azt állapítja meg, hogy az I. és II. rendű alperes az I. rendű felperes jóhírnév védelméhez fűződő jogát annak valótlan állításával sértette meg, hogy az I. rendű felperes, felperes neve 2008-ban választási megfigyelőnek jelentkezett Pakisztánba, de hamarosan onnan is eltanácsolták.

Egyebekben a per főtárgya tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I. rendű felperest, hogy 1.488.000 (Egymillió-négyszáznyolcvannyolcezer) forint, az I. rendű alperest, hogy 12.000 (Tizenkettőezer) forint, a II. rendű alperest pedig, hogy 36.000 (Harminchatezer) forint kereseti illetéket fizessenek meg a Magyar Államnak külön felhívásra. Megállapítja, hogy a további 36.000 (Harminchatezer) forint kereseti illeték a Magyar Állam terhén marad.

Kötelezi az I. rendű felperest, hogy 80.000 (Nyolcvanezer) forint, az I. és II. rendű alperest, hogy személyenként 48.000-48.000 (Negyvennyolcezer-negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket fizessenek meg a Magyar Államnak külön felhívásra. Megállapítja, hogy a további 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési illeték a Magyar Állam terhén marad.

Kötelezi az I. rendű felperest, hogy 75.000 (Hetvenötezer) forint + áfa, míg a II. rendű felperest, hogy 45.000 (Negyvenötezer) forint + áfa együttes első- és másodfokú perköltséget 15 napon belül fizessenek meg az I. rendű alperesnek.

Az ezt meghaladó költségeiket a peres felek maguk viselik.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperesek megsértették az I. rendű felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy az I. rendű alperes kiadásában megjelenő ... ...-i számában, a II. rendű alperes cikkében valótlanul állították, hogy eljárás indult I. rendű felperessel szemben hamis vád miatt, továbbá a ...-i cikkében a II. rendű alperes elhallgatta azt a tényt, hogy az I. rendű felperest Pakisztánban a 2008-as választások során Peshawarba áthelyezték, s ott folytathatta megfigyelői munkáját, így valótlanul állította, hogy ezen a választáson megfigyelőként kizárták a misszióból, továbbá ...-én, ...-án, ...-án és ...-án megjelent írásaikban alperesek megalapozatlanul, s valótlanul híresztelték - a Washington Post-hoz került videó anyagra utalással - hogy a ...-es afganisztáni választásokkal összefüggésben I. rendű felperes választási csalásban vett részt. Mindezekért kötelezte az alpereseket, hogy a fenti jogsértő közlésektől a jövőben tartózkodjanak, a II. rendű alperes kérjen elnézést magánlevélben az I. rendű felperestől, az I. rendű alperes pedig cikkei elérhetőségi helyének címe felett közölje az ítélet jogsértést megállapító rendelkezését 15 napon belül sajnálkozása kifejezése mellett, míg cikkei olvashatók, de minimum 5 évig ott, ahol megjelentek, illetve 5 napig a főoldalon; továbbá I. rendű alperes fizessen meg az I. rendű felperesnek szintén 15 napon belül 500.000 forint kártérítést, és 2010. december 13. napjától a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki kamatot, továbbá 80.000 forint perköltséget áfa-val terhelten.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 50.000 forint eljárási illetéket. Kötelezte továbbá I. rendű felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 40.000 forint eljárási illetéket. Megállapította, hogy a további le nem rótt 30.000 forint illetéket a Magyar Állam viseli.

Határozatának indokolásában idézte a perbeli időszakban hatályban volt 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. § (1) bekezdésében, 78. §-ában, valamint a Pp. 164. § (1) bekezdésében írt szabályokat.

Azon sérelmezett II. rendű alperesi közlés tekintetében, mely szerint a II. rendű felperes bár rendszeresen nyert támogatást a Külügyminisztériumtól, az alapítvány működéséről nem sokat tudni, úgy ítélte meg, hogy az alperesek kellőképpen alátámasztották állításukat. A rendelkezésre álló bizonyítékokból az volt megállapítható, hogy a nyilvánosság előtt a II. rendű felperesi alapítvány nem végez tevékenységet, a működésével kapcsolatos információk az újságíró számára sem voltak elérhetők. A II. rendű felperes tevékenységét a felperesi oldal is csak az I. rendű felperes előadásával tudta alátámasztani, amely nem cáfolta, inkább erősítette a II. rendű alperesi közlést.

Nem találta valótlan és a magánszférához fűződő jogot sértőnek azt az alperesi közlést, amely arra vonatkozott, hogy az I. rendű felperes férje 15 éve Amerikába költözött, I. rendű felperessel megszakadt a kapcsolata, aki azóta egyedül folytatja a tevékenységét. Hitelt érdemlő bizonyítékkal az I. rendű felperes nem tudta alátámasztani, hogy ténylegesen kapcsolatban állt a férjével, a házastársi kapcsolatuk nem szakadt meg és együtt tevékenykednek az alapítvány keretein belül.

Arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperesek az I. rendű felperes társadalmi megítélése szempontjából releváns körülmény tekintetében megalapozatlanul és valótlanul állították, hogy az I. rendű felperessel szemben hamis vád miatt eljárás indult. Az alperesek által csatolt ombudsmani vizsgálati anyagot nem találta alkalmasnak annak beazonosításra, hogy az ombudsmani eljárást kezdeményező panaszossal szemben eljárást indító személy azonos az I. rendű felperessel.

A habitusvizsgálattal kapcsolatosan tett alperesi közlések okán előterjesztett kereseti kérelem vizsgálata során bizonyítékként vette figyelembe az MTA illetékes bizottsága által megküldött anyagot, valamint utalt arra, hogy más perből hivatalos tudomással bír arról, hogy az I. rendű felperes visszavonta a doktori disszertációját. Maga az I. rendű felperes is előadta, hogy a "karaktergyilkos" cikkek hatására döntött így, ezért a perben alappal nem kifogásolhatja azt, hogy az alperesi lap erről beszámolt. Az, hogy az I. rendű felperes a habitusvizsgálati bírálói vélemény, vagy az alperesi cikkek hatására vonta vissza doktori munkáját, személyének megítélése szempontjából olyan lényegtelen körülmény, amely az I. rendű felperes motivációinak feltárása körében bizonyítás útján nem is deríthető ki. Ezért abból a tényből, hogy a habitusvizsgálati értékelő vélemény megszületését követően az I. rendű felperes visszavonta a doktori eljárás lefolytatása iránti kérelmét, az I. rendű alperes szerzője alappal vonhatta le következtetését e körben, a tények hamis színben való feltüntetésére nem került sor.