A Győri Törvényszék K.27674/2007/11. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. Bíró: Takács Lajos

Győr- Moson- Sopron Megyei Bíróság

10.K.27.674/2007/11.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A megyei bíróság ... felperesnek, a Nyugat-dunántúli Kihelyezett Hatósági Osztály / 9022 Győr, Teleki u. 26. / alperes ellen - adóügyben hozott - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perében meghozta az alábbi

Í t é l e t :

A megyei bíróság az alperes által hozott 8529752631/2007. sz. határozatot, az I.f. adóhatóság 1523/045796/2007. sz. határozatára is kiterjedően az adóbírság vonatkozásában megváltoztatja, és a felperest 2.451.600,- /kétmillió-négyszázötvenegyezerhatszáz/Ft adóbírság megfizetésére kötelezi.

Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság felperest, hogy fizessen meg a Magyar Állam javára, Illetékhatóság felhívására és módon 147.000,-/ száznegyvenhétezer / Ft feljegyzett kereseti részilletéket azzal, hogy azt meghaladó illetéket a Magyar Állam viseli.

A perben felmerült költségeiket a felek maguk viselik.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A megyei bíróság a keresetlevél, alperes ellenkérelme és a becsatolt közigazgatási iratok, a felek tárgyaláson tett nyilatkozatai, továbbá a felek általi iratcsatolás alapján a perrel összefüggésben az alábbi tényállást állapította meg:

A felperesnél a 2006. év vonatkozásában Áfa adónemben tartott az adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést.

Megállapította a revízió, hogy az adózó vállalkozása alapvetően hulladékfeldolgozással foglalkozott. Társaságoktól vásárolt fel selejtalkatrészeket, amelyeket ipari nyersanyaggá alakított át, majd azt továbbértékesítette. A felperes a tevékenység végzéséhez bejelentett telephellyel, gépekkel, továbbá 4 fő alkalmazottal rendelkezett.

A felperes 2007. március 23-án kelt nyilatkozatában előadta, hogy a 2006. évre vonatkozó iratait (dokumentumokat, bejövő- és kimenő számlákat, Áfa analitikákat, bankszámlakivonatokat, pénztári tételeket, szerződéseket) nem tudja a revízió rendelkezésére bocsátani, mert azok a telephelyváltás során eltűntek, valószínűleg a képződött hulladékkal együtt a szeméttelepre szállították.

Az I. fokú adóhatóság a 2567908074/2007. számú végzésében felszólította az adózót, hogy 2006. évre vonatkozóan rendezze az iratanyagát, melynek teljesítésére 2007. április 13. napjáig tartó határidőt állapított meg. A végzést a felperes átvette, azonban a revízió által kért iratokat nem bocsátotta az adóhatóság rendelkezésére.

A felperes a revízió során az írásban adott válaszai közül arra is kitért, hogy 2006. évre vonatkozó adóbevallási kötelezettségének eleget tett, s bevallásában - akkor még erre vonatkozó iratainak birtokában - minden negyedévben élt adólevonási jogával.

Ilyen előzmények után hozta meg az I.f. adóhatóság 2007. július 25-én a 1523045796/2007. sz. határozatát, amelyben a felperes terhére a vizsgált negyedévek mindegyikére különböző összegű adóhiányokat állapított meg összesen 8.172.000,-Ft összegben, ami egyúttal az 50%-os adóbírság alapjául is szolgált, melynek összegét az adóhatóság 4.086.000,- Ft összegben határozta meg. Az adóhiány után 782.000,-Ft késedelmi pótlékot számított fel. Az I.f. adóhatóság határozatának indokolásában a felperes bizonylatai elveszésére irányuló védekezését nem fogadta el.

Arra hivatkozott / I. fokú határozat 4-5. oldal/, hogy az adózó a 2567908074. számú végzésben foglaltaknak nem tett eleget, az előzetesen felszámított adó összegére vonatkozó iratanyagát nem bocsátotta a revízió rendelkezésére, s ezek hiányában a felperes az Áfa törvény 35.§ (1) bekezdésének értelmében adólevonási jogát nem gyakorolhatta.

Az adóbírság összegének meghatározásakor súlyosító körülményként értékelte a fenti felperesi magatartást, a felperes javára szolgáló enyhítő körülmény pedig nem merült fel.

A felperes a határozat ellen fellebbezést terjesztett elő, amelyben kifogásolta, hogy az I. fokú adóhatóság minden igazoló irat nélkül fogadta el a bevallási kötelezettség rovatban szereplő, adóteherként bevallott összeget, míg a jogosultsági rovatban feltüntetett adatsort semmisnek vette. Álláspontja szerint nem fogadható el, hogy ugyanazon eljárásban a kötelezettségeire vonatkozó adatokat az adóhatóság a bevallás alapján maradéktalanul elfogadja, míg a jogosultságára vonatkozó részt teljes egészében vitatja akkor, amikor egyik oldal sem támasztható alá bizonylattal.

A fellebbezés kapcsán az alperes a 2007. július 25. napján 8529752631/2007. számú határozatával az I.f. adóhatározatot helybenhagyta.

A felperesnek az elsőfokú eljárás során tett és a fellebbezésében is írt érveléseit nem fogadta el. Megállapította, hogy az I. fokú adóhatóság az eset összes körülményeit helyesen mérlegelve, minden rendelkezésére álló dokumentumot megvizsgálva, a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel összevetve megalapozott döntést hozott.

Ilyen előzmények után terjesztette elő felperes a keresetét a bíróságra jogszabálysértésre történő hivatkozással. Ebben az adóhatósági eljárás során előadott és fentebb részletezett tényállításain kívül előadta, hogy a negyedéves bevallások teljesítése során a bizonylatok még rendelkezésére álltak, s Áfa levonási jogát azok alapján gyakorolta. Álláspontja szerint a keresettel támadott határozat számvitelileg és adórendszerileg is lehetetlen helyzetet állapít meg, mivel a bizonylatok elvesztésének következményeként az alperes olyan forgalmi adó megfizetésével bünteti, melyet évközbeni beszerzései után már megfizetett.