BH 1986.1.23 Az okirati bizonyításra vonatkozó eljárási szabályok a sajtóhelyreigazítási eljárásban is érvényesülnek, de tekintettel kell lenni arra, hogy a törvény szerint a sajtóhelyreigazítási eljárásban bizonyítás felvételének csak olyan bizonyítékokra vonatkozóan van helye, amelyek a tárgyaláson rendelkezésre állanak, és amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a közlemény kifogásolt tényállításainak valóságát nyomban igazolják, vagy a keresetben előadottakat nyomban megcáfolják. [Pp. 166. §, 196. § (1) bek., 345. § (2) és (3) bek., Ptk. 79. §].

I. A "Kutya" című folyóirat 1984. decemberi számában (amelyet 1984. december 20-án kezdtek árusítani) az egyesületi élet híreinek a rovatában tájékoztatást adtak a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete d-i helyi szervezetének 1984. október 29-én tartott vezetőség-választó taggyűléséről.

A tájékoztatás egyebek mellett közölte: "A jelenlevő 158 ember egyhangúlag elhatárolta magát a hat rendbontótól (dr. G. Zs., P. I., ifj. P. I., Sz. M., H. K., H. L-né), akik megpróbálták a gyűlés rendjét megzavarni. Közkívánatra történt távozásuk után a gyűlés sportszerű légkörben zajlott le."

A felperes az 1985. január 16-án kelt, a folyóirat főszerkesztőjéhez írt levelében helyreigazítást kért, saját személyét illetően helyreigazítani kérte a cikknek azt a megállapítását, hogy ő "rendbontó" volt, és "közkívánatra távozott", mert rendbontást nem követett el, és saját elhatározásából távozott. A helyreigazítási kérelem egyébként a cikkben felsorolt személyekre vonatkozó tényállításokat is kifogásolta.

Az alperes a helyreigazítási kérelemre nem válaszolt, helyreigazítást nem tett közzé.

A felperes a bírósághoz 1985. január 28. napján benyújtott és az első fokú eljárásban utóbb pontosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a következő helyreigazításra: "Lapunk 1984. decemberi számának 33. oldalán a Hírek-ben a MEOE d-i helyi szervezete 1984. október 29-én tartott taggyűléséről adott tájékoztató valótlanul tartalmazza az alábbi tényeket: H. L-né rendbontó volt. Meg kívánta zavarni a gyűlés rendjét, közkívánatra távozott. Ezek a tényállítások valótlanok, mert H. L-né nem volt rendbontó, hozzászólás nélküli hallgatója volt az eseménynek. Nem kívánta megzavarni az ülés rendjét, nem közkívánatra távozott a taggyűlésről, mert ilyen kívánság nem hangzott el, saját elhatározásából távozott".

Az alperes a kereset elutasítását kérte. A kifogásolt tényállítások valóságának bizonyítására csatolta a taggyűlésről készült jegyzőkönyvet, továbbá B. S., S. I., A. K. és L. A. levelét, amelyet a MEOE Intéző Bizottságához írtak a cikkben felsorolt személyek magatartása miatt. Az 1985. február 15-én tartott tárgyalásra előállította, és tanúként kihallgatni kérte dr. G. F-et, aki a taggyűlésen jelen volt, és ott a fegyelmi bizottság elnökévé választották meg.

Az első fokú bíróság kötelezte az alperest, hogy a "Kutya" című folyóirat következő számában, az eredetivel azonos helyen és betűszedéssel az alábbi helyreigazítást tegye közzé:

"HELYREIGAZÍTÁS

Lapunk 1984. decemberi számának 33. oldalán a "Hírek" rovatban a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének d-i helyi szervezete 1984. október 29-én tartott taggyűléséről adott tájékoztatás valótlanul tartalmazza, hogy H. L-né rendbontó volt, megpróbálta a gyűlés rendjét zavarni és közkívánatra távozott.

Ezzel szemben a valóság az, hogy H. L-né nem volt rendbontó, nem próbálta megzavarni a gyűlés rendjét, saját elhatározásából és nem közkívánatra távozott, mert ilyen kívánság el sem hangzott".

Kötelezte továbbá az első fokú bíróság a Lap- és Könyvkiadót 800 Ft perköltség megfizetésére.

Az első fokú bíróság - ítéletének indokolása szerint - a tényállás megállapításánál elsősorban az 1984. október 29-én készült taggyűlési jegyzőkönyvet vette alapul. Ez a jegyzőkönyv a rendbontóknak tekintett személyeket név szerint is felsorolta, megemlítve azt, hogy kifogásolt magatartásukat a figyelmeztetésüket követően is folytatták. Közöttük a felperest a jegyzőkönyv nem említi, az ő magatartását illetően csak azt tartalmazza, hogy jogosulatlanul készített hangfelvételt.

A hangfelvételre vonatkozóan az első fokú bíróság kifejtette, hogy ez az adott körülmények között nem volt rendbontásnak minősíthető. Annak eldöntése, hogy a felperes a felvételt jogszerűen készítette-e, nem volt a per tárgya. Ha nem lett volna jogosult a hangfelvétel elkészítésére, a magatartása akkor sem zavarta meg a rendet, mert ettől a taggyűlést vezető elnök őt nem tiltotta el. A jegyzőkönyvből megállapíthatóan valótlan a közleménynek az az állítása is, hogy a felperes "közkívánatra" távozott.

Az első fokú bíróság az alperes által csatolt levélben foglalt állításokat a tényállás megállapításánál nem fogadta el, hivatkozva arra, hogy az utólag készült, és olyan megállapításokat tartalmaz, amelyeket a jegyzőkönyv nem támaszt alá. Dr. G. F. tanúvallomását azért mellőzte, mert álláspontja szerint a jegyzőkönyvben foglaltakkal szemben az utólagos előadás vagy nyilatkozat nem alkalmas a tényállás megállapítására, és nem ronthatja le a jegyzőkönyv hitelét.

Az első fokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, kérte az első fokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének az elutasítását. Fellebbezésében azzal érvelt, hogy az első fokú bíróság bizonyítási indítványát indokolatlanul mellőzte, és újabb tanúkat is jelentett be tényállításainak az alátámasztására.

A felperes az első fokú bíróság ítéletének a helyben hagyását kérte.

II. A fellebbezés részben alapos. Az első fokú bíróság a periratokhoz csatolt jegyzőkönyv adataira hivatkozva tévesen mellőzte a további bizonyítást. A jegyzőkönyv mint okirat a bizonyítási eszközök egyike (Pp. 166. §). Mind a közokirattal, mind a magánokirattal szemben ellenbizonyításnak van helye, a közokirattal szemben csak annyiban, amennyiben ezt a törvény ki nem zárja vagy nem korlátozza [Pp. 195. §-ának (3) bekezdése, 196. §-ának (1) bekezdése].