A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10670/2007/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 175. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Tallián Blanka, Tálné dr. Molnár Erika

Kapcsolódó határozatok:

Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.813/2003/72., Kaposvári Törvényszék Mf.21981/2006/4., *Kúria Mfv.10670/2007/6.* (BH 2009.3.88)

***********

Mfv.I.10.670/2007/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Radovics Csilla ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Ilcsik Sándor ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Kaposvári Munkaügyi Bíróságnál 3.M.813/2003. szám alatt megindított és másodfokon a Somogy Megyei Bíróság 3/I.Mf.21.981/2006/4. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Somogy Megyei Bíróság 3/I.Mf.21.981/2006/4. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja.

I n d o k o l á s :

A felperes keresetében az alperes kártérítés fizetésre kötelezését kérte arra hivatkozással, hogy a szilikózis foglalkozási megbetegedése a munkáltatónál alakult ki, főként a szilícium-dioxid tartalmú anyag használata során. További hivatkozása szerint az alperesi munkahely nem volt ellátva megfelelő elszívó-, illetve portalanító berendezéssel, az alperes nem biztosította a folyamatos és megfelelő munkavédelmi oktatást, valamint a felperes nem kapott egyéni védőfelszerelést.

A Kaposvári Munkaügyi Bíróság 3.M.813/2003/72. számú közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperes foglalkozási megbetegedéséért az alperes teljes mértékben felelős.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1992-től 1994-éig B.-en szakmunkásképző intézetben fogtechnikus szakmát tanult, ezt követően 1995-ig az GMK-nál dolgozott fogtechnikusi munkakörben. 1995-ben létesített munkaviszonyt az alperesnél fogtechnikusként. 2001-ben jelentkező panaszait követően 2003. június 25-én a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár Pénzbeli Ellátási Osztálya határozatával a felperes szilikózis okozta betegségét 2002. december 19-étől foglalkozási betegségnek ismerte el. A határozat ellen az alperes fellebbezéssel élt, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár 2003. augusztus 12. napján kelt határozatával azonban ezt elutasította és az első fokú határozatot helybenhagyta. A felperes össz-szervezeti munkaképesség-csökkenésének mértékét 2003. június 25-én az első fokú orvosi bizottság 40%-ban véleményezte azzal, hogy a munkaképesség-csökkenés a felperes szilikózis foglalkozási megbetegedéséből adódik.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes foglalkozási betegsége szükségképpen a munkaviszonyával okozati kapcsolatban alakult ki, mivel a magánéletben szilikózis megbetegedést nem szerezhetett. Az alperes munkáltató a vétlenségét nem tudta bizonyítani, ezért a felperest az alperesnél ért foglalkozási megbetegedésből eredő teljes kárért felelősséggel tartozik, annak ellenére, hogy a károkozás időpontjában az alperes kevesebb mint 10 főfoglalkozású munkavállalót foglalkoztatott (Mt. 175. § (1) bekezdés). A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes az alperesnél végzett munka során került kapcsolatba a megbetegedését okozó szilícium-dioxidot tartalmazó anyaggal, mégpedig a beágyazási művelet, illetőleg a homokfúvás során. Az alperesnek különös figyelmet kellett volna fordítania a felperes megfelelő védőeszközzel való ellátására, illetve a kollektív védelemre, figyelemmel arra is, hogy ténylegesen a felperes a gipszelő helyiséggel egy légtérben végzett munkát. A gipszelő helyiségnek külön ablaka a szellőzésre nem volt, a munkavédelmi szakértői vélemény szerint a munkateremben lévő nyílászárón és ajtórésen keresztül szellőzött, a két helyiség között harmonika ajtó volt, amit - a tanúk vallomása szerint - több alkalommal nyitva hagytak, és légmentesen nem záródott. A munkaügyi bíróság hivatkozott az 1998. január 1-jétől hatályos 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 44. §-ának (1) bekezdésében, valamint a 33/1998.(VI.28.) NM rendelet 6. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra. Megállapította, hogy az alperes a felperest ért kárért teljes mértékben felelős, mivel vétlenségét bizonyítani nem tudta, ebben a körben pedig a bizonyítási teher az Mt. 175. § (2) bekezdése alapján az alperest terhelte.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt Somogy Megyei Bíróság 3/I.Mf.21.981/2006/4. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a perben beszerzett aggálytalan igazságügyi orvosszakértői vélemény értelmében a felperes nem vitásan az alperes által működtetett fogtechnikai laboratórium munkahelyen szerezte azt a porártalmat, amelynek következtében a foglalkozási megbetegedése kialakult, máshol mint a munkahelyen, nem volt szilikózist okozó porhatásnak kitéve. Az elsőfokú bíróság a peradatok mérlegelése alapján - különös tekintettel az Mvt. vonatkozó rendelkezéseire - helyesen állapította meg, hogy a felperes veszélyesnek minősülő anyaggal veszélyes munkahelyen végezte munkáját. A munkavédelmi oktatás esetleges elmaradása nincs okozati összefüggésben a felperes megbetegedésével, a nem megfelelő védőeszköz (védőmaszk) pedig nem róható az alperes terhére. Ugyanakkor az alperesnek felróható az a mulasztás, hogy a munkavédelmi szabályokban előírtak szerinti központi elszívó berendezést abban a helyiségben, ahol a homokfúvó berendezést működtették, az alperes nem biztosította. Azt a peradatok szerint csak 2002. év után szereltették be, miután a felperes foglalkozási megbetegedését már megállapították. Az Orvostechnikai Hivatal (ORKI) 1999. évi előírásai is a szennyező anyagot kibocsátó berendezések helyi elszívó berendezésén felül kötelezővé tették, hogy a helyiségek is rendelkezzenek megfelelő elszívással. Az alperesnél 2003-ban végzett porszennyezettségi mérés jegyzőkönyvi adatai nem bizonyítják, hogy a központi elszívó berendezésének felszerelését megelőzően a felperes a megengedett szintet meghaladó mértékű és szilikózist okozó porhatásnak nem volt kitéve.