A Debreceni Ítélőtábla Bf.392/2019/14. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 9. §, 13. §, (3) bek., 33. §, (4) bek., 97. §, (2) bek., 164. §, (1) bek., (8) bek., 339. §, (1) bek., 2017. évi XC. törvény (Be.) 167. §, (3) bek., (4) bek., 171. §, 422. §, (1) bek. a) pont, (1) bek. d) pont, 574. §, (1) bek., (4) bek., 583. §, (3) bek., 590. §, (1) bek., (2) bek., (3) bek., 591. §, (1) bek., 592. §, (2) bek. a) pont, 593. §, (1) bek. a) pont, (3) bek., 594. §, (1) bek., 599. §, (2) bek. a) pont, (2) bek. b) pont, 604. §, (3) bek. c) pont, 605. §, (1) bek., 606. §, 608. §, (1) bek. a) pont, (1) bek. f) pont, 609. §, (1) bek., (2) bek. a) pont, (2) bek. e) pont, 613. §, (1) bek., 868. §, (1) bek., 870. §, (1) bek.] Bírók: Bakó József, Elek Margit, Háger Tamás

Debreceni Ítélőtábla

Bf.IV.392/2019/14.

A Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2019. november 20. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

ítéletet:

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt I.rendű vádlott és társa ellen indított büntetőügyben a Nyíregyházi Törvényszék 2019. április 29. napján kihirdetett 3.B.446/2018/24. számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint.

I. r. vádlott szabadságvesztés büntetését 2 (kettő) év 6 (hat) hónapra, a közügyektől eltiltást 3 (három) évre enyhíti.

Az elsőfokú eljárásban a I. r. vádlottat terhelő bűnügyi költség összege helyesen: 132.596.- (százharminckettőezer-ötszázkilencvenhat) forint.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban 39.973.- (harminckilencezer-kilencszázhetvenhárom) forint bűnügyi költség merül fel, melyből I. r. vádlott 17.500.- (tizenhétezer-ötszáz) forintot, II. r. vádlott 22.473.- (huszonkétezer-négyszázhetvenhárom) forintot köteles megfizetni.

I. r. vádlott tartózkodási helye: ...... Személyazonosító igazolványának száma: ....

I n d o k o l á s

Az ügyben első fokon eljárt Nyíregyházi Törvényszék a rendelkező részben megjelölt ítéletével I. r. vádlottat testi sértés bűntette [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban Btk.) 164. § (1) bekezdés, (8) bekezdés I. fordulat], és társtettesként elkövetett garázdaság vétsége [Btk. 339. § (1) bekezdés] miatt - halmazati büntetésül - 4 év 6 hónap szabadságvesztés büntetésre és 4 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre;

II. r. vádlottat társtettesként elkövetett garázdaság vétsége [Btk. 339. § (1) bekezdés] miatt 120 napi tétel, egy napi tétel összegeként 1 000.- forintban meghatározott, mindösszesen 120 000.- forint pénzbüntetésre ítélte.

Az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg, kimondva, hogy az I. r. vádlott a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A II. r. vádlott vonatkozásában döntött a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményről, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költségről, abból az I. r. vádlottat 127.296.- forint, a II. r. terheltet 65.000.- forint megfizetésére kötelezve külön-külön, míg 150.120.- forint tekintetében egyetemleges kötelezésüket mondta ki.

Az ítélet ellen I. r. vádlott felmentése érdekében, védője a testi épség elleni cselekmény tekintetében elsődlegesen az eljárás megszüntetése, másodsorban felmentés, a garázdaság vétsége vonatkozásában felmentés végett jelentett be fellebbezést.

II. r. vádlott és a védelmében eljáró védő a terhelt felmentését célozva éltek jogorvoslattal.

Az ügyész a jogorvoslati nyilatkozat megtételére fenntartott határidőn belül mindkét vádlott vonatkozásában tudomásul vette a határozatot.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.278/2019/1-I. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Észrevételei szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával lefolytatott bizonyítási eljárása során az ügy felderítéséhez szükséges bizonyítékokat a lehetséges körben beszerezte, melyek értékelésével megalapozott tényállást állapított meg, ami csak szűkebb körben szorul kiegészítésre. Helyes indokokkal adott számot arról, hogy a vádlottak védekezését miért nem fogadja el, erre tekintettel a tényállás megalapozott volta miatt a felmentésre irányuló védelmi jogorvoslatok nem vezethetnek eredményre.

Az ily módon megállapított tényállás alapján a vádlottak bűnösségére vont következtetés okszerű, s mindkét cselekmény jogi minősítése törvényes. Az I. r. vádlott szándékos testi sértésre irányuló magatartása indította el ugyanis azt az okfolyamatot, amely az életveszélyes sérüléshez, mint eredményhez vezetett, utóbbira nézve - mely maradandó egészségkárosodással is járt - az I. r. vádlott gondatlansága állapítható meg. De nem tévedett a törvényszék abban sem, hogy az I. r. és II. r. vádlottak cselekvőségét a kölcsönös dulakodásuk kapcsán megállapított tényállás alapján társtettesként elkövetett garázdaság vétségeként értékelte.

Mivel álláspontja szerint a büntetés kiszabása körében irányadó bűnösségi körülmények számbavételére is helyesen került sor, súlyuknak megfelelő értékelésük során az első fokon kiszabott büntetések neme, mértéke szintén megfelel a büntetés kiszabási elveknek, ezért további enyhítésre nem látva okot - a tényállásnak a sértett ittassága mértékével történő kiegészítése mellett - a határozat helybenhagyására tett indítványt.

Az I. r. vádlott védője fellebbezésének másodfokon előterjesztett indokolásában (5. számú utóirat) annak az álláspontjának adott hangot, hogy az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás a törvényszék helytelen ténybeli következtetései miatt teljes mértékben megalapozatlan, több olyan tanú vallomására támaszkodik, amelyek konkrétumok nélküliek, csak feltételezéseket tartalmaznak, mivel a tanúk a cselekményt nem észlelték közvetlenül. Aggályosnak jelölte továbbá, hogy bár a nyomozást a tanú sértett sérelmére elkövetett cselekménnyel kapcsolatban először megszüntették, az ügyészség mégis vádat emelt testi sértés bűntette miatt is, holott a megszüntető határozatot követően a további vizsgálat tárgyát csak a vádlottak közötti garázdaság bűncselekménye képezhette volna. Mivel az eljárás folytatásának elrendelésére nyomozási bírói határozattal nem került sor, így álláspontja szerint a vádemelés törvényessége megkérdőjelezhető, a törvényes vád elvének nem álltak fenn a feltételei.

Ezen túl a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem dönthető el egyértelműen, hogy ok-okozati összefüggés lenne a bántalmazás és az életveszéllyel járó sérülés között. Nem volt olyan tanúvallomás, amely a tényállásban leírt elkövetési mechanizmust alátámasztotta volna, közvetett információt hordozó vallomásokon alapuló elítélés pedig kétséges. Ezek az információk egyébként is attól a tanútól, .... származnak, aki a vallomástételt a tárgyaláson a vádlottak testvéreként megtagadta, így erre sem lehet alapítani bűnösségüket. Hangsúlyozta, hogy a vádlottak, mint testvérek közötti dulakodás, civakodó magatartás nem lehet alkalmas a garázdaság megállapítására, cselekményük nem volt olyan kihívóan közösségellenes, mely az őket jól ismerő jelenlévőkben megbotránkozást keltett volna.