A Debreceni Ítélőtábla Bf.696/2016/10. számú határozata testi sértés bűntette (HALÁLT OKOZÓ testi sértés bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 54. §, 157. §, 160. §, 173. §, 296. §, 335. §, 348. §, 349. §, 351. §, 352. §, 353. §, 361. §, 371. §, 372. §, 373. §, 375. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 164. §, 339. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Kardos Dóra

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.696/2016/10.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2017. február 1. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és 2017. február 15. napján kihirdette a következő

ítéletet:

A halált okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt és társai ellen indult büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2016.szeptember 16. napján kihirdetett 24.Fk.155/2016/54.számú ítéletét a fellebbezéssel érintett I. r. vádlott tekintetében megváltoztatja a következők szerint.

Fk. II. r. vádlott polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasítja.

A Debreceni Törvényszék bírósági letéti csoportjánál BL.01449/2016/1. szám alatt bevételezett, I. r. vádlott által letétbe helyezett 2.000.000 (kettőmillió) forintot Fk. II. r. vádlott egyéb törvényes úton érvényesítendő polgári jogi igényének biztosítására visszatartja. Amennyiben Fk. II. r. vádlott 60 (hatvan) napon belül nem igazolja, hogy polgári perben biztosítási intézkedés iránti kérelmet nyújtott be, a visszatartást a bíróság megszünteti.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet I. r. vádlott tekintetében helybenhagyja.

I n d o k o l á s:

A törvényszék a rendelkező részben írt ítéletével I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 164. § (1) bekezdésében meghatározott, és a (8) bekezdés II. fordulata szerint minősülő halált okozó testi sértés bűntettében, a Btk. 164. § (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének kísérletében, és a Btk. 164. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő könnyű testi sértés vétségében.

Ezért őt halmazati büntetésül 2 két év 6 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélete.

Rendelkezett az I. r. vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságáról, az általa őrizetben illetve házi őrizetben töltött időnek a vele szemben kiszabott szabadságvesztés tartamába való beszámításáról.

Fk. II. r. és Fk. III. r. vádlottakat bűnösnek mondta ki a Btk.339.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő garázdaság bűntettében, melyet társtettesként követtek el, Fk. III. r. vádlottat ezzel halmazatban a Btk. 164.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő könnyű testi sértés vétségében is.

Fk. II. és fk. III. r. vádlottakat 1-1 év időtartamra próbára bocsátotta, és megállapította, hogy a próbára bocsátás időtartama alatt pártfogó felügyelet alatt állnak.

Rendelkezett az eljárás során lefoglalt dolgokról, továbbá kötelezte I. r. vádlottat, fk. II. r. vádlott részére polgári jogi igény megtérítésére.

Kötelezte a vádlottakat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen az ügyész I. r. vádlott terhére, a büntetése súlyosítása végett, a kiszabott szabadságvesztés büntetés és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés hosszabb tartamban való megállapítása érdekében fellebbezett.

I. r. vádlott és védője enyhítés végett jelentettek be fellebbezést.

Fk. II. r. és fk.III. r. vádlottak vonatkozásában az ítéletet valamennyi fellebbezésre jogosult tudomásul vette, így az velük szemben első fokon jogerőre emelkedett.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.129/2016/4-I.sz. átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta.

I. r. vádlott meghatalmazott védője a másodfokú eljárás során 3.sz.beadványában indítványozta tanú másodfokú tárgyaláson történő kihallgatását.

Az ítélőtábla a védő által indítványozott tanú kihallgatását a később kifejtettek miatt nem látta indokoltnak, ezért a fellebbezéseket a Be. 361.§ (1) bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el.

A másodfokú nyilvános ülésen az ügyész az átiratában foglaltakat fenntartva indítványozta I. r. vádlott tekintetében az ítélet megváltoztatását, e vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás súlyosítását, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását.

A védő vitatta az ügyész által megjelölt súlyosító körülmények nagyobb nyomatékát. Indítványozta több ponton az ítélet kiegészítését, az általa benyújtott igazságügyi elmeszakértői vélemény, valamint az iratok tartalma alapján. Indítványozta továbbá, hogy a Btk. 164. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő könnyű testi sértés vétsége vonatkozásában az ítélőtábla az eljárást szüntesse meg a magánindítvány hiánya miatt.

Álláspontja szerint a vádlott fk. sértett megrúgását megelőzően olyan veszélyhelyzetbe, lélektanilag kritikus állapotba került, melyben tudata beszűkült, és vélt önvédelemből kénytelen volt a veszélyeztető állapotot kivédeni, elhárítani. A cselekménye következményeinek felismerésében, illetve a felismerésnek megfelelő cselekvésben tudatszűkülete miatt jelentős mértékben korlátozva volt.

Indítványozta, hogy az ítélőtábla enyhítő körülményként vegye figyelembe a vádlott beismerő vallomását, őszinte, megbánó magatartását, melyet azzal is kifejezett, hogy az elhunyt sértett ikertestvére, fk. II. r. vádlott részére 2 millió forintot bírósági letétbe helyezett, nem vagyoni kártérítés címén. Szintén enyhítő körülményként kérte értékelni I. r. vádlott pszichés betegségét, valamint büntetlen előéletét, fiatal felnőtt korát, azt, hogy vádlott-társai neki megbocsátottak, megbüntetését nem kívánják, továbbá a szakvélemény szerint megállapítható, büntetés elviselését megnehezítő körülményeket, azt, hogy az eredmény vonatkozásában hanyag gondatlanság terheli. További enyhítő körülményként kérte értékelni fk. sértett közrehatását, azt, hogy az orvos szakértői praxisban atipikusnak számít a vádlott által megvalósított rúgás következtében a halálos eredmény, valamint, hogy maga I. r. vádlott is megsérült a cselekmény során, továbbá a több mint 1 éves időmúlást. Mindezek alapján elsősorban a kiszabott szabadságvesztés mértékének enyhítését, és végrehajtásának felfüggesztését kérte.

A vádlott az utolsó szó jogán tett felszólalásában a cselekmény és annak eredménye miatt sajnálatát fejezte ki.

A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján, a Be. 349. § (1) bekezdésében írtaknak megfelelően a fellebbezéssel érintett I. r. vádlott vonatkozásában teljes terjedelemben felülbírálta. A felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást igen nagy alapossággal, részletesen, a perrendi szabályok szerint folytatta le.

Nem észlelt az ítélőtábla a Be. 373. § (1) bekezdés II. pontjában felsorolt olyan (un. abszolút) eljárási szabálysértést, amely az ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, de egyéb, az ítélet megalapozottságát, és az eljárás törvényességét befolyásoló (Be. 375. § (1) bekezdés) eljárási szabálysértés sem valósult meg.