A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32613/2016/30. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 324. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 1. §] Bíró: Fábián Judit

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

20.K.32.613/2016/30.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Lassányi Gábor Krisztián ügyvéd (...) által képviselt ... (...) felperesnek, a dr. Nagy Gabriella jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (...) alperes ellen, adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő

í t é l e t e t.

A bíróság az alperes ... számú határozatát a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Keletbudapesti Adóigazgatósága ... számú elsőfokú határozatra is kiterjedően az adóbírság tekintetében hatályon kívül helyezi. Egyebekben a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 500.000,- (ötszázezer) Ft perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására

fizessen meg az államnak 900.000,- (kilencszázezer) Ft illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a ... számú megbízólevél alapján általános forgalmi adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett a felperesnél 2011. január hónapra vonatkozóan. Az ellenőrzés megállapításai alapján született meg az elsőfokú adóhatóság ... számú határozata, mely a felperes terhére 209.203.000,- Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 182.908.000,- Ft adóhiánynak, 26.295.000,- Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősült, továbbá a következő időszakra átvihető követelés különbözetének összegét 6.245.000,- Ft-ban állapította meg. Jogkövetkezményként az elsőfokú adóhatóság 156.902.000,- Ft adóbírságot, valamint 36.703.000,- Ft késedelmi pótlékot szabott ki.

A határozat az adózás rendjéről szóló 2003. évi CXII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (5) és (7) bekezdésere, a 2. § (1) bekezdésére, valamint az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 119. § (1) és (2) bekezdéseire, a 120. § a) pontjára és a 127. § (1) bekezdés a.) pontjára hivatkozott. Indokolásában megállapította, hogy a ..., ..., ... és ... 2011. január hónapban végzett földmunkák elvégzésére az azzal megbízott ... alvállalkozóként felperest vette igénybe, az egyes projektek műszaki felügyeletével, koordinálással a ...t bízta meg. A felperes a vizsgált időszakban valamennyi személyi és tárgyi feltétellel rendelkezett a munkák elvégzéséhez, ennek ellenére a ..., ... és ... munkák kapcsán az érdekkörébe tartozó ...-t, a ... munkák kapcsán pedig a ...-t bízta meg további alvállalkozóként. Előbbi cég kapcsán az azonos érdekkörbe tartozás okán felperesnek tudomással kellett bírnia arról, hogy az a munkák elvégzéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel nem rendelkezik.

A ..., ... és ... munkáknál további alvállalkozóként a ... és az .... (a továbbiakban: szubalvállalkozók) kerültek bevonásra. A ... további alvállalkozóként a ...-t, majd az a ....-t, az pedig a ...-t vette igénybe, az .... a ...-t bízta meg alvállakozóként. A ... munkák kapcsán a ... a ... és az .... mellett a ...-t és a ...-t bízta meg alvállalkozóként. A ... további alvállalkozóként a ....-t, majd az a ...-t bízta meg, a ... pedig a ...-t, majd az az ...-t bízta meg.

Az elsőfokú adóhatóság értékelte a vállalkozói lánc tagjainak szerződéseit, tárgyi- és személyi feltételeit, a szubalvállalkozók és az ő alvállalkozóik, a ..., a .... ellenőrzéseinek anyagát, ügyvezetőik nyilatkozatait, az Egészségbiztosítási Pénztár adatközlését. A szubalvállalkozók alatti alvállalkozóknál nem állt rendelkezésre iratanyag. Az építési naplókat a felperes bocsátotta a revízió rendelkezésére, belőlük nem ellenőrizhető ki, mikor, hol dolgozott. Az ellenőrzés különböző gazdasági társaságok képviselőinek tanúvallomásából adatokat szerzett be arról, a tárgyidőszakban milyen díj ellenében kölcsönöztek volna fizikai munkára alkalmas segédmunkásokat, illetve nehézgép-kezelői képesítéssel rendelkező személyeket az egyes munkavégzési helyekre.

Az ellenőrzés során az összes nevezett társaságról megállapítást nyert, hogy a számlákon szereplő munkák elvégzésére alkalmatlan volt, még a működéshez szükséges alapvető személyi és tárgyi feltételekkel sem rendelkeztek. A vizsgálat megállapítása alapján a láncolatot alkotó társaságok a vizsgált időszakban ténylegesen semmilyen tevékenységet nem végeztek, emellett a vizsgált időszakot megelőző, illetve követő időszaki valós tevékenysége sem volt megállapítható. Az elsőfokú adóhatóság rámutatott, hogy a bizonylatolt gazdasági események egy esetleges munkaerő kölcsönző bevonásával a vállalt ár mindössze pár százalékáért elvégezhetőek lettek volna, illetve felperes terhére rótta, hogy bár ő maga rendelkezett a munkákhoz szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, ennek ellenére egy olyan, azonos érdekeltségi körbe tartozó társaságnak adta tovább a munkát, amely ezen feltételekkel nem rendelkezett. Ezen tények alapján felperesnek tudomással kellett bírnia arról, hogy adókijátszás részese, a fiktív számlázás révén annak látszatát kívánta megteremteni, hogy a munkákat a tényleges gazdasági tevékenységet nem folytató alvállalkozói társaságok hozták létre. Felperes a fiktív bizonylatokra alapított adólevonási joga révén a jogszabályok szándékos megkerülésére, jogosulatlan adóelőny realizálásra törekedett.

Az ellenőrzési jegyzőkönyvet 2015. június 28. napján postai úton kézbesítették a felperesnek.

A 2015. november 20. napján kelt határozatban megállapított adókülönbözetre tekintettel az elsőfokú adóhatóság adóbírságot szabott ki, melynek összegét a különbözet 75%-ában állapította meg, valamint késedelmi pótlékot számított fel a 2011. február 21. és 2014. február 19. napjáig terjedő időszak vonatkozásában.

Felperes a határozattal szemben fellebbezést terjesztett elő. Előadta, hogy az elsőfokú határozat jogellenesen nem határozta meg a különbözetként feltárt adó alapját, hivatkozott továbbá arra, hogy a határozat meghozatalára nyitva álló 60 napos határidő leteltét követően az elsőfokú adóhatóság nem hozhatott volna jogszerűen határozatot. Kifogásolta emellett az adóbírság 75 %-os mértékét.

A fiktív számlázással kapcsolatos megállapításokat szintén vitatta. Hivatkozott arra, hogy az adóhatóság nem tett eleget tényállás-tisztázási kötelezettségének. Álláspontja szerint felperes adólevonási joga fennáll, tekintettel arra, hogy a munkálatok elvégzésre kerültek, a megrendelők elismerték a teljesítést, az ellenérték megfizetése megtörtént. Kifogásolta, hogy az adóhatóság a felperes és a megrendelője közötti ügyletre vonatkozóan nem tett megállapítást, míg a felperes és az alvállalkozója közötti teljesítést nem fogadta el. Hivatkozott az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) C-80/11., C-142/11. és C- 324/11. számú ítéleteire. Álláspontja szerint az adóhatóság nem tudta bizonyítani, hogy adózó tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a számlakibocsátó által elkövetett adócsalásban vesz részt.