A Pécsi Ítélőtábla Pf.20393/2011/3. számú határozata ajándék visszakövetelése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 24. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 203. §, 205. §, 216. §, 582. §, 589. §] Bírók: Döme Attila, Hrubi Adrienn, Lábady Tamás

Pécsi Ítélőtábla

Pf.I.20.393/2011/3. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla a Lőrinczné dr. Boszkovics Teréz pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes cime) felperesnek - a dr. Tóth Balázs ügyvéd által képviselt I. rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű és II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen ajándék visszakövetelés iránt indított perében a Somogy Megyei Bíróság 2011. március 21. napján kelt 21.P.20.640/2010/19. számú ítélete ellen az alperes által 21. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - megváltoztatja és a keresetet teljes egészében elutasítja. Mellőzi a K.-i Körzeti Földhivatal megkeresését. Mellőzi az I. rendű alperesnek részleges elsőfokú eljárási illetékben való marasztalását, valamint a felperest képviselő ügyvéd 50%-os díjának viselésére vonatkozó kötelezettsége megállapítását.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 15 nap alatt 225.000 (kettőszázhuszonötezer) forint első- és másodfokú együttes perköltséget.

A felperest képviselő pártfogó ügyvéd első- és másodfokú eljárásban felmerült díjának viselésére teljes egészében a felperes köteles.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a felperes és az I. rendű alperes több éves szomszédi ismeretséget követően 2004. július 20. napján kötöttek egymással házasságot, mely mindkettőjüknek a második házassága volt. A házasságkötéskor a felperesnek a tulajdonában három házas ingatlan volt: a lakóhelyéül szolgáló K., K.u. 80. szám alatti 9768 hrsz.-ú, a K.. K.u. 85. szám alatti 9777 hrsz.-ú és a B., S. u. 41. szám alatti 3340 hrsz.-ú ingatlanok. A felperes és az I. rendű alperes a házasságkötésüket követően sem létesítettek közös otthont, a felperes is maradt saját lakóházában és az I. rendű alperes is maradt az általa nevelt kiskorú gyermekeivel a K., K. u. 83. szám alatti lakóházában, azonban az I. rendű alperes teljes körűen gondoskodott a felperesről: az általa elkészített ételt közösen fogyasztották el, a felperes ruházatát, lakását az I. rendű alperes tisztán és rendben tartotta, a felperes pedig az I. rendű alperes rendelkezésére bocsátotta a jövedelmét. A felperes és az I. rendű alperes házassági életközösségük idején alacsony jövedelemmel bírtak: a szobafestő képesítésű felperes a magas vérnyomás betegsége miatt szakmáját gyakorolni nem tudta, több alkalommal volt munkanélküli, alkalmi munkákat végzett. Az I. rendű alperesnek ugyancsak nem volt munkaviszonya, a gyermekei után kapott családipótlékból és tartásdíjból igyekezett biztosítani létfenntartásukat.

A felperes örült az I. rendű alperes gondoskodásának, remélte, hogy a jövőben is változatlanul jó marad a személyes kapcsolatuk, szerette volna viszonozni az I. rendű alperes szerető törődését és nem kívánta örökségi juttatásban részesíteni az első házasságából származó nagykorú leányát, akivel nem volt személyes kapcsolata, ezért a 2005. szeptembere és 2006. januárja közötti időszakban egyenként, sorban az I. rendű alperesnek ajándékozta mindhárom ingatlanát, a haszonélvezeti jogának fenntartása mellett.

Vagyoni problémáik megoldása, életminőségük javítása érdekében a felperes és az I. rendű alperes közös akarattal értékesítették a felperes által az I. rendű alperesnek ajándékozott kaposvári 9777 hrsz.-ú ingatlant 2007. május 15-én. Az így nyert 10.000.000 forint vételár felhasználásáról az I. rendű alperes a saját belátása szerint döntött: támogatást nyújtott a nagykorú gyermekeinek, síremléket csináltattak a felperes szüleinek, nagyobb részben pedig közös létfenntartásukra fordították a pénzt. Ennek elfogytával az I. rendű alperes szerette volna értékesíteni a balatonfenyvesi ingatlant és ezt azonban a felperes ellenezte. Ezt az ingatlant az I. rendű alperes 2009. augusztus 12-én az egyik nagykorú gyermekének, a II. rendű alperesnek ajándékozta anélkül, hogy erről a felperes előzetesen tudomást szerzett volna. A tulajdonjogváltozás bejegyzéséről szóló értesítést a felperes vette át és nagyon felháborodott a nyaraló ingatlan továbbajándékozásán. Emiatt az I. rendű alperessel fennállt jó kapcsolata megromlott, az I. rendű alperes gondoskodása helyett inkább a szomszédjától, V. Z.-tól fogadott el egyre gyakrabban anyagi segítséget. Az ő és más ismerősei véleményét hallgatva fokozatosan eltávolodott az I. rendű alperestől. A perbeli keresetlevélnek előterjesztését követő ¾ évvel később, az I. rendű alperest a házába sem engedte be, lehetetlenné téve a számára a róla való gondoskodást, majd a felperes kérelmére a házasságuk is felbontásra került 2010. július 7-én.