321/B/1994. AB határozat

a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 110. §, valamint az e törvény végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 336. § (6) bekezdés alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányosságának utólagos vizsgálatára beadott indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 110. §, valamint az e törvény végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 336. § (6) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és e rendelkezések megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 110. §-ának (1) bekezdése szerint késedelmi pótlékot köteles fizetni a járulékfizetésre kötelezett, ha fizetési kötelezettségének az előírt határidőig nem tesz eleget. "A késedelmi pótlék mértéke havi négy százalék" [(2) bek.]. Ezt az eredeti befizetési határnaptól kell számítani.

A törvény 114. §-a lehetővé teszi - méltányos esetben, többek között - a késedelmi pótlék elengedését vagy mérséklését is. A törvény végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 336. § (6) bekezdése - amely a törvény 114. §-ának végrehajtási rendelkezése - lehetővé teszi, hogy az egészségbiztosítási pénztár (kirendeltség) vezetője a járuléktartozás rendezésére irányuló eljárás során a késedelmi pótlékot méltányos esetben mérsékelje vagy elengedje.

Az indítványozó e rendelkezéseket azért tartja alkotmányellenesnek, mert a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 18. § (3) bekezdése szerint az azonos vagy hasonló életviszonyokat általában ugyanabban a jogszabályban, illetőleg azonos vagy hasonló módon kell szabályozni, és mivel a törvényt az Alkotmány 7. § (2) bekezdése alkotmányos rangra emelte, ez alkotmányos alapelvnek tekintendő. Ezzel ellentétes az a törvényi rendelkezés, amely a késedelmi pótlék mértékét függetleníti a késedelem mértékétől, mert néhány napos késedelem esetén is egész havi késedelemre előírt összeg kiszabását teszi lehetővé, és kimentésre nem ad lehetőséget. Hasonlóképpen alkotmányellenes a végrehajtási rendeletnek az a megszorító rendelkezése, amelynek a "csak" járuléktartozás rendezésére irányuló eljárás során ad lehetőséget a pótlék méltányossági mérséklésére vagy elengedésére. Az indítványozó a kifogásolt rendelkezések értelmezésére ill. módosítására is javaslatot terjesztett elő.

II.

Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak.

Arról, hogy melyik alkotmányi rendelkezésbe ütköznek a kifogásolt rendelkezések, az indítványozó kérelmében nem nyilatkozott kifejezetten - az Alkotmány 7. § (2) bekezdésre utalás nyilvánvalóan téves, mert a jogalkotásról szóló törvény nem része az Alkotmánynak.

Az indítványozó elismeri, hogy lehetséges a törvény 110. § (2) bekezdésének olyan értelmezése, hogy az egy hónapot el nem érő késedelem esetén a havi 4%-os mérték csak arányosan alkalmazható. A végrehajtási rendelet 336. § (6) bekezdése is a törvény 114. §-ával összhangban van, ha "a járuléktartozás rendezésére irányuló eljárás" alatt minden járuléktartozás megfizetése értendő. A beérkezett észrevételekből kitűnően jogszabályi előírások ilyen értelmezésével és alkalmazásával az illetékes államigazgatási szervek egyetértenek, tehát az indítványozó nyitott kapukat dönget. Az értelmezés azonban a rendes bíróságok hatáskörébe tartozik, azzal az Alkotmánybíróság nem foglalkozik.

Ha a jogszabálynak valamely, az Alkotmány sérelmét nem jelentő hibája van, azt jogalkalmazói jogszabály-értelmezéssel kell feloldani. Hogy a szigorú bírságolás célszerű-e, a kimentési lehetőség megfelelő-e, azt az Alkotmánybíróság ugyancsak nem vizsgálja.

Az Alkotmánybíróság azonban hangsúlyozza, hogy még ha a késedelmi bírság minimálisan egyhavi összegbe is kerülne - rövid késedelem esetén, ellentétben más adóhátralékokkal - kiszabásra, ez a különbség önmagában nem alkotmányellenes.

Tekintettel arra, hogy a fent kifejtettek szerint alkotmányellenesség nem volt megállapítható, az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 1994. szeptember 20.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

előadó alkotmánybíró