BH 2010.5.134 A bíróság köteles tájékoztatni a feleket a bizonyításra szoruló tényekről, bizonyítási teherről, a bizonyítás sikertelenségének következményeiről és a szakértői véleménnyel kapcsolatos fogyatékosságok kiküszöbölése érdekében szükséges intézkedéseket is foganatosítani kell [1952. évi III. tv. 177. §, 180-181. § 3. §, 2. §, 164. § 336/A. §, 206. §, 221. §].

A felperes 1996-1997. évben a tevékenysége során igénybevett termékek és szolgáltatások előzetesen felszámított általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) tartalmát 100%-ban visszaigényelte az adóhatóságtól.

Az adóhatóság a felperesnél 1996. évre - május hónapot kivéve - és 1997. áprilistól decemberi időszakra áfa adónemben ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 264 053 000 Ft áfa-adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta, és a következőket állapította meg:

A felperes maradványérdekeltségi rendszerben gazdálkodó költségvetési szerv, amely ellátja a külön jogszabályokban hatáskörébe utalt földügyi igazgatási, hatósági adatszolgáltatási feladatokat, és a földügyi igazgatás országos szintű adatainak feldolgozását, szakmai információs rendszerek fejlesztését, irányítását, más számítógépes rendszerekkel a folyamatos adatcsere biztosítását, földmérési, térképészeti és távérzékelési tudományos kutatást is végez. Az állami alapadatok előállításának, fenntartásának pénzügyi fedezete az állami költségvetés. A felperes látja el az ország teljes területére a földmérési adatok és alaptérképek, topográfiai térképek őrzését, kezelését is. Az állami alapadatok az állami átvételi eljárás után kerülnek állami tulajdonba, ezeket a felperes bocsátja a földhivatalok rendelkezésére, ellenérték nélkül.

A felperes az ellenérték nélküli alapfeladatokat ellátó tevékenységen túl jogosult volt saját bevételt eredményező tevékenységre is. A vizsgált időszakban nyomdaüzemet működtetett, amely kizárólag külső cégek megrendeléseit teljesítette, ebből adóköteles árbevételt is realizált, vevőinek az áfát felszámította, bevallotta, és az e tevékenységet terhelő áfát jogszerűen vonta le.

A felperes 1997. évben dolgozta ki a Digitális Alap Térkép (továbbiakban: DAT) szabványát és szabályzatát, amit értékesített, az ezzel összefüggésben felmerült áfát jogszerűen számolta el.

A felperes olyan központi rendszerek fejlesztését, és megvalósítását is elvégezte, amelyeket a területi földhivata­loknak adott át üzemeltetésre. Ilyen volt a térképen alapuló kataszteri rendszer országos számítógépesítése (továbbiakban: TAKAROS), a szántóföldi NÖVÉNYMONITORING rendszer (továbbiakban: NÖVÉNYMONI­TORING), amelyek forrása ellenértéknek nem minősülő támogatás volt, és ezek nem eredményeztek árbevételt. A felperes e szolgáltatásokat nem ellenérték fejében teljesítette, e tevékenységei az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 33. § (4) bekezdése alapján tárgyi mentes tevékenységnek minősülnek. Ezek kifejlesztése során a felperes a felmerült beruházási és dologi kiadásaiban rá áthárított áfát 100%-ban visszaigényelte, ugyanakkor könyveiben adóköteles árbevételt nem mutatott ki, és értékesítést terhelő áfát sem vallott be.

A felperes adóköteles árbevétele mindössze 4%-a, illetve 7%-a volt az összes bevételének. Azokban az esetekben, amikor a szolgáltatásból nem származik ellenérték az tárgyi adómentesnek minősül abból a célból, hogy az arányosítás lehetősége fennálljon. Mivel a felperes tárgyi mentes tevékenységnek minősülő és adóköteles tevékenységet is végzett, ezért az áfa visszaigénylésnél az Áfa. tv. 38. § (1) és (2) bekezdései szerint eljárva köteles lett volna a levonható és le nem vonható áfát elkülöníteni, és az el nem különíthető adó összegét az arányosítás szabályai szerint kellett volna megosztania. A felperes azonban nem így járt el, mivel az áfát mindkét évben 100%-ban elszámolta. (Ez 1996. évben 136 969 000 Ft, 1997-ben pedig 144 403 000 Ft volt.).

A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozva. Az ügy érdemét illetően az volt a jogi álláspontja, hogy kizárólag adólevonásra jogosító termékértékesítést és szolgáltatás-nyújtást végzett, bevételeinek aránya közömbös az Áfa. tv. szempontjából. Kifejtette, hogy az alapadatokat is bevétel elérése érdekében állította elő. Ezeket a földhivatal részére értékesítette, az ellenérték kifizetésére pedig oly módon került sor, hogy az ellenérték jogszabályokban meghatározott mértéke szerint a Földművelésügyi Minisztérium az éves támogatási, valamint dologi előirányzatát megnövelte. Hangsúlyozta, hogy a TAKAROS és a NÖVÉNYMONITORING programokat is egy későbbi bevétel elérése érdekében dolgozta ki. Vitatta, hogy az elszámolandó adót az arányosítás szabályai szerint kellett volna megállapítania. Kifejtette, hogy nincs "végrehajtási szabály az arányosítás kivitelezésére", ezért azt a közösségi jog szabályainak megfelelően kell meghatározni, az alperes által alkalmazott "becsléssel történő meghatározásra" nem kerülhetett volna sor.

Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, ítéletében a következőket állapította meg:

A felperes alaptalanul hivatkozott elévülésre, az adózás rendjéről szóló 1990. évi CXI. törvény 79. § (9) bekezdésében és az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 43. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltak megsértésére és egyéb eljárási jogszabálysértésekre, a közösségi jog, és analógia alkalmazhatóságára.

A felperes alaptevékenységét nem ellenérték fejében végezte, 1996-1997. évben hatályos jogszabályi rendelkezések értelmében nem tartozott az Áfa. tv. hatálya alá, ezért a kizárólag alaptevékenységeihez tartozó beszerzései után megfizetett áfát nem helyezhette volna levonásba. A 12/1995. (V. 4.) FM rendelet és a 23/1997. (III. 21.) FM-HM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: együtt Díjrendeletek) hatálya alá nem tartozó más, alaptevékenységgel összefüggő felperesi adatátadás sem tartozott az Áfa. tv. tárgyi hatálya alá. Ezen a jogi szabályozáson az Áfa. tv.-nek a 2000. évi CXIII. törvény (továbbiakban: Mód. tv.) 65. § (2) bekezdésével 1995. január 1. napjára visszaható hatállyal beiktatott 33. § (4) bekezdése változtatott. Ezért a perben kirendelt igazságügyi szakértő véleménye az ítélkezés alapjául azzal a kiegészítéssel fogadható el, hogy a felperes alaptevékenység utáni adóalanyiságát kizárólag az Áfa. tv. 33. § (4) bekezdés első mondata alapozta meg.

A felperes nem folytatott vállalkozási tevékenységet, az alperes által áfa arányosításba bevont nyomdaipari tevékenység és a DAT szabályzat kidolgozása is a felperes alaptevékenysége körébe tartozott éppúgy, mint az alapadat-átadás, a TAKAROS és a NÖVÉNYMONITORING.

A felperes "mindkét évben az 50%-ot meghaladó állami támogatásban részesült…, a saját bevételek és az egyéb, átvett pénzeszközök részarányának csökkentése mellett. A három nagy forráscsoport együttesen képezte az intézmény alaptevékenységének finanszírozását".