A Miskolci Törvényszék Bf.559/2016/18. számú határozata állatkínzás vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 37. §, 72. §, 83. §, 266/B. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 258. §, 339. §, 348. §, 351. §, 352. §, 363. §, 371. §, 372. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 244. §] Bírók: Bacsó Mária, Engel Izolda, Ficsór József

A Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság

2.Bf.559/2016/18. szám

A Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság Miskolcon, a 2017. július 6. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta és 2017. július 13. napján nyilvánosan kihirdette a következő

í t é l e t e t :

A állatkínzás bűntette miatt vádlott ellen indított büntető ügyben a Szerencsi Járásbíróság 2016. március 31. napján kihirdetett 4.B.81/2014/126. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott cselekményét állatkínzás vétségének (1978. évi IV. törvény 266/B. § (1) bekezdés a) pont) minősíti.

A vádlott büntetését intézkedésre változtatva őt 1 (egy) évi időtartamra próbára bocsátja.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A másodfokú eljárás során 66.330,- (hatvanhatezer-háromszázharminc) forint bűnügyi költség merült fel, melyet a vádlott köteles megfizetni felhívásra az államnak.

Indokolás

A Szerencsi Járásbíróság a 2016. március 31. napján kihirdetett, 4.B.81/2014/126. számú ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki állatkínzás bűntettében (Btk. 244. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont).

Ezért őt 120 napi tétel, 1.500,- forint napi összegű, 180.000,- forint végösszegű pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés megfizetésére 24 havi részletfizetést engedélyezett, meghatározva a részletek megfizetésének időpontját és módját.

Az eljárás során lefoglalt és bűnjelként kezelt alumínium nyílvessző elkobzásáról határozott. Végezetül kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költségből 407.292,- forint megfizetésére, míg a fennmaradó 23.349,- forint vonatkozásában úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli.

* * *

Az ítélet ellen kétirányú perorvoslatot terjesztettek elő. Egyrészt az ügyész a vádlott terhére, súlyosításért, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett, börtön fokozatú szabadságvesztés kiszabása iránt fellebbezett, anyagi jogszabálysértésre hivatkozással. A próbaidő tartamára pártfogó felügyelet elrendelését és külön magatartási szabály előírását is indítványozta.

Másrészt vádlott neve vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés iránt jelentettek be perorvoslatot.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség a Bf.5485/2012/1. számú átiratában a védelmi perorvoslatot alaptalannak tartotta és a bejelentett ügyészi fellebbezést lényegét érintően fenntartotta, mellőzte azonban a pártfogó felügyelet elrendelésére és a külön magatartási szabály előírására tett indítványt. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az elbíráláskor hatályos anyagi jogszabályt alkalmazta, miután a pénzbüntetés napi tételének összege az elbíráláskor hatályos Btk. alapján kedvezőbb. Észrevételezte ugyanakkor, hogy a járásbíróság ide vonatkozó indokolása téves, figyelemmel arra, hogy a Btk. 2. §-a szerinti vizsgálatot kizárólag a szabadságvesztés vonatkozásában folytatta le, annak ellenére, hogy pénzbüntetést szabott ki. Érdemben a védelmi perorvoslat elutasítását és az elsőfokú ítélet megváltoztatását indítványozta akként, hogy a törvényszék a vádlottal szemben szabadságvesztés büntetést szabjon ki, melynek végrehajtását próbaidőre függessze fel.

A másodfokú nyilvános ülésen megjelentek a vádlott és védője, akik a bejelentett fellebbezésüket változatlanul fenntartották. A védelmi perorvoslatot szóban és írásban is részletesen megindokolták, lényegében az ügyben beszerzett szakértői véleményként értékelt okirati bizonyítékok formai és tartalmi hibáira hivatkozva, továbbá az elsőfokú bíróság által értékelt tanúvallomások és egyéb okirati bizonyítékok elemzésével igyekeztek rávilágítani az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás hibáira, hiányosságaira. Álláspontjuk szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy az ügyben vizsgált kutyatetem azonos a vádlott által meglőtt ebbel, illetve a tetemben talált nyílvessző sem a vádlottól származott. Ennél fogva arra is téves következtetést vont le, hogy az állat pusztulását a vádlott okozta.

Az ügyben a törvényszék észlelte, hogy szakértő 3 igazságügyi állatorvos szakértő nyilatkozatai a hullamerevség beálltához szükséges időtartam tekintetében nem voltak egyértelműek, miután a szakértő egyes nyilatkozatával a szakértő 1 eseti szakértő véleményét e körben elfogadta, majd újabb nyilatkozatával cáfolta. Miután ez az időtartam ahhoz, hogy a kutya elpusztulásának és a cselekmény elkövetésének időpontja megfelelően kerüljön megállapításra, kiemelkedő jelentőséggel bírt, a törvényszék indokoltnak látta további bizonyítás felvételét. Ezért a Be. 363. §-a alapján tárgyalást tűzött ki, melyre szakértő 3 igazságügyi állatorvos szakértőt megidézte.

Szakértő 3 igazságügyi állatorvos szakértő a másodfokú tárgyaláson immár valamennyi releváns fényképfelvétel és tanúvallomás ismeretében részletesen és egyértelműen nyilatkozott a kutya sérüléseiről, azok lehetséges keletkezési módjáról és a különös szenvedés, mint minősítő körülmény megállapítását megalapozó állatorvosi szakkérdésékről.

A szakértő másodfokú tárgyaláson tett nyilatkozatai ismeretében annak tisztázása érdekében, hogy a kutya életében szerzett, a boncolás során a szakértő 5 által készített feljegyzés szerint is jól elkülöníthető, három testtájat ért sérülését mi okozhatta, a törvényszék a kutyatetem feltalálási körülményeinek részletesebb feltárását látta szükségesnek, ezért ismételten kihallgatta a helyszínt biztosító és a szemlét lefolytató rendőröket, továbbá a helyszínre kiérkező állatorvost. Beszerezte továbbá a törvényszék a rendőrség által készített fényképfelvételek kinagyított változatát.

A felvett bizonyítás tükrében a másodfokú tárgyaláson jelenlévő ügyész perbeszédében a súlyosítást célzó ügyészi fellebbezést változatlanul fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg, melyből okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a bűncselekmény minősítése is helyes. Ezért a büntetés súlyosításán túl az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A másodfokú tárgyaláson megjelent a vádlott és védője is, akik a másodfokú eljárás során felvett bizonyítás eredményét, így szakértő 3 igazságügyi állatorvos szakértő és a kihallgatott állatorvos, tanú 7, tanú 23, tanú 24 tanúk nyilatkozatait nem vitatták, észrevételeikben a helyszínelés és a kutyatetem vizsgálatával kapcsolatos szabálytalanságokra hívták fel a figyelmet. Érdemben elsődlegesen - a másodfokú eljárás során felvett bizonyítás alapján - továbbra is a vádlott felmentését kérték, több okból.

Elsőként a felmentés iránti indítványt bűncselekmény hiányára alapították arra hivatkozással, hogy a vádlott végszükségben cselekedett, továbbá az általa választott védekezési mód jellege - mely, nem okoz az állatnak a Btk. által megkövetelt mértékű szenvedést - miatt a cselekmény nem tényállásszerű.