BH 2021.6.181 A visszautasított beszállás és a légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításairól és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 261/2004/EK rendelet 7. cikk (1) bekezdésében meghatározott kártalanítási összeg fizetésére vonatkozó kötelezettség egy fogyasztóvédelmi jogszabályban előírt imperatív norma, amely nem tekinthető azonosnak a légiutas késésből fakadó, polgári jogon alapuló kárának megtérítésével. Míg ez utóbbi ugyanis kifejezetten a szerződés teljesítése körében okozott kárnak, így polgári jogi jellegű igénynek minősül, a fogyasztóvédelmi rendelkezés a fogyasztók magasabb szintű védelmét biztosító, a légitársaságot gondosabb, pontosabb eljárásra sarkalló objektív jogkövetkezmény. A fogyasztóvédelmi hatóság az utasok jogainak biztosítása érdekében szükséges intézkedés keretében jogosult a légifuvarozót ezen kártalanítási összeg megfizetésére kötelezni, valamint fogyasztóvédelmi bírság kiszabásáról is rendelkezhet [1997. évi CLV. törvény (Fgytv.) 17/A. § (8) bekezdés, 43/A. § (2) bekezdés, 47. § (1) bekezdés, 261/2004/EK rendelet (EK rendelet) 5. cikk (1) bekezdés c) pont, 7. cikk (1) bekezdés, 16. cikk (1) bekezdés].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes által üzemeltetett 2019. június 26-i Budapest-Heraklion légijárat 3 óra 59 perc késéssel indult és 4 óra 7 perc késéssel érkezett meg. Erre tekintettel a légijárat utasai kártalanítás iránti kérelmet nyújtottak be a felpereshez a visszautasított beszállás és a légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításairól és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 261/2004/EK rendelet (a továbbiakban: EK rendelet) alapján.

[2] A felperes a kérelmezők részére kártalanítást nem fizetett azzal az indokkal, hogy a légijárat késései rajta kívülálló, előre nem látható, rendkívüli körülményre vezethető vissza, amelyet minden észszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni.

[3] A kérelmezők kérelmére a Budapest Főváros Kormányhivatal V. Kerületi Hivatal Fogyasztóvédelmi Főosztálya BP-05/200/04779-2/2019. számú határozatával a felperessel szemben 800 000 forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki, továbbá kötelezte a felperest, hogy az EK rendelet alapján fizessen meg a kérelmezők részére 250 euró összegű kártalanítást, illetve a jövőben minden olyan esetben fizesse meg az EK rendeletben előírt kártalanítás összegét a társaságnál panaszt tevő utasoknak, amikor a társaság által üzemeltetett járat törlését/késését, illetve a beszállítás visszautasítását nem rendkívüli körülmény okozta és tartózkodjon a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattól.

[4] A felperes fellebbezés folytán eljárt alperes a BP-05/200/04779-2/2019. számú, 2020. január 20. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a fogyasztóvédelmi bírság összegét 850 000 forintra emelte, illetve törölte a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattól való tartózkodás tekintetében alkalmazott kötelező rendelkezést. A határozat indokolásában hivatkozott a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 3. § (1)-(3) bekezdéseire, 6. § (1) bekezdés i) pontjára, rögzítve, hogy a felperes kialakította és kifejtette álláspontját, amely az adott esemény rendkívüliként minősítése kapcsán jogi, szakmai álláspontot és nem valótlan tényállást tükrözött, így nem volt olyan kereskedelmi kommunikációnak tekinthető, amely megvalósította volna az Fttv. 6. § (1) bekezdésének a megsértését. Az EK rendelet 5. cikk (1) bekezdés c) pontja, illetve 7. cikk (1) bekezdés a) pontja kapcsán az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) C-402/07. és C-432/07. számú egyesített ügyekben hozott ítélete alapján megállapította, hogy a késéssel indított járatok utasait a törölt járatok utasaihoz hasonlónak lehet tekinteni a kártalanítási jog alkalmazása szempontjából, így hivatkozhatnak az EK rendelet 7. cikke szerinti kártalanítási jogra. A Légügyi Hatósági Főosztály megkeresése alapján megállapította, hogy a járat késését kiváltó ok nem volt rendkívüli körülményként értékelhető. A felperes által benyújtott dokumentációból nem állapítható meg, hogy a jelzett meghibásodás mikor, milyen körülmények között keletkezett, amely alapján megállapítható volt, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a késést az adott rendkívüli körülmény okozta, azaz közöttük ok-okozati kapcsolat állt volna fenn, továbbá azt sem, hogy a késés minden ésszerű intézkedés ellenére sem volt elkerülhető, így bizonyítás hiányában az alperes indokoltnak tartotta a kártalanítás vonatkozásában alkalmazott kötelező rendelkezés fenntartását.

A felperes keresete és az alperes védekezése

[5] Az alperes határozatával szemben előterjesztett keresetében a felperes annak az elsőfokú határozatra kiterjedő megsemmisítését, másodlagosan a fogyasztóvédelmi bírság mellőzését, harmadlagosan a hatóság új eljárás meghozatalára kötelezését kérte. Hivatkozásai szerint a közigazgatási hatóság polgári jogi jogvitát döntött el, melyre a hatóságnak hatásköre nem volt. A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 43/A. § (2) bekezdése szerint ugyan a fogyasztóvédelmi hatóságnak hatásköre van az EK rendelet végrehajtására, azonban ez a hatáskör nem terjed ki a kártalanítás megítélésére, mivel az egy olyan polgári jogi igény, amely kizárólag bírósági úton érvényesíthető, ezért jogellenesnek tartotta, hogy a közigazgatási szervek polgári jogi jogkövetkezményt alkalmaztak a közigazgatási eljárás során.

[6] A felperes kifejtette továbbá, hogy a bírság jogalap és konkrét jogsértés megjelölése nélkül került kiszabásra, azzal ugyanis, hogy a másodfokú hatóság mellőzte a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megállapítását, nem maradt olyan határozati rendelkezés, amely a felperes jogellenes magatartását alapozta volna meg. Álláspontja szerint a kötelezettsége arra terjed ki, hogy az Fgytv. 17/A. § (6) bekezdése szerint a panaszt elutasító álláspontját indokolja meg, melynek eleget tett. Véleménye szerint joga van szuverén módon, esetlegesen a fogyasztó vele szemben előterjesztett igényével ellentétes tartalmú jogi véleményt megfogalmazni. Az ezzel ellentétes értelmezés az Alaptörvény B) cikkében kimondott jogállamiság követelményével, a IX. cikkben garantált véleménynyilvánítási szabadsággal, a XV. cikkben megfogalmazott törvény előtti egyenlőség követelményével, illetve a XIV. cikkben garantált részrehajlás nélküli tisztességes ügyintézéshez való alapjoggal, továbbá az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 2. § (2) bekezdés a) és b) pontjában foglalt alapelvekkel ellentétes eredményre vezetne. Kifogásolta továbbá, hogy a hatóság egy olyan álláspont miatt marasztalta el a felperest, amelyre vonatkozóan csak később, a Minisztérium többszöri megkeresését követően tudott megalapozott érdemi álláspontot kialakítani, így visszamenőleges hatállyal vette figyelembe ezt az érdemi álláspontot és erre alapozottan alkalmazott szankciót a felperessel szemben.