BH 1995.4.221 I. Az ügyletkötésben részt nem vett házastárssal szemben érvényesített igény elbírálásának szempontjai [Csjt. 30. § (2)-(3) bek., Pp., 216. §].

II. A hagyaték tárgyaival és annak hasznaival való felelősség esetén a marasztaló ítélet rendelkező részében meg kell jelölni azokat a vagyontárgyakat, amelyekből, illetőleg amelyek hasznaiból a hagyatéki hitelező kielégítést nyerhet [Ptk. 679. § (1) bek., Pp. 216. §, PK 192. sz.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. r. alperes és néhai felesége, valamint a II. r. alperes között 1992. április 17-én a perbeli ingatlanra kötött ajándékozási szerződés a felperesre nézve hatálytalan. Kötelezte az I. és II. r. alpereseket, hogy 15 nap alatt személyenként fizessenek meg a felperesnek 200 000 forintot és ennek kamatát. Kimondta, hogy teljesítés hiányában a II. r. alperessel szemben csak az ingatlan 1/2 tulajdoni hányadára vezethet végrehajtást a felperes. Az I-II. r. alperesekkel szemben ezt meghaladó részében, a III. r. alperessel szemben pedig teljes egészében elutasította a keresetet.

Az ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes és az I. r. alperes elhunyt házastársa üzleti kapcsolatban álltak, s több alkalommal volt közöttük valutaügylet, illetőleg pénzkölcsönzés. A felperes - részben saját, részben másoktól kapott pénzekből - 1992. február 3-án átadott M. Gy.-nének - az I. r. alperes feleségének - kétszer 670 000 forintot és további 935 000 forintot. Ezekről elismervények készültek, amelyekben a kisebb összegek esetében 1 000 000, míg a nagyobb összeg esetében 1 400 000 forint 1992. június 10-ig történő visszafizetését vállalta M. Gy.-né. A felperes 1992. február 4-én újabb 670 000 forintot adott át, amelyről ugyancsak 1 000 000 forintot tartalmazó elismervény készült, s abban is a visszafizetés határideje 1992. június 10-e volt. Ezt követően a felperes 1992. április 7-én 168 000 forintot adott át M. Gy.-nének, aki annak fejében német márka beszerzését és átadását vállalta, míg az aláírt elismervényen május 9-ig vállalta a pénz visszafizetését. A felperes összesen 3 113 000 forintot adott át, ugyanakkor az elismervényekben 4 568 000 forint kölcsön visszafizetését vállalta M. Gy.-né; a különbözet a kikötött kamat volt.

M. Gy.-né 1992. május 21-én meghalt, s a felvett pénzekből semmit nem fizetett vissza. Halála után hagyatéki eljárás nem indult.

Az ítélet indokolása szerint M. Gy.-né és az I. r. alperes jó házasságban éltek, és házastársi közös vagyonuk volt a perbeli ingatlan. Az ingatlan tulajdonjogát 1992. április 17-én kelt ajándékozási szerződéssel a II. r. alperesre ruházták, s az ajándékozók haszonélvezeti jogát jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba. Az ingatlanban jelenleg az I. r. alperes és egyik rokona lakik.

Ítéletének indokolásában megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperes nem tudta bizonyítani: az elhunytnak volt hagyatéka, ezért az elhunyt tartozásáért a III. r. alperes mint jogutód nem felel. Kifejtette, hogy az ajándékozási szerződés mint ingyenes jogügylet a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes tekintetében hatálytalan. Ennek következtében a II. r. alperes mint megajándékozott közvetlenül köteles helytállni, és nem teljesítése esetén a felperes az ingatlan 1/2-ére vezetett végrehajtással kereshet kielégítést. Az I. r. alperes felelőssége a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdésén alapul, a házastársának a felperessel kötött ügyleteit ugyanis úgy kell tekinteni, hogy az ő hozzájárulásával kötötte azokat, mert a körülmények ismeretében a felperes alappal volt abban a hitben, hogy ezekről az I. r. alperesnek tudomása van. Ezért a Csjt. 30. §-ának (3) bekezdése alapján az I. r. alperes a közös vagyonból reá eső rész erejéig felel. A közös vagyon a perbeli esetben az ajándékozási szerződésben szereplő ingatlan, egyéb figyelembe vehető vagyon hiányában ezért az I. r. alperes felelőssége az ingatlan értékének 1/2 részéig terjed. A haszonélvezettel terhelt és lakott ingatlan 400 000 forintos értéke erejéig áll fenn az I. és II. r. alperesek fentiek szerinti korlátozott felelőssége.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, amelyben a keresetet elutasító ítéleti rendelkezések megváltoztatásával 3 113 000 forint és kamatai egyetemleges megfizetésére kérte az alperesek kötelezését annak kimondásával, hogy az I. r. alperes a házastársi közös vagyonból reá eső rész erejéig felel, míg a II-III. r. alperesek mint jogutódok a hagyaték tárgyaival és azok értékének erejéig felelnek. Az alperesek az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezett részének a helybenhagyását kérték.