BH 2002.3.88 I. A vád tárgyává tett olyan bűncselekmény, amelyet a bűnszervezetben elkövetés minősítő körülménye folytán a törvény öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel fenyeget, olyan kiemelkedő tárgyi súlyú, amely miatt a terhelt szökésének, illetőleg az elrejtőzésének a veszélye általában reálisan fennáll, ezért ilyen esetben a vádlott előzetes letartóztatásának a fenntartása indokolt.

II. A bizonyítékok értékeléséről a bíróságnak az ügyet eldöntő érdemi határozatában kell számot adnia, mert az eljárás során feltárt valamennyi bizonyítékot a bizonyítási eljárás befejezése után kell egyenként és egymással összefüggésben értékelni;

a még folyamatban levő ügy tárgyalási szakaszában nem lehet állást foglalni az egyes bizonyítékok bizonyító erejéről, ezért az előzetes letartóztatásnak erre hivatkozással történő megszüntetése téves [Be. 5. § (3) bek., 92. § (1) bek a) és b) pont, Btk. 137. § 8. pont, 263/C. § (1) bek., 323. § (3) bek., Be. 92. § (1) bek. a) és b) pont].

A megyei főügyész vádiratában 2001. február 6-án a megyei bíróság előtt vádat emelt az I. r. vádlott és 23 társa ellen.

Az I. r. vádlottat mint többszörös visszaesőt és a II. r. vádlottat a Btk. 263/C. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, társtettesként elkövetett bűnszervezet létrehozása bűntettével, 4 rb. a Btk. 323. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő folytatólagosan, bűnszervezet tagjaként és társtettesként elkövetett zsarolás bűntettével, a II. r. vádlottat pedig ezen túlmenően részben mint bűnsegédet, továbbá a Btk. 282. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (8) bekezdés első fordulata szerint minősülő kábítószerrel visszaélés vétségével vádolta.

Ugyancsak a bűnszervezet tagjaként elkövetett zsarolás volt a vád az ügyben megvádolt többi vádlott esetében is.

A megyei bíróság a 2001. február 8-án, a tárgyalás előkészítése körében hozott végzésével a vádlottak előzetes letartóztatását az ügydöntő határozat kihirdetéséig fenntartotta.

A legfelsőbb Bíróság a 2001. március 9-én kelt végzésével a megyei bíróság kényszerintézkedések tárgyában hozott végzését helybenhagyta.

A megyei bíróság a bizonyítási eljárás során a 2001. április 25-én kelt végzésével a IX. r., a XII. r., a XV. r. és a XVII. r. vádlottak előzetes letartóztatását az azonnali szabadlábra helyezésük mellett megszüntette, egyben az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r., a VIII. r., a X. r. és a XVI. r. vádlottak szabadlábra helyezés iránti kérelmét elutasította, majd a 2001. július 13-án kelt végzésével az utóbb említett vádlottak előzetes letartóztatását a szabadlábra helyezésük mellett megszüntette, egyben e vádlottakkal szemben ügydöntő határozatának kihirdetéséig lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el.

A végzés ellen az ügyész az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r., az V. r., a VIII. r. és a X. r. vádlottak tekintetében az előzetes letartóztatás megszüntetése és lakhelyelhagyási tilalom elrendelése miatt az előzetes letartóztatás elrendelése érdekében fellebbezést jelentett be.

A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést fenntartva indítványozta az említett vádlottak előzetes letartóztatásának elrendelését.

Az ügyészi fellebbezés alapos.

A rendelkezésre álló bűnügyi iratokból kitűnően a megyei bíróság a végzésének indokolásában az előzetes letartóztatás megszüntetését a következő indokokra alapította: