BH 2021.5.131 I. A megalapozott tényállás az alapja a vád tárgyává tett cselekmény törvényes minősítésének és ebből következően a vádlott büntetőjogi felelőssége tárgyában hozott döntésnek. Így a bíróság bizonyításának a vádiratban foglalt cselekmény egészére és a büntetőjogilag releváns valamennyi tényre ki kell terjednie [Be. 163. § (1)-(2) bek.].

II. A harmadfokú eljárásban azonban kizárt a bizonyítás felvétele, ezért a harmadfokú bíróság - a másodfokú bíróság számára a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontjában biztosított lehetőséggel élve - sem bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, sem ténybeli következtetés útján nem mérlegelheti felül a bizonyítékokat és nem állapíthat meg a másodokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást, és arra alapozva nem állapíthatja meg a másodfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét.

További lényeges eltérés, hogy a harmadfokú bíróság - szemben a másodfokú bíróságra rótt törvényi kötelezettséggel - a részbeni megalapozatlanság esetén is dönthet a hatályon kívül helyezés felől, ha a megalapozatlanság csak bizonyítás útján küszöbölhető ki [Be. 593. § (1) bek., 619. § (2)-(3) bek., 625. § (4) bek.].

[1] A járásbíróság a 2018. évi november hó 20. napján kelt ítéletével a II. r. vádlott és a III. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett csődbűncselekmény bűntettében [Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 404. § (2) bek. a) pont, (1) bek. c) pont, (3) bek. b) pont)] állapította meg, ezért a II. r. vádlottat hat év szabadságvesztésre, kétszázötven napi tétel pénzbüntetésre, öt év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra és négy év közügyektől eltiltásra, míg a III. r. vádlottat öt év két hónap szabadságvesztésre, kétszáz napi tétel pénzbüntetésre, öt év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra és négy év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés-büntetést a II. r. és a III. r. vádlott vonatkozásában börtönben rendelte végrehajtani. Megállapította, hogy a II. r. és a III. r. vádlott a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A pénzbüntetés egynapi tételének összegét a II. r. és III. r. vádlott vonatkozásában ötezer forintban állapította meg. Rendelkezett a II. r. vádlottal szemben kiszabott egymillió-kétszázötvenezer forint, míg a III. r. vádlott vonatkozásában a kiszabott egymillió forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Rendelkezett a bűnjelekről. Az egyéb érdekeltek által előterjesztett polgári jogi igények érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. A II. r. és III. vádlottak vagyonára elrendelt zár alá vételt fenntartotta, egyben figyelmeztette a polgári jogi igényt előterjesztő egyéb érdekelteket, hogy amennyiben a határozat közlésétől számított két hónapon belül nem igazolják, hogy polgári jogi igényüket egyéb törvényes úton érvényesítették, a bíróság a zár alá vételt feloldja. Kötelezte I. r., II. r. és III. r. vádlottat az eljárás során felmerült 3 096 380 forint bűnügyi költség egyetemleges megfizetésére.

[3] Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyészség tudomásul vette, míg a II. r. vádlott a bűnösség téves megállapítása miatt, az ítélet rendelkező része, az ítélet indokolása, a bizonyítékok értékelése ellen, felmentés érdekében, a II. r. vádlott védője az ítélet indokolása ellen, ezzel együtt téves minősítés miatt, felmentés érdekében, a III. r. vádlott és védője elsődlegesen a bűnösség és a tényállás téves megállapítása miatt, az ítélet valamennyi rendelkezése és indokolása ellen felmentés és a zár alá vétel feloldása, másodlagosan az ítélet teljes megalapozatlanság okán történő hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása, harmadlagosan a kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.

[4] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2019. december 13. napján meghozott ítéletében a II. r. és a III. r. vádlottakat az ellenük társtettesként elkövetett csődbűncselekmény bűntette [Btk. 404. § (2) bek. a) pont, (1) bek. c) pont, (3) bek. b) pont] miatt emelt vád alól a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 566. § (1) bekezdés c) pontja alapján - bizonyítottság hiányában - felmentette. Az E-T. Kft. "f. a.", valamint a H. Kft. egyéb érdekeltek által előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését is a törvény egyéb útjára utasította. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

[5] A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a II. r. és a III. r. vádlottak terhére, felmentésük miatt, bűnösségük társtettesként elkövetett csődbűncselekmény bűntettében [a Btk. 404. § (2) bek. a) pont, (1) bek. c) pont, (3) bek. b) pont] történő megállapítása végett, börtönben végrehajtandó szabadságvesztés, pénzbüntetés, gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltás büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. A II. r. és a III. r. vádlottak és védőik az ítélet indokolása ellen, annak megváltoztatásáért, felmentésük jogcímének bűncselekmény hiányára történő módosítása érdekében jelentettek be fellebbezést. A megyei főügyészség az ügyész által bejelentett jogorvoslati indítvány indokolásában a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítására tett indítványt.

[6] A fellebbviteli főügyészség az ügyészség fellebbezését eredeti tartalmával, a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatása érdekében, II. r. és III. r. vádlott bűnösségének a Btk. 404. § (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő, társtettesként elkövetett csődbűncselekmény bűntettében történő megállapítása és büntetés kiszabása végett tartotta fenn.

[7] A Kúria a 2020. február 5. napján meghozott Bkk.III.151/2020/2. számú végzésével az Sz.-i Ítélőtábla bíráit az eljárásból a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontja alapján kizárta és a másodfokú bíróság ítélete ellen bejelentett másodfellebbezés elbírálására a P.-i Ítélőtáblát jelölte ki.

[8] A harmadfokú bíróságként eljáró ítélőtábla a 2020. évi július hó 30. napján nyilvánosan kihirdetett végzésével a törvényszék ítéletének a II. r. és a III. r. vádlottakra vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.

[9] A harmadfokú bíróság nem ügydöntő határozatával szemben az ügyészség, valamint a III. r. vádlott és védője jelentett be fellebbezést. A III. r. vádlott védője a fellebbezésének írásbeli indokolását a Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételével egyidejűleg terjesztette elő.

[10] A fellebbviteli főügyészség fellebbezése indokolásában kifejtette, hogy a harmadfokú érdemi felülbírálat során a másodfokú ítéletnek a részbeni megalapozatlansága az ügyiratok és helyes ténybeli következtetés útján kiküszöbölhető lett volna, mert az nem eredményezte volna ellentétes tényállás megállapítását és az érdemi felülbírálat elvégzéséhez nem lett volna szükség bizonyítás felvételére.