BH 2006.5.154 I. Az özvegyi haszonélvezeti jog címén történő birtoklás nem tekinthető "sajátjakénti" birtoklásnak, ezért az elbirtoklást kizárja [Ptk. 121. §].

II. A különálló lapokból álló öröklési szerződés alaki hiányossága önmagában az egyes lapok utólagos aláírásával nem pótolható [Ptk. 629. §].

A felperes és a II. r. alperes testvérek, az I. r. alperes a II. r. alperes gyermeke. A testvérek szülei H. Z. I. r. örökhagyó haláláig (1979. május 2-áig) házassági kapcsolatban éltek. A testvérek édesanyja (II. r. örökhagyó) 1999. május 27-én hunyt el. Az I. r. örökhagyó halála után hagyatéki eljárás nem indult, a II. r. örökhagyó halála utáni hagyatéki eljárásban eljárt közjegyző a B., S. I. park Z. szám alatti öröklakás ingatlant az örökhagyó 1987. június 11-én kötött öröklési szerződése alapján az örökhagyó unokája H. E. részére adta át. A G. A. út M. szám alatti ingatlant az örökhagyó 1992. szeptember 23-án kelt végrendelete alapján az I. r. alperes részére adta át a II. r. alperes haszonélvezeti jogával terhelten, annak megállapításával, hogy az örökhagyó a felperest kötelesrészre szorította, illetve egyéb ingó vagyonát a felperesre hagyta, amely elsősorban a S. I. parki lakás berendezési tárgyaira vonatkozik.

A hagyatékátadó végzést a bíróság részben megváltoztatta akként, hogy a B. G. A. út M. szám alatti ingatlant a II. r. alperes haszonélvezeti jogától mentesen - az örökhagyóval 1986. augusztus 28-án kötött öröklési szerződés alapján - szerződéses öröklés jogcímén, ideiglenes hatállyal az I. r. alperes részére adta át és a felperest igénye per útján való érvényesítésére hívta fel. Az ingó hagyatékot illetően a közjegyzőt újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.

A felperes a perben többirányú keresetet terjesztett elő. Elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a G. A. utcai ingatlan fele része nem tartozik a II. r. örökhagyó hagyatékához, hanem a Csjt. 27. § (1) bekezdés alapján - házastársi közös szerzés jogcímén - az I. r. örökhagyó tulajdonát képezte és arra törvényes öröklés jogcímén a saját és a II. r. alperes tulajdonszerzését kérte megállapítani. Kérte továbbá a II. r. örökhagyó 1986. augusztus 28-án kelt öröklési szerződése érvénytelenségének megállapítását arra alapozottan, hogy a szerződéskötéskor a szerződésnek csak a harmadik lapját írták alá a szerződő felek és a tanúk. Az alaki érvénytelenség orvoslására nem alkalmas, hogy utóbb került sor az első és második lap aláírására. Ezen túlmenően a II. r. örökhagyó által készített 1992. szeptember 23-án kelt végrendelet érvényességét elismerve kérte az 1. r. alperes végrendeleti öröklés jogcímén, a II. r. alperes haszonélvezeti jogával terhelt tulajdonszerzését megállapítani a XII. ker. ingatlan 3/8 hányadára és 1/8-ban kötelesrésze természetbeni kiadására tartott igényt.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Elsődlegesen tagadták, hogy az ingatlan vételekor az örökhagyók között a házassági életközösség fennállt volna, és a II. r. örökhagyó különvagyoni szerzését állították. Az öröklési szerződés alaki örvénytelenségét illetően arra hivatkoztak, hogy az alaki hiba orvoslása megtörtént, és arra vonatkozó speciális eljárást előíró rendelkezés nincs. A kötelesrészt illetően a kereset elutasítását kérték, mert annak jogalapja nem áll fenn.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a B., G. A. út M. szám alatti ingatlan 4/8 hányada néhai H. Z. hagyatékát képezi, amelyet a felperes és a II. r. alperes 2/8-2/8 tulajdoni hányadban törvényes öröklés jogcímén megörökölt. H. Z. örökhagyó 4/8 tulajdoni hányadából 1/8 hányad a felperest illeti kötelesrész jogcímén, a fennmaradó 3/8 tulajdoni hányad az I. r. alperest illeti végrendeleti öröklés jogcímén, a II. r. alperes haszonélvezeti jogával terhelten. Megállapította, hogy néhai H. Z.-né örökhagyó és az I. r. alperes között létrejött öröklési szerződés érvénytelen és megkereste az ingatlan-nyilvántartást a tulajdonváltozás bejegyzése iránt. Az alpereseket perköltség és le nem rótt illeték megfizetésére kötelezte.

A megállapított tényállás szerint az örökhagyó házassági életközösségének fennállása alatt történt a perbeli ingatlan vétele, a szerződésben vevőként azonban csak a II. r. örökhagyó szerepelt és az ő tulajdonjoga nyert az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzést.

A II. r. örökhagyó 1986. augusztus 26-án öröklési szerződést kötött az I. r. alperessel. A szerződés három lapból állt, egy eredeti, és két indigós példányban készült. A B. Tanács Igazgatási Osztály Családvédelmi Csoportja a szerződést jóváhagyta, a záradékok az eredeti példányra kerültek. A kerületi tanácsnál az öröklési szerződésből fénymásolat maradt, amelynek első és második lapján nincs a szerződő felek és a tanúk aláírása. 1987. május 11-én érkezett a földhivatalhoz az öröklési szerződés eredeti példánya. Annak alapján az elidegenítési és terhelési tilalom az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzést nyert, és a szerződés eredeti példányát a földhivatal a szerződést készítő ügyvéd részére visszaküldte.

A II. r. örökhagyó 1992. szeptember 23-án írásbeli magánvégrendeletet készített, melyben akként rendelkezett, hogy az ingatlant a II. r. alperes haszonélvezeti jogával terhelten az I. r. alperes örökölje. A végrendeletben az örökhagyó rögzítette, hogy tudomására jutott: az 1986. augusztus 28-án aláírt öröklési szerződés formai hiba miatt érvénytelen, ezért szükségesnek tartotta, hogy az ingatlanról érvényes formában végrendelkezzen. Ezt követően az öröklési szerződés megszüntetése iránt pert is indított, amelyet a bíróság a peres felek közös kérelmére megszüntetett.

A II. r. örökhagyó halálát követően az I. r. alperes a közjegyzőhöz olyan eredeti öröklési szerződést nyújtott be, amelynek első és második lapját is aláírták a szerződő felek és a tanúk.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével azt látta megállapíthatónak, hogy a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdés alapján az ingatlan a házastársak közös vagyonát képezi, és a törvényi vélelemmel szemben a II. r. örökhagyó különvagyonának bizonyítása sikertelen volt. Az, hogy a felperes az igényét hosszabb idő elteltével érvényesítette, ügydöntő jelentőséggel nem bír, mert igénye a Ptk. 115. § (1) bekezdése értelmében nem évül el. Az I. r. örökhagyó tulajdoni hányadára a felperes és a II. r. alperes tulajdonszerzését a Ptk. 607. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította.

Az elsőfokú bíróság bizonyítottnak látta azt is, hogy 1986. augusztus 26-án a szerződő felek és a tanúk az öröklési szerződésnek csak a harmadik lapját írták alá. Ebben a vonatkozásban az írásszakértő, az okiratok és a szerződést készítő ügyvéd vallomását értékelte. Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy a hagyatéki eljárásban becsatolt okirat első és második lapján már aláírások szerepelnek és úgy foglalt állást, hogy azok a földhivataltól való visszaérkezést: 1987 márciusát követően készülhettek, és azt az alaki hiba orvoslására nem fogadta el. Megítélése szerint az alaki hiányosság csak úgy szüntethető meg, ha a szerződés kiegészítéseként azt a szerződő felek és a tanúk együttes jelenlétében ismét aláírják, rávezetve a kiegészítés időpontját is. Ennek alapján az öröklési szerződés érvénytelenségét állapította meg, a Ptk. 656. és 629. § (1) és (2) bekezdésre hivatkozva. Mivel az alperesek javára szóló 1992. szeptember 23-án kelt végrendelet érvényességét a felperes elismerte, az alperesek azon alapuló öröklését megállapította és a Ptk. 665. § (1) és 672. § (3) bekezdésre hivatkozva a felperes kötelesrészét az ingatlan 1/8-ában természetben rendelte kiadni.