A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30468/2018/16. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 8. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 166. §, 168. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. §, 72. §] Bíró: Őri Aliz Ildikó

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30468/2018/16.*, Kúria Kfv.35437/2019/9. (BH 2020.9.280)

***********

Fővárosi Közigazgatási Munkaügyi Bíróság

8.K.30.468/2018/16.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Gaal és Szabó Ügyvédi iroda, eljáró ügyvéd dr. Gaal Szabolcs ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (1134 Budapest, Dózsa György út 128-132..) alperes ellen adó ügyben hozott közigazgatási határozat (hivatkozási szám: ...) felülvizsgálata iránt indított perében, tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 120.000,- (Egyszáz-húszezer) forint perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 1.500.000,- (Egymillió-ötszázezer) forint kereseti illetéket az adóhatóság külön felhívására a Magyar Állam javára fizesse meg.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A NAV Dél-budapesti Adó- és Vámigazgatósága (továbbiakban: első fokú hatóság) a felperesnél 2012-2013. évre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemek vonatkozásában bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le, melynek megállapításait a 2016. augusztus 11. napján kelt ... iktatószámú első fokú határozatában realizálta, határozatában a felperes terhére mindösszesen 55.215.367,- Ft adókülönbözetet állapított meg, amely összeg teljes egészében adóhiánynak minősült, továbbá ezen adóhiány összege után 110.430.734,- Ft adóbírságot szabott ki és 6.212.214,- Ft késedelmi pótlékot számított fel.

Az első fokú adóhatóság által feltárt tényállás szerint a felperes a 2012-2013. években nagy összegű készpénzfelvételek eszközölt az ügyvezetése és tulajdonlása alatt álló KFT. 1..,(jelenleg: Kft 3.) valamint az ügyvezetése alatt állt Kft.2.. bankszámláiról, amely összegekkel a társaságok felé történő elszámolások a felperes részéről nem nyertek igazolást, minek következtében a felvett összegeket az adóhatóság az 1995. évi CXVII. tv (a továbbiakban: Szja. tv.) 28. §-a alapján egyéb jövedelemként adózás alá vonta.

Határozatában rögzítette, hogy a felperes a KFT.1. üzleti számláiról 2012. évben 34.687.655,-Ft, 2013. évben 48.622.533,-Ft készpénzt vett fel, oda 2012. évben 660.000,-Ft-ot, 2013. évben 68.933,-Ft-ot befizetett, illetőleg a Kft.2.. üzleti bankszámláiról 2012. évben 38.259.000, -Ft, 2013. évben pedig 36.463.000,.Ft összeget vett fel, azzal, hogy ezen társaság bankszámla kivonatainak az ellenőrzése során a felperes által teljesített készpénzbefizetéseket nem tárt fel, minek következtében a felperes ezen készpénz felvételek révén 2012. évben összesen 72. 946.655,-Ft, míg 2013. évben összesen 85.085.533,-Ft bevételhez jutott.

Az első fokon eljárt adóhatóság beszerezte a Kft1. és a Kft.2.. ... Bank Zrt. által vezetett bankszámla forgalmának adatait, kivonatait, felhasználta az adóhatósági, illetve a cégbírósági nyilvántartási adatait, a társaságoknál lefolytatott kapcsolódó ellenőrzések során tett megállapításokat, valamint a felperesnél 2012-2013. év vonatkozásában egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzés során tett felperesi nyilatkozatot, mely szerint magánszemélyként semmilyen jogcímen nem vett fel készpénz a társaság bankszámlájáról, és határozatában megállapította, hogy a banki bizonylatok egyértelműen és hitelt érdemlően igazolják, hogy a felperes az érdekeltségébe tartozó Kft.-k bankszámláiról készpénzfelvételeket eszközölt, azok összegszerűsége a bizonylatok alapján pontosan megállapítható, illetőleg a készpénzfelvevő személye (felperes) egyértelműen beazonosítható. Az első fokú hatóság rögzítette határozatában, hogy a készpénzfelvételek tényét, illetőleg azok összegszerűségét a felperes az eljárás során nem vitatta. Rögzítette továbbá, hogy a Kft.2..-nél, melynek ügyvezetője ezen időszakban a felperes volt, a 2012 és 2013-as évekre vonatkozó általános forgalmi adónemben a NAV Fehér Megyei Adóigazgatósága által végzett bevallások utólagos ellenőrzése során a bankszámla kivonatokon túl a cég működésével összefüggő iratanyag nem volt fellelhető, illetve nem került bemutatásra, míg a Kft.1-nél, amelyet a felperes alapított és a társaság egyedüli tulajdonosa és ügyvezetője is volt, úgyszintén NAV Fehér Megyei Adóigazgatósága által végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzések során, kizárólag a számítógépen tárolt főkönyvi kivonatok és kartonok kerültek bemutatásra, vagyis a pénzmozgás igazolására alkalmas, valamint az egyéb gazdasági események megtörténtét alátámasztó, a számviteli törvény előírásainak megfelelő alapdokumentumok, alapbizonylatok nem voltak fellelhetők, illetőleg azok nem kerültek bemutatásra.

Határozatában hivatkozott a régi adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 95. § (3) bekezdésére, valamint a 99. § (2) bekezdésére, melyek alapján a felperest terhelte annak a bizonyítása, igazolása, hogy az általa megszerzett bevételek adómentesek, illetőleg hogy milyen jogcímen adómentesek, és a készpénz felvételek kapcsán az adózónak az adómentesség igazolásához a társassággal történő elszámolás tényét kellett volna igazolnia.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2016. december 14. napján kelt ... iktatószámú másodfokú határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta, mivel a fellebbezést megalapozatlannak találta. Határozatában megállapította, hogy a felperes jövedelemszerzése a társaságok bankszámlájának a vizsgálata során bizonyításra került, viszont a felperes adómentességet, illetőleg adó kedvezményt nem igazolt, továbbá azt sem igazolta hitelt érdemlően, hogy felvett összegeket a társaságok gazdasági tevékenysége érdekében használta fel, sem az ellenőrzés sem a fellebbezése, sem pedig a fellebbezés kiegészítése alkalmával.

Rögzítette, hogy a felperesnek az érintett társaságok könyvelésének iratait, eredeti számviteli iratait, bizonylatait valóban át kellett adnia az új tulajdonos, illetve ügyvezető részére, azonban a bankszámláról történő készpénz felvételeknél, valamint az így felvett összegeknek a társaságokkal való elszámolásával kapcsolatos gazdasági eseményekben az adózónak részt kellett vennie, mivel a pénzösszegeket ő vette fel, és az ezekkel kapcsolatos bizonylatokból egy példány őt illette meg, ezekkel neki kellett rendelkeznie, minek következtében az első fokon eljárt hatóság nem várt el olyan bizonyítást, amely valamely jogszabály megsértését eredményezte volna. E körben hivatkozott arra, hogy semmi nem utal sem a jegyzőkönyvben, sem a további eljárás során, hogy az első fokon eljárt hatóság ezeket az iratokat a felperestől a társaságok nevében és nem, mint magánszemélytől kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes által hivatkozott Európai Bírósági ítéletekben előírt objektív bizonyítási kötelezettségének eleget tett, ezzel szemben a felperes nem igazolta, hogy az általa az érintett társaságoktól felvett készpénzek nem az ő jövedelmét képezik.