A Kúria Pfv.20700/2013/5. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) 3. §, 136. §, 139. §] Bírók: Madarász Anna, Molnár Ambrus

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.20.700/2013/5.

A Kúria dr. Faragó István ügyvéd által képviselt felperesnek a Moldován és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Moldován András ügyvéd) által képviselt dr. alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt, a Fővárosi Törvényszék előtt 22.P.27.079/2009. számon megindított perében - melybe jogtanácsos által képviselt az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Ítélőtábla 2013. március 6. napján meghozott 6.Pf.20.857/2012/6. számú jogerős ítélete ellen, az alperes 2013. május 3. napján 34. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelme folytán meghozta a következő

Ítéletet:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen az alperesnek 15 nap alatt 100.000 (százezer) forint másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 162.700 (százhatvankétezer-hétszáz) forint fellebbezési és 203.300 (kétszázháromezer-háromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illeték az államot terheli. Megállapítja, hogy az alperes 203.300 (kétszázháromezer-háromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket visszaigényelhet.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2009. szeptember 16. napján előterjesztett keresetében 2.033.459 forint, ennek 2007. június 14. napjától számított a Ptk. 301. §-a szerinti késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest kártérítés címén. Előadta, hogy akkori házastársával 1994. május 26. napján öröklési szerződést kötöttek (a továbbiakban: örökhagyó). A holtig való tartás, gondozás ellenében az örökhagyó rájuk hagyta a helyrajzi számú ingatlan tulajdoni hányadát. Az öröklési szerződésen a felek aláírását az alperes mint közjegyző hitelesítette. Az örökhagyó 2007. június 14. napján elhalálozott. A hagyatéki eljárásban a felperes és szerződéses örököstársa a szerződés alapján nem tudtak örökölni, mert az okirat két tanú aláírásának elmaradása miatt érvénytelen volt. A felperes 1/6 részt törvényes öröklés, 2/6 részt testvérei ajándékozása útján szerzett meg, de az öröklési szerződés érvénytelensége miatt ő és szerződéses örököstársa elestek az ingatlantulajdon 2.033.459 forint értékű 3/6 részéről, ezen összeg erejéig kár érte őket Az alperes a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (Ktv.) 10. §-a alapján a Ptk. szerinti felelősséggel tartozik. A felperes és közte megbízási jellegű szerződéses kapcsolat jött létre az aláírás-hitelesítés során. Azzal, hogy az alperes nem hívta fel a felperes figyelmét az öröklési szerződés nyilvánvaló alaki hibájára, megszegte a Ptk. 205. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségét, de sérült a Ptk. 476. §-ában foglalt szabály is, továbbá a Ktv. 3. § (2) bekezdése. Az alperesnek szakmai kötelessége lett volna, hogy ügykörében kellő gondossággal eljárva tegyen eleget a tájékoztatási kötelezettségének, és hívja fel a figyelmet az okirat nyilvánvaló jogi hiányosságára, hogy a hitelesített okirat a felek akarata szerinti joghatás kiváltására alkalmas legyen. Az alperesi védekezés ismeretében a keresete elsődleges jogcímét a Ptk. 349. § (1) bekezdése szerinti kártérítési felelősségben határozta meg.

Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését kérte, mert a követelést időelőttinek minősítette. Állította: először a törvényes örökössel szemben kell a tartási szolgáltatás ellenértékét érvényesíteni, és ez az ellenérték bizonnyal eléri, vagy meghaladja a hagyaték értékét, vagyis a felperes kára a hagyatékból megtérül. Másodlagosan a kereset elutasítását kérte. Tagadta, hogy az ügyfelekkel megbízási jogviszonyban állna, tevékenységét jogszabályi felhatalmazás alapján végzi. Ez a tevékenység a Ktv. értelmében hatósági jogszolgáltatás. Az adott ügyben - a felperes által is előadottan - az ügyfelek a névaláírásuk közjegyzői hitelesítését kérték az általuk szerkesztett magánokiraton. Így fel sem merülhetett, hogy az okiratot az alperes fogalmazta, vagy szerkesztette volna. A névaláírás hitelesítésére azért volt szükség, mert az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet (Iny.tvr.) alapján az öröklési jog biztosítására az elidegenítési és terhelési tilalom ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez a szerződést vagy közokiratba kell foglalni, vagy a magánokiratot ügyvédnek ellenjegyeznie kell, vagy a magánokiraton a névaláírás valódiságát a közjegyzőnek tanúsítania kell. A névaláírás hitelesítése során a közjegyző kizárólag az aláírás valódiságát tanúsítja, a magánokirat tartalmáért, alakiságáért felelősséget nem vállalhat. Hitelesítés esetén a felelősség csak a záradéki tanúsítvány tartalmi valóságáért és alakiságáért terheli. A névaláírás hitelesítésének nem volt akadálya a tanúk hiánya. A Ktv. 139. § (4) bekezdésére figyelemmel a záradék nem tartalmazhat további jogszabályi tájékoztatást, sem öröklési jogi anyagi vagy eljárásjogi kioktatást. Ugyanakkor állította a felperesnek tisztában kellett lennie az okirat alaki hiányosságával, hiszen tartalmazta azt a kitételt, hogy a szerződő felek a „jelenlévő tanúk előtt aláírták." A szerződő felek tisztában voltak az öröklési szerződés törvény által előírt alaki kellékeivel. Mindazonáltal kioktatta a feleket az öröklési szerződés alakiságairól, a névaláírás hitelesítés joghatásairól. Az, hogy tanúk előtt a felek a szerződésen lévő aláírásukat nem ismerték el a sajátjuknak - holott erre a későbbiekben is módjuk lett volna -, a szerződő felek felelőssége. A kártérítési felelősség elemeit illetően tagadta, hogy jogellenesen járt volna el, és az okozati összefüggés tárgyában kiemelte, hogy a felperes kára nem a közjegyzői aláírás hitelesítés következtében keletkezett. Hivatkozott a Ptk. 340. § (1) bekezdésére, mert a felperes a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. Abban az esetben, ha a felperes és szerződéses örököstársa 1994. májusától 2007. júniusáig az öröklési szerződésben vállalt kötelezettségeiket teljesítették, a hagyatéki hitelezői igény meghaladná az öröklési szerződés tárgyát képező ingatlan tulajdoni illetőség értékét.

A Fővárosi Törvényszék 2012. február 28. napján meghozott 22.P.27.079/2009/29. számú ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 forint ügyvédi munkadíjat. A le nem rótt 122.010 forint kereseti illetékről akként rendelkezett, hogy az állam viseli.

Ítéletének jogi indokolásában rámutatott, hogy a közjegyző eljárására a Ptk. 349. §-ának szabályát kell alkalmazni figyelemmel a Ktv. 1. § (4) bekezdésére. A kártérítési felelősség megállapításához az szükséges, hogy az alperes jogellenes és felróható magatartást tanúsítson, és ezzel a magatartással okozati összefüggésben bekövetkezett kár rendes jogorvoslattal ne legyen elhárítható. Az alperes kereset alapjául szolgáló cselekményével szemben nincs lehetőség a rendes jogorvoslat igénybevételére.