62008CJ0008[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2009. június 4-i ítélete. T-Mobile Netherlands BV, KPN Mobile NV, Orange Nederland NV és Vodafone Libertel NV kontra Raad van bestuur van de Nederlandse Mededingingsautoriteit. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: College van Beroep voor het bedrijfsleven - Hollandia. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Az EK 81. cikk (1) bekezdése - Az »összehangolt magatartás« fogalma - Okozati összefüggés az összehangolás és a vállalkozások piaci magatartása között - A nemzeti jog szerinti értékelés - Egyszeri összehangolás elégséges volta vagy tartós és rendszeres összehangolás szükségessége. C-8/08. sz. ügy.

C-8/08. sz. ügy

T-Mobile Netherlands BV és társai

kontra

Raad van bestuur van de Nederlandse Mededingingsautoriteit

(a College van Beroep voor het bedrijfsleven [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Az EK 81. cikk (1) bekezdése - Az »összehangolt magatartás« fogalma - Okozati összefüggés az összehangolás és a vállalkozások piaci magatartása között - A nemzeti jog szerinti értékelés - Egyszeri összehangolás elégséges volta vagy tartós és rendszeres összehangolás szükségessége"

Az ítélet összefoglalása

1. Verseny - Kartellek - Összehangolt magatartás - Fogalom - Versenykorlátozó cél vagy hatás - Értékelési szempontok - Ugyanazon szempontok alkalmazása a megállapodásra, döntésre vagy összehangolt magatartásra

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

2. Verseny - Kartellek - Összehangolt magatartás - Versenytorzítás - Értékelési szempontok - Versenykorlátozó cél - Megfelelő megállapítás

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

3. Verseny - Kartellek - Összehangolt magatartás - Fogalom - Versenykorlátozó cél - Értékelési szempontok

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

4. Verseny - Közösségi szabályok - Eljárásgátló jelleg - A nemzeti bíróságok által hivatalból való alkalmazás

(EK 81. cikk)

5. Verseny - Kartellek - Összehangolt magatartás - Fogalom - Az összehangolás és a vállalkozások piaci magatartása közötti okozati összefüggés szükségessége - Ezen okozati összefüggés fennállásának vélelme - A nemzeti bíróságok e vélelem alkalmazására irányuló kötelezettsége

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

6. Verseny - Kartellek - Összehangolt magatartás - Fogalom - Az összehangolás és a vállalkozások piaci magatartása közötti okozati összefüggés szükségessége - Az okozati összefüggés fennállásának vélelme

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

1. A megállapodás, a vállalkozások társulásai által hozott döntés és az összehangolt magatartás fogalmai szubjektív szempontból az összejátszás azonos jellegű formáit jelenítik meg, és csak intenzitásuk, valamint megjelenési formájuk vonatkozásában különböztethetők meg egymástól. Ezért az annak mérlegelését lehetővé tevő szempontok, hogy valamely magatartás célja vagy hatása a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása-e, attól függetlenül alkalmazandók, hogy megállapodásról, döntésről vagy összehangolt magatartásról van-e szó.

(vö. 23-24. pont)

2. Annak mérlegeléséhez, hogy valamely összehangolt magatartást az EK 81. cikk (1) bekezdése tilt-e, felesleges a magatartás tényleges hatásának figyelembevétele, amennyiben nyilvánvaló, hogy annak célja a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. A cél általi jogsértések és a hatás általi jogsértések közötti megkülönböztetés azon körülménnyel függ össze, hogy a vállalkozások közötti összejátszás bizonyos formái már természetüknél fogva úgy tekinthetők, hogy károsak a rendes verseny megfelelő működésére. Nem szükséges tehát vizsgálni az összehangolt magatartás hatásait, ha e magatartás versenykorlátozó célja már megállapítást nyert.

(vö. 29-30. pont)

3. Az összehangolt magatartás az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében versenykorlátozó célra irányul, amennyiben a tartalma és célja folytán, valamint a hátterét képező jogi és gazdasági összefüggéseket figyelembe véve ténylegesen képes arra, hogy a közös piac keretében megakadályozza, korlátozza vagy torzítsa a versenyt. Nem szükséges, hogy a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása ténylegesen bekövetkezzék, sem pedig az, hogy közvetlen kapcsolat álljon fenn az összehangolt magatartás és a fogyasztói árak között.

Versenykorlátozó célúnak minősül a versenytársak közötti információcsere, amennyiben alkalmas arra, hogy megszüntesse a bizonytalanságot az érintett vállalkozások tervezett magatartását, így többek között az érintett vállalkozás által megvalósítandó alkalmazkodás időpontját, mértékét és módszereit illetően, ideértve azt is, ha az alkalmazkodás a közvetítők részére fizetett díj csökkentésére, nem pedig a fogyasztói árakra vonatkozik.

(vö. 27-28., 30-31., 35-36., 39., 41., 43. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

4. Az EK 81. cikk (1) bekezdésének közvetlen hatálya van a magánszemélyek közötti jogviszonyokban, és olyan jogokat keletkeztet az érintett személyekre vonatkozóan, amelyeket a nemzeti bíróságoknak védelemben kell részesíteniük. E cikk az Európai Közösségre bízott feladatok megvalósításához elengedhetetlen imperatív rendelkezést képez, amelyet a nemzeti bíróságoknak hivatalból alkalmazniuk kell.

Az EK 81. cikk alkalmazása során a Bíróság által e cikk vonatkozásában kialakított értelmezés a tagállamok valamennyi nemzeti bírósága számára kötelező.

(vö. 49-50. pont)

5. Az összehangolás és az abban részt vevő vállalkozások piaci magatartása közötti okozati összefüggés - amely feltételét képezi annak, hogy meg lehessen állapítani az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vett összehangolt magatartás fennállását - vizsgálata során a nemzeti bíróság az ellenkező bizonyításáig, amely e vállalkozások feladata, köteles alkalmazni az okozati összefüggéssel kapcsolatos azon vélelmet, amely szerint e vállalkozások, amennyiben tevékenyek maradnak a piacon, figyelembe veszik a versenytársaikkal kicserélt információkat. E vélelem az alkalmazandó közösségi jog szerves részét képezi.

(vö. 51-53. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

6. Az EK 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazását illetően, amennyiben az összehangolásban részt vevő vállalkozás tevékeny marad a vizsgált piacon, az összehangolás és az e vállalkozás piaci magatartása közötti okozati összefüggés vélelme akkor is irányadó, ha az összehangolás az érintett vállalkozásoknak csupán egyetlen egyeztetésén alapul.

Nem az számít ugyanis, hogy az érintett vállalkozások között hány egyeztetésre került sor, hanem sokkal inkább az, hogy a megvalósult kapcsolatfelvétel vagy kapcsolatfelvételek lehetővé tették-e a vállalkozások számára, hogy a vizsgált piacon tanúsított magatartásuk meghatározása érdekében figyelembe vegyék a versenytársaiktól kapott információkat, és az egymás közötti gyakorlati együttműködéssel szándékosan kiiktassák a verseny kockázatait. Mihelyt megállapítható, hogy e vállalkozások összehangolták magatartásukat és továbbra is tevékenyek maradtak a piacon, megalapozottan elvárható tőlük, hogy ők bizonyítsák, hogy ez az összehangolás nem befolyásolta a piacon tanúsított magatartásukat.

(vö. 61-62. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2009. június 4.(*)

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Az EK 81. cikk (1) bekezdése - Az »összehangolt magatartás« fogalma - Okozati összefüggés az összehangolás és a vállalkozások piaci magatartása között - A nemzeti jog szerinti értékelés - Egyszeri összehangolás elégséges volta vagy tartós és rendszeres összehangolás szükségessége"

A C-8/08. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a College van Beroep voor het bedrijfsleven (Hollandia) a Bírósághoz 2007. december 31-én érkezett, 2008. január 9-i határozatával terjesztett elő az előtte

a T-Mobile Netherlands BV,

a KPN Mobile NV,

az Orange Nederland NV,

a Vodafone Libertel NV

és

a Raad van bestuur van de Nederlandse Mededingingsautoriteit

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, A. Ó Caoimh, J. N. Cunha Rodrigues, J. Klučka (előadó) és U. Lőhmus bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: R. Şereş tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. január 15-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a T-Mobile Netherlands BV képviseletében I. VerLoren van Themaat és V. H. Affourtit advocaten,

- a KPN Mobile NV képviseletében B. J. H. Braeken és P. Glazener advocaten,

- a Vodafone Libertel BV képviseletében G. van der Klis advocaat,

- a Raad van bestuur van de Nederlandse Mededingingsautoriteit képviseletében A. Prompers, meghatalmazotti minőségben,

- a holland kormány képviseletében C. Wissels, valamint Y. de Vries és M. de Grave, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében A. Bouquet és S. Noë, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2009. február 19-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EK 81. cikk (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a T-Mobile Netherlands BV (a továbbiakban: T-Mobile), a KPN Mobile NV (a továbbiakban: KPN), az Orange Nederland NV (a továbbiakban: Orange) és a Vodafone Libertel NV (a továbbiakban: Vodafone), valamint a Raad van bestuur van de Nederlandse Mededingingsautoriteit (a hollandiai versenyhatóság, a továbbiakban: NMa) között azon bírságok tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, amelyeket az NMa az említett vállalkozásokkal szemben azért szabott ki, mert azok megsértették az EK 81. cikket, valamint a versenyről szóló törvény (Mededingingswet) (a továbbiakban: Mw) - a versenyről szóló törvény módosításáról szóló, 2004. december 9-i törvénnyel (Wet houdende wijziging van de Mededingingswet) módosított - 6. cikkének (1) bekezdését.

I - Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) (5) preambulumbekezdése így rendelkezik:

"A közösségi versenyszabályok hatékony érvényesítésének biztosítása, valamint egyidejűleg a védelem alapvető jogának tiszteletben tartása érdekében e rendelet szabályozza a[z EK-]Szerződés 81. és 82. cikke szerinti bizonyítási terhet. [...] Ez a rendelet nem érinti sem a bizonyítási eljárásokra vonatkozó nemzeti szabályokat, sem a tagállamok versenyhatóságainak és bíróságainak azon kötelezettségét, hogy az adott ügy megfelelő tényállásáról meggyőződjenek, feltéve hogy e szabályok és kötelezettségek a közösségi jog általános elveivel összeegyeztethetőek."

4 A fenti rendelet "Bizonyítási teher" című 2. cikke így rendelkezik:

"A Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazásával járó bármely nemzeti vagy közösségi eljárás során a Szerződés 81. cikkének (1) bekezdése vagy 82. cikke megsértésével kapcsolatos bizonyítási terhet a jogsértést állító fél vagy hatóság viseli. [...]"

5 Ugyanezen rendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdése így rendelkezik:

"(1) Ha a tagállamok versenyhatóságai vagy a nemzeti bíróságok a Szerződés 81. cikkének (1) bekezdése szerinti megállapodásokra, vállalkozások társulásainak döntéseire vagy összehangolt magatartásokra, amelyek e rendelkezés értelmében befolyásolhatják a tagállamok közötti kereskedelmet, a nemzeti versenyjogot alkalmazzák, akkor az ilyen megállapodásokra, döntésekre vagy összehangolt magatartásokra a Szerződés 81. cikkét is alkalmazniuk kell. [...]

(2) A nemzeti versenyjog alkalmazása nem vezethet az olyan megállapodásoknak, vállalkozások társulásai döntéseinek vagy összehangolt magatartásoknak a tilalmához, amelyek ugyan befolyásolhatják a tagállamok közötti kereskedelmet, viszont a Szerződés 81. cikke (1) bekezdésének értelmében nem korlátozzák a versenyt [...]."

A nemzeti szabályozás

6 Az Mw 1. cikkének h) pontja szerint "összehangolt magatartás" alatt az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vett összehangolt magatartást kell érteni.

7 Az Mw 6. cikkének (1) bekezdése értelmében tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amelynek célja vagy hatása a hollandiai piacon vagy annak egy részén belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.

8 Az Mw 88. cikke értelmében az NMa hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az EK 81. cikket alkalmazza.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Az alapeljárás tényállása

9 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy a hollandiai piacon mobil távközlési szolgáltatásokat kínáló szolgáltatók képviselői 2001. június 13-án egyeztetést tartottak.

10 Ebben az időpontban Hollandiában öt szolgáltató rendelkezett saját mobil távközlési hálózattal, nevezetesen a Ben Nederland BV (a továbbiakban: Ben, jelenleg T-Mobile), a KPN, a Dutchtone NV (jelenleg Orange), a Libertel-Vodafone NV (a továbbiakban: Libertel-Vodafone, jelenleg Vodafone), valamint a Telfort Mobiel BV (később O2 (Netherlands) BV, majd "O2 (Netherlands)", jelenleg pedig Telfort). Ezen öt szolgáltató piaci részesedése 2001-ben a következőképpen alakult: 10,6%, 42,1%, 9,7%, 26,1%, valamint 11,4%. Hatodik mobil távközlési hálózat kiépítésére nem volt mód, mivel már nem adtak ki több engedélyt. A mobil távközlési szolgáltatások piacára történő belépés tehát csak az öt szolgáltató valamelyikével vagy közülük többel kötött megállapodás útján volt lehetséges.

11 A mobil távközlési szolgáltatások kínálatában különbséget tehetünk prepaid-csomagok és postpaid-szerződések között. A prepaid-csomagok jellemzője, hogy az előfizető előre megfizeti a távközlési szolgáltatás díját. A prepaid kártya vagy feltöltés megvásárlásával ugyanis lebeszélhető időhöz jut, amelyen belül telefonálhat. Ezzel szemben a postpaid-szerződések esetében a felhasznált perceket utólag számlázzák ki az előfizetőnek, aki emellett meghatározott összegű alapdíjat fizet, amely maga is tartalmazhat lebeszélhető perceket.

12 A hollandiai piacon mobil távközlési szolgáltatásokat kínáló szolgáltatók képviselői között 2001. június 13-án egyeztetésre került sor. Ezen az egyeztetésen többek között a postpaid-szerződések után fizetett szerződéses kereskedői alapjutalékok 2001. szeptember 1-jei vagy ezen időpont körüli csökkentéséről volt szó. Mint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, ezen egyeztetés résztvevői egyes bizalmas információkat is megosztottak egymással.

13 Az NMa a 2002. december 30-i határozatával megállapította, hogy a Ben, a Dutchtone, a KPN, az O2 (Netherlands) és a Libertel-Vodafone megállapodást kötöttek egymással, illetve összehangolták magatartásukat. Az NMa - mivel úgy ítélte meg, hogy e magatartások jelentős mértékben hatással vannak a versenyre, következésképpen pedig az Mw 6. cikkének (1) bekezdése tiltja azokat - bírságot szabott ki e vállalkozásokkal szemben.

14 Az említett vállalkozások panaszt nyújtottak be az NMa e határozata ellen.

15 Az NMa a 2004. szeptember 27-i határozatával a T-Mobile, a KPN, az Orange, a Libertel-Vodafone és az O2 (Netherlands) által előterjesztett jogalapokat részben megalapozottnak nyilvánította, és megállapította, hogy a 2002. december 30-i határozatban leírt magatartások nem csupán az Mw 6. cikkét, hanem az EK 81. cikk (1) bekezdését is megsértették. Következésképpen az NMa az említett társaságokkal szemben kiszabott valamennyi bírságot hatályában fenntartotta, ugyanakkor mérsékelte azok összegét.

16 A T-Mobile, a KPN, az Orange, a Vodafone és a Telfort a 2004. szeptember 27-i határozatot keresettel támadták meg a Rechtbank te Rotterdam előtt. E bíróság a 2006. július 13-i ítéletével hatályon kívül helyezte e határozatot, az NMa-t pedig új határozat hozatalára utasította.

17 A T-Mobile, a KPN, az Orange és a Vodafone (a továbbiakban együtt: érintett szolgáltatók), valamint az NMa az említett ítélet ellen fellebbezéssel éltek a College van Beroep voor het bedrijfsleven előtt, amelynek azt kell eldöntenie, hogy az összehangolt magatartás fogalmát a Bíróság e tárgyra vonatkozó ítélkezési gyakorlatára tekintettel helyesen értelmezték-e.

A kérdéseket előterjesztő bíróság álláspontja

18 A College van Beroep voor het bedrijfsleven úgy ítéli meg, hogy egyrészt azt kell eldöntenie, hogy a postpaid-szerződésekre vonatkozó információknak a 2001. június 13-i egyeztetés alkalmával történő közlése a verseny korlátozására irányult-e, illetve az NMa helyesen járt-e el, amikor mellőzte az összehangolt magatartás hatásainak vizsgálatát, másrészt pedig azt, hogy fennáll-e okozati összefüggés az összehangolás és az érintett szolgáltatók piaci magatartása között.

19 A kérdéseket előterjesztő bíróság mindenekelőtt kiemeli, hogy az összehangolt magatartás, amelyről az alapeljárásban szó van, nem érinti sem az érintett szolgáltatók által alkalmazott fogyasztói árakat, sem pedig a végső fogyasztóknak kiszámlázott postpaid-szerződéses díjakat. E magatartás valójában arra a jutalékra vonatkozik, amelyet e szolgáltatók a kereskedőknek fizetni kívánnak a kereskedők által nekik nyújtott szolgáltatásokért. Következésképpen e bíróság hangsúlyozza, hogy az összehangolt magatartás nem tekinthető úgy, hogy annak közvetlen célja a postpaid-szerződések árának meghatározása lett volna a kiskereskedelmi piacon.

20 A College van Beroep voor het bedrijfsleven ezt követően megjegyzi, hogy kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy az érintett szolgáltatók által tanúsított, a postpaid-szerződések megkötéséért a kereskedők részére fizetett jutalékokra vonatkozó összehangolt magatartást olyannak lehet-e tekinteni, amely a versenynek az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vett megakadályozására, korlátozására vagy torzítására irányul. E bíróság ugyanis arra hivatkozik, hogy a Bíróság versenyjogi tárgyú ítélkezési gyakorlatát akként lehet értelmezni, hogy valamely megállapodás vagy összehangolás akkor irányul a verseny korlátozására, ha a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen megállapodás vagy összehangolás a gazdasági környezettől függetlenül mindig vagy majdnem mindig megakadályozza, korlátozza vagy torzítja a versenyt. A kérdéseket előterjesztő bíróság szerint ez a helyzet akkor áll fenn, ha a tényleges káros következmények kétségbevonhatatlanok, valamint az érintett piac jellemzőitől függetlenül be fognak állni. E bíróság szerint tehát mindig vizsgálni kell az összehangolt magatartás hatásait annak elkerülése érdekében, hogy olyan magatartásnak tulajdonítsanak versenykorlátozó célt, amely láthatóan nem jár korlátozó hatásokkal.

21 Végül az összehangolás és az említett szolgáltatók piaci magatartása közötti okozati összefüggéssel kapcsolatban a kérdéseket előterjesztő bíróság kétségbe vonja a C-49/92. P. sz., Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben 1999. július 8-án hozott hozott ítéletben (EBHT 1999., I-4125. o.), valamint a C-199/92. P. sz., Hüls kontra Bizottság ügyben 1999. július 8-án hozott ítéletben (EBHT 1999., I-4287. o.) kialakított azon vélelem relevanciáját, mely szerint az ellenkező bizonyításáig - amely az érintett szolgáltatók feladata - feltételezni kell, hogy az egyeztetésben részt vevő és a piacon továbbra is tevékeny vállalkozások figyelembe veszik a versenytársaikkal kicserélt információkat a piaci magatartásuk meghatározása érdekében. Ez még inkább így van abban az esetben, ha az összehangolásra rendszeresen és hosszú időn keresztül került sor. A kérdéseket előterjesztő bíróság azt a kérdést teszi fel, hogy a közösségi jog alapján köteles-e alkalmazni e vélelmet akkor is, ha a bizonyításra vonatkozóan eltérő nemzeti jogszabályok vannak hatályban, valamint, hogy e vélelem alkalmazandó-e az olyan helyzetekre is, amelyekben az összehangolás alapjául csupán egyetlen egyeztetés szolgál.

22 A College van Beroep voor het bedrijfsleven e körülmények között határozott úgy, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

"1) Milyen szempontokat kell vizsgálni az EK 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazása során annak megállapítása érdekében, hogy egy összehangolt magatartás célja a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása-e?

2) Úgy kell-e értelmezni az EK 81. cikket, hogy e rendelkezés nemzeti bíróság általi alkalmazása során az összehangolás és a piaci magatartás közötti okozati összefüggést a nemzeti jog rendelkezései szerint kell bizonyítani és a bizonyítékokat értékelni, ha e rendelkezések nem kedvezőtlenebbek, mint azok, amelyek a hasonló nemzeti eljárásokra vonatkoznak, és nem teszik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé a közösségi jog által biztosított jogok gyakorlását?

3) Érvényesül-e az EK 81. cikkben foglalt összehangolt magatartás fogalmának alkalmazása során az összehangolás és a piaci magatartás közötti okozati összefüggés vélelme akkor is, ha az összehangolásra pusztán egy esetben került sor, és az összehangolt magatartásban részt vevő vállalkozás a piacon továbbra is aktívan működik, vagy csak olyan esetekben, amikor az összehangolt magatartásra hosszú időn keresztül és bizonyos rendszerességgel kerül sor?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

23 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a "megállapodás", a "vállalkozások társulásai által hozott döntés" és az "összehangolt magatartás" fogalmai szubjektív szempontból az összejátszás azonos jellegű formáit jelenítik meg, és csak intenzitásuk, valamint megjelenési formájuk vonatkozásában különböztethetők meg egymástól (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben hozott ítélet 131. pontját).

24 Ezért, mint azt a főtanácsnok az indítványának 38. pontjában megállapította, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából annak mérlegelése kapcsán levezethető szempontok, hogy valamely magatartás célja vagy hatása a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása-e, attól függetlenül alkalmazandók, hogy megállapodásról, határozatról vagy összehangolt magatartásról van-e szó.

25 Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság már meghatározott egyes olyan szempontokat, amelyek lehetővé teszik annak mérlegelését, hogy valamely megállapodás, határozat vagy összehangolt magatartás versenykorlátozó jellegű-e.

26 Az összehangolt magatartás fogalmával kapcsolatban a Bíróság megállapította, hogy az ilyen magatartás egyfajta egyeztetést jelent a vállalkozások között, amelyek nem kötnek kifejezetten megállapodást, ám azt tudatosan helyettesítik olyan egymás közötti gyakorlati együttműködéssel, amely veszélyezteti a versenyt (lásd a 40/73-48/73., 50/73., 54/73-56/73., 111/73., 113/73. és 114/73. sz., Suiker Unie és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1975. december 16-án hozott ítélet [EBHT 1975., 1663. o.] 26. pontját, valamint a C-89/85., C-104/85., C-114/85., C-116/85., C-117/85. és C-125/85-C-129/85. sz., Ahlström Osakeyhtiö és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1993. március 31-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-1307. o.] 63. pontját).

27 Az összehangolt magatartás versenykorlátozó jellegének mérlegelése során figyelembe kell venni többek között az e magatartással elérni kívánt célt, valamint azon gazdasági és jogi összefüggéseket, amelyekbe e magatartás illeszkedik (lásd ebben az értelemben a 96/82-102/82., 104/82., 105/82., 108/82. és 110/82. sz., IAZ International Belgium és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1983. november 8-án hozott ítélet [EBHT 1983., 3369. o.] 35. pontját, valamint a C-209/07. sz., Beef Industry Development Society és Barry Brothers ügyben 2008. november 20-án hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 16. és 21. pontját). Ezenkívül, jóllehet a felek szándéka nem szükséges elem az összehangolt magatartás versenykorlátozó jellegének meghatározásában, a Bizottságot vagy a közösségi bíróságot semmi nem akadályozza abban, hogy tekintetbe vegye e szándékot (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott IAZ International Belgium és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 23-25. pontját).

28 A versenykorlátozó célú és a versenykorlátozó hatású összehangolt magatartások elhatárolása kapcsán emlékeztetni kell arra, hogy a versenykorlátozó cél és hatás feltételeinek nem egyszerre, hanem vagylagosan kell fennállniuk annak mérlegelése során, hogy valamely összehangolt magatartás az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá tartozik-e. Az 56/65. sz. LTM-ügyben 1966. június 30-án hozott ítélet (EBHT 1966., 337., 359. o.) óta érvényes állandó ítélkezési gyakorlat szerint e feltételnek a "vagy" kötőszó által jelzett vagylagos jellege miatt először is meg kell vizsgálni a megállapodás tulajdonképpeni célját, figyelembe véve azt a gazdasági környezetet, amelyben alkalmazásra kerül. Amennyiben azonban e megállapodás rendelkezéseinek elemzése nem tár fel a verseny tekintetében elegendő károssági fokot, meg kell vizsgálni a megállapodás hatásait, és a megállapodás megtiltásához olyan tényezők együttes megléte szükséges, amelyek azt bizonyítják, hogy a verseny működése érezhetően akadályozva, korlátozva volt, vagy torzult (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Beef Industry Development Society és Barry Brothers ügyben hozott ítélet 15. pontját).

29 Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy annak értékeléséhez, hogy valamely összehangolt magatartást az EK 81. cikk (1) bekezdése tilt-e, felesleges a magatartás tényleges hatásának figyelembevétele, amennyiben nyilvánvaló, hogy annak célja a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása (lásd ebben az értelemben az 56/64. és 58/64. sz., Consten és Grundig kontra Bizottság egyesített ügyekben 1966. július 13-án hozott ítéletet [EBHT 1966., 429., 496. o.]; a C-105/04. P. sz., Nederlandse Federatieve Vereniging voor de Groothandel op Elektrotechnisch Gebied kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 21-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-8725. o.] 125. pontját, valamint a fent hivatkozott Beef Industry Development Society és Barry Brothers ügyben hozott ítélet 16. pontját). A "cél általi jogsértések" és a "hatás általi jogsértések" közötti megkülönböztetés azon körülménnyel függ össze, hogy a vállalkozások közötti összejátszás bizonyos formái már természetüknél fogva úgy tekinthetők, hogy károsak a rendes verseny megfelelő működésére (lásd a fent hivatkozott Beef Industry Development Society és Barry Brothers ügyben hozott ítélet 17. pontját).

30 E feltételek mellett - a kérdéseket előterjesztő bíróság álláspontjával ellentétben - nem szükséges vizsgálni az összehangolt magatartás hatásait, ha e magatartás versenykorlátozó célja már megállapítást nyert.

31 Az alapeljárás tárgyát képező összehangolt magatartáshoz hasonló magatartás versenykorlátozó céljának mérlegelésével kapcsolatban először is emlékeztetni kell arra, hogy - mint azt a főtanácsnok az indítványának 46. pontjában megállapította - a versenykorlátozó cél fennállásához elegendő, ha az összehangolt magatartás alkalmas arra, hogy kedvezőtlen hatással legyen a versenyre. Más szavakkal, e magatartásnak a hátterét képező jogi és gazdasági összefüggéseket figyelembe véve csupán ténylegesen képesnek kell lennie arra, hogy a közös piac keretében megakadályozza, korlátozza vagy torzítsa a versenyt. Annak kérdésnek, hogy e hatás ténylegesen bekövetkezik-e, illetve milyen mértékben következik be, csak a bírság összegének számítása, valamint a kártérítéshez való jogok mérlegelése szempontjából van jelentősége.

32 Másodszor, a versenytársak közötti információcserével kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az egyeztetés és az együttműködés összehangolt magatartásnak minősülő kritériumait a Szerződés versenyjogi rendelkezéseinek azon alapvető kiindulópontjára tekintettel kell értelmezni, amely szerint minden gazdasági szereplőnek önállóan kell meghatároznia a közös piacon folytatni kívánt politikáját (lásd a fent hivatkozott Suiker Unie és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 173. pontját; a 172/80. sz. Züchner-ügyben 1981. július 14-én hozott ítélet [EBHT 1981., 2021. o.] 13. pontját; a fent hivatkozott Ahlström Osakeyhtiö és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 63. pontját, valamint a C-7/95. P. sz., Deere kontra Bizottság ügyben 1998. május 28-án hozott ítélet [EBHT 1998., I-3111. o.] 86. pontját).

33 Bár ez az önállósági követelmény nem zárja ki azt, hogy a piaci szereplők racionálisan alkalmazkodjanak a versenytársaik megfigyelt vagy várható magatartásához, azt szigorúan tiltja, hogy ezek a szereplők közvetlenül vagy közvetve felvegyék egymással a kapcsolatot annak érdekében, hogy egy tényleges vagy lehetséges versenytárs piaci magatartását befolyásolják, vagy hogy az ilyen versenytársnak felfedjék az általuk elhatározott vagy tanúsítani kívánt piaci magatartást, amennyiben e kapcsolat célja vagy hatása olyan versenyfeltételek teremtése, amelyek - figyelembe véve a felkínált termékek vagy szolgáltatások jellegét, a vállalkozások jelentőségét és számát, továbbá az érintett piac volumenét - nem felelnek meg a szóban forgó piacon szokásos feltételeknek (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Suiker Unie és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 174. pontját, a fent hivatkozott Züchner-ügyben hozott ítélet 14. pontját, valamint a fent hivatkozott Deere kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 87. pontját).

34 A Bíróság a fent hivatkozott Deere kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 88. és azt követő pontjaiban tehát úgy ítélte meg, hogy az olyan erősen koncentrált oligopol piacon, mint amilyen az alapeljárásban is adott, a piacra vonatkozó információcsere lehetővé teszi a vállalkozások számára versenytársaik piaci pozíciójának, valamint kereskedelmi stratégiájának megismerését, és ezáltal a gazdasági szereplők között fennálló verseny jelentős mértékű megváltozatását.

35 Ebből következik, hogy az információcsere ellentétesnek bizonyulhat a versenyjoggal, amennyiben az érintett piacon a bizonytalanság fokát csökkenti vagy megszünteti, amelynek következménye a vállalkozások közötti verseny korlátozása (lásd a fent hivatkozott Deere kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 90. pontját, valamint a C-194/99. P. sz., Thyssen Stahl kontra Bizottság ügyben 2003. október 2-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-10821. o.] 81. pontját).

36 Harmadszor, azzal kapcsolatban, hogy az összehangolt magatartást akkor is versenykorlátozó célúnak lehet tekinteni, ha nem áll közvetlen kapcsolatban a fogyasztói árakkal, hangsúlyozni kell, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdése nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy csak azok az összehangolt magatartások lennének tilosak, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a végső fogyasztók által fizetett árakkal.

37 Épp ellenkezőleg, az EK 81. cikk (1) bekezdésének a) pontjából az következik, hogy az összehangolt magatartás versenykorlátozó célú lehet, ha "a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítéséből" áll. Az alapeljárásban - mint azt a holland kormány az írásbeli észrevételeiben megjegyzi - nyilvánvaló, hogy az előfizetések esetében a végső fogyasztó által fizetendő ár rögzítése szempontjából meghatározó jelentősége van a kereskedők részére fizetett jutaléknak.

38 Mindenesetre, mint azt a főtanácsnok az indítványának 58. pontjában megjegyezte, az EK 81. cikk a Szerződésben foglalt többi versenyjogi szabályhoz hasonlóan nem csupán a versenytársak vagy a fogyasztók közvetlen érdekeinek, hanem a piac szerkezetének, ezáltal pedig magának a versenynek a védelmére is irányul.

39 Ezért - ellentétben azzal, amit a kérdéseket előterjesztő bíróság állítani látszik - az összehangolt magatartás versenykorlátozó célja fennállásának megállapítása nem tehető függővé annak megállapításától, hogy e magatartás közvetlen kapcsolatban áll a fogyasztói árakkal.

40 Negyedszer, a Vodafone azon érvével kapcsolatban, mely szerint az alapeljárás tárgyát képező összehangolt magatartás nem irányulhat a verseny korlátozására, mivel a kereskedők részére fizetett alapjutalékokat a piaci feltételek miatt mindenképpen csökkenteni kellett volna, a jelen ítélet 33. pontjából kétségkívül az következik, hogy a piaci szereplők önállóságának követelménye nem zárja ki azt, hogy a piaci szereplők racionálisan alkalmazkodjanak a versenytársaik megfigyelt vagy várható magatartásához.

41 Ugyanakkor, mint azt a főtanácsnok az indítványának 66-68. pontjában megjegyezte, jóllehet igaz, hogy a versenytárs vállalkozások párhuzamos magatartása mögött nem feltétlenül a versennyel ellentétes összejátszás áll, versenykorlátozó célúnak kell tekinteni az olyan információcserét, amely alkalmas arra, hogy megszüntesse az érdekelt felek bizonytalanságát az érintett vállalkozás által megvalósítandó alkalmazkodás időpontját, mértékét és módszereit illetően, ideértve azt is, ha - az alapeljáráshoz hasonlóan - az alkalmazkodás a kereskedők részére fizetett alapjutalék csökkentésére vonatkozik.

42 A kérdéseket előterjesztő bíróság feladata megvizsgálni, hogy az alapeljárás kapcsán a 2001. június 13-i egyeztetés alkalmával kicserélt információk alkalmasak-e az ilyen bizonytalanságok megszüntetésére.

43 A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az összehangolt magatartás az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében versenykorlátozó célra irányul, amennyiben a tartalma és célja folytán, valamint a hátterét képező jogi és gazdasági összefüggéseket figyelembe véve ténylegesen képes arra, hogy a közös piac keretében megakadályozza, korlátozza vagy torzítsa a versenyt. Nem szükséges, hogy a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása ténylegesen bekövetkezzék, sem pedig az, hogy közvetlen kapcsolat álljon fenn az összehangolt magatartás és a fogyasztói árak között. Versenykorlátozó célúnak minősül a versenytársak közötti olyan információcsere, amely alkalmas arra, hogy megszüntesse a bizonytalanságot az érintett vállalkozások tervezett magatartását illetően.

A második kérdésről

44 A kérdéseket előterjesztő bíróság a második kérdésével lényegében azt kérdezi, hogy az összehangolás és az abban részt vevő vállalkozások piaci magatartása közötti okozati összefüggés - amely feltételét képezi annak, hogy meg lehessen állapítani az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vett összehangolt magatartás fennállását - vizsgálata során a nemzeti bíróság köteles-e alkalmazni az okozati összefüggéssel kapcsolatos azon vélelmet, amelyet a Bíróság ítélkezési gyakorlata alakított ki, és amely szerint e vállalkozások, amennyiben tevékenyek maradnak a piacon, figyelembe veszik a versenytársaikkal kicserélt információkat, vagy pedig e bíróság alkalmazhatja a bizonyítási teherre vonatkozó nemzeti jogszabályokat.

45 Mint azt a főtanácsnok az indítványának 76. pontjában megállapította, e kérdés annak eldöntésére irányul, hogy a közösségi bíróságok által alkalmazott vélelem a nemzeti hatóságokat és bíróságokat is kötelezi-e az EK 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazása során.

46 A kérdéseket előterjesztő bíróság szerint, ha az összehangolt magatartásnak az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti fogalma felöleli az említett vélelmet, a nemzeti bíróság köteles alkalmazni azt. Ezzel szemben úgy véli, hogy ha e vélelmet eljárási szabálynak kell tekinteni, akkor helyénvaló, hogy a nemzeti bíróság a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján nem alkalmazza azt.

47 A T-Mobile, a KPN és a Vodafone megjegyzik, hogy az EK 81. cikkre vagy a Bíróság ítélkezési gyakorlatára alapított egyetlen megfontolás sem támaszthatja alá azt a következtetést, mely szerint az okozati összefüggés vélelme az összehangolt magatartás EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti fogalmának szerves részét képezi. Úgy vélik, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint vonatkozó közösségi szabályozás hiányában az egyes tagállamok belső jogrendjének feladata, hogy kijelölje a hatáskörrel rendelkező bíróságokat, és meghatározza az azon jogok védelmének biztosítását szolgáló keresetek eljárási szabályait, amelyek a közösségi jogból erednek a jogalanyok számára, azzal, hogy e szabályok egyfelől nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint azok, amelyek a hasonló nemzeti keresetekre vonatkoznak (az egyenértékűség elve), és másfelől nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé a közösségi jogrend által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve).

48 Ezzel szemben a holland kormány és a Bizottság úgy véli, hogy az okozati összefüggés vélelmét az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti összehangolt magatartás fogalmának elemeként, nem pedig az e fogalomtól független eljárási szabályként alakították ki, vagyis e vélelem kötelező a nemzeti bíróságokra.

49 Ezzel kapcsolatban már az elején emlékeztetni kell arra, hogy egyrészt az EK 81. cikk (1) bekezdésének közvetlen hatálya van a magánszemélyek közötti jogviszonyokban, és olyan jogokat keletkeztet az érintett személyekre vonatkozóan, amelyeket a nemzeti bíróságoknak védelemben kell részesíteniük, másrészt pedig e cikk az Európai Közösségre bízott feladatok megvalósításához elengedhetetlen imperatív rendelkezést képez, amelyet a nemzeti bíróságoknak hivatalból alkalmazniuk kell (lásd ebben az értelemben a C-126/97. sz. Eco Swiss-ügyben 1999. június 1-jén hozott ítélet [EBHT 1999., I-3055. o.] 36. és 39. pontját, valamint a C-295/04-C-298/04. sz., Manfredi és társai egyesített ügyekben 2006. július 13-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-6619. o.] 31. és 39. pontját).

50 A fentiekből következik, hogy az EK 81. cikk alkalmazása során a Bíróság által e cikk tárgyában kialakított értelmezés a tagállamok valamennyi nemzeti bírósága számára kötelező.

51 Az okozati összefüggés vélelmével kapcsolatban, amelyet a Bíróság az EK 81. cikk (1) bekezdésének értelmezése keretében alakított ki, mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság úgy ítélte meg, hogy - mint e rendelkezésnek magából a megfogalmazásából is következik - az összehangolt magatartás fogalma a vállalkozások közötti egyeztetésen kívül az ilyen egyeztetést követően folytatott magatartást, valamint az e két tényező közötti okozati összefüggést is magában foglalja. A Bíróság ezt követően megállapította, hogy mindamellett az ellenkező bizonyításáig - amely az érintett szolgáltatók feladata - feltételezni kell, hogy az egyeztetésben részt vevő és a piacon továbbra is tevékeny vállalkozások figyelembe veszik a versenytársaikkal kicserélt információkat a piaci magatartásuk meghatározása érdekében. Ez még inkább így van abban az esetben, ha az összehangolásra rendszeresen és hosszú időn keresztül került sor. Végül, a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az ilyen összehangolt magatartás akkor is az EK 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, ha nincs versenykorlátozó hatása a piacon (lásd a fent hivatkozott Hüls kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 161-163. pontját).

52 E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy az okozati összefüggés vélelme az EK 81. cikk (1) bekezdésének a Bíróság általi értelmezéséből ered, következésképpen pedig szerves részét képezi az alkalmazandó közösségi jognak.

53 A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az összehangolás és az abban részt vevő vállalkozások piaci magatartása közötti okozati összefüggés - amely feltételét képezi annak, hogy meg lehessen állapítani az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vett összehangolt magatartás fennállását - vizsgálata során a nemzeti bíróság az ellenkező bizonyításáig, amely e vállalkozások feladata, köteles alkalmazni az okozati összefüggéssel kapcsolatos azon vélelmet, amelyet a Bíróság ítélkezési gyakorlata alakított ki, és amely szerint e vállalkozások, amennyiben tevékenyek maradnak a piacon, figyelembe veszik a versenytársaikkal kicserélt információkat.

A harmadik kérdésről

54 A kérdéseket előterjesztő bíróság a harmadik kérdésével lényegében azt kérdezi, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti összehangolt magatartás fogalmának alkalmazása során az összehangolás és az érintett vállalkozások piaci magatartása közötti okozati összefüggés vélelme minden esetben érvényesül-e, még akkor is, ha az összehangolás csupán egyetlen egyeztetésen alapul.

55 A T-Mobile, a KPN és a Vodafone lényegében úgy vélik, hogy a fent hivatkozott Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben, valamint a fent hivatkozott Hüls kontra Bizottság ügyben hozott ítéletből nem vezethető le, hogy az okozati összefüggés vélelme minden esetben alkalmazandó lenne. Álláspontjuk szerint ezen elv alkalmazásának azokra az esetekre kell korlátozódnia, amelyekben a tényállás és a körülmények megegyeznek az említett ítéletek alapjául szolgáló tényállással és körülményekkel. Lényegében azt állítják, hogy kizárólag abban az esetben lehet vélelmezni, hogy a vállalkozások az összehangolás alapján alakították ki piaci magatartásukat, ha e vállalkozások rendszeresen egyeztetnek, mindezt pedig annak tudatában teszik, hogy a korábbi egyeztetések alkalmával bizalmas információk cseréjére került sor. Ezenkívül úgy vélik, hogy ésszerűtlen lenne azt állítani, hogy valamely vállalkozás képes lenne a piaci magatartását olyan információkra alapítani, amelyeket egyetlen egyeztetés alkalmával osztottak meg egymással, és ez még inkább így van abban az esetben, ha az egyeztetés jogszerű célra irányul, mint ahogy az alapeljárásban is ez a helyzet.

56 Ezzel szemben a holland kormány és a Bizottság azt állítja, hogy az ítélkezési gyakorlatból - különösen a fent hivatkozott Bizottság kontra Anic Partecipazioni és a fent hivatkozott Hüls kontra Biztottság ügyben hozott ítéletből - világosan következik, hogy az okozati összefüggés vélelme nem attól függ, hogy hány egyeztetés képezte az összehangolás alapját. Észrevételeikben megjegyzik, hogy az említett vélelem megalapozottnak bizonyul, ha a kapcsolatfelvételek - figyelembe véve az összefüggéseiket, tartalmukat és gyakoriságukat - elegendőek ahhoz, hogy az olyan piaci magatartások egyeztetéséhez vezessenek, amelyek alkalmasak a versenynek az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vett megakadályozására, korlátozására vagy torzítására, továbbá, ha az érintett vállalkozások továbbra is tevékenyek maradtak a piacon.

57 A holland kormány szerint az alapeljárás tökéletesen szemlélteti azt a tényt, hogy az összehangolás fennállásához egyetlen egyeztetés is elegendő. Egyrészt, a 2001. június 13-i egyeztetés lehetővé tette az érintett szolgáltatók számára, hogy a kereskedők részére fizetett jutalékok csökkentésének kérdésében összehangoltan járjanak el. Másrészt, ez az egyeztetés azt is lehetővé tette, hogy megszűnjön a bizonytalanság azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy melyik szolgáltató fogja csökkenteni ügyfélszerzési jutalékait, továbbá mikor és milyen mértékben fogja ezt megtenni, valamint, hogy a többi szolgáltató mennyi időn belül fog ugyanígy eljárni.

58 Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a fent hivatkozott Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben hozott ítélet 121. pontjából, valamint a fent hivatkozott Hüls kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 162. pontjából következik, hogy a Bíróság az említett vélelem alkalmazását kizárólag az összehangolás megvalósulásához, valamint ahhoz a tényhez kötötte, hogy a vállalkozás továbbra is tevékeny maradt a piacon. Az ehhez fűzött azon megállapítást, mely szerint "[e]z még inkább így van abban az esetben, ha az összehangolásra rendszeresen és hosszú időn keresztül került sor" - amely megállapítás korántsem támasztja alá azt az állítást, hogy az okozati összefüggés vélelme kizárólag akkor alkalmazható, ha a vállalkozások rendszeresen egyeztetnek -, szükségszerűen akként kell értelmezni, hogy e vélelmet csak megerősíti, ha a vállalkozások rendszeresen és hosszú időn keresztül összehangolták magatartásukat.

59 Minden más értelmezés lényegében annak megállapításához vezetne, hogy a versenytársak közötti olyan információcsere, amelyre egyetlen alkalommal került sor, soha nem eredményezhet a Szerződés versenyjogi rendelkezéseivel ellentétes összehangolást. Márpedig nem kizárt, hogy a piaci szerkezet alapján egyetlen, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló kapcsolatfelvétel is elvileg elegendőnek bizonyuljon ahhoz, hogy az érintett vállalkozások összehangolják piaci magatartásukat, ezáltal pedig olyan gyakorlati együttműködést alakítsanak ki, amely a verseny és az azzal járó kockázatok helyébe lép.

60 Mint azt a holland kormány, valamint indítványának 104. és 105. pontjában a főtanácsnok helyesen megjegyezte, egyrészt az összehangolás célja, másrészt pedig a piac sajátos körülményei határozzák meg, hogy a versenytársaknak milyen gyakran, milyen időközönként és milyen módon kell kapcsolatba lépniük egymással ahhoz, hogy piaci magatartásukat összehangolják. Ha ugyanis az érintett vállalkozások a piaci magatartásuk nagyszámú jellemzőjére kiterjedő, bonyolult összehangolási rendszer létrehozásával kötnek megállapodást, akkor hosszú időn keresztül rendszeres kapcsolatfelvételre lehet szükségük. Ezzel szemben, ha az összehangolás - mint az alapeljárásban - pontosan körülírt, és a verseny valamely elkülönült jellemzője vonatkozásában a piaci magatartás egyszeri összeegyeztetésére irányul, akkor egyetlen kapcsolatfelvétel is elegendő lehet ahhoz, hogy megvalósuljon az érintett vállalkozások által elérni kívánt versenyellenes cél.

61 E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy nem az számít, hogy az érintett vállalkozások között hány egyeztetésre került sor, hanem sokkal inkább az a tény, hogy a megvalósult kapcsolatfelvétel vagy kapcsolatfelvételek lehetővé tették-e a vállalkozások számára, hogy a vizsgált piacon tanúsított magatartásuk meghatározása érdekében figyelembe vegyék a versenytársaiktól kapott információkat, és az egymás közötti gyakorlati együttműködéssel szándékosan kiiktassák a verseny kockázatait. Mivel megállapítható, hogy e vállalkozások összehangolták magatartásukat és továbbra is tevékenyek maradtak a piacon, megalapozottan elvárható tőlük, hogy ők bizonyítsák, hogy ez az összehangolás nem befolyásolta a piacon tanúsított magatartásukat.

62 A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy amennyiben az összehangolásban részt vevő vállalkozás tevékeny marad a vizsgált piacon, az összehangolás és az e vállalkozás piaci magatartása közötti okozati összefüggés vélelme akkor is alkalmazandó, ha az összehangolás az érintett vállalkozásoknak csupán egyetlen egyeztetésén alapul.

A költségekről

63 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) Az összehangolt magatartás az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében versenykorlátozó célra irányul, amennyiben a tartalma és célja folytán, valamint a hátterét képező jogi és gazdasági összefüggéseket figyelembe véve ténylegesen képes arra, hogy a közös piac keretében megakadályozza, korlátozza vagy torzítsa a versenyt. Nem szükséges, hogy a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása ténylegesen bekövetkezzék, sem pedig az, hogy közvetlen kapcsolat álljon fenn az összehangolt magatartás és a fogyasztói árak között. Versenykorlátozó célúnak minősül a versenytársak közötti olyan információcsere, amely alkalmas arra, hogy megszüntesse a bizonytalanságot az érintett vállalkozások tervezett magatartását illetően.

2) Az összehangolás és az abban részt vevő vállalkozások piaci magatartása közötti okozati összefüggés - amely feltételét képezi annak, hogy meg lehessen állapítani az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vett összehangolt magatartás fennállását - vizsgálata során a nemzeti bíróság az ellenkező bizonyításáig, amely e vállalkozások feladata, köteles alkalmazni az okozati összefüggéssel kapcsolatos azon vélelmet, amelyet a Bíróság ítélkezési gyakorlata alakított ki, és amely szerint e vállalkozások, amennyiben tevékenyek maradnak a piacon, figyelembe veszik a versenytársaikkal kicserélt információkat.

3) Amennyiben az összehangolásban részt vevő vállalkozás tevékeny marad a vizsgált piacon, az összehangolás és az e vállalkozás piaci magatartása közötti okozati összefüggés vélelme akkor is alkalmazandó, ha az összehangolás az érintett vállalkozásoknak csupán egyetlen egyeztetésén alapul.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: holland.