A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21015/2007/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §, 78. §, 84. §, 339. §] Bírók: Hőbl Katalin, Madarász Anna, Tölg-Molnár László

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.20688/2005/25., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21015/2007/4.*, Kúria Pfv.20459/2008/4. (BH+ 2009.5.205, BH 2008.8.212)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.21.015/2007/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla, a dr. Kárpáti Péter ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek a dr. Varga Róbert jogtanácsos által képviselt Budapesti Rendőr-főkapitányság ( 1139 Budapest, Teve u. 4-6. ) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2007. június 12. napján kelt 28.P.20.688/2005/25. számú ítélete ellen a felperes 2007. június 19. napján 26. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

Ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 ( tizenöt ) napon belül 18.750 ( tizennyolcezer-hétszázötven ) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy az adóhatóság felhívására, az ott írt időben és módon fizessen meg 90.000 ( kilencvenezer ) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás:

A felperes 2005. január 18. napján előterjesztett keresetében a Ptk. 84. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjai szerinti követelést érvényesített az alperessel szemben. Kérte az ellene lefolytatott nyomozás és az alkalmazott intézkedések tekintetében annak megállapítását, hogy azok megsértették az egészséghez, becsülethez, emberi méltósághoz és a jó hírnévhez fűződő személyiségi jogait. Kérte, hogy az alperes nyilatkozattal adjon elégtételt és fejezze ki sajnálkozását a jogsértések miatt. Végül 1.500.000 Ft nem vagyoni kár megtérítésére kérte kötelezni az alperest a gyanúsítás közlésétől ( 2002. július 8. napjától ) számított évi 11 %-os kamattal. 150.000 Ft ügyvédi díj mint perköltség megtérítésére tartott igényt. Álláspontja szerint ellene alaptalan feljelentésre indult nyomozás a Btk. 274. §-a szerinti közokirat-hamisítás miatt, ami minden jogi és ténybeli alapot nélkülözött. A tagjegyzékkel egy korábbi, de a benyújtás időpontjában is fennálló tagállapotot tanúsított, amelyre vonatkozó tiltó vagy korlátozó rendelkezés nincs. A tagjegyzék a hatályos állapotot mutatta az üzletrészben történő jogutódlás időpontjával a mindenkori ügyvezető aláírásával. Ez az irat önmagában az ügyvezető-változás bejegyzésére alkalmatlan volt. Az alperes számos alaptalan, aránytalan és jogellenes kényszerintézkedést alkalmazott ( lefoglalás, házkutatás ), minthogy utóbb megállapítást nyert, hogy a házkutatás elrendeléséhez szükséges alapos gyanú hiányzott. Az alperes házkutatással keresett cégiratokat, holott annak jogszerű beszerzési módja a cégbírósági megkeresés lett volna. A nyomozáshoz kapcsolódóan a felperest stresszhatások érték, komoly és veszélyes egészségügyi problémái léptek fel ( vércukorszínt kóros szintre emelkedése, magas vérnyomás, szívritmus zavar, neurológiai tünetek, szexuális zavarok ) és azóta is orvosi kezelés alatt áll. Az eljárásról széles körben tudomást szereztek, gazdasági és céges ügyeit nem tudta a korábbi hatékonysággal és biztonsággal intézni, jó hírneve csorbult. Az alperes eljárása sértette az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság alapelvét, melynek elsődleges eleme az igazságos és tisztességes eljáráshoz való jog. A kártérítési felelősség valamennyi eleme ( kár, jogellenesség, felróhatóság, okozati összefüggés ) megállapítható. A felperes előadta, hogy tevékenysége folytán a gazdasági és közélet szereplője, tevékenysége miatt minden évben tiszta erkölcsi bizonyítványt kell csatolnia. Már magát a büntetőeljárás elrendelését, a házkutatást, a büntetőeljárás lefolytatását olyannak tekintette, mint ami becsületét, emberi méltóságát, jó hírnevét megsértette, e tárgyban többlettényállásra nem kívánt hivatkozni.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A követelésnek mind a jogalapját, mind az összegszerűségét vitatta. Hivatkozott azon állandósult bírói gyakorlatra, miszerint a jogértelmezésben és jogalkalmazásban történt tévedések vagy hibák általában a felróhatóság körén kívül esnek. Csak a kirívóan súlyos jogértelmezési tévedés alapozhatja meg a jogalkalmazó közigazgatási szerv kártérítési felelősségét. Az adott esetben ilyen azonban nem valósult meg. A Legfőbb Ügyészség határozata ellenére állította, hogy az alapos gyanú fennállásának megállapításához nem szükséges a bizonyosság. A nyomozó hatóság mérlegelési jogkörében eljárva dönt arról, hogy a valószínűsítéshez szükséges tények rendelkezésre állnak-e. Figyelemmel a kerületi és a fővárosi ügyészségi határozatokra - melyek a felperes panaszait elutasították - az alperes gyanúsításra vonatkozó tévedése nem kirívóan nagyfokú gondatlanság eredménye, eljárása nem volt nyilvánvalóan és teljességgel alaptalan.

A Fővárosi Bíróság 2007. június 12. napján meghozott 28.P.20.688/2005/25. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 75.000 Ft perköltséget. Kötelezte továbbá 90.000 Ft illeték és 20.900 Ft előlegezett szakértői díj külön felhívásra állam javára történő megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság a Ptk. 75. § (1) bekezdése, 76. §-a, 78. § (1) bekezdése, 84. § (1) bekezdés a), c) és e) pontja, 339. § (1), 349. § (1) és 355. § (1) bekezdése keretében vizsgálta a felperes keresetét. Rögzítette, hogy a felperes által sérelmezett nyomozás idején még a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény ( Be. ) volt hatályban. A Be. 16. §-a szerint az állam büntető hatalmát érvényesítő nyomozóhatóság eljárása közhatalom gyakorlásának minősül, az azzal összefüggésben keletkezett sérelmek tekintetében az államigazgatási jogkörben okozott károk megtérítésére irányadó szabályokat kell alkalmazni. A felperes a nyomozóhatóság egyes cselekményeivel szemben a rendelkezésre álló jogorvoslatokat igénybe vette.

A felperes szempontjából a nyomozás két részre volt bontható. A felperes sérelmeit alapvetően két eljárási cselekményből eredeztette: egyrészt a házkutatásból és a lefoglalásból, másrészt ezt követően bűncselekmény alapos gyanújának közléséből, a személyével szemben foganatosított eljárási cselekményekből.