BH 1994.8.443 A megindult felszámolási eljárásban érvényes jognyilatkozatot - három eset kivételével - csak a felszámoló tehet. Az adós erre irányuló kérelme alapján tehát a bíróság a felszámolási eljárást nem szüntetheti meg [1991. évi IL. tv. 34. § (2) bek., 41. §, 51. § (1) bek., 56. §, 60. § (2) bek.].

A adós kérelme alapján indult csődeljárás során az adós és hitelezői között nem jött létre egyezség, ezért a megyei bíróság az 1992. augusztus 13-án kelt végzésével hivatalból megindította az adós elleni felszámolási eljárást.

Az így megindult felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság az 1992. szeptember 3-án hozott végzéssel - az 1991. évi IL. törvény (Csftv.) 27. §-ának (2) bekezdése alapján - utalással a törvény 3. §-ának f/1. pontjára - megállapította, hogy az adós fizetésképtelen.

E végzés jogerőre emelkedését követően, az 1992. szeptember 16-án kelt végzésével a bíróság a "felszámolási eljárást" megindította, és elrendelte a határozatnak a Cégközlönyben való közzétételét. A végzésben felszámolóként a K. H. Vagyonkezelő Részvénytársaságot jelölte ki, a felszámolás kezdő időpontjaként pedig a Cégközlönyben történő közzététel napját határozta meg.

Az elsőfokú bíróság a felszámolás elrendelését tartalmazó végzésének a hivatalos lapban - 1992. október 22-én történt - közzététele után, október 26-án kelt végzésével a felszámolási eljárást megszüntette. A határozat indokolásában megállapította, hogy az adós kérte az eljárás megszüntetését, mivel a gazdaság és ezzel együtt az ott dolgozók munkaviszonyának megmentése érdekében reális tervet dolgozott ki; a tervet az adós a beadványában részletesen ismertette. Erre figyelemmel a bíróság a Csftv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 157. §-ának e) pontja alapján hozta meg döntését. Az 1992. október 28-án kelt végzéssel pedig elrendelte a bíróság a felszámolási eljárás megszüntetésének a Cégközlönyben való közzétételét, s egyúttal a felszámoló tisztségéből felmentette. Az utóbbi két végzést az adós, valamint a felszámoló részére kézbesítette a bíróság. Ez a végzés közzétételéről szóló közlemény a Cégközlöny 1992. november 19-i számában jelent meg.

Az elsőfokú bíróság utóbbi végzései ellen a felszámoló, a 15. sorszámú - számukra nem is kézbesített - döntés ellen a B. Bank Rt., továbbá az I. Kft. hitelezők nyújtottak be fellebbezést. Mivel a B. Bank Rt. fellebbezésében vagylagosan a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet is előterjesztett, a bíróság elrendelte annak új számra lajstromozását. Tartalma alapján ugyanígy felszámolási eljárás iránti kérelemnek tekintette a bíróság az I. Kft. fellebbezését, s mindkét beadvány újraiktatásra került.

Az ily módon indult újabb felszámolási eljárás során a felszámoló mindvégig fenntartotta korábbi fellebbezését, s mivel a megyei bíróságnak az adós fizetésképtelenségét újra megállapító végzés ellen az adós fellebbezést nyújtott be, a felszámoló ismételten kérte korábbi fellebbezésének a Legfelsőbb Bírósághoz való felterjesztését.

A fellebbezésben a felszámoló az elsőfokú bíróság által hozott, a felszámolási eljárást megszüntető végzéseknek a hatályon kívül helyezését, s a bíróságnak a felszámolási eljárásra való utasítását kérte. lndokolásul arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint a végzések törvénysértőek, s azok a hitelezők érdekeit súlyosan sértik. Kifejtette, az eredménytelen csődeljárást követően hivatalból indult felszámolási eljárást - véleménye szerint - az adós egyoldalú kérelmére nem lehet megszüntetni. A Csftv. értelmében a felszámolási eljárás csak a jogszabályban meghatározott egyezségi tárgyalás alapján szüntethető meg. A hitelezők érdekeit pedig azért sérti a bíróság döntése, mert a felszámolási eljárás - a végzések jogerőre emelkedésével - anélkül szűnne meg, hogy az adós fizetőképessé vált volna. A fellebbezést kiegészítő beadványában azt is bejelentette a felszámoló, hogy mivel időközben a Cégközlöny 1992. november 19. számában - fellebbezés ellenére - megjelent az eljárást megszüntető végzésről szóló közlemény, azt a határozat előzetesen végrehajthatóvá nyilvánításának tekintve, ugyancsak fellebbezéssel kívánja megtámadni, s kérte a közlemény visszavonását. Az elsőfokú bíróság végzéseinek a másodfokú bíróság által történő helybenhagyása esetére a felszámolói díj vonatkozásában jogfenntartó nyilatkozatot is tett.

Az adós - a felszámoló intézkedései elleni korábbi kifogása fenntartása mellett - azt az észrevételt tette a felszámoló fellebbezésére, hogy véleménye szerint a felszámoló a végzések elleni fellebbezésre nem jogosult.

A felszámoló fellebbezése megalapozott.

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást elfogadta döntése alapjául, azt - a fentiekben írtak szerint - kiegészítette a jelen üggyel egyidejűleg felülbírált felszámolási eljárás irataiba foglaltan előadottakkal. Az elsőfokú bíróságnak a tényekből levont jogi következtetését azonban nem találta helytállónak a Legfelsőbb Bíróság. Az ezen ügyre irányadó, Csftv. 34. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. E főszabály alól három esetben enged kivételt a törvény. Így az adós a felszámolás elrendelését, közzétételét követően kezdeményezheti a bíróságnál - az általa készített, a fizetőképessége helyreállítására alkalmas program és egyezségi javaslat egyidejű előterjesztésével - egyezségi tárgyalás kitűzését (Csftv. 41. §); továbbá a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet a felszámoló jogszabálysértő, valamint az érdekeit sértő intézkedése, vagy mulasztása ellen [Csftv. 51. § (1) bekezdés*]; valamint megilleti a kifogásolás joga a felszámoló által előterjesztett zárómérlegben vagy záró egyszerűsített mérlegben, illetőleg a vagyonfelosztási javaslatban foglaltakkal szemben (Csftv. 56. §).