A Legfelsőbb Bíróság Mfv.11135/2009/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 207. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.11.135/2009/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Poharánszki István ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Geiszt Éva ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés iránt a Veszprémi Munkaügyi Bíróságnál 3.M.60/2008. szám alatt megindított és másodfokon a Veszprém Megyei Bíróság 3.Mf.20.467/2009/6. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. február 23. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Veszprém Megyei Bíróság 3.Mf.20.467/2009/6. számú ítéletnek felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályában fenntartja, egyebekben nem érinti.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 20.000 /húszezer/ forint és 5.000 /ötezer/ forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra - 121.700 /egyszázhuszonegyezer-hétszáz/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s :

A felperes munkáltató - a felülvizsgálati eljárásban értékelendő jogkérdést tartalmazó - kereseti kérelmében a versenytilalmi megállapodás megszegése miatt kérte az alperesnek 1.923.735 forintban és kamatában való marasztalását.A Veszprémi Munkaügyi Bíróság a 3.M.60/2008/26. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, és perköltség, valamint illeték megfizetésére kötelezte.A munkaügyi bíróság az ítélete tényállásában az alábbiakat állapította meg. Az alperes 1994. szeptember 1-jétől 2007. május 29-éig vezető állású munkavállalóként, ügyvezető igazgató munkakörben, havi 558.000 forint személyi alapbérért állt a felperes alkalmazásában. A felek a munkaszerződés 15.2. pontjában arról állapodtak meg, hogy az alperes a munkaviszony megszüntetésétől számított két évig - egyebek mellett - "a munkáltatóval megegyező pénzintézeti tevékenységet végző társaságnál vezető állást nem vállal". A felperes ezért a munkaviszony megszűnésekor a munkavállaló részére az előző évben megfizetett prémiummal egyező összegű végkielégítés egyösszegben történő megfizetésére vált kötelezetté. Az alperes a felperesnél fennállt munkaviszonya megszüntetését követően 2007. június 1-jétől munkaszerződést kötött a S.B. Zrt.-vel. A felperes a munkaviszony megszűnésekor 1.441.000 forint "végkielégítést" fizetett ki a részére. Az alperes új munkaköre key account manager, FEOR száma. Munkakörébe a banki üzletpolitika fiókszintű érvényesítése, döntések előkészítése tartozik. A felettesével, a v. fiók vezetőjével közösen határozza meg a b. fiók akvizíciós tevékenységét, javaslatot tesz üzleti, szervezési, szervezeti és személyi kérdésekben. A felettesével való egyeztetés alapján munkaszervezési kérdésekben rendelkezik.A munkaügyi bíróság a S.B. Szervezeti és Működési Szabályzata alapján megállapította, hogy az alperes az Mt. 188. § (1) bekezdés értelmében nem minősül vezető állásúnak, őt a munkáltatója az Mt. 188/A. § (1) bekezdés alapján sem minősítette vezetőnek. A munkaügyi bíróság megítélése szerint az alperes munkaköre a tartalma alapján sem minősül fiókvezetőnek. Sz.P. tanúvallomásából megállapíthatóan az alperesnek nincs önálló döntési jogosultsága. Mindezek miatt a versenytilalmi megállapodást az alperes nem szegte meg, ezért a munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította [Mt. 3. § (5), (6) bekezdés].Az ítélet ellen a felperes fellebbezést, az alperes csatlakozó fellebbezést nyújtott be. A Veszprém Megyei Bíróság a 3.Mf.20.467/2009/6. számú ítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, a felperest terhelő elsőfokú perköltséget 375.000 forintra felemelte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A felperest 65.000 forint másodfokú perköltség és 121.700 forint illeték megfizetésére kötelezte.A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint az alperessel megkötött munkaszerződést az Mt. 13. § (1) bekezdése és a Ptk. 207. § (1) bekezdése alapján kell értelmezni. A szerződés az alperest vezető állású munkavállalóként jelölte meg, járandóságait eszerint rögzítették, ezért a versenytilalmi megállapodásról szóló szerződéses kikötést is ekként kell megítélni. Ezért a "vezetőként" kifejezést nem lehet olyan munkakörként értelmezni, mint ami bármely vezetői feladat ellátásával járó munkakört jelenthet. Az alperes továbbá az Mt. 188. § (1) bekezdés és 188/A. § szerint nem minősül vezetőnek (fellebbezési tárgyaláson becsatolt alperesi munkaszerződés). A másodfokú bíróság a fentieken túlmenően döntött - a felülvizsgálati eljárásban nem szereplő - elsőfokú perköltségről is.A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság jogerős ítéletének "megváltoztatását", a keresetének a fellebbezéssel megtámadott részben helyt adó, és az alperest a perköltségekben marasztaló ítélet meghozatalát kérte. Másodlagosan a másodfokú ítélet, továbbá az elsőfokú ítéletnek a fellebbezéssel támadott rendelkezése hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.