A Fővárosi Törvényszék Pf.632647/2019/3. számú határozata tartás (SZÜLŐTARTÁS) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §, 24. §, 78. §, 164. §, 235. §, 252. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:29. §, 4:33. §, 4:194. §, 4:195. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XVI. cikk (4) bek.] Bírók: Császár P. Emőke, Kárpátiné dr. Elsner Andrea, Szemán Felicitász

Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

54.Pf. .../2019/3.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

a személyesen eljárt

felperes neve(felperes címe.) felperesnek -

a személyesen eljárt

alperes neve (alperes címe.) alperes ellen

szülőtartás iránt indított perében a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2019. február 15. napján kelt 12.P..../2018/5. számú ítélete ellen a felperes által 8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A tárgyi költségfeljegyzési jog folytán le nem rótt 69.120,- (hatvankilencezer-százhúsz) forint fellebbezési illetéket a felperes köteles megfizetni a Magyar Államnak külön felhívásra, az abban megjelölt módon és időben.

Ezt meghaladóan a felek a másodfokú eljárással kapcsolatban felmerült költségeiket maguk viselik.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az 1961-ben született, elvált családi állapotú felperesnek az 1986-ban született alperes az egyetlen gyermeke.

A felperes az alperes fogantatásakor második feleségével élt élettársi kapcsolatban. S bár az alperes édesanyjával házasságot kötött, a szülők között tényleges együttélésre nem került sor. A felperes a gyermekkorú alperessel - élete első néhány évét kivéve - kapcsolatot nem tartott.

Bár alperes édesanyjával fennállt házassága 1989. évi felbontásakor kötött egyezség alapján havi 1.500,- forint tartásdíj fizetését vállalta (amelyet a bíróság 1998-ban 12.000,- Ft-ra emelt fel) a felperes pénzbeli tartási kötelezettségének csak kevés alkalommal tett önként eleget. Ma is őt ért súlyos sérelemként éli meg, hogy a fizetési kötelezettsége kikényszerítésére irányuló törekvések - vidéki családi háza árveréssel történt értékesítésével - néhány éve eredményre vezetettek.

A felperesnek mezőgazdasági gépészmérnöki végzettsége ellenére munkaviszonya - szövetkezeti elnöki tisztsége 2000-ben történt megszűnése óta - nincsen. Elmondása szerint bár több alkalommal jelentkezett álláshirdetésekre, de büntetett előélete miatt nem talál munkát. Jelenleg volt házastársától, fél1-től, illetve annak szüleitől bérelt területeken (vidék2-ön 1400 m2-en és vidék3-on 8000 m2-en) gazdálkodik: kizárólag saját használatra termel zöldségféléket. Előadása szerint jövedelme nincsen, azonban szociális ellátásban sem részesül, s életkora miatt még öregségi nyugellátásra sem jogosult. Az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet 2010. július 8-án 42%-os össz-szervezeti egészségkárosodást állapított meg nála, azonban rokkantsági ellátásban nem részesül, mert állapota felülvizsgálatán már nem kívánt megjelenni. Lakcím nélküli, ingatlana nincs, utolsó, vidéki lakása elárverezésre került. Személygépkocsiban, ismerősöknél, illetve vidék2-ön egy lakókocsiban él. Egy olyan Volkswagen típusú gépkocsi üzembentartója, amelynek volt felesége, fél1 a tulajdonosa. Bankszámlája, hitele vagy kölcsöntartozása nincs, de polgári eljárások miatt illetékfizetési kötelezettsége áll fenn a Magyar Állam felé. A saját maga által megtermelteken felül havi 20.000,- Ft-ot költ élelmezésére, tisztálkodni a ... Fürdőbe, alkalmanként 2.500-3.000,- Ft-os költséggel jár. Refluxa, cukorbetegsége, magas vérnyomása, asztmája és gerincsérve van, azonban - havi 6.000,- forint erejéig - közgyógyellátásban részesül.

Jelenleg a nőtlen és gyermektelen családi állapotú, rendszer-informatikus végzettségű alperes munkahellyel, jövedelemmel nem rendelkezik. Ingatlana vagy nagyobb értékű ingósága nincsen, édesanyjával él együtt, aki teljes körűen gondoskodik a megélhetéséről.

A felperes keresetében 2016. július 1-től - véghatáridő nélkül - havi 72.000,- Ft szülőtartás megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes a szülőtartásra nemcsak érdemtelen, de nem is szorul rá, ő pedig a tartás teljesítésére nem képes.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 51.840,- Ft eljárási illetéket.

Az ítélet indokolása - az rPp. 164. § (1) bekezdése és a Ptk. 4:194. § (1) bekezdése rendelkezésének ismertetését követően - elöljáróban leszögezte: a perben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy munkavégzésre alkalmatlan, illetve nincs tartásra kötelezhető házastársa.

Az elsőfokú bíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a felperes - az alperes tagadásával szemben - a tartásra rászorultságát bizonyította-e. Ennek során a felperes által vagyoni helyzetéről, illetve jelenlegi életkörülményeiről személyes előadottak alapján vélelmezte, hogy - állításával ellentétben - megtakarításaiból, gazdálkodásából, vagy volt házastársával együttműködve egyéb módon olyan jövedelem áll rendelkezésére, amelyből megélhetését biztosítani tudja. Álláspontja szerint erre utal, hogy a szakértői vizsgálatokon 2010. évet követően már nem jelent meg, s nemcsak szociális ellátást nem igényel. Az önhiba hiányát tekintetében úgy vélte, a felperes a perben nem bizonyította, hogy bármilyen módon próbálna munkát keresni. Végzettségére is tekintettel pedig azt sem találta megállapíthatónak, hogy a felperes munkavégzésre ne lenne képes. Emellett - a Ptk. 4:195. §-a, továbbá a 4:194. § (2)-(3) bekezdése felhívása mellett - rámutatott arra is: a jelenleg semmilyen jövedelemmel vagy vagyonnal nem rendelkező alperes a felperes tartására nemcsak teljesítőképességgel nem rendelkezik, hanem felperes arra való érdemtelensége is alappal merül fel.

Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte.

Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet megalapozatlan, az elsőfokú bíróság "hasra ütéssel" hozta meg döntését, hiszen ahhoz még okirati bizonyítékait sem várta be. Előadta, az ítélethozatalt megelőző tárgyalásról készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a bíróság nemcsak nem ismertette az általa korábban postai úton feladott iratokat, de azok bíróságra érkezését sem várta be. Az rPp. 2. §-ára és 3. § (6) bekezdésére hivatkozással sérelmezte: a bíróság nem tett számára lehetővé, hogy az alperes személyes előadását megismerje, s arra nyilatkozatot tegyen. Ugyanakkor az elsőfokú ítélet nem tartalmaz indokolást arra nézve, hogy az általa felajánlott bizonyítás lefolytatását (pl. aktuális egészségügyi állapota megítélése érdekében orvosszakértői vélemény beszerzése) a bíróság miért mellőzte. Sérelmezte továbbá, hogy őt a bíróság költségmentessége ellenére eljárási illeték megfizetésére kötelezte.